Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-10 / 258. szám
www.ujszo.com I 2018. november 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Véget ér az „ártatlanság” kora Elkezdett repedezni az MÁRIUS KOPCSAY Ladislav B. nagyvállalkozó öt évet kapott a bíróságtól, Marián K., szintén nagyvállalkozó, már a rács mögött múlatja az időt. Nem Robert Fico a kormányfő, nem Robert Kalinák a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány nem Tibor Gáspár. El tudta volna képzelni ezt bárki egy évvel ezelőtt? Persze, nem kell rögtön rózsaszínűre festeni az egész világot. De feketére se. A normális működés jeleit kezdi mutatni egy ország, ahol eljárást indítanak, leültetnek ilyen nagykutyákat, pénzembereket, akik évekig a legfelsőbb politikai körökhöz dörgölőztek-például luxuslakásokat építettek és adtak nekik bérbe. A volt kormányfő máig ilyen luxuslakásban lakik, a fobérlő meg beismerő érinthetetlenek kasztja vallomást tesz és készülhet a rács mögé. Vagy, ha a másik oldalról nézzük: olyan politikusok kényszerültek lemondani, akik évekig paroláztak ezekkel az alakokkal. Persze nem változik meg minden egyik napról a másikra, nem tűnik el a korrupció, minf ahogy a kísértés sem, hogy a hatalmon levő valahogy a saját hasznára is fordítsa a pozícióját, érzik, tudják ezt az emberek, és becsapva érzik magukat. Másrészt most már azt is látni, hogy van értelme tiltakozni, kinyilvánítani az elégedetlenségünket. Az utcán, tüntetéseken is. Emellett az is kiderült, hogy minek nincs értelme. Értelmetlen szélsőséges politikusokra szavazni, értelmetlen abban hinni, hogy ők segítenek az embereken. Megoldásokat nem kínálnak, csak gyűlölködést, és megmutatták, hogy ha pozícióba kerülnek, ők is szívesen ügyeskednek, korrumpálódnak. Legyen szó egy megyéről vagy a parlamentről, mint a legutóbbi esetben, amikor kis híján Kotlebáéknak köszönhetően változtatta meg a koalíció az alkotmánybírók megválasztásának módj át. Igen, van értelme akár az utcára vonulni és kimondani: tisztelt politikusok, választott vezetőink, ami sok, az sok! így utólag lassan kezdi megérteni az ember azt az ijedtséget, amikor Fico elkezdte terjeszteni, hogy a nép kockakövekkel akarja megostromolni a kormányhivatalt. Egy dolgot biztosan megváltoztatott Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolása: elkezdett repedezni az érinthetetlenek kasztja, tovatűnőben az a magabiztosság, hogy a „mi embereink” úgyis megússzák. Elkezdődött valamiféle gyógyulási folyamat a társadalomban. Már nem érvényes, hogy a „mi emberünk” nem bukhat le, és hogy „nem történt bűncselekmény”. És legalább politikai felelősséget kell vállalniuk azoknak is, akik hagyták, hogy az „embereik” ennyi éven át zavartalanul gyarapodjanak, gazdagodjanak, és ehhez még vastag bőrt a képükre, és hatalmas egót is növesszenek. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) A börtönben is képviselő marad Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök képviselő marad, annak ellenére, hogy hamarosan meg kell kezdenie börtönbüntetésének letöltését. A szkopjei képviselőház ugyanis nem szavazta meg képviselői mandátumának visszavonását. A Vesti.mk macedón hírportál beszámolója szerint a 120 tagú parlamentben 58-an szavaztak Gruevszki mandátumának visszavonására, 29-en ellene, de 80 igenre lett volna szükség, hogy Gruevszki ne ülhessen a parlamenti padsorokban. A macedón törvények szerint ha valakit öt vagy annál több évig terjedő börtönbüntetésre ítélnek, akkor automatikusan megszűnik a megbízatása, minden más esetben a törvényhozásnak kell szavaznia a politikus státusáról. Gruevszkit hivatali visszaélés miatt két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték májusban, mert miniszterelnökként befolyást gyakorolt egy páncélozott Mercedes beszerzésére kiírt pályázat kimenetelére, és a győztesnek kihirdetett autókereskedő utólag jutalékot fizetett neki. A 600 ezer eurós Mercedes megvásárlására 2015-ben derült fény, amikor az akkori ellenzék nyilvánosságra hozta Gruevszkinek és a kormány több magas rangú tisztségviselőjének illegálisan lehallgatott telefonbeszélgetéseit. Gruevszkinek csütörtökön kellett volna megkezdenie börtönbüntetésének letöltését, de ügyvédei indítványt nyújtottak be, amellyel nyertek még néhány napot, emellett az ügy újratárgyalását kezdeményezték a legfelsőbb bíróságon. A tegnapi szavazás azért volt fontos, mert ezen múlt, hogy Gruevszkinek a börtönben töltött idő alatt is jár-e a képviselői fizetés. Ugyanakkor, további négy eljárás is folyik ellen korrupció, hivatali visszaélés, bűnszervezetben való részvétel és közrend elleni bűncselekményre történő felbujtás miatt, és ha bűnösnek találják, akár több mint tíz évig is a börtönben maradhat. (MTI) A politikus az nem egy szakma SZOMBATHY PÁL „ Új lendületre és megújulásra van szükség, tapasztalt és fiatalabb vezetőszemélyiségekkel. ” (Friedrich Merz bejelenti, elindul a CDU elnöki posztjáért Angela Merkel lemondása után) Angela Merkel német kancellár megkezdte a rendezett hátrálást és visszavonulást a politikából: lemondott a kormányzó CDU elnöki posztjáról, csak a kancellári széket szándékozva megtartani hatalmi ciklusa végéig. Ezzel pedig kétfejűvé válhat a vezetés, különösen ha a németek által favorizált korábbi riválisa, Friedrich Merz első számú esélyesként decemberben tényleg átveszi a kereszténydemokraták irányítását. Merz korábban a jobboldali nagypárt Bundestagffakcióvezetője volt, de Merkel kiszorította pozíciójából, majd tíz éve kiszállt a politikából. Személyes viszonyuk sem nevezhető szorosnak, politikai irányvonaluk erősen eltér: Merkel wilkommenkultuijával szemben Merz jóval konzervatívabb álláspontot képvisel, s mint ilyen, alkalmasnak látszik az AfD, a radikálisok szívóerejének mérséklésére is. A három CDU-elnökaspiráns közül messze a legesélyesebb. Friedrich Merz személye jó apropót kínál egy szimpatikus politikaipolitikusi pálya végiggondolására: itt ugyanis a visszatérés eseté áll fenn. Egy pályaelhagyó visszatérése, aki komoly politikusi karrier és teljesítmény után képes volt váltani, otthagyni a közéleti üzemet, s visszamenni szakmájába, ami esetében az ügyvédkedés volt. Nagyon fontos jelzésnek gondolom a Merz-jelenséget, poszt-poszt-posztmodem korunk politikustípusain végigtekintve. Merz esete jól rávilágít egy tévhitre, melyet ma már természetes és igaz állításként fogad el az úgynevezett közvélemény: nevezetesen, hogy a politikus egy szakma lenne. Valójában ennek egyáltalán nem kellene így lennie, mert eredendően nem igaz. A politikus egy feladat, amit sokan élethosszig gyakorlandó szakmának fognak fel. „ Politikusnak lenni nem rossz dolog. Ha sikeres vagy, hálásak neked, ha pedig lejáratod magad, még mindig írhatsz egy könyvet. ” (Ronald Reagan volt amerikai elnök) Reagan elnök híresen nem kímélte riválisait, de saját magát sem csípős, gyakran hollywoodi cimborái által kiagyalt megjegyzéseitől. De még Merz eseténél maradva: mindig is szimpatizáltam az olyan politikai pályákkal, amelyekben volt hátralépés, kilépés, kiszállás, hogy aztán hosszabb szünet után jöjjön a visszatérés - a politikus ugyanis nem egy szakma, olyan értelemben mint a pék, a hidegburkoló, a tanár vagy az ügyvéd, hanem társadalmi megbízatásvállalás. S mint ilyet, érdemes néha megszakítani, hogy ne záruljon rá senkire a burok, a fent lévők steril elszigeteltsége (tisztelet a kivételeknek). E tétel természetesen néhány igazán kiemelkedő vérbeli tehetség esetében bicsaklik, bár némi távolság és pihenő nyilván nekik sem árt(ana). Lásd Winston Churchill pályáját: a bukások, visszavonulások, pihenők csak megacélozzák a komoly vezetőket. Ha az európai vagy észak-amerikai politikára tekintünk, jól látható a társadalmi probléma, amely a professzionálissá váló politikai osztály bezárulásából adódik. Teljesen természetes emberi módon zárt körök, baráti társaságok alakulnak ki, a nyílt verseny és a társadalmi mobilitás helyett kasztok foglalják el a vezető közéleti pozíciókat. Az önmagukba záruló körök pedig nem lesznek versenyképesek, kartellezni kezdenek, szolgálat helyett. Politikusnak lenni társadalmi szolgálatot jelentene, olyan megbízatású amelyet az ember, eredeti szakmáját egy időre otthagyva, hosszabbrövidebb időre vállal. Ez a fajta változtatási szándék és versenyképesség nagyon fontos volna a politika eredeti rangjának visszaszerzéséhez. „ A politika a második legősibb mesterség. És rájöttem, nagyon hasonlít is az elsőre. “ (Ronald Reagan) A hatalmat legalább annyira kell tudni elengedni, mint amennyire akarni. Ehhez persze általában kevés az egyének józan belátása, az üdítő példák csak üdítenek, mint a friss fuvallat, de a rossz gyakorlat attól megmarad. Nyilvánvalóan a demokratikus közakarat adminisztratív beavatkozására lenne szükség: a választhatóság erősebb korlátozására, illetve fokozatosan a sorsolásos demokrácia ókori elemeinek felélesztésére. FIGYELŐ Kim Dzsong Un leállt a bontással Augusztus óta nem tapasztalható további bontási tevékenység Észak-Korea rakétafejlesztő központjában, írta a 38 North című, Észak-Koreával foglalkozó amerikai szakportál. Phenjan a nukleáris leszerelés jegyében azt ígérte, hogy lebontja a Dongcsang-riben található létesítmény rakétahajtómü-kísérleti részét és kilövőállását. A 38 North szerint az október végén készült friss műholdfelvételek arról tanúskodnak, hogy augusztus óta nem történt további bontás a központban. A lap szerint egy raktár tetején új berendezést is elhelyeztek, vélhetően egy szellőztetőt. Észak-Korea és az Egyesült Államok Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető nyári csúcstalálkozója óta rendszeresen egyeztet, miután Phenjan határidő nélkül elkötelezte magát az Koreai-félsziget nukleáris leszerelése mellett. Mike Pompeo amerikai külügyminszter e heti megbeszéléseit viszont váratlanul lemondták. Nikki Haley amerikai ENSZ- nagykövet New Yorkban arról beszélt, hogy a megbeszéléseket azért halasztották el, mert Észak- Korea nem készült fel rájuk. A diplomata szerint Washington és Phenjan viszonyajelenleg szívélyesnek mondható. Haley az ENSZ BT ülése után arról is beszélt, hogy Oroszország az Észak- Koreát sújtó szankciók lazítását akarja elérni, de Washington ezt nem fogja megengedni. (MTI)
