Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-27 / 248. szám

8 I KULTÚRA 2018. október 27. | www.ujszo.com Los Angeles helyett Dunaszerdahely Bukowski Ponyvájából készített színpadi változatot a Csavar Színház, a főszerepben Szarvas Józseffel LAKATOS KRISZTINA Charles Bukowski Ponyva című, utolsó regényét írta át színpadra - és nőm mellesleg a szlovákiai magyar, konkrétan a dunaszerdahelyi valóságra - a hotényi Csavar Színház alapítója, Gál Tamás Varga Emese dramaturg közreműködésével. A Csallóközi ponyva bemu­tatója vasárnap 19 órakor lesz a dunaszerdahelyi művészeti alapiskolában. „Nagyjából másfél éve került a kezembe a könyv, és azonnal az ju­tott eszembe, hogy ez színpadra kí­vánkozik, olyan zseniálisak a dialó­gusok. Aztán más okból is foglal­koztatni kezdett - meséli Gál Tamás színművész, miért is látott neki a re­gény dramatizálásának. - A Ponyva Bukowski utolsó müve, akkor írta, amikor már megérintette a halál, és valamiképpen azt az érzést próbálta kiadni magából, milyen, ha közel a vég. Az elmúlás a mi mindennapja­inknak is a részévé vált, ahogy tra­gikus hirtelenséggel vesztettünk el művésztársakat, barátokat. A vallá­sos emberek szerencsésebbek, nekik ott van a túlvilágba vetett hitük, de az ateista ember nehezen tudja elfo­gadni, hogy porból lettünk s porrá leszünk. Bukowski tulajdonképpen egy görbe tükröt tart, vagy ha úgy tetszik, felkiáltójeleket rak elénk: hogy a semmit is mennyire fel tud­juk fújni, hogy mennyire fontos az életünkben a pénz, a hatalom, a di­csőség, és ezek nem adnak teret a szeretetnek, az önfeláldozásnak, az alázatnak. A Ponyva főhőse is sod­ródik az árral, az élettel, közben pe­dig rengeteg fontos gondolat fogal­mazódik meg benne. Ami által, eb­ben bízom, a mi előadásunk is ren­geteg érzést ébreszt. Ugyanakkor ez egy groteszk mű, feketehumorral, és nem mellesleg olvasottság is kell a megértéséhez, mert Bukowskinál Gál Tamás a Csallóközi ponyvában elsősorban a rendező szerepét osztotta magára (Somogyi Tibor felvétele) semmi sem véletlen. Rengeteg kul­turális utalást használ, és ezekkel mi is megpróbálunk játszani.” Los Angelesből a Csallóközi ponyvában Dunaszerdahely lett, a főszereplőből, Nick Belane ma­­gánkopóból, a lövi, a pia és a nők megszállottjából Rab János, aki in­nentől kezdve természetesen Du­naszerdahely egykor volt és mai kultikus vendéglátóipari egységeit járja be a történetben. Ahogy az sem véletlen, ha majdnem ismerős ne­vekkel találkozunk a magyar vagy a szlovákiai magyar kultúra berke­iből. A Csavar Színház új produkció­jában Gál Tamás elsősorban a ren­dező szerepét osztotta magára. Emellett egy fontos, de kicsi sze­repben a színpadon is feltűnik, bár, mint mondja, ezt a döntést a kény­szer szülte: Habodász István a pró­bafolyamat utolsó szakaszában családi okok miatt kiszállt az elő­adásból, az ő helyére kellett beug­rani. Rendezőként nem ez az első munkája, hiszen a Csavar számos bemutatóját jegyezte, ezek közül több mű dramatizálása is az ő ne­véhez fűződik, 2012-ben pedig a kassai Tháliában állította színpadra a Gergő és az álomfogó című mu­sicalt. A Csallóközi ponyva ezzel együtt az eddigi legkomplexebb színházi vállalkozása. „Harminc nap, vagyis 60 próba van mögöttünk, ami egy közel 3 órás előadásnál nem sok, főleg egy olyan próbafolyamatot nézve, amely mindennek nevezhető, csak ideá­lisnak nem. Mindig a támogatási rendszer miatt panaszkodtunk, hogy középiskolás színjátszó cso­portokkal együtt kellett pályáz­nunk. Ez megoldódott, és most jö­vünk rá, hogy mekkora érték az idő. Főleg akkor, ha tíz, különböző kö­zegből érkező ember idejét kell MOZIJEGY Jesse Peretz filmje nem szimpla love story, sokkal inkább keserű komédia az elvesztegetettek hitt életről (Képarchívum) Mikor kezdünk el élni? Aki olvasott már Nick Homby­­regényt, vagy látta az angol író va­lamelyik könyve alapján készült filmet (Pop, csajok satöbbi; Egy fi­úról), nyilván sejti, mit várhat A Meztelen Juliettől: szellemes pár­beszédeket, némi felnövéstörténe­tet és persze nem elítélhető szerelmi bonyodalmat. És ez nagyon is jól van így, a 2009-ben megjelent Homby-kötet alapján készült adaptáció épp ezektől lesz az év egyik legszerethetőbb komédiája. Mondanám, hogy már csak azért is érdemes elzarándokolni a moziba, mert Jesse Peretz filmjében olyan csodásán beszélik az angolt, hogy valószínűleg még Churchill is megnyalná a szája szélét, de ennél sokkal fontosabb, hogy A Meztelen Julietnek okos története van. Nem szimpla love story, sokkal inkább keserű komédia az elvesztegetett­nek hitt életről, amiről néha a leg­váratlanabb pillanatokban derül ki, hogy talán nem is volt elvesztege­tett. Annie úgy szeret bele a régóta prófétai magányban élő dalszerző­be, hogy kezdetben ki nem állhatja a zenéjét, és még kemény bírálatot is ír róla a zenész honlapjára. De ahogy egy romantikus filmben len­ni szokott, fordul a kocka, a kriti­kából netes csevej, végül angliai találkozó lesz, és hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, itt van még a csak látszólag középszerű Annie úgyszintén a zenészért ra­jongó pasija. Ha csupán annyit nyújtana A Mez­telen Juliet, hogy a közel kétórás játékidő alatt humoros, olykor bo­hózatba illő jeleneteket vonultat fel, már akkor sem lenne ok pa­naszra, de a rendező ügyesen megy tovább, és teszi fel azokat a kérdé­seket, amelyek kiemelik a filmet a tucatvígjátékok halmazából. Néha egészen kegyetlen is tud lenni A Meztelen Juliet, legalábbis nehéz úgy nézni, hogy az ember ne gon­dolkodjon el a saját problémáin, ne tegye fel a kérdést, amit Annie és a zenész Tucker: tényleg éltünk-e eddig, vagy most jött el az ideje? Ezeket a dilemmákat pedig Rose Byme és az álmodozót mindig re­mekül alakító Ethan Hawke csodá­sán jeleníti meg, sőt, annyira jól, hogy A Meztelen Juliet vége után a néző rögtön azon kezd gondolkod­ni, mikor fogja újra megnézni ezt a filmet. Gera Márton A Meztelen Juliet (Juliet, Naked). Amerikai romantikus dráma, 2018,97 perc. Rendezte: Jesse Peretz. Szereplők: Chris O’Dowd, Rose Byrne, Ethan Hawke. összehangolni. Most még van ben­nem egy csomó kérdés, de vasárnap kiderül, meddig jutottunk. Bár, azt hiszem, soha nem fogom azt érezni, hogy teljesen készen vagyunk - mondja a hetényi próbafolyamat margójára Gál Tamás, aki a külön­leges szereposztás miértjeit is meg­osztotta velünk. - Mindig azt néz­tem, ki mire képes, és a szereplőket is így válogattam össze. Szarvas József évek óta nagyon jó barátom, egészen rendkívüli színész, akit a habitusa, a fizikuma szinte predes­­tinál Rab János szerepére. Ölvecky András az amatőr oldalról érkezik, de hajszálon múlt, hogy nem lett belőle profi. Laboda Róbert az elő­adói képességeit már sokszor bizo­nyította, most lép egyet, és színész­ként is megállja a helyét. Matusek Attila több szerepet is játszik a da­rabban, hatalmas teherbírású, te­hetséges ember. Az Ibusár után nem is volt kérdés, hogy Molnár Xéniá­val fogunk még együtt dolgozni. Ahogy Kiss Szilvia, a feleségem is biztos pont. A Csavar Színház a kö­zös gyerekünk, szeretünk együtt dolgozni, nagyra tartom a vélemé­nyét, ha rendezőként elgyengülök, ő tart meg. A darabban van egy ti­zennyolc éves lány, ezt a szerepet Gál Réka Ágota, a lányunk kapta. Színészi pályára készül, azt gon­doltam, próbálja ki magát. Van, amit apaként nem tudok elmondani neki a pályaválasztásával kapcso­latban, de rendezőként meg tudom mutatni, mi a színház, amit ennyire belülről még ő sem látott.” A Csavar Színház vasárnap este mindenkit vár a dunaszerdahelyi művészeti alapiskola színházter­mébe, akit érdekel „az amerikai irodalom mocskos öregemberé­nek” utolsó agymenése, illetve a Csavar Színház által hozzárakott couleur locale. Gál Tamás hozzá­tette, az előadást „darabbemutató­nak” szánják; elővételben nem ér­tékesítettek jegyeket, a belépés in­gyenes, illetve a helyszínen támo­gatóijegyek válthatók. Támogatás Enyedi Ildikó filmjének Budapest. Ötszázezer euró filmgyártási támogatást szava­zott meg az Európa Tanács film­alapja, az Eurimages legutóbbi ülésén az Enyedi Ildikó rende­zésében nemzetközi sztárokkal készülő A feleségem története című Füst Milán adaptációnak. A Testről és lélekről című leg­utóbbi filmjével Oscar-díjra je­lölt és a Berlinale Aranymedvé­vel kitüntetett Enyedi Ildikó új filmje Füst Milán világhírű re­génye alapján készül. A felesé­gem története európai kopro­dukcióban készül az Inforg- M&M Film vezetésével a német Komplizen Film (Toni Erd­mann) és az olasz Moliwood Films közreműködésével, vala­mint a német-francia Arte és az olasz RAI televízió is támogatja. A gyártás-előkészítés hónapok óta tart a Filmalap támogatásá­val. A forgatás a tervek szerint ta­vasszal kezdődik budapesti, hamburgi és máltai helyszíneken, és 2020 nyarára készülhet el. A feleségem története című filmet Enyedi Ildikó írta és rendezi. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents