Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-05 / 229. szám
www.ujszo.com | 2018. október 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Jó a bizonyíték Ha véleményt mondanak akkor, amikor tényeket kellene A pedagógusok az értelmiség tetemes részét alkotják. Mivel eleve sokan vannak, és alig van család, amely az éppen aktuális ifjú nemzedék kapcsán ne kerülne velük kapcsolatba, bizony gyakran húzzák rájuk a vizes lepedőt. Sokszor jogosan, mert mint bármely más szakmában, a pedagógusok között is vannak pályatévesztettek. Ugyanakkor nem minden kritika helyénvaló, csak hát a tanárhoz különösen érzékenyen viszonyulnak az emberek. Utóvégre nem talicskákkal foglalkozik, hanem az utódai(n)kkal. Újabban több szülői panaszt hallottam arra vonatkozólag, hogy a tanárok keveset feleltetnek szóban, így a diákoknak nincs alkalmuk megtanulni, hogyan fejezzék ki magukat. Előbb a mondat másik felére reagálnék. A mi tanszékünkön úgy tapasztalom, hogy ez nem igaz, mert a tanév során rengeteg egyéb alkalom nyílik arra, hogy a fiatalok edzzék a beszélőkéjüket. Mármint szakmailag. A gond az, hogy sokan akkor beszélnek, amikor más a program, amikor meg beszélni lehetne, akkor csöndben vannak. Aztán némely fiatalok összetévesztik a szakmai beszédet/vitát a puszta véleménymondással. Például elhangzik a kérdés, hogy az olvasott szakirodalom szerint - amit a tanár szépen kikeresett, majd lehúzott néhány tudományos folyóirat archívumából, hogy az inaknak már csak művelődniük kelljen -, szóval a feladott olvasmányok szerint mit értenek mondjuk a „kreatív város” fogalom alatt. Síri csönd, szemek a padlón. A tanár nem hagyja annyiban, fogja a névsort, és szólít valakit. Hatalmas sóhaj. Akkor mit olvasott, kérdezi a tanár, mert még reménykedik a javíthatatlanul naiv fejével. Mire a diák kijelenti, hogy nem olvasott semmit, mert nem ért rá, mert épp munkában volt, mert ő dolgozik, mert ő nem ér rá csak iskolába járni. Aha. Szóval nem olvasta el, csicsergi, de az a véleménye, hogy... És mond valamit, ami ugyanolyan kalótyaság, mint amikor a lakógyűlésen a szomszéd Gyuris bácsi hozzászólt a jelzáloghitel témájához. És akkor ott vagyunk, hogy míg Gyuris bácsin titokban mindenki röhögött, az osztályban senki sem nevet, mert senki sem olvasott el semmit, és így elhisznek bármit (aki olvasott, az nem mer megszólalni, nehogy kilógjon a sorból). Nesze neked szakmai vita. Ami pedig a feleltetést illeti, igen, az utóbbi években én is írásban vizsgáztatok. Pedig szóban könnyebb lenne, mert nem kellene utána otthon javítani. De a szó elszáll, az írás_megmarad. A papír hűen mutatja, hogy némely diák nem a kérdésekre válaszolt, hanem csak a „sarat dagasztotta”, akár több oldalon keresztül. Vagy véleményt ír ott, ahol tényeket kell. Egy kollégámat évekkel ezelőtt részrehajlással vádolt meg egy diák, valami fontos ember gyereke. A kollégának baja lett ebből. Azóta tudom, hogy jó a bizonyíték. Itt az új Putyin-naptár, a 2019-es, hivatalos, színes-szagos Putyinból soha nem elég, azért az orosz népnek jövőre is kedveskednek a hivatalos Putyin-naptárákkáI. De nem ám csak egyfajtával I A 2019-es naptárból több verzió jelent meg, különböző fő motívummal és üzenettel. Az egyik címe: Oroszország olyan ország, amely nem fél semmitől 2019. Ebben sok fegyveres kép látható Putyinról, hiszen előszeretettel lő célba és tökéletesre csiszolta ebbéli tudományát is. A másik naptár címe: Csodálom az orosz nőket 2019. Ebben az elnök úr csodálja az orosz nőket, illetve az egyikükkel még szkanderozik is. A Putyinnal a Föld körül 2019 című naptárban az látható, hogy Putyin elmegy a világ számos államába, például Németországba, ahol külön kiemelik, hogy ott szolgált KGB- ügynökként 1985 és 1990 között. Oroszország hatvanöt éves teljhatalmú vezetője igazán sokoldalúként mutatkozik az illatosított oldalakon látható naptárképeken: például egy fiatal leopárdot ölelget, mert az orosz elnök a vadállatoktól sem retten vissza; Oroszországban népszerű a jégkorong, az orosz vezér is előszeretettel űzi, és a jégkorongtudását is megvillantja; Putyin egyik kedvenc hobbija a horgászat, egy fotón éppen egy méretes csuka akadt a horgára, amellyel büszkén pózol félmeztelen felsőtesttel; az orosz elnök egy valóságos szikla, grimasz nélkül mártózik meg a Moszkva északi részén található Selinger-tó jeges vizében januárban, vízkeresztkor, miközben pópák állják körbe szentképekkel. Az árusok azt mondják, a Putyinkalendáriumok rendkívül népszerűek a turisták és természetesen az orosz állampolgárok körében. A naptárt a külföldiek körülbelül 13 euróért tudják megrendelni az interneten. (444.hu, úsz) Amivel tartozunk Ján Kuciaknak MARIÁN LEŐKO A kudarcnak nincs gazdája, a sikernek meg van dögivei. A nagymácsédi kettős gyilkosság gyanúsítottjainak őrizetbe vétele kétségkívül óriási siker, be is jelentkezett érte mindjárt boldog-boldogtalan. Tibor Gáspár volt országos rendőrfőkapitány is elévülhetetlen érdemeket tulajdonít magának, mondván, hogy a Kuciak-gyilkosságon most is azok dolgoznak, akik az ő idejében. A kormánypárti Bugár Béla és az ellenzéki Boris Kollár is az új rendőrfőkapitány, Milan Lucansky érdemeit hangsúlyozta. „Pár hónapja van csak ott, és máris olyan változások történtek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak” - mondta Kollár. Teljesen értelmetlen azon filozofálni, a régi vagy az új rendőrfőnököt kell-e glorifikálni - egyiküknek sincs semmi köze az egészhez. Az áldozatok családjának ügyvédei (akik jóval többet tudnak, mint a nyilvánosság, mert a nyomozás bizonyos részleteibe is betekintésük van) azt mondják, egyes nyomozóknak és ügyészeknek köszönhető, hogy sikerült elkapni a gyanúsítottakat. Roman Kvasnica szerint „egy szakmai és emberi szempontból is tökéletesen megfelelő tiszt vezeti a nyomozást”. Daniel Lipsic ehhez hozzátette, hogy „a Speciális Ügyészség két rendkívül tapasztalt ügyésze felügyeli a vizsgálatot”. Ebből kitűnik, hogy a rendőrökkel meg az ügyészekkel is az a helyzet, ami a politikusokkal. A tisztességesek nem tehetnek arról, hogy a többiek bemocskolják a szakmát. A gyilkosság felderítésén dolgozó rendőröket és ügyészeket óriási elismerés illeti, most már csak az a kérdés, hogy Szlovákiában sikerüle, ami például Oroszországban vagy Máltán nem. A tettesek kézre kerítése után sem sikerült eljutni a gyilkosságok valódi megrendelőjéhez, és bizonyítani, hogy ki bérelte fel az elkövetőket. Egy név kiszivárogtatása megtörtént, a bizonyítás hosszú lesz. Azt már biztosan tudjuk, ki adta át a véres pénzt a tetteseknek, de nyilvánvaló, hogy ő csak közvetítő, afféle postás volt. Hiába fárad, aki bepötyögi a „postásnő” nevét a keresőbe és megpróbálja megtalálni Ján Kuciak cikkeiben. Egyetlen egyszer sem említette őt. Pedig ha valamit biztosra vehetünk ebben az ügyben, az az, hogy a felbujtó neve szerepel Kuciak írásaiban. És olyan halálosan komolyan vette valamelyik cikkét, hogy megölette őt. Minimum annyival tartozunk Ján Kuciaknak, hogy mi is olyan komolyan vegyük az írásait, mint a gyilkosság megrendelője. A mai világban, amikor az internet és az álhírek történelmi mélypontra taszították a szavak súlyát és értékét, olyan írások vannak a kezünkben, amelyek két emberéletet érnek. Szomorú, hogy Kuciak írásaiban sokkal több van, mint amennyit eddig sikerült kivenni belőlük. A név itt van az orrunk előtt, csak ki kell olvasni a szövegekből. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ A különbségek fennmaradását mutatja a német egység megvalósításának folyamatáról szóló új kormányzati elemzés is. A napokban kiadott dokumentum szerint a munkanélküliség ugyan történelmi mélypontra, 7,6 százalékra süllyedt a volt NDK területén, de így is jelentősen meghaladja a nyugati tartományokban regisztrált 5,3 százalékot, a legnagyobb piaci tőkeértékű német részvénytársaságok indexében, a frankfurti tőzsde DAX-30 mutatójában pedig továbbra sincs olyan vállalat, amelynek keleten van a központja. A megosztott ország újraegyesítéséről szóló keletnémet-nyugatnémet államközi szerződés 1990. október 3-án lépett hatályba, a megállapodás révén az NDK az egyesült szövetségi köztársaság hat új tartományává vált. Az évfordulós ünnepségeket mindig a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarája, a Bundesrat soros elnöki tisztségét betöltő tartomány, az idén Berlin szervezi. A fővárosban már hétfőn elkezdődött az ünnepi program, amelynek legfőbb eleme egy nagyszabású szabadtéri fesztivál. Ezt Berlin kormányzati negyedében, a Brandenburgi kapu, a Bundestag épülete és a kancellári hivatal térségében rendezik. (MTI) Fogy a volt NDK-s területek lakossága Több mint tíz százalékkal csökkent a lakosság Németország keleti tartományaiban, a volt NDK területén az ország 1990-es újraegyesítése óta a szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) kimutatása szerint, amely az október 3-i nemzeti ünnepre, a német egység napjára időzítve jelent meg. Németországban 2017 végén 82,8 millió ember élt, 16,2 millióan a volt NDK területén fekvő tartományokban, 66,6 millióan pedig az ország nyugati részén. Az újraegyesítés évében, 1990-ben hárommillióval kevesebben, 79,8 millióan éltek az ország teljes területén. Azonban a keleti tartományokban bő kétmillió fővel, 11 százalékkal többen voltak, a nyugati tartományokban pedig mintegy ötmillióval, 8,2 százalékkal kevesebben. Az ország két része között az újraegyesítés után 28 évvel is jelentősek a különbségek. A háztartások fogyasztási kiadásai például a legutóbbi adatok szerint a volt NDK területén havonta átlagosan 2078 eurót tesznek ki, ami a 25 87 eurós nyugati szint 80 százalékát jelenti - áll a Destatis jelentésében.
