Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-08 / 256. szám
Genetika WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM ■ VASARNAP(®VASARNAP.COM ■ WWW.VASARNAP.COM Amióta tudjuk, hogy sejtjeinkben több ezer, külsőnket-belsőnket meghatározó örökítőanyag, vagyis gén van, hajlamosak vagyunk bármiért a géneket felelőssé tenni, mondván: mi semmiről nem tehetünk, mert ezt örököltük... Valóban indokolt mindenért a géneket hibáztatni? Dr. Tóth Tar Éva genetikustól sok érdekes dolgot tudtunk meg erről a kevésbé ismert, de egyre népszerűbb tudományágról. N agyon nehéz a kérdés, s nem is tudok rá egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Elöljáróban néhány dolgot mindenképpen el kell ismételni, például azt, hogy a gén a DNS lánc egy bizonyos szakasza, az örökítés alapegysége, mint ahogy az idő mértékegysége a másodperc. Továbbá hogy a génállomány 99,5 százaléka minden embernél egyforma. Ami megkülönböztet minket egymástól, az csak a maradék fél százalék, s figyelembe kell venni az epigenetikát is. Ez a tudományág arra a kérdésre keres választ, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat okoz az utódoknál. Tehát egyes génekben lévő információ nem valamiféle megváltoztathatatlan ítélet, ugyanis külső és belső tényezőkkel igenis befolyásolni lehet, magyarán: bizonyos géneket aktivizálni vagy ellenkezőleg, hatástalanítani tudunk, például a stresszel és a dohányzással, vagy az egészséges életmóddal. Vannak olyan negatív, például az előző generációtól származó élmények, hatások, amelyek a mostani generációban - mondjuk depresszió vagy más betegségek formájában - je-Dr. Tóth Tar Éva genetikus lennek meg. Ezt a tudományágat a 40-es években kezdték vizsgálni, ám valójában még most sem ért el a tudomány olyan szintre, ^ Egészség EXTRA 2018. November hogy konkrét génekhez konkrét befolyásoló tényezőket tud társítani. A külső tényezők hatása nagyon gyakran a daganatos betegségeknél tör felszínre. Elképesztő, hogy abba a bizonyos fél százalékba, ami megkülönbözteti az egyik ember genomját a másikétól, hány variáció belefér. Pontosan anynyi, amennyi ember él a Földön... A genomnak vannak olyan részei, amelyek kódolnak valamit, és vannak olyanok, amelyek csak töltőanyagok. A gének átírásával, vagyis megnyilvánulásával, idegen szóval expressziójával fehérjék keletkeznek, amelyek az a ny agcsere-f 0 lya m ato kh oz szükségesek. Kémiailag ez a fehérje aminosavakból áll, ide tartoznak egyes enzimek, ellenanyagok, receptorok és lényegében táplálékunk egyik fő összetevője is. Mondok egy példát: doktorandusz témám a máig gyógyíthatatlan, örökletes genetikai betegség, a cisztás fibrózis volt, amit mukoviszcidózisnak, vagy népiesen a sós homlokú gyermekek betegségének neveznek. Normális esetben a gén olyan fehérjébe íródik át, ami a sejtek falán bizonyos csatornát képez, s ez szavatolja, hogy a klór és más anionok átjussanak a sejtfalon. Akinél ez a gén hibás, a sejten belül felhalmozódnak az ionok, és nagy mennyiségű váladék termelődik a belső szervekben. Valójában elnyákosodik a szervezet. A gének összessége az ember egyedi „építészeti terve”, ami - mint általában minden - ritkán tökéletes. Vagy netán létezik olyan ember, akinek semmilyen génbibája nincs? Az emberi szervezetben 25 ezer gén van. Az lehetetlen, hogy egyetlen hibás sincs közöttük. Lehetséges, hogy meg lehet tervezni egy ilyen szervezetet, de úgy gondolom, hogy mindannyian hordozunk mutációkat, amiről talán nem is tudunk, ezek az úgynevezett csendes mutációk. Ha megvizsgálnánk egy ember
