Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-03 / 252. szám
SZALON ■ 2018. NOVEMBER 3. MOZAIK »Háttérképnek a kedvenc festményét A Chicagói Művészeti Intézet több mint 53 ezer nagy felbontású reprodukciót tett elérhetővé és korlátlanul felhasználhatóvá a gyűjteményéből, köztük Edvard Munch és Vincent van Gogh festményeit. A nagy felbontású képeket akár az apró részletekre nagyítva is böngészhetik a műkedvelők, közöttük Vincent van Gogh Hálószobájának (The Bedroom) ecsetvonásait, Grant Wood Amerikai gótikáját (American Gothic) és George Seurat pointillista technikával készült, különleges optikai megoldással élő munkáit. Szerzői jogi értelemben a digitális képek közkinccsé váltak e gesztus által, az intézet ugyanis a Creative Commons legmegengedőbb licensze, a CC Zero alatt töltötte fel őket a nyilvános adatbázisba. A CCO az engedélykérés nélküli másolást, módosítást és terjesztést is megengedi. Jelenleg 53438 darabot számlál az online nagy felbontású gyűjtemény, de az intézet elmondása szerint rendszeres időközönként bővülni fog. A Chicagói Művészeti Intézet két évvel ezelőtt három dimenzióban is elérhetővé tette Vincent van Gogh Hálószobáját. A szoba élethűen berendezett másában a látogatók aludhattak is. (kuiter.hu) »Fesztivál az irodalmi kultuszokról A kultusz lesz az idei Debreceni Irodalmi Napok fő témája, ennek megfelelően november 5. és 7. között a sztárkultusz is terítékre kerül egy mindenki számára nyitott kerekasztal-beszélgetésen, 6-án pedig gazdára találnak az idei Alföld-díjak. Az idei Debreceni Irodalmi Napok alatt a közönség megnézheti Illés Gábor fotókiállítását, Simon Márton és Boros Levente zenésslames-verses előadását, és részt vehet az Alföld folyóirat idei díjazottjainak estjén. Guld Ádám és Margócsy István a sztár- és az irodalmi kultuszról tart előadást, Simon Márton pedig bemutatja friss verseskötetét, a Rókák esküvőjét. Szirák Péter irodalomtörténész, a rendezvény kurátora szerint a szervezők a bevált formák megőrzése mellett a programsorozat fesztiváljellegének erősítésére törekednek. Ennek jegyében, hasonlóan a Költészeti Fesztiválhoz és az Ünnepi Könyvhéthez, szándékaik szerint a Debreceni Irodalmi Napokon az irodalom mint élő művészet jelenik meg. Ezt élvezhetik a résztvevők a megzenésített versek előadása alkalmával, a tudomány és az ismeretterjesztés közegében, valamint az alkotókkal való személyes találkozások alkalmain. ,A kultusz mint szokás- vagy szertartásrend és mint nyelvhasználat a vallási hagyományokhoz kötődik, s eredendő funkciója a kulturális örökség művelése, ápolása és tisztelete, amely átcsaphat rajongásba, a kultivált személy kisebb vagy nagyobb hőfokú imádatába, s rabul ejtheti az ítélőképességet - írja Szirák Péter a rendezvényről. - Botorság volna tagadni, hogy a kultusz minden kultúrát-művészetet kedvelőben játszik valamilyen szerepet: a Stratfordban Shakespeare sírjánál meghatottan térdeplőben éppúgy, mint a Fehéregyházára, Adyfalvára, Tiszacsécsére, a Gát utca 3-ba, vagy az egykori kőszegi alreáliskolához elzarándoklóban." A program a Mesés Perzsia című fotókiállítás megnyitójával november ötödikén 17 órakor kezdődik. Az esemény a Debreceni Fotóklub Őszi Fotós Hadjárat programsorozatának nyitánya is. A zárónapon, szerdán Simon Mártoné a színpad, azonban a második nap teljesen a kultuszok és a díjak jegyében telik. „Érdemes tehát szabadulni a kultikus megközelítésektől? Lehet-e? - teszi fel a kérdést Szirák Péter. - Hogyan alakult ki és mi az éltetője a tömegkultúra sztárkultuszának? Ki a sztár? Akit sokat szerepeltetnek, vagy aki azért szerepel, mert valamiben nagy teljesítményt nyújt? Vannak-e ma olyan sztárok, akik valóban megváltoztatták a világ menetét, az emberek szemléletét? Vannak-e ma kultikus írók, költők?" A szervezők reményei szerint ezek a kérdések a szűkebb szakmai közönségen túli közönséget is érdekelnek. Főképp az irodalmi kultusz és a tömegkulturális sztárság vizsgálatán keresztül közelítenek a kérdéshez az előadók. Az együttgondolkodás lehetőségét Margócsy István irodalomtörténész és Guld Ádám kultúrakutató előadása alapozza meg, amely után a felmerülő kérdések elmélyült megtárgyalása céljából panelbeszélgetés következik Bódi Katalin irodalomtörténész, Kukorelly Endre költő-író és Sepsi László író-kritikus részvételével, (kuiter.hu) A törött nyakú nő rád hozza a frászt A Netflix új sorozata, a The Haunting of Hill House mindössze pár nap leforgása alatt vált óriási sikerré, pedig a témája lerágott csont: ez is egy kísértetházas sztori. A mozikban az utóbbi években túlkínálat mutatkozott a kísértetházas horrorokból, és már kezdtem azt hinni, hogy nem nagyon lehet újat mondani a témában. A termelésből Mike Flanagan rendező is alaposan kivette a részét (Oculus, Ouija: A gonosz eredete), és ismerve a műfajt, rájött, hogy egy tízórás sorozatban egészen másképp tud hozzányúlni, mint egy kétórás filmben. A Shirley Jackson regényéből készült The Haunting of Hill House ugyan nem kerüli a műfajban megszokott és alaposan túlhasznált ijesztgetéseket (jump scare), de mértékkel és jó ízléssel veti be őket, a borzalmak itt leginkább a karakterek múltbéli traumáiból, és azok feldolgozadanságából adódnak. Flanagan tudja, hogy bőven van ideje karakterépítésre: a tízrészes sorozat első öt epizódjának mindegyikét egy-egy főszereplő bemutatásának szenteli. Felszínesen nézve ennek a sorozatnak a története is klisés: az ötgyerekes Crain család beköltözik egy óriási, ódon kúriába, amit a lepukkantsága miatt potom áron vesznek meg. A terv az, hogy néhány hónap alatt felújítják, majd borsos áron eladják, csakhogy nem minden alakul a terv szerint. A házzal sokkal több gond van, mint várták, ráadásul a gyerekek némelyike és az édesanyjuk egyre inkább a furcsa ház hatása alá kerül. Eddig minden a zsáner sablonjai szerint történik, csakhogy a The Haunting of Hill Houseban a fenti történetszál csupán flashbackekben látható: a fő szálon a Crain gyerekek már felnőttek, de még mindig kísérti őket a Hill házban töltött néhány hónap, és az ott történt tragédia emléke, amiben elvesztették az édesanyjukat, de igazából máig sem tudják, mi történt pontosan azon a szörnyű éjszakán. Flanagan nemcsak azzal játszik, hogy a jelen képei közé keveri a múlt történéseit, hanem azzal is, hogy ugyanazokat az eseményeket több szereplő szemszögéből is megmutatja, ezáltal sokszor teljesen átértelmezve azokat. Simán előfordul, hogy mondjuk a harmadik részben látunk egy eseményt, majd négy résszel később újra látjuk azt, de immár egy másik karakter szemszögéből, és ezáltal a történet csak lassan, mozaikszerűen áll össze. Részben ez az izgalmas történetmesélés emeli ki a sorozatot a zsáner tipikus alkotásai közül, de csak részben. A The Haunting of Hill House legfőbb erénye az, hogy elsősorban nem a kísértetekről szól, sokkal inkább arról, mi történik az emberi lélekkel a feldolgozatlan traumák hatására. Sokkal többet elmond a gyászról és a szülői túlféltésről, valamint a világ előli bezárkózásról, mint azok a drámák, amelyek kifejezetten ezeket a témákat boncolgatják, ráadásul hihetetlen érzékenységgel helyezi el a témáit egy kísértetházas történet alkotóelemei közé. Amit a sorozat az ötödik és a hatodik epizódban nyújt, az tényleg rendkívüli. És eközben nem felejt el félelmetesnek lenni. Nagyon félelmetesnek. Sohasem akarom az álmaimban viszontlátni a törött nyakú nőt! Tóth Csaba Í2ÖT
