Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-23 / 244. szám
www.ujszo.com I 2018. október 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink XX. Nem számít semmi, ha egy pénznyomdát kell T he Show Must Go On. Ez jutott eszembe mai témánkkal kapcsolatban, hiszen a várva várt Queen-film bemutatójának hetébe léptünk. De mégsem erről lesz szó, hanem a Wellhellóról. (Lám, mégis lehet találni összefüggést a két zenekar között, kár, hogy nem fogadtam senkivel e tárgyban!) Magyarország egyik legnépszerűbb formációját a Fluor-Diaz páros alkotja, ezt mindenki tudja. (Jó: majdnem mindenki). A 2014-es Rakpart óta hasítanak, és azt is bemutatták, hogyan lehet egy albumnyi dallal évekig telt házak előtt turnézni. Film is készült róluk, szövegeiket fiatal irodalmárok elemzik. De mindeddig csak a két frontember körül forgott a világ, a mögöttük álló zenészeket szerintem azok sem vették észre, akik végigtomboltak már egy Wellhello-koncertet. A nevüket pedig csak a legodaadóbb rajongók tudnák felsorolni. Nos, múlt pénteken egy közleményből mindenki megtanulhatta a háttérmunkások nevét, mivel a teljes zenekar felmondott. Sőt, a fotechnikus és a monitorkeverős is, akiknek a létezéséről már tényleg csak a szakmabelieknek volt fogalmuk. Flour Tomi és Diaz kiadott egy rövid közleményt, amelyben szépen, cizelláltan fogalmaznak, hogy tudniillik egyre messzebb sodorta őket az élet a zenekartól. A kilépett zenészek közleményéből viszont egy eléggé durva, életveszélyes fenyegetéssel és rendőrségi feljelentéssel tarkított szétválásra lehet következtemi. A konfliktus híre péntek délután jelent meg az online sajtóban, másnap este jött a következő Fluor-Diaz közlemény, hogy máris összeállt az új zenekar és folytatják a koncertezést. Csak halkan jegyzem meg: a következő Wellhello-koncert november 12-én lesz, addigra öt-hat embernek kell megtanulnia a repertoárt. Ami akkor is komoly erőpróba, ha tudjuk, hogy meglehetősen egyszerű dallam- és ritmusvilágról van szó. tovább üzemeltetni Az eset mindenképpen kulturális veszteség, és egyszerre több dologra is rávilágít. Egy: mindenki pótolható. Négy-öt évnyi közös zenélés nem jelent semmit, ha egy olajozottan működő gépezetet, mondjuk egy pénznyomdát kell tovább üzemeltetni. A hiányzó alkatrészeket gyorsan pótolják, és a show folytatódik. Kettő: a siker könnyen az ember fejébe száll, és ahol a felek nem egyenlőek, azaz alá-fölé rendeltségi viszony van, miközben az elvégzendő munka mennyisége nagyjából egyforma, ott előbb-utóbb fellázadnak az elnyomottak. Három: a show-biznisz világa kiismerhetetlen. A rajongók sosem tudhatják, mi zaj lik a kulisszák mögött, köszönnek-e egyáltalán egymásnak azok, akik a koncert végén összekapaszkodva hajolnak meg. A Wellhello esetében, úgy tűnik, folytatódik az adok-kapok, Fluor ugyanis tegnap azt is kifejtette, hogy abban a bizonyos SMS-ben nem fenyegette meg életveszélyesen a szaxofonosát (aki a rendőrséghez fordult). Szerinte az üzenet inkább „egy zenészek közti, felfokozott hangulatú kifakadás” volt. Azt a füzfánfütyülőjétneki...! JUHÁSZ KATALIN A HAMIS SÚLY ÁS RECEPTJE IS TITKOS! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az ukránok kevesebb mint fele bízik a Krím visszatérésében Az ukránok 42,3 százaléka bízik abban, hogy az Oroszország által önkényesen elcsatolt Krím félsziget ha nem is hamarosan, de legalább idővel újra az ukrán állam része lesz. Ez egy friss országos felmérésből derült ki abból, először azt a kérdést tették fel, hogy a Krímnek mely országhoz kell tartoznia. Erre a megkérdezettek 68,9 százaléka válaszolta, hogy Ukrajnához. 12,5 százalékuk szerint olyan képződménnyé kell válnia, mint Abházia, Dél-Oszétia vagy a Dnyeszter-mellék, és csak 4,4 százalékuk vélekedett úgy, hogy Oroszországhoz. 42,3 százalék lehetségesnek gondolja, hogy a Krím valamikor ismét az ukrán állam része lesz. 20,1 százalék szerint ez valószínűleg már nem lehetséges, 15,5 százalék úgy véli, hogy a félszigetet Ukrajna örökre elveszítette. A résztvevők mindössze 5,4 százaléka válaszolta azt, hogy a Krím rövid időn belül ismét Ukrajna része lesz. Azoknak, akik szerint visszatérhet az elcsatolt terület, feltették azt a kérdést is, hogy szerintük milyen módon, és három lehetőséget jelölhettek meg. A résztvevők 38,8 százaléka szerint ez akkor következhet be, ha változik az orosz vezetés, azaz nem Putyin lesz Oroszország elnöke. 31,6 százalékuk véli úgy, hogy a szankciók jelentős növelése és a nemzetközi nyomásgyakorlás hatására Oroszország visszaadja a félszigetet, míg 31 százalékuk szerint a félsziget akkor tér vissza, ha Ukrajnában a reformoknak köszönhetően nő az életszínvonal, ami vonzóvá teszi az or: szágot a Krímben élők számára. A megkérdezettek 14,4 százaléka arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Krím magától visszatér Ukrajnához a belpolitikai és gazdasági helyzet oroszországi romlásával, 9,6 száza: lék szerint pedig az ukrán hadsereg i fogja visszafoglalni. A józanság plafonja MÓZES SZABOLCS M it csinál az egyszeri politikus, amikor választói nyugdíjba küldenék? A nyugdíjasokon próbál segíteni. Átlátszó módon. 2040-től minden hároméves gyerek járjon óvodába! 2035-től minden fiatal érettségizzen! 2032-től egész júliusban süssön a nap! A politikusok kedvelt műfaja az olyan jogalkotás, amelynek hatásai csak évtizedek múlva lesznek érezhetőek. Ma egy ilyen szavazás lesz a parlamentben, arról döntenek, hogy 64 év legyen-e a felső nyugdíjkorhatár. Miért kedvelt műfaj? A következményekkel és a megvalósitással nem a beterjesztő és szavazó politikusgenerációnak kell bajlódnia, a döntés szavazatokban mérhető politikai hasznát viszont besöpri. Mikor nyúl ehhez a fegyverhez egy párt? Ha nincs lényegi mondanivalója, vagy ha az utolsó szalmaszálba próbál belekapaszkodni. A Smer esetében mindkettő fennáll. A nyugdíjplafon esete ezt tökéletesen példázza. Amíg a Smer a csúcson volt - egyedül kormányzott és stabil 40%-os támogatottsága miatt hosszabb távra tervezhetett -, egy viszonylag racionális nyugdíjrendezést hajtott végre. Ennek részeként a nyugdíjkorhatár folyamatosan, igaz, lassacskán emelkedik a fenntartható nyugdíjrendszerparaméterei alapján. Hogy legyen elég munkavállaló, aki összedobja a járadékra valót. Eltelt pár év, a koalíciós kormányzás kényszere állt elő, a botrányok és tüntetések miatt miniszterelnök-csere jött, ám ez sem segített a párton. Mi lett a megoldás? Ma a parlamentben szavaznak róla a képviselők. A javaslat szakmai oldaláról sok szó esett már-populista, az alkotmányba írva a leendő kormányok kezét kömé meg, fenntarthatatlan, így potenciálisan alacsony nyugdíjakat eredményez majd. Ezért nézzük a politikai oldalát. Ez az a tervezet, amelyre egy párt sem szívesen szavaz nemmel. Nehéz ugyanis jól lekommunikálni, magyarán, megértetni Bözsi nénivel, miért nem akarja a politikus, hogy 64 évnél idősebben senkinek se kelljen dolgoznia. Főleg azok a pártok vannak ilyenkor pácban, amelyektől nem áll távol a populista hadakozás (Sme rodina, Egyszerű Emberek), valamint amelyek a baloldalon is szívesen halásznának. Matovicék és Kollárék számára ez duplán csapdahelyzet. Ha igennel szavaznak, saját választóik többségének szemében legitimen döntenek, ám magyarázkodhatnak amiatt, hogy segítettek Ficónak a figyelemelterelésben, s hogy egy demagóg és kártékony döntéshez segédkeztek. Ha nemmel szavaznak, választókat veszíthetnek. Nem csoda, hogy alapvetően nem mondtak nemet a Smer ötletére, az egyedüli lehetőség számukra az volt, ha lehetetlen ötletekkel és Jobbító” (akár még populistább) módosításokkal álltak elő, hogy végül szabad kezet adjanak képviselőiknek. Hasonló helyzetben vergődik a Híd is, amely a koalíciós szerződésre hivatkozva vétózhatta volna a Smer ötletét - ezzel elébe mehetett volna a szavazásnak és a populista licitálásnak -, de nem tette. A pártnak kétféle szavazói bázisnak kell megfelelnie. A magyar tábort a Focus ügynökség 2016-os, nagymintás mérése alapján az idősebb, átlagosnál kevésbé iskolázott választók alkotják, akiknek többsége vevő lehet Ficóék ötletére. A feltehetően még gyorsabban fogyatkozó szlovák tábort a városi jobban szituált rétegek alkotják, amelyek nem díjazzák a nyugdíjplafonos javaslatot. így a Híd esetében is marad az alibizmus: pártszinten nem tartja jó ötletnek a szabályozást, ám a frakció úgy szavaz, ahogy akar. A parlament ma egy időzített bombával ajándékozhatja meg a következő kormányokat és generációkat. FIGYELŐ Orosz csizma ós brüsszeli cipő Az 56-os évfordulón is Brüsszel az ellenség. Grezsa István Kárpát-medencei óvodafejlesztési programért felelős miniszteri biztos a kanadai magyarokat kereste fel az évfordulón, mert mint mondta, a kanadai magyarok ugyanolyan fontosak, mint a Kárpát-medenceiek. Grezsa az MTI-nek telefonon elmondta: ünnepi beszédében „párhuzamot vont 1956 és a jelen között, leszögezve, hogy akkoriban az orosz csizmák, manapság a brüsszeli elegáns öltöny és cipő fenyegeti a magyar szuverenitást”. A kanadai magyaroknak nyilván feladta a leckét, hogyan értelmezzék a következő bölcselkedését: „A sors erősebb az embernél, de az ember erősebb a sorsnál”. Beszédéből viszont az is kiderült, hogy a magyarok már nem meghatározók a Kárpát-medencében, de „ha össze tudunk fogni, akkor ismét nagy és meghatározó nemzetévé lehetünk a Kárpát-medencének”. Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár szintén Kanadában turnézik 1956-tal a napokban. O az MTI-nek telefonon hangsúlyozta: „szerencsés megtiszteltetésnek” tartja, hogy a magyar forradalom és szabadságharc idei évfordulóját az ontariói magyar közösségben ünnepelhette. Orbán Balázs a torontói magyaroknak ünnepi beszédében elmondta: Magyarország a szabadságharcosok népe, és jelenleg is 1956 képviseli a legjobban Magyarországot. „Ez megtiszteltetés és felelősség” - mesélt az MTI- nek beszédéről az államtitkár, és idézte magát, „hogy Magyarország mindig kiállt a szabadság ügye mellett, mert a sikerességhez szabadságra van szükség”. „A 21. században is jelen vannak ugyanazok a hagymázas ideológiák és izmusok, amelyek megkérdőjelezik az általunk vallott értékrendet, a hitet, a családot, a nemzetet, a munkát” - hangsúly ózta Orbán Balázs. (úsz)
