Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-22 / 267. szám

www.ujszo.com | 2018. november 22. KULTÚRA I 9 Gyerekzár - A kettősségek könyve A novellák főszereplői legtöbbször tisztában vannak azzal, hogy nincs kiút, és iróniával kezelik a helyzetet MUCHADORKA Egyszerre könnyed és súlyos, egyszerre humoros és baljós, sok pici töredék, sok apró történet és mégis ugyanaz az üzenet: nincsenek tündér­mesék. A kötelező novemberi olvasmány a friss Margó dfjas Gyerekzár Mécs Annától. Mécs Anna szövegeit, rövid pró­záit és novelláit régóta ismerhetik azok, akik gyakran forgatják a ma­gyar nyelvű irodalmi folyóiratokat. Bátran kijelenthetjük, hogy sokan vártuk a kötetet. Pont olyan lett, amilyenek az ed­dig megjelent szövegei, ennek minden jó és rossz hozadékával együtt. A szerző hangja fiatalos, ráadásul kegyetlenül őszinte tud lenni, és .belénk tud vájni, mert minket is őszinteségre késztet, saját magunkkal szembeni őszinteségre. A szövegek középpontjában mindig fiatal lányok és nők állnak­­néha persze ők sem tudják, hogy lányok még, vagy már nők. Hétköznapi dolgokkal kell megküzdeniük, nem azok szürkeségével, hanem abszurditásával. Nincsenek nagy gondolati ívek, nem kapunk hatalmas bölcses­ségeket, de még hihetetlen szórakozást sem fog nyúj­tani a kötet, de talán nem is célja. A cél inkább az a szembesülés, amikor rá­döbbenünk, hogy egy osto­ba szituációban a lelkünk mélyén mi is hasonlóan gondolkozunk valahol leg­­belül. „...közben lüktetett bennem a ritmus, nem hal­hat meg Irén nagyi, hát ki fog engem baszogatni...” Nincs érezhető koncepciója a könyvnek. Huszonnégy szövegről beszélünk, melyeknek ugyan ha­sonlít a hangja és a stílusa, de pár­huzamosan működnek egymás mel­lett, az olvasó nem kap kapaszkodót. Márpedig huszonnégy szövegen vé­gigvergődni nem éppen egyszerű: én már a nyolcadiknál is csak kapkod­tam a fejem, akaratlanul is kerestem a kapcsolatot szövegek között, de nem találtam, ráadásul egy idő után úgy érzeztem, egy-egy szituáció vagy geg nem érdemli meg igazán, hogy a kötetben (Képarchívum) de azért még az anyjával él.) Ám másodjára már látom az értékeit: fi­nomanjuttatja eszünkbe, hogy „pe­dig milyen jó lenne, ha...”, és bár­mennyire nem akarjuk, hogy vala­mi megtörténjen vagy ahogy meg­történik, általában nem tudunk ten­ni ellene semmit. És hogy kinek érdemes legin­kább elolvasnia? Azoknak, akik meg akarják ismerni a nőket, leg­alább egy picit. Biztos nem találnak választ minden kérdésükre, de ha már kapizsgálnak valamit a női nemről, akkor ez a könyv jó adalék lehet, hogy érezzék is, ne csak tud­ják, hogy mi jár egy átlagos nő fe­jében. Mécs Anna: Gyerekzár, Scolar Kiadó 2017,144 oldal Idén Mécs Anna kapta a legjobb első kötetért járó Margó dijat szerepeljen. Talán érdeme­sebb lett volna egy-egy szö­veget hosszabbra írni, a szö­vegek mennyiségén pedig kurtítani. A Gyerekzár mint cím adja az egyetlen (lehet, hogy bor­zasztóan erőltetett) fogódzót. Szó szerint ugye a gyerekzár amellett, hogy véd, ki is zár valamiből, jelzi, hogy amivel foglalkoznánk, amit szeret­nénk, egy másik világ része. Pár történetben ugyanez fi­gyelhető meg a karaktereknél is. Itt a szereplők egy zárt vi­lág határait szereméit átlépni, melybe a környezetük, ahogy mondani szoktuk: „a körül­mények” kényszerítik őket. A kötet különleges, baljós, de­presszív hangulatát az adja, hogy a legtöbbször ezek a karakterek tisz­tában vannak azzal, hogy nincs ki­út, és gyenge fekete humorral, iró­niával kezelik a helyzetet. Ez a fe­lülemelkedés, az, hogy még ebben a kissé kilátástalan, gyerekzáras vi­lágban is tudunk magunkon és a családtagjainkon nevetni. (A szál­kás úristenit és a Ha a hidakat fel­robbantják című szövegek szerep­lőit, a kötözködő vagy éppen a múltban élő nagyszülőt biztos, hogy mindannyian ismerjük.) A Gyerekzár engem nem renge­tett meg. Első olvasásra kifejezet­ten nem tetszett, úgy gondoltam, egy kis kelet-európai Szex és New York novellás kötet. (Vegyük csak az olyan tinderes ismerkedést, ahol kormányprojekten dolgozik a férfi, Konferencia egy tudós polihisztorról Holnap elárverezik a Tüskevár eredeti, tintával írt kéziratát Budapest. Holnap elárverezik Fekete István Tüskevár című regényének eredeti, tintával írt kéziratát. A kultúrtörténeti ritkaság kikiáltási ára két­millió forint. Az árverést a budapesti Múzeum Antikváriumban rendezik, a felaján­lott példány az író unokaöccsének tu­lajdona, aki már elmúlt 94 éves, ezért úgy érezte, itt az ideje elbúcsúznia a Tüskevártól. Már az első oldal rendkívül izgal­mas, hiszen jól látható rajta, hogy a könyv eredeti címe Matula iskolája volt, de a szerző áthúzta, és fölé írta a végleges címet. Azt is megtudhatjuk, hogyFekete István 1956. június 29-én kezdte el a munkát. Fekete István nem szerette az író­gépet, minden szövege tintás tollal született, a papírlapokat általában sűrűn teleírta. Állítólag azt mondta, hogy mire megtalál egy-egy billentyűt az írógépen, elfelejti, mit is akart leírni. A kéziratban sok a javí­tás, áthúzás, betoldás, ezért a mun­kafolyamat is nyomon követhető. Az író valószínűleg saját maga kötötte be, mert a vászonkötésen látszik, hogy nem profi könyvkötő munkája. Az antikvárium társtulajdonosa bízik benne, hogy ez az A4-es lapra írt, 408 oldalas kézirat előbb-utóbb védett té­tel lesz, ami azt jelenti, hogy csak en­gedéllyel szabad kivinni az ország­ból, és bár otthon is őrizhető, a tulaj-A kézirat első oldala donosnak hozzáférhetővé kell tennie a kutatók számára. A magyar ifjúsági irodalom klasszikus regénye két városi kamasz vakációjáról szól, akik egy balatoni nádasban ismerik meg a természetes életmód törvényeit. (index, juk) (Fotó: Cser Anikó Panni) Rimaszombat. Holnap, novem­ber 23-án a Csillagházban egész napos konferenciát szerveznek Hatvani István, a magyar polihisz­tor címmel a híres professzor, „a magyar Faust” születésének 300. évfordulója tiszteletére. Az előadók között ott lesz Len­gyel Réka, a MTA Bölcsészettudo­mányi Intézetének tudományos munkatársa, Hizsnyan Géza orvos, Böszörményi István nyugalmazott tanár, Gáborjáni Szabó Botond, a Debreceni Református Kollégium Nagy könyvtárának igazgatója, Ke­­rényi Éva történész és Rákos Ló­ránt református lelkész. Hatvani István 1718. november 21-én született Rimaszombatban, ahol 15 éves koráig élt. Ezután Bá­zelben tanult, ahol lelkésszé szen­telték, majd Marburgban orvosi oklevelet szerzett, ugyanott fizikát és kémiát is tanult. Leidenben aján­lottak neki egyetemi tanári állást, de nem vállalta, mondván, hogy Deb­recenben nagyobb szükség van rá. A Debreceni Református Kollégi­umban ő tanított először vegytant, ő hozatott először külföldről fizikai kísérleti eszközöket, emellett mér­tani és bölcsészetet is oktatott. Ri­maszombatban nevét cserkészcsa­pat viseli, amelynek új projektjét szintén bemutatják a konferencián. „Ne csak a németek dicseked­jenek vele, hogy volt nekik olyan hatalmas emberük, mint dr. Faust, akit életében tenyerén hordozott, halála után pedig pokolra vitt az ördög, ami elég szép kitüntetés: más szegény ember a maga lábán jár oda. Nekünk is volt ilyen kitűnő emberünk, akinek hírét ma is emlegeti minden ember Deb­recenben: doktor Hatvani István” - írja róla Jókai Mór. Arany János és Mikszáth Kálmán szintén be­írta alakját a magyar irodalomba, erről is szó esik a konferencián. Több mint száz évvel később, 2004-ben Orbán János Dénes drámát írt róla Magyar Faust cím­mel, amely akár Madách Az em­ber tragédiájának szabad folyta­tásaként is értelmezhető, és ame­lyet a debreceni Csokonai Szín­ház fennállásának 150. évfordu­lóján mutattak be. A szerzővel 14 órától Juhász Dósa János újságíró beszélget. Végül szimultán ko­­szorúzzák meg Hatvani István ri­maszombati emléktábláját és debreceni szobrát. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents