Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-29 / 224. szám
SZALON ■ 2018. SZEPTEMBER 29. Problémák és lehetőségek a szlovákiai magyarság demográfiai vizsgálatában A SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPESSÉG FOGYÁSÁNAK BECSÜLT NAGYSÁGA, DIMENZIÓI SZERINT 1991 ÉS 2001 KÖZÖTT, SZÁZALÉKBAN Természetes fogyás ■ Nemzetiségváltás, asszimiláció ■ Rejtett migráció ■ A magyar nemzetiségűek aránya az ismeretlenekből Források A demográfiai vizsgálatok során elsősorban 2 forrásból, a népszámlálási és a népmozgalmi adatokból merítünk. Ami a népszámlálásokat illeti, az 1918 és 2011 közötti időszakban a csehszlovák állami keretek között hét, az ezredfordulót követően a szlovák állami keretek között két népszámlálás volt. Továbbá 1940-ben a Tiso-féle Szlovák Államban, valamint 1941-ben a Magyarországhoz visszacsatolt területeken került sor népszámlálásra. Meg kell még jegyezni, hogy 1919-ben a szlovák országrészben ún. népesség-összeírást rendeztek, de ezt nem számítják a népszámlálások közé, mivel a lekérdezésre nem került sor az ország egész területén. A szlovákiai magyarság demográfiai vizsgálatai alkalmával hosszú időn keresztül a népszámlálási adatok bírtak nagyobb jelentőséggel. A népmozgalmi adatokat inkább csak kiegészítő, hiánypódó forrásnak tekintették. Ez a helyzet az 1990-es évektől kezdve kezdett megváltozni. A népmozgalmi adatoknak napjainkban egyre nagyobb a szerepe a kisebbségi népesedési folyamatok vizsgálatában. A (cseh)szlovákiai népmozgalmi adatokat a Pramenné dielo, Pohyb obyvatelstva v (CSR, CSSR, SR) kötetei tartalmazzák éves bontásban. A 2. világháború utáni időszakban csak néhány alkalommal változtatták meg az adatok tartalmi összetételét. Az állampárti időszakban a népszámlálási és a népmozgalmi adatokat tartalmazó publikációk megszámozott, titkos, illetve bizalmas megjelöléssel ellátott kiadványokként kerültek egy szűk körű állami, illetve pártapparátus kezébe. Az adatok értelmezésének problémái A magyarság demográfiai jellegzetességeinek vizsgálatánál igen jelentős, hogy az etnikai-nemzeti hovatartozást milyen mutatók szerint kérdeztek meg. Ebből a szempontból nemzetiségre, anyanyelvre, illetve nyelvhasználatra kérdeztek rá. Valamennyi (cseh)szlovák népszámlálás alkalmával rákérdeztek a lakosság nemzetiségére. Anyanyelv szerinti hovatartozására mindössze 4 alkalommal, 1970-ben, 1991- ben, 2001-ben és 2011-ben került sor. A nyelvhasználati szokásokra a 2011. évi népszámlálás alkalmával kérdeztek rá. További szempont, hogy milyen területi bontásban állnak az adatok rendelkezésre. Sokkal kevésbé ismerhetjük meg a magyarság szerkezetének változásait, ha csak országos, kerületi, vagy járási szintű adataink vannak. A községsoros adatok révén sokkal árnyaltabb összefüggéseket deríthetünk fel. Településszintű nemzetiségi adataink a két népszámlálás, az 1950. és az 1961. évi cenzusok adatain kívül adottak. A községsoros anyanyelvi adatok közül az 1970. évi nem hozzáférhető. Különböző időpontokban megfogalmazódtak fenntartások a csehszlovák népszámlálások nemzetiségi statisztikai adatainak hitelességével szemben. De egészében véve az 1950. évi népszámlálás adatai tekinthetők a legproblematikusabbnak. Az 1950-es népszámlálás nemzetiségi adatainak valóságtartalmát a rendszerváltás előtti cseh demográfusok is megkérdőjelezték. Hasonló módon a 40-es évek második felének és az 50-es évek főleg első felének nemzetiségi népmozgalmi adatai szintén magukon viselik a magyarság jogfosztottságának demográfiai lenyomatait. Jelentősen alacsonyabb például a magyar születések száma a várhatónál. A rendszerváltást követő időszak népszámlálási adatainak egyik meghatározó problémája, hogy a megkérdezettek kisebb-nagyobb része nem válaszolt a feltett kérdésekre, azaz igen magas az egyes kérdéseknél az ismeretlenek, nem válaszolók aránya. A nemzetiségi hovatartozás adatainál igen látványosan növekszik az ismeretlenek aránya. 1991-ben 0,2%, 2001-ben 1%, 2011-ben 7%. Csaknem hasonló léptékű a nem válaszolók aránya az anyanyelvi adatoknál is: 0,2%, 1,2%, 7,5%. A nemzetiségi vonatkozású adatoknak van egy sajátossága. Valamilyen mértékben magukban foglalják, magukon viselik az aszszimilációs folyamatok lenyomatait. Ez az adatok értelmezésénél egyrészt problémát jelent, másrészt szociológiai vizsgálatokkal segítséget is nyújt az asszimilációs folyamatok vizsgálatához. Lehetőségek - kihívások * • Felmerül a kérdés, az ismertetett korlátokon, hiányokon hogyan tudunk felülemelkedni. Arra is szeretnénk rávilágítani, milyen lehetőségeket kínál, illetve milyen eredményekhez vezettek a demográfiai vizsgálatok a szlovákiai magyarság megismerésében. • Még mindig vannak olyan demográfiai források, melyek napjainkig részben vagy teljesen nem kerültek nyilvánosságra. Ilyenek például az 1950., illetve az 1961. évi népszámlálás nemzetiségi adatsorai. Ezek feltárása további kutatásokat igényel. • Végezetül néhány példát ismertetek, melyekben a demográfiai adatok segítségével sikerült a szlovákiai magyar társadalmi valóság egyegy aspektusát mélyebben megérteni, egyes összetevőit feltárni. a. A 2001. évi népszámlálási adatok közzétételét követően került sor az 1990-es évek magyarságfogyása összetevőinek, ezen belül hangsúlyosan az asszimilációs folyamatok mértékének a feltárására. (lásd ábra) b. A népmozgalmi adatok vizsgálata során sikerült rámutatni arra a jelenségre, hogy a magyarság természetes fogyása (születések és halálozások különbsége) sokkal magasabb, mint a statisztikai hivatal által közzétett regisztrált adatok. c. A magyarok várható élettartama a regisztrált adatok alapján kedvezőbb az országosnál, ez viszont ellentétes azzal a tapasztalattal, mely szerint a várható élettartam alacsonyabb a kedvezőtlenebb szerkezeti mutatókkal rendelkező népességnél, mint az összlakosságnál. A várható adatok alapján végzett vizsgálat már egy jelentősen alacsonyabb élettartamot mutatott ki. d. Az 1950-es évek népmozgalmi adatainak és az 1961. évi népszámlálás adatainak egybevetése révén az 1950. évi regisztrált adatsoraival szemben sikerült megbecsülni az 1950. évre a magyarság számának korrekcióját, amely durván 120 ezer fővel magasabb lélekszámú magyarságot tételez fel a regisztráltnál. e. A szlovákiai magyarság számának előrejelzése a 2001-re és 2011 - re a várható adatok tekintetbe vételével. f. A korábbi évtizedek papírformájú kiadványai, illetve az utóbbi két évtized községsoros elektronikus adatállományai mellett a 2011. évi népszámlálás mikroadatait, azaz anonimizált egyéni szintű adatokat is elérhetővé tett a Szlovák Statisztikai Hivatal tudományos intézetek, egyetemek számára. Az egyéni szintű adatok vizsgálata alapján a korábbiaknál sokkal árnyaltabb, összetettebb vizsgálatok végezhetők el. Csak remélhetjük, hogy a következő népszámlálás után a jelenleginél jelentősen több változó bevonásával készült adatbázis kerülhet a kutatók kezébe. Gyurgyík László HADITUDÓSÍTÁSOK Azt a jó édesanyánkat! E lküldték a „kurvaanyámba”. Nem szeretek csalódást okozni hűséges olvasóimnak, úgyhogy elmentem, visszajöttem - most pedig híreket mondok. Anyu ugyanis visszaüzent. Kapóra jött nekem ez a felkérés - no, jó, parancs, de egy haditudósító nem finnyáskodik, hozzászokott a vezényléshez. Mivel legutóbbi tudósításomat a NER nemlétezéséről többen félreértették, éppen azon tipródtam, mihez is tudnám hasonlítani nyelvi világunknak ezt a legtitokzatosabb bugyrát, anélkül, hogy megint libsinek titulálnának, •a ká anyámmal egyetemben. Ez az új módi. Az ember hiába tolja a fejébe évtizedekig a szakirodalmat, hiába agyai rajta, önmagában is kételkedve, hiába fogalmaz körültekintően - ha a véleménye nem egyezik az aktuális kurzus szentelt vizével meghintett, kőbe vésett egysoros igazságokkal, az illető automatikusan megy a liberális levesbe. Nem is olyan régen még lehetett nyilvánosan lamentálni, s közben akár még tévedni is, legfeljebb dr. Del Medico Imre helyre tette a tévedéseit. Ma már egy gyerek is élből vágja, hogy a könyvtárazásban megőszült tudósok közül ki a zsoldos, s ki nem. (Hogy fogom én ezt anyunak elmagyarázni?!) Anyámmal tizenöt éve beszéltem utoljára, éppen ideje volt, hogy a tékozló leány útra kerekedjen. Kivettem tehát néhány nap szabadságot, s mivel az ördög sose alszik, meghagytam a titkárnőnknek, hogy ha harmadnapon se térnék vissza, a kollégák osszák szét egymás között az óráimat. Indulás előtt titokban lenyúltam a tanszéki könyvtárból az Isteni színjáték első magyar fordítását. Szász Károly ugyanis bő lére eresztve magyarázza a dantei túlvilág földrajzát. Babits fordítása ugyan közelebb áll hozzám, Nádasdy Ádámé pedig még annál is közelebb, de nekem ezúttal a robusztus, szájbarágós Szász kellett. Térképre volt ugyanis szükségem. A túlvilágra vezető utam részletes leírását mellőzném, aki nem komálja Dantét, az a népmesékből is megtudhatja, hogyan lehet az Üveghegyen túlra jutni, és miféle próbatételek árán lehetséges a viszszatérés. Merthogy most retúr járatról lenne itt szó. De vajon illik-e ilyen sötét témával borzolni a kedélyeket egy országos napilapban? Micsoda ötlet! Holtak birodalmából írni tudósítást! Visszakérdeznék: Illik-e bárkit is elküldeni a ká anyjába? Sőt, emelem a tétet: Illik-e közben 19. századbeli nyelvészeti ismeretekkel hivalkodni? A 21. században. A digitális korszakban. Amikor korra, nemre, származásra való tekintet nélkül mindenki megengedheti magának a továbbképzést. A nyelvi ismeretterjesztő cikkek is egyetlen kattintásra nyílnak, nem csak a féjknyúzok. Természetesen nem kell ahhoz misztikus utazásra vállalkoznom, hogy anyámmal találkozzak. Elvégre ezeket a haditudósításokat sem lövészárokból írom, hanem a pozsonyi kanapémon. De most nem magánügyben zaklatom őt, kritikusaimnak bizonyíték kell, ezért ez a cécó. A nyelvi haditudósok szerint sokszor beszélünk olyan dolgokról, jelenségekről, amelyek a fizikai világunkban nem léteznek, egyszerűen azért, mert fontosak számunkra, igényünk van rájuk. Mivel a nyelvi világunkban „születtek”, azzal tartjuk őket „életben”, hogy beszélünk róluk. Az emberi elme konstruktumai - nincs lehetőségünk meggyőződni fizikai jellemzőikről, nem csoda, ha nehezen jutunk konszenzusra. Különös ismertetőjegyük, hogy folyton definiálgatjuk a jelentésüket (Mi a nemzet?), vagy megtapasztalható dolgokhoz hasonlítjuk őket, például az emberhez (nemzettest). Teljesen normális, sőt, abszolút logikus, ha vitatkozunk róluk. Valójában az a létformájuk, hogy szájról szájra járnak. A nem normális az volna, ha valakit ebben megakadályoznánk. És mégis megtesszük. Kicsit leegyszerűsítve (vagy inkább nagyon): így „működik” a nyelv. Vagy más szóval: valójában ez „a nyelv”. Hiszen az is egy ilyen elmebeli konstruktum, csak nehéz elhinni, mert sok betűt látunk magunk körül. Nagyon hasonlóan viselkedünk, amikor a rég elhunyt családtagjainkat emlegetjük a gyerekeinknek. Közösségi történetmondással tartjuk „életben” a soha nem látott felmenőinket. Sose láttuk a dédikét, még egy fénykép se maradt róla, mégis elhisszük, hogy létezett. Csak abban nem vagyunk biztosak, hogy a jobb vagy a bal arcán volt az a bizonyos szemölcs, mert azon az emlékezők mindig összevesztek. A határon túliak megszokhatták, hogy olyan magyar szavak is forgalomban vannak, amelyeknek a gyakorlatban semmi hasznát nem veszik. Mi például sose bíztuk a rossz tévénket a GELKA-ra, és nem azért, mert szlovákul másként hívták, hanem egyszerűen azért, mert nem volt ilyen intézményünk. Csak számon tartottuk (szánkon tartottuk) a szót, mint afféle magyarországi cuccot, amit egy jópofa reklám tett közismertté. Hasonlóan vagyunk a NER kifejezéssel is. Ennek a jelenségnek a megítélése pedig nem világnézeti kérdés, nem lehet beleszuszakolni a hőn szeretett, kétpólusú narratívába. Illetve csak annyiban az, hogy a világ megértésének alapvető feltétele a jobb és a bal oldali agyfélteke harmonikus együttműködése. Akinek ez nem tetszik - anyázás helyett - tegyen ellene: Csináljon nálunk is egy NER-hez hasonló hogyishívjákot (politikai nyilatkozatot? rendszerváltást?), és akkor majd lesz. De addig csak úgy és csak abban a formában (nyelvi régióban) tud létezni, mint az én édesanyám. Mint sokunk megboldogult édesanyja (és a többi szeretteink). Az enyém mindig meg tudott vigasztalni. Most is szinte magam előtt látom, ahogy legyint a problémám hallatán: Ugyan, édesem, hol van már a GELKA? Hisz a mai fiataloknak ugyanúgy el kell magyaráznod, mint a petrencerudat. Sic transit gloria mundi. Hizsnyai Tóth Ildikó
