Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-31 / 250. szám
www.ujszo.com I 2018. október 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Jaguarral Detroitba? A fő kritika, hogy Szlovákia túlságosan is függ az autóipartól étségtelen, hogy a szlovák gazdaság nagyot változott az elmúlt évtizedekben. A legnagyobb változás természetesen az, hogy külföldi befektetők segítségével Szlovákia autógyártó nagyhatalommá lett, és ma már szinte az óvodások is tudják, hogy országunk világelső az egy fore eső autógyártásban. Ez a pozíció most tovább erősödik, a múlt héten hivatalosan is megkezdte a gyártást a Jaguar Land Rover nyitrai gyárüzeme, és az első fázisban 150 ezer autót gyárt évente. Az új gyár Szlovákia történetének legnagyobb befektetései közé tartozik, az angol anyavállalat körülbelül 1,5 milliárd eurót költött a felépítésére. Egy ilyen volumenű befektetés mindenképpen jó hír Szlovákia számára. Az autógyárnak már ma 1500 alkalmazottja van, és a második műszak beindítása után további 800 új munkással számol. Ehhez még hozzá kell adni a beszállítóknál kialakult új munkahelyeket, amelyek száma idővel akár több tízezer is lehet. Az új gyár már az építése során hozzájárult a szlovák gazdasági növekedéshez, és a gyártás beindulása után a következő évek növekedését is gyorsítja. Az új üzem a legmodernebb gyártási technológiákkal van felszerelve, és csaknem az összes jármű exportra készül. A Jaguar Land Rover a munkaerő képzésével is számol, már eddig is 7,5 millió eurót fektetett saját akadémiája létrehozásába, melynek feladata a képzett munkaerő előteremtése. Ám ennyi pozitívum sem volt elég, az üzem beindítását kritikus hangok is kísérték. A legtöbb kritika azonban nem magát a gyárat, hanem az elhelyezkedését érinti. Tény, hogy már a befektetési döntés idején nyilvánvaló volt: az ország nyugati részén már nincs szükség új autógyárra, a kormány azonban nem tudta meggyőzni a Jaguar Land Rovert arról, hogy a keleti régióban telepedjen le. Ennek természetesen a hiányos infrastruktúra az oka, hiszen a modem logisztikai módszereket nem lehet autópálya nélkül működtetni. Jó hír azonban, hogy nem teljesültek azok a jóslatok, melyek szerint az új autógyárban külföldi vendégmunkásoknak teremtünk államilag támogatott munkahelyeket. Jelenleg az alkalmazottak 98 százaléka hazai, és a gyár vezetése ígéri, hogy a jövőben is erre fog törekedni. A legnagyobb vita arról folyik, hogy a szlovák gazdaság túlságosan is függ az autóipartól. Ma már az ipari termelés 35 százaléka az autóiparhoz kötődik, és ez az ágazat adja a szlovákiai export 40 százalékát. Ä Jaguar Land Rovernek köszönhetően ezek a számok tovább nőnek, és nem nehéz elképzelni, hogy az autóipar globális válsága esetén a szlovák gazdaság milyen nehéz helyzetbe kerülne. Gyakran előkerül Detroit példája, amely az autóipar nagy részének távozása után már csak árnyéka egykori önmagának. Véleményem szerint ez a sors Szlovákiát még jó ideig nem fenyegeti, ugyanis a külföldi befektetők az elmúlt két évtizedben sok tőkét és energiát fektettek az itteni gyártelepek fejlesztésébe, és áttelepítésük nagy anyagi áldozatokkal járna. Szlovákia további előnye Detroittal szemben, hogy a régióban nincs olyan ország, amely versenyképesebb lenne a visegrádi államoknál. Bár Románia, Bulgária, Szerbia és Ukrajna is olcsóbb munkaerőt kínálna, de az autógyártók megoldhatatlan logisztikai problémákkal és vámkomplikációkkal találnák szembe magukat. Az út tehát ma még nem Detroitba vezet, de dolgoznunk kell más, versenyképes iparágak fejlesztésén is. Trump: a média a nép ellensége A nép igazi ellensége a média Donald Trump szerint. Az amerikai elnök a bírálóinak küldött levélbombák és a pittsburghi zsinagógában történt lövöldözés kapcsán írta Twitter-üzenetben, hogy az országban nagy a düh, és ennek oka ,/észben a pontatlan, olykor pedig a hamis hírek terjesztése”. Trump általában mindent álhírnek nevez, ami rossz fényt vet őrá, vagy nem egyezik az ő meggyőződésével. Szerint „az Álhír Médiának, az Emberek Igaz Ellenségének” fel kell hagynia ellenséges magatartásával, is tisztességesen kell beszámolnia a hírekről. A múlt héten tucatnyi, csőbombát tartalmazó csomagot találtak az Egyesült Államokban, valamennyit Trump bírálói kapták. Az amerikai elnököt számos bírálat érte emiatt, retorikáját tették felelőssé az erőszakos cselekményekért. Az AP amerikai hírügynökség rámutatott, Trump ezután sem hagyott fel heves bírálataival a demokraták és a vele kritikus médiával szemben. „Láthattuk a sajtó erőfeszítéseit az utóbbi órákban, hogy egy egyén sötét cselekedeteit politikai előnyök gyűjtésére használja velem és a Republikánus Párttal szemben” - hangoztatta egy kampányrendezvényen. Hívei válaszul a CNN-t becsmérlő jelszavakat skandáltak. A csőbombákat szétküldő férfi Donald Trump regisztrált választója volt, egy furgonban lakott, amely úgy nézett ki, mintha Trump választási kampányautója lenne, az elnököt éltető, és ellenfeleit, valamint a médiát becsmérlő plakátokkal. (úsz, mti) A hatalomváltás eleganciája FELEDYBOTOND A ngela Merkel elkezdi előkészíteni kivonulását a negyedik kancellári ciklusa után. Egy pillanatra ízlelgessük: három teljesen kitöltött kormányzati mandátumot követően, a negyedik széria elején egy demokratikusan megválasztott vezető felismeri, hogy ideje átadni a helyét. Ehhez persze hozzásegítette a német mércéhez képest gyorsan átalakuló politikai környezet, de higgyük el, hogy a német politikai rendszerben e nélkül is teljesen normális lenne e folyamat. Mert a polgárok is, a hatalmi körök is, a német CDU-ban lévő fiatal és ambiciózus körök is természetes módon érnek bejön egy új időszámítás, ami már nem Merkelé lesz. Valahol a demokrácia szépsége, hogy háború, palotaforradalom, elcsalt választások és egyebek nélkül lehet vezetőt cserélni. Közép-Európában egyelőre nem érezni, hogy mindig ilyen„könnyen” lemondanak a hatalomról. Ez részben azért is van, mert a német CDU - bár óriási nyomot hagy rajta Merkel - mégsem vált eggyé a kancellár asszonnyal. Az euróválságtól a migrációs kérdésig mindig volt belső ellenzéke is, ahogy az természetes egy nagy néppárt esetében. Ezek a jelzőrendszerek működtek most is, sikeresen, és megértették Merkel környezetével, hogy ideje előkészíteni az utódlást: ez valahol racionális lépés, hiszen arról szól, hogy a 2021 -es szövetségi választásokon a CDU egy addigra már felépített, új és erős jelölttel indulhasson. Érdekes, hogy mennyire ritkán tudjuk azt Közép-Európa felől értékelni, amikor normálisan működnek a demokratikus rendszerek. Hogy Donald Trump elnök ellen vizsgálat folyik, mert a fékek és ellensúlyok rendszerében kinevezhető egy ilyen különleges ügyész, nem sokkal az elnök beiktatása után is. Hogy a sikeres, a hatalmat több mint egy évtizeden át vasmarokkal irányító Merkel végül lemond arról, hogy újrainduljon a pártelnöki tisztért. Ezzel megelőzi, hogy belső feszültségekhez és felesleges pártbeli konfliktusokhoz vezessen az utódlás kérdése. Végül ne felejtsük el, hogy az egész evolúció arra az elvre épül, hogy változó környezetben változni képes egyedek élnek túl. Lefordítva ezt a 21. századi európai dilemmákra: fontos, hogy az újgenerációs vezetők más szemlélettel, más szocializációval és más dinamikával fogjanak a közügyekhez. Trump és Merkel eltérő generációhoz tartozik. Nem lehet 15-20 évnél többet úgy eltölteni hatalmi pozícióban, hogy az ne gyakoroljon hatást a pszichére. A CDU (és más pártok) számára is a legjobb, ha a kiszolgált embereit megtartva, esetleg nemzetközi pozíciókba helyezve békésen fejlődik és változik tovább, nem pedig pártszakadásokkal operál. Lehet, hogy Merkelt is viszontlátjuk még valamelyik nemzetközi intézménynél, ahogy például Tony Blair is a diplomácia felé kanyarodott. De mindenekelőtt a párton belüli hatalomváltás eleganciáját kellene megtanulnunk. FIGYELŐ Merkel dupla mutatványa Eltérően értékeli a német sajtó Angela Merkel kancellár döntését a CDU elnökeként végzett munkája befejezéséről. A Bild Gyertek vissza, AfD-szavazók! címmel közölt kommentárt, amely szerint Angela Merkel politikai örökségéhez hozzátartozik az Alternatíva Németországnak (AfD), egy párt, amelyben a holokausztot ártalmatlanként feltüntető emberek és rasszisták a hangadók. Merkel sok millió embert fordított maga ellen a menekültpolitikájával, és nem tudta ,.hatástalanítani a düh, a csalódottság, az aggodalom és a lecsúszástól való félelem robbanásveszélyes elegyét, így tömegesen vándoroltak át az ÁfD-hez a CDU- szavazók, akik valójában a politikai középhez tartoznak”. Merkel ezt későn, de remélhetőleg nem túl későn ismerte fel, 18 évi pártelnöki és 13 évi kancellári munka után megnyitja az utat az utódlás felé, amivel azt jelzi a választóknak, hogy nem kell ellene és a néppártok ellen tiltakozniuk a szavazóumánál. Ez a döntés „helyes, sürgetően szükséges volt, és tiszteletet érdemel” - emelte ki a Bild, hozzátéve: az az üzenetet, hogy„AfD-re szavazó emberek, forduljatok el a szélsőségesektől és téijetek vissza középre!” A Frankfurter Allgemeine Zeitung Búcsú részletekben című kommentáijában kiemelte: szokatlanul okos döntés Merkeltől, hogy nem ragaszkodik a pártelnöki tisztséghez. Ezzel véghezvihet egy dupla mutatványt, lehetőséget biztosít pártjának a megújulásra, kancellárként pedig nem külső kényszer hatására, hanem a saját maga által meghatározott körülmények között vehet búcsút a politikától. A Spiegel Búcsú, első rész című írása szerint Angela Merkel döntése esélyt ugyan biztosít, garanciát viszont nem jelent arra, hogy ezentúl minden jobb lesz a nagykoalícióban és a pártban. Egyáltalán nem biztos, hogy Merkel terve beválik, és 2021 -ig kancellár tud maradni, mert a CDU-nál is erősebben megviselt Német Szociáldemokrata Pártnál (SPD) egyre inkább kétségessé válhat a kormányzás folytatása, a testvérpárt bajor Keresztényszociális Uniónál (CSU) pedig új lendületet vehet az elnök, Horst Seehofer körüli vita. A ZDF országos köztelevízió szerint viszont akárki is lesz a CDU következő elnöke, be kell jelentenie az igényét a kancellári tisztségre, és a lehető leggyorsabban ki kell csavarni a kormányrudat Merkel kezéből, ami a nagykoalíció (CDU/CSU pártszövetség és az SPD kormánya) végét jelentené, vagyis Merkel kancellári pályafutásának és a nagykoalíciónak a vége inkább előbb, mint utóbb fog bekövetkezni, ám döntése ügyesen megakadályozta az igazán nagy kancellári bukást. (MTI)
