Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-26 / 221. szám

6 I KULTÚRA 2018. szeptember 26.1 www.iijszo.com Se vele, se nélküle Joanna Kulig a lengyel mozi egyik legnagyobb love storyját éli meg a Cannes-ban díjazott Hidegháborúban SZABÓ G. LÁSZLÓ Földrajzi határokon ás politi­kai rendazereken átívelő, szenvedélyes szerelem tölti meg a mozivásznat Pawel Pawlikowski friss alkotásá­val, az idei cannes-i fesztivá­lon díjazott Hidegháborúval, amelynek női főszerepét a lengyel film új csillaga, Joanna Kulig játssza. Zula a sztálini alapokra épülő, öt­venes évekbeli Lengyelország kül­földön is nagy sikereket arató nép­táncegyüttesének szabad és öntör­vényű énekesnője, Wiktor a mindent felülíró kommunista néppárt ideáit tagadó, hazájából kiábrándult zenész és karmester. Szerelmükkel minden nehézséget képesek legyűrni, igazá­ból mégsem tudnak egymáséi lenni. Amolyan se veled, se nélküled kap­csolat az övék, alkalmi találkozások­kal, lángoló együttlétekkel és fájó el­válásokkal. Aztán kezdődik minden elölről. Wiktor disszidensként kerül Párizsba, a lengyel folklórral végér­vényesen szakítva, az egyéniségéhez mindig is közelebb álló dzsessz felé fordul, elismert bárzongorista és ki­váló filmzeneszerző lesz. Jól kiépített kapcsolatainak köszönhetően Zula számára is adott a lehetőség, hogy ki­vételes tehetségével a francia fővá­rosban is érvényesülhessen. Ám a lány ott sem tud lehorgonyozni mel­lette. Különleges szerelmi történet az övék, szívtáji hidegháború, amely­ben mindketten maradandó sérülése­ket szenvednek. A teljesen lerombolt Lengyelor­szágban kezdődő történet egy-egy fejezete Berlinhez, Párizshoz és Ju­goszláviához kötődik, s ugyanannál, a világ zajától távoli keresztárnál ér véget, amely a rendező korábbi, Oscar-díjas alkotásában, az Idában is fontos helyszín volt. Mindeközbén a szorosra zárt Kelet és a szabad, nyi­tott Nyugat berendezkedése is tisztán látható. Lukasz Zal, az európai hírű lengyel operatőr nosztalgikus han­gulatú, fekete-fehér „képeslapokat” fotózott Zula és Wiktor mögé, s ahogy a képeken egy letűnt világ, úgy a hősökben egy páratlan szerelem il­lúzióját sejteti. Joanna Kulig a cannes-i bemutató óta a Hidegháborúval járja a világot. Karlovy Vary, Párizs, London, Ame­rika - ez most az ő útvonala. Alakí­tásáról mindenütt a legnagyobb elis­meréssel írnak. Ez a harmadik filmje Pawlikowskival. Öt évvel ezelőtt, az Idában még kisebb szerepe volt, de feltűnt Andrzej Wajda Walesa­­filmjében is. Juliette Binoche partne­re az Elles című francia-lengyel-né­­met koprodukcióban. Ethan Hawke párja a Titkok Párizsban című lélek­tani drámában, de kiemelkedő fel­adathoz jutott az Ártatlanokban is, amely 1945-ben, egy lengyelországi kolostorban játszódik, ahol a szovjet katonák által megerőszakolt terhes apácák várják lelki feloldozásukat. Röviden, pár szóval hogyan jel­lemezné Pawlikowski rendezői stílusát? Precíz, maximalista, megalkuvást nem ismerő alkotó. Minden jelene­tet, még a legapróbb mozzanatokat is pontosan megkomponálja. Az arc, a szem, a gesztus nagyon fontos nála. De még egy hamutartóval is képes hosszasan elbíbelődni, hogy a kép tökéletes legyen. Rögtön, ahogy kö­zölte velünk, a Wiktort megformáló Tornász Kottái és velem, hogy mi­énk a két főszerep, megkért bennün­ket, hogy tegyük magunkat teljesen szabaddá, a film mellé ne vállaljunk semmi más munkát, mert nemcsak az időnkre, a figyelmünkre, a testünkre, hanem a lelkünkre is szüksége lesz. Ki is merített bennünket rendesen. Mire megtanultuk a másnapi szöve­günket, addigra meg is változtatta. Az utolsó forgatási nap végén kirak­tam magam elé a forgatókönyv összes változatát. Nyolc volt belőle, és én mind a nyolcat széttéptem. A nyolcadik volt természetesen a leg­jobb, de azt sem akartam megtartani. Ha végzek egy munkával, mindentől megválók, ami a szerephez kötött. Nálam ez a teljes megtisztulás. Csak így tudok minden újabb figurával a nulláról indulni. Hány éve ismerik egymást Paw­likowskival? Nyolc. A Hidegháborúhoz azon­ban ez sem volt elég. Sokat kellett ol­vasnom a korról, az ötvenes évek Lengyelországáról. Nyolcvankettő­ben születtem, nekem már a szocia­lizmus is történelem. Zula és Wiktor kapcsolatáról is túlságosan modemül gondolkoztam. Tornász Kotnak kö­szönhetően kellett rádöbbennem, hogy milyen gátakat emelt a kom­munizmus az emberek elé. Zula sem igazán tudja, mi zajlik körülötte. Hi­ányos műveltségére csak később döbben rá. Vezető táncosa, énekes­nője egy nagy hírű folklóregyüttes­Joanna Kulig, a lengyel mozi új csillaga nek, s neki ez elég. Wiktorban nem­csak a szerelmét, hanem az apját, a bátyját, a barátját is látja. Amikor az együttes franciaországi vendégsze­replése után kint marad Párizsban, hirtelen meginog alatta a talaj. Elve­szettnek érzi magát. Nem bízik ab­ban, hogy a tehetségével egyedül is érvényesülni tud. Elképesztő, ahogy táncol és éne­kel. Mintha egész eddigi életében népviseletben szórakoztatta volna a közönséget. Pedig nem! A forgatást megelőző­en fél évig néptáncot tanultam. Zula számára a folklór éltető közeg. Ne­kem el kellett érnem ezt az érzelmi pontot. Ez volt az alap a szerephez. Szerencsére olyan helyen nőttem fel, ahol a néptánc elmaradhatatlan része az emberek hétköznapjainak. A he­gyekből jöttem, ahol nincs lakoda­lom és temetés hangos zene nélkül. Van egy jelenet a filmben, amikor a Rock Around the Clock című dalra táncolok. Azt például huszonötször vettük fel. A végén már úgy éreztem, kiszakad a lábam. Mindannyian tel­jesen kikészültünk, egyedül Pawel (Képarchívum) bírta a tempót. Őt majd szétfeszíti az energia. Mivel magyarázza Zula nyug­­hatatlanságát, hogy bármennyire szereti is Wiktort, nem tud meg­maradni mellette? A szerelem úgy repíti az embert, mint a hajóhinta. Hol fent, hol lent vagyunk benne. Zula még nem érzi magát felnőttnek. Éretlen egy ko­moly, hosszú távú kapcsolatra. Hol lángol, hol nem. Azt mondja, sze­relmes, ám az igazán mély érzelmek még ismeretlenek számára. Korán találkozott Wiktorral. Nem könnyű felnőnie hozzá. Miképpen élte meg a film cannes- i sikerét, ahogy Pawlikowski meg­kapta az Aranypálmát? Én azt az estét nem felejtem el so­ha. Állva bravóztak a nézők. És sír­tak. Mi pedig velük együtt könnyez­tünk. De bárhol vetítik a filmet, a vé­gén mindig ugyanaz a kép fogad, amikor kimegyünk meghajolni a kö­zönség elé. Ennyi zokogó embert én még sosem láttam a moziban. Persze, értem őket. Tornász Kottái a Hidegháborúban. Lengyelország ezt az alkotást nevezi a leg­jobb idegen nyelvű film Oscar-díjára. Pénteken kezdődik a Színházi Nyitra Nyitra. Öt hazai és nyolc külföl­di előadást kínál a föprogramban a pénteken kezdődő, immár 27. Színházi Nyitra fesztivál, köztük egy magyarországi produkciót - Kelemen Kristóf színházi alkotó és Pálinkás Bence György képző­művész Magyar akácát. A post-fact dokumentumszínház műfaji megjelölésű előadást októ­ber 2-án (jövő kedden) 17.30-as és 20.30-as kezdettel tekinthetik meg az érdeklődők a Karol Spisák Szín­ház stúdiótermében. A Magyar akác ironikus-szürreális látlelet a ma­gyar politikai közbeszédről, mi­közben végigköveti az akác siker­­történetét: hogyan vált ezazalig300 évvel ezelőtt Amerikából betelepí­tett fafajta hungarikummá, amely­nek védelmében Orbán Viktor Brüsszelnek is üzent. Emellett az alkotók saját akácfaültetős moz­galmuk akcióit és jövőbeli terveit is dokumentálják a produkcióban. A magyar előadás izgalmasan illeszkedik bele a Színházi Nyitra dramaturgiai tervébe, hiszen idén szinte valamennyi meghívott pro­dukció kitolja a klasszikus szín­játszás határait a performansz, az újcirkusz, a kortárs művészet és a virtuális felületek irányába. A szemlét pénteken a TR War­szawa színház Harcom című elő­adása nyitja meg. (as) r Tokióban nyit Az Ur hangja Ázsia nagy presztízsű filmes eseményét, a 31. Tokiéi Nem­zetközi Filmfesztivált magyar világpremier gazdagítja: Pálfi György Az Úr hangja című filmje az október 25-én kezdődő A kategóriás mustra versenyprogramjába kapott meghívást - tájékoztatott a Magyar Nemzeti Filmalap. Budapest/Tokió. Pálfi György, a Hukkle, a Taxidermia és a Final Cut rendezője ezúttal Stanislaw Lem re­génye alapján dolgozott, új filmje az eredeti mű gondolatvilágát adaptálja egy napjainkban játszódó, izgalmas családi krimi keretei közé. Az Úr hangja főhőse, a harmincas éveinek végén járó Péter egy titokzatos bal­Polgár Csaba Az Úr hangjában (Képarchívum) esetekről szóló dokumentumfilm­ben felismerni véli a hetvenes évek­ben disszidált, azóta nem látott ap­ját. Megpróbálja felkeresni őt Ame­rikában, majd kalandos nyomozás után végre rátalál az immár új csa­ládot alapított férfira. A találkozás számtalan élményt, fordulatot és ta­nulságot hoz a fiatalember és apja életébe, és ennek a találkozásnak köszönhető az is, hogy a világ érte­sül arról: az univerzum megszólalt, nem vagyunk egyedül a világmin­denségben. A forgatókönyvet Ruttkay Zsófia, Nagy V. Gergő és Pálfi György írta. A két főszerepet Polgár Csaba és a kanadai Eric Peterson alakítja. Az Úr hangja december 20-ától lesz látható a magyar mozikban. (k, as)

Next

/
Thumbnails
Contents