Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-15 / 237. szám

KULTÚRA 6 2018. október 15.1 www.ujszo.com Indián mesék Cseh Tamástól A rozsnyói Meseszínház új előadása egy izgalmas kultúrát szeretne bemutatni a mai gyerekeknek (Fotó: Lydia Czakó) JUHÁSZ KATALIN Cseh Tamás indián mesés­könyvéből készült a rozsnyói Meseszínház új előadása, a Csillagokkal táncoló kojot, amelyben négy mesét gyúrtak egybe az alkotók. Május óta sok helyen játszották, e héten Pozsonyban már 25. alkalom­mal kerül színre. A produk­cióról Badin Ádám rendezőt, a színház vezetőjét kérdeztük, aki Czakó Józseffel együtt játssza az előadást. A Meseszínház idén ősszel meg­hívást kapott Kecskemétre, a Ma­gyarországi Bábszínházak Talál­kozójára. Milyen volt az indián mese fogadtatása? Ezen a nagy múltú fesztiválon ott van a magyarországi bábos szakma színe-java. Határon túli produkciót eddig még nem hívtak meg a fo prog­ramba, ezért is megtisztelő, hogy be­mutathattuk ott ezt az előadást, és minket is értékelt a zsűri. Már a meg­nyitón nagyon kellemes meglepetés­ben volt részünk. Fekete Péter kultu­rális államtitkár ugyanis Cseh Tamás tomahawkjával jelent meg a színpa­don, vagyis remek reklámot csinált az előadásnak. A kollégáktól pedig ap­rólékos, hozzáértő véleményeket kaptunk, ami nagyban segíti a mun­kánkat. A májusi bemutató óta több mint hússzor játszottuk ezt a mesét gyerekközönség előtt, nemrég a kas­sai Thália Színházban három bérletes előadásunk volt, az alsó tagozatosok mellett az óvodásokat is beterelték rá. Persze, minden korosztály mást és mást raktároz el a látottakból. A három-négyévesek azt élvezik, hogy szól a zene és mozognak a bábok a színpadon, a nagyobbacskák már a történetet is tudják követni, és láttunk a nézőtéren ötödikeseket is' akik szintén nem unatkoztak. Azért ajánl­juk ötéves kortól az előadást, mert a kisebbek számára hosszú az egyórás játékidő, ők fél órára vannak progra­mozva, ennyi ideig tudnak figyelni. Játszanak még egyáltalán indi­­ánosdit a mai gyerekek? Nem. Ami a mi gyerekkorunkban alapjáték volt, az mára teljesen kive­szett. Ok már azt sem tudják, ki az a Winnetou. Viccesen úgy is mondhat­nám, azért is csináltuk az előadást, hogy megmutassuk a mai gyerekek­nek, hogyan játszottunk mi. De azt is meg akarjuk mutatni, hogy az indián kultúra jóval több a fejdíszben sza­ladgálástól. Ez sokrétegű előadás, komoly és erős mondanivalóval. Va­lójában egy teremtéstörténetre épül. Számunkra arról szól, hogy minden körülmények között, mindenféle eszmék kereszttüzében, mindenféle családban és világban lehetőségünk van megteremteni a saját kis világun­kat. A homokozótól egészen a fel­nőttkorig. Csak rajtunk múlik, hogy megtesszük-e. És a mi keresztény­zsidó kultúrkörben cseperedő gyere­keink most azt is láthatják, hogy lé­tezik egy másfajta teremtéstörténet is, de ott is ugyanazok az értékek fonto­sak. Egy mesének persze nem az a feladata, hogy helyettesítse a neve­léskultúrát, és a gyerekeknek külön-BadinÁdám (Képarchívum) böző a befogadóképességük. Ben­nem például élénken élnek a nagy­apám meséi, a mellettem felnövő unokatestvérem viszont nem annyira emlékszik rájuk. Szóval, ha megma­rad a kis nézőkben ez a történet, már adtunk nekik valamit. A másik szereplő, Czakó József Németországból pendlizik az elő­adásokra. O korábban már szere­pelt a Meseszínházban, de csak zenészként. Miért döntöttek úgy, hogy ezúttal bábosként is jelen le­gyen? 0 is rajong az indián kultúráért, és szerintem hasonló alkat, mint Cseh Tamás. Kisgyermek korunk óta is­merjük egymást, már ötödikben ő tartott nekünk előadást az indiánok­ról. Tőle tudtam meg például azt is, hogy Winnetou egy Éurópában ki­talált alak, valójában sosem létezett. Cseh Tamáshoz hasonlóan Czakó József is sok mindent ki tud fejezni zenével, számomra ő a világ legjobb mesezenésze. Nincs az a hangszer, amit ne tudna megszólaltami. A me­sezenész abban különbözik a ha­gyományos zenésztől, hogy képes megtalálni a közös hangot a gyere­kekkel, és teljesen az előadás szol­gálatába állítani a zenét. Valahogy úgy, mint a bábszínész, aki a hagyo­mányos színésszel ellentétben a bá­boknak adja át a saját egyéniségét. Már régebben megígértem neki, hogy egyszer műsorra tűzünk egy indián mesét, és abban ő is szerepet kap. Amellett, hogy remek zenéket írt a darabhoz, a bábokkal is megta­nult bánni, pedig ebben az előadás­ban négyféle bábtechnikát haszná­lunk. így különböztetjük meg egy­mástól a négy mesét, amelyek külön fejezeteket alkotnak, ám kapcsolód­nak is egymáshoz. Mennyire van jelen Cseh Ta­más ebben az előadásban? Köztudott róla, hogy nyaranta a Bakonyban társaival együtt indián­ként élt, a dalai viszont inkább a vá­Egy kép a Csillagokkal táncoló kojotbói rosi lét problémáiról, helyzeteiről : szólnak. Nehéz volt közös pontokat ; találni, olyan dalokat, amelyek be­leférnek ebbe a mesébe. Három ilyet találtunk, végül egy maradt, a Gye- I rektorom. Egyébként meg ő fordí­totta és adta közre ezeket az indián meséket, amelyek a Méry Ratio ki­adó gondozásában jelentek meg : könyvalakban, és amelyekhez a fia, Cseh András rajzolt illusztrációkat. Az előadás díszletét ezek alapján készítette Grosschmid Erik. A dra­maturg Boráros Milada volt, ő gyúr­ta egybe a négy történetet. Örömmel mondhatom, hogy máris sok meg­hívást kaptunk, csak győzzünk va­lamennyinek eleget tenni. Elhunyt Eduardo Arroyo Nyitva - film a párkapcsolat válságáról Madrid. Nyolcvanegy éves ko­rában elhunyt Eduardo Arroyo világhírű spanyol festőművész és szobrász tegnap Madridban. A 20. század egyik legreleván­sabb és legradikálisabb spanyol művészeként jellemzett alkotó 21 évesen költözött Párizsba, Franco­­tábomok spanyolországi diktatú­rája elől menekülve. Itt kezdett festeni autodidaktaként. A francia Gilles Aillaud és az olasz Antonio Recalcati festőművészekkel közö­sen létrehozták saját irányzatukat, az ún. narratív ábrázolást, amellyel azonnal nagy feltűnést keltettek, annak kritikai szemlélete, iróniája, politikussága miatt. Arroyo szines, pop art-jellegű képein gúnyolta ki a spanyol diktátort és tábornokait, magas rangú katonai és egyházi személyiségeket. Első önálló kiállítását 1961-ben a párizsi Claude Levin Galéria rendezte. Spanyolországban 1963- ban nyílt tárlata, amelyet a cenzo­rok szinte azonnal be is zárattak. Évekkel később a valenciai művészeti biennálé kurátorának kérték fel, ám a hatóságok letar­tóztatták. Végül nemzetközi nyo­másra engedték szabadon, és ki­utasították szülőhazájából. Mi­közben Európában és Amerikában egymást követték kiállításai, és nőtt népszerűsége, Spanyolor­szágban a nagyközönség számára sokáig szinte teljesen ismeretlen maradt. A diktátor halálát követő­en, a demokratikus átalakulás idő­szakában 1976-ban tért haza, je­lenléte a harmincas évek spanyol avantgárd művészeti identitás folytatását jelentette, amelyet má­sok mellett Pablo Picasso vagy Jo­an Miró képviseltek. Eduardo Arroyo munkásságát is két nagy időszak: a száműzetés és a hazatérés korszakai jellemzik. A New York-i Guggenheim múze­um 1984-ben önálló tárlatot szen­telt a művésznek, akinek alkotásai ma a világ legfontosabb múzeu­maiban láthatók. „Spanyolország ma elveszítette festészete egyik kiválóságát” - ír­ta a művész halálhírére reagálva a spanyol királyi ház Twitter­­oldalán, hangsúlyozva, hogy Edu­ardo Arroyo művészete jelen ma­rad a világ múzeumaiban a jövő generációi számára. (MTI) A monogámia kérdéskörét járja körül humorosan Nagypél Orsi Nyitva című első nagyjátékfilmje, amelyet október 18-tól vetítenek a magyar mozikban. Budapest. A szókimondó roman­tikus vígjáték története egy harminc körüli, hosszú évek óta összeszokott párról szól. Fanni, akit Radnay Csilla alakít, és Bálint, akit Kovács Lehel játszik, hogy a szenvedélyt újra fel­élesszék kettejük között, megnyitják kapcsolatukat a szexuális kalandok előtt. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyul mindkettőjüknek. A filmet íróként és rendezőként is a London Film Schoolban végzett Nagypál Orsi (Hidegzuhany, Csak színház és más semmi, Tóth János) jegyzi. A rendező-forgatókönyvíró elmondta: a film témáját baráti kör­nyezetéből vette. „Mindenhonnan folyamatosan hallottam a sztorikat a párkapcsola­tok válságáról, nehézségeiről. Ez egy életkori dolog is, huszonévesen még arról beszélgettünk, hogy ki kivel jön össze, harminc év fölött már arról van szó, hogy milyen együtt lenni vala­kivel. Milyenek a hétköznapok, ami­kor bejön a rutin a kapcsolatba, és ki hogyan reagál erre” - magyarázta a rendező, aki szerint átalakulóban van, Nagypál Orsi íróként és rendezőként is jegyzi a filmet (Fotó: MTI) ahogy a hosszú távú kapcsolatokról és a monogámiáról gondolkodunk. Célja az volt, hogy szórakoztató filmet készítve sokakhoz eljussanak azok a kérdések, amelyeket a film fel­vet: hogy mit várunk el egy párkap­csolattól, szüksége van-e mindenki­nek a hosszú távú együttlétre, tudja-e ezt mindenki csinálni. A rendező ösztönözni szeretné a nézőket arra, hogy kezdjenek el őszinte párbeszédet folytatni a pár­­kapcsolatokról, hiszen nagyon sok ember számára nehézséget okoz pár­jával fenntartások nélkül beszélgetni a problémákról. Sokszor magunknak is hazudozunk, és inkább másra fog­juk a problémákat - mondta. A rendező szerint sokan nem tud­juk, konkrétan mit jelent az, hogy a párkapcsolatokon dolgozni kell, és azt sem, hogy egyáltalán mit jelent ez a munka. „Párkapcsolatokon belül sokszor azért romíanak el a dolgok, mert nem tudjuk őszintén megbe­szélni a problémákat” - hívta fel a fi­gyelmet. A filmben is mind a két ka­rakternek bőven van mit bevallania egymásnak, és bőven van miért a tü­körbe néznie. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents