Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-05 / 229. szám

8 I KULTÚRA 2018. október 5.1 www.ujszo.com Háromnapos pozsonyi dzsessziinnep Széles lesz a paletta az idei Pozsonyi Dzsessznapokon, sok különleges, fúziós formációt is hallhatunk JUHÁSZ KATALIN Október 19-21. között ren­dezik meg az Inchebában a 44. Pozsonyi Dzsessznapo­­kat, az ország legnagyobb dzsesszfesztiválját, ahol fiatal sztárok, élő legendák és hazai tehetségek is fellépnek. A péntek az új sztároké, olyannyi­ra, hogy az első estének két headli­­nere is van. Az amerikai Jamison Ross egy dobos, aki énekel is. Mindkettőt magas színvonalon műveli, olyan­nyira, hogy megnyerte a világ egyik legtekintélyesebb, Thelonius Műnk­ről elnevezett dzsesszversenyét. Ez a győzelem igazi ugródeszkának bizo­nyult, a fesztiválszervezők azonnal lecsaptak rá, első szólólemeze pedig Grammy-jelölést kapott vokális dzsessz kategóriában. A második al­bum megjelenése óta nemzetközi sztárnak számít, a műfaj meghatáro­zó magazinja, a Downbeat idén júni­usban 2018 legjobb fiatal énekesének kiáltotta ki őt. Jamison Ross tehát ed­digi karrierének legjobb pillanatában érkezik Pozsonyba. A dzsessznapok fő szervezőjétől, Peter Lipától meg­tudtuk, hogy ezt a koncertet már két évvel ezelőtt lekötötték, ami nagy szerencse, mert azóta annyit emelke­dett a fiatal zenész árfolyama, hogy jelenleg már nem tudnák őt „megsze­rezni”. A New Yorkból érkező Kennedy Administration, a pénteki nap másik húzóneve szórakoztatóan vegyíti a dzsesszt, az r’n’b-t és a funkot. Be­mutatkozó albumuk tavaly jött ki, komoly kritikai sikert aratott, ám a négy zenész és énekesnőjük igazi erőssége az élő szereplés. A hölgy egyébként elég titokzatos, tulajdon­képpen lehetetlen megtudni a valódi nevét, mindenütt csak „Dáma” vagy „Mrs.”-ként szerepel. A zenekar billentyűse, Ondre J cseh származá­sú, Gregory Porter zenekarából iga­zolt át Kennedyékhez, de játszott már a Wu-Tang-Clan társaságában is. A Távozik a PIM igazgatója Budapest. Az Emberi Erőfor­rások Minisztériuma bejelentette, hogy Prőhle Gergely távozik a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, és november 1-i hatállyal közös megegyezéssel megszűnik a megbízatása. Prőhle távozását, illetve leváltását hetek óta rebes­gette a magyarországi sajtó, ő maga azonban tegnapelőtt hiva­talosan még nem tudott erről. A Demokrata című kormány­közeli lap augusztusban írta meg, hogy Kásler Miklós miniszter elégedetlen az igazgató munká­jával, elsősorban a a Tanácsköz­társaság politikai és esztétikai igazolását kérte számon rajta egy Tanácsköztársaságról szóló ki­állítás kapcsán. Akkor azt írták, hogy már szeptembertől új igaz­gatója lesz a múzeumnak. A Ma­gyar Idők című, szintén kor­mányközeli lapban több támadás érte Prőhle Gergelyt, amiért olyan, baloldalinak tekintett író­kat népszerűsített a PIM-ben, mint Dragomán György, Krasz­­nahorkai László, vagy Nádas Péter. (index, juk) dobos pedig Stevie Wonder és Má­riáit Carey mögül érkezett ebbe a vi­dám formációba. Charles Pasi az első francia dzsesszénekes, akit leszerződtetett a kultikus Blue Note kiadó, és rögtön három albumra (az első tavaly jelent meg). Szájharmonikán és gitáron is játszik, blueselemeket csempész a dzsesszbe, rendkívül rafinált módon. Neil Young tavalyi franciaországi turnéján ő volt az egyszemélyes elő­­zenekar, Pozsonyban sem lesz szük­sége társakra a színpadon. Régi jó szokás szerint az a hazai formáció nyitja a Pozsonyi Dzsessz­­napokat, amely tavaly megnyerte a B színpadon zajló, fiatal tehetségek számára meghirdetett versenyt. A közönség a Carpet Cabinetet sza­vazta fel a nagyszínpadra, a szerve­zők pedig ezekben a napokban dön­tenek az idei indulók személyéről. A versengést követően a kisszínpad utolsó fellépője idén is naponta egy­­egy ismert formáció, pénteken a Bá­­gyi Balázs New Quartet Magyaror­szágról, Pocsai Kriszta énekesnővel, szombaton a cseh Vilém Spilka Qu­artet, vasárnap pedig a népzenét dzsesszel vegyítő hazai Eubomír Gáspár Cimbal Projekt. A szombati headliner, az amerikai Yellowjackets talán nem szorul rész­letes bemutatásra, hiszen a fusion ki­rályai ők, 25 albummal és két Grammy-díjjal a polcukon. Pályafu­tásuk alatt most először turnéznak vendég énekesnővel, a brazil Lucia­­na Souzával, aki korábban olyan sztárok mögött vokálozott, mint Bobby McFerrin, Herbie Hancock vagy Paul Simon. Halkan jegyezzük meg, hogy Luciana Souza legutóbbi nagylemeze szerintünk sokkal izgal­masabbra sikeredett, mint a friss Y ellovyjackets-album. Az olasz Stefano Bollani koncert­jein sosem tudni előre, mi fog történ­ni, mivel a fiatal olasz zongorista mindenre reagál, ami körülötte zajlik - legyen az telefoncsörgés vagy egy légy berepülése a színpadra. Ó is ját­szott már Bobby McFerrinnel, és egy csomó más világsztárral (Chick Co­rea, Bill Frisell, Pat Metheny...), va­lamint Enrico Rava veterán olasz trombitással, akivel 15 lemezt adott ki, és akivel tavalyelőtt a Pozsonyi Dzsessznapokon is szerepelt. Saját zenekarával nápolyi hangulatot igyekszik teremteni, ottani örökzöld dallamokra improvizálva. Nemzetközi társasággal érkezik Pozsonyba a lengyel zongorista, Krzysztof Kobylinski, aki hazájában már intézménynek számít. Amellett, hogy sok stílusban sokakkal zenél együtt, ő a fő szervezője az egyre is­mertebb Palmjazz etnodzsessz fesz­tiválnak. Mostani csapatának gitáro­sa ukrán, basszusgitárosa kolumbiai, énekesnőjük pedig izraeli, úgyhogy nem nehéz kitalálni, hogy etno­­dzsesszt hallunk. A vasárnap fellépő Shalosh trió szintén Izraelből jön, és több stílust ötvöz a klasszikus zenétől a rockon át a középkori dallamokig és afrikai rit­musokig. Felkapott formációról van szó: négy év alatt több mint 250 kon­certjük volt, és Brazíliában ugyan­akkora sztárok, mint Japánban vagy az USA-ban. Hamarosan megjelenő harmadik albumuk egy koncertle­mez lesz. Ezen a napon lép színpadra Peter Lipa is, aki 16 éve nem énekelt „sa­ját” fesztiválján, csak a konferanszié szerepét vállalta. Mivel idén 75 éves lett, alaposan kibővítette zenekarát erre a különlegesnek ígérkező jubi­leumi koncertre. És az is megadatik neki, hogy egyik kedvenc zenekara, a Manhattan Transfer előtt lépjen fel. Az 1969 óta működő amerikai énekegyüttesben is több tagcsere volt már, legutóbb négy éve, amikor az egyik alapító tag, Tim Hauser meg­halt. A csapat pop és dzsessz kategó­riában is részesült Grammy-díjban, a a kritika által legkedvezőbben foga­dott albumuk, az 1985-ös Vocalese 12 Grammy-jelölést kapott. A kvartett egy különleges zenei ötvözetet való­sított meg. Klasszikus dzsessz és boogie, rhythm&blues, pop és rock egymásba simuló, illetve egymást ki­egészítő elemeinek tárházát produ­kálják, gyakran a divattrendeknek is behódolva, ám magas színvonalon. PENGE Halálos terak Földényi F. László legújabb köny­vének borítóján a reneszánsz építész és festő, Francesco di Giorgio Mar­tini Építészeti látkép című festmé­nyének reprodukciója látható, a könyv utolsó képe pedig az ausch-VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA witzi krematórium kéményét ábrá­zolja (1942-ből). Ez a két kép kere­tezi a szöveget, s bizony, hangozzék bármilyen baljósnak, el is jutunk egyikből a másikhoz - ezen az úton a Földényi-fanoknak jól ismert, asszociációkban gazdag, de briliáns logikájú esszényelv vezet. Földényi legfőbb állítása, hogy az auschwitzi népirtás őrületesen megszervezett, percíz volta koránt­sem volt váratlan, elképzelhetetlen kifutása a történelemnek. A lehető­ség valamiképp már ott rejlett a ko­rábbi racionalista korszakok em­berképében és utópikus városterve­iben. A perspektivikus ábrázolás feltalá­lása— és benne Francesco alkotása is - ennek a folyamatnak a tünete, il­letve kezdete az újkori történelem­ben. A perspektivikus ábrázolás egyetlen, rögzített nézőpontot he­lyez kitüntetett szerepbe, de a való­ságban nem így látunk - ami azt il­leti, a perspektivikus szemlélet az állandóan mozgó tekintet redukció­ját hajtotta végre. Francesco alkotá­sa, amely utópisztikus városképnek hat, kiváló példa arra, ahogy ez a te­kintet mértani (racionális) értelem­ben uralni akarja az egyébként ural­­hatatlan teret. Csakhogy a képen megjelenik az is, amit a hasonló al­kotások el akarnak leplezni: az em­ber időnek való kitettsége. A tér olyannyira élettelen, üres, mintha láthatatlan élőhalottak laknák. „ Korántsem véletlen—olvassuk —, hogy a perspektivikus ábrázolás - mód elterjedésével párhuzamosan születtek meg az első nagy európai utópiák. ” A felvilágosodás aztán börtönépüle­teivel, vagy az olyan tervekkel, mint a Panopticon, e tekintetet az uralom és a felügyelet eszközévé változtatta. Nem beszélve a korszak utópikus, geometrikus városterveiről - ezek­ben Földényi szerint az időtől, az el­múlástól való félelem munkál. Innen egyenes út vezet Speer és Hitler ter­veihez Berlin átépítésére, vagy egy másik diktatúra megvalósított vá­rosképéhez (Magnyitogorszk): „Az épületek monumentalitása az emberi léptéket tagadja, a szándékolt mo­notónia az élet változatosságát és sokrétűségét. ” De Chirico terei (A vörös torony) emlékeztetnek a reneszánsz kori ideális terekre, de mégis úgy tűnnek fel, mintha ember még sosem látta volna őket - ugyanez áll Franz Kaf­ka egyes alkotásaira az irodalom­ban. Tehát Földényi egy olyan összetett látásmódot jelenít meg, mely a világ teljességét képes meg­fogalmazni, s leírható azzal, amit pályája elejétől a szerző melankoli­kusnak nevez. És ezzel igen keveset mondtunk. Mert a könyv utolsó tör­ténete Kafka nővérét kíséri el a gáz­kamrához vezető úton. Az ő utolsó képe lehetett e világból a kremató­rium kísérteties kéménye. Földényi F. László: Az eleven ha­lál terei - Kafka, de Chirico és a többiek. Jelenkor Kiadó, 2018. 96 oldal. Értékelés: 8/10 Jamison Ross, az éneklő dobos (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents