Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-25 / 220. szám

www.ujszo.com | 2018. szeptember 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A ledőlt szlovák pillér Lucia Zitnanská szimbólum volt a Híd számára L ucia Zitnanská rácsapta az ajtót a Hídra. Búcsúja több, mint egy személy távozása: egy szimbólum lelépése, egy pillér ledőlése. Amikor 2009-ben a Híd megala­kult, választási-technikai értelemben fó innovációja a „kétnyelvűsége” volt. Egy 9-10%-ot jelentő kalácsot nehéz úgy kettétörni, hogy biztosan meglegyen a bő 5%-os rész. Ellenben ha meghintik szlovák voksokkal, biztosabb lehet a bejutás. A Híd az­zal, hogy saját magát interetnikus, magyar-szlovák projektként defini­álta, a 85-90%-os szlovák választó­tábor felé is nyitott. Ezzel tudott az elmúlt három választáson szavazati többletet elérni a magyar etnikai tér­ben mozgó MKP-val szemben. Jelentősebb számú szlovák szava­zó megszerzéséhez kevés lett volna a Lebo Béla-effektus, ezért (el)ismert és tényleges támogatással bíró szlo­vákokat kellett a pártba hozni. Az eredmények visszaigazolták e stra­tégia indokoltságát, az utóbbi két év eseményei viszont azt mutatják, hogy 2020-ban ez a stratégia nehezen lesz alkalmazható, ami egzisztenciális veszélyt jelent a párt számára. Ko­rábban is jellemző volt a szlovák szereplők volatilitása - teljesen má­sok voltak a húzónevek 2010-ben, mint hat évvel később -, ám érvényes volt, hogy a távozók helyett érkezett minőségi utánpótlás. Ez viszont a 2016-os kormányba lépéssel alapvetően változott meg. Nincs rá logikus válasz, hogy miért érné meg egy eddig párton kívül te­vékenykedő ismert szlovák szerep­lőnek a Hídban folytatnia. Ezzel ugyanis magára kellene vállalnia a smeres és SNS-es kormányzás összes következményét. Emellett 2016 előtt érvényes volt, hogy a liberálisabb szlovák közszereplők és választók számára nem volt ideális párt, most viszont több is mutatkozik. Mivel új emberek nem jönnek, a bejáratott szlovák motorosok meg­tartása lenne a cél, ám ez még kevés­bé sikeres. Frantisek Sebej után most Lucia Zitnanská távozott, és kérdé­ses, hogy a harmadik szlovák húzó­név, Peter Kresák vállalja-e a folyta­tást. Alighanem csak arra vár, hogy a parlament megválassza alkotmány­­bírónak és 12 évre Kassára költöz­hessen. Zitnanská távozása így sok­kal nagyobb csapást jelenthet a párt­ra, mint az elsőre tűnik—mivel a Híd szavazóinak kb. felét már két éve is a szlovákok tették ki. Arról, hogy a volt miniszter lelépése hogyan csa­pódik le a párt támogatottságán, a következő két-három hónap közvé­lemény-kutatásai választ adnak. E sorok szerzője nem lenne meglepve, ha a visszaesés nem lenne drámai. A Híd-választó az utóbbi két és fél évben „megedződött”, s ha eddig ki­tartott, ahhoz annyit kellett nyelnie, amennyiért korábban a Smer válasz­tóit szokták körberöhögni, mondván, ész nélkül loholnak a vezér után, bármennyi botrányt produkál a párt. Zitnanská távozása ugyanakkor nem volt meglepő a párt számára, s hosszabb távon még hasznos is lehet - a magyar szavazók számára. A ma­gyar-magyar választási együttmű­ködést sok más egyéb mellett az is nehezítette, hogy egy magyar össze­fogásnál mit kezdjenek a Híd szlo­vákjaival? Bugárék nem akarták ki­dobni az aranytojást tojó tyúkot — ez esetben a bejutáshoz szükséges pluszt -, ám úgy néz ki, időközben a tyúk döglött meg. Ami maradt, arra felesleges szót pocsékolni, és ha va­lamiben a Híd vezetői profik, az a bejutási és politikai túlélési lehetősé­gek kikalkulálása. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy 20 évvel a má­sodik nagy felvidéki magyar politikai összeborulás után jön a harmadik - ezt még számos, főleg személyi ügy hátráltatja -, csak annyit, hogy egy akadály elhárulni látszik. Zitnanská nemcsak a szlovák pil­lére volt a Hídnak, de szimbólum is. Akik hittek a „sok rossz között vala­mi kis előrelépés” politikájában, re­ménykedve figyelték miniszteri mű­ködését. A koalíciót védelmező ér­telmiségiek pedig rábökhettek: any­­nyira nem gáz ez a konstelláció, hi­szen Zitnanská is ott van. Már nincs. KÉT ÉV ÉS KONYEC. AZ EL VEIM NEM ENGEDNEK TÖBBET EGY KOALÍCIÓBAN FICÓVAL! / (Lubomír Kotrha karikatúrája) A többség nem ért egyet Orbánnal A lakosság több mint fele, és a fidaszeseknek is 41%-a véli úgy, hogy nem Magyarorszá­got marasztalta el az EU, hanem Orbán Viktort. A Fidesz-szavazók fele szerint is a kormányt, és nem Magyarországot bírálja a Sargentini-jelentés, derül ki a Vasárnapi Hírek megbízásából ké­szült közvélemény-kutatásból. A megkérdezettek 51 százaléka szerint a kormányt ítélte el a Sargentini-jelentés, és csak 28 szá­zalék szerint Magyarországot, derül ki a Publicus Intézet kutatásából. Még a fideszesek 41 százaléka sze­rint is a kormányé a felelősség, a vá­laszolók közül ugyanennyien gon­dolják, hogy Brüsszel az országot büntette. Az MSZP-Párbeszéd­­szavazók 55, a jobbikosok 38 szá­zaléka szerint a kormány a jelentés célpontja, és nem az ország. A dip­lomások 70 százaléka mondja azt, hogy az unió nem Magyarországot, hanem a kormányt büntetné meg. A megkérdezettek 66 százaléka szerint az EU-hoz tartozás Magyar­­ország anyagi és gazdasági érdeke, de ettől még az értékrend tekinteté­ben nem kell hozzá igazodni, 28 szá­zalék állította ennek ellenkezőjét. Ebben a kérdésben a Fidesz- és a Jobbik-szavazók hasonlóan vála­szoltak (78 és 77 százalékuk önál­lóságpárti), míg az MSZP-szavazók 84 százaléka szerint kell igazodni az európai értékrendhez. Még amikor úgy tették fel a kér­dést, hogy ajogállami, demokratikus normák hazai megsértése esetén be kell-e avatkoznia az uniónak, ezzel akkor is 52 százalék értett egyet, csak 42 százalék mondta azt, hogy nem. A közvélemény-kutatást még a strasbourgi döntés előtt készítették. (hvg.hu) Kulturális veszteségeink XVI. JUHÁSZ KATALIN V asárnap felrobbant a Facebook Kiss Péntek József halál­hírére, ami persze relatív, hiszen a Facebook mindenkinek mást jelent. A saját üzenőfalán ismerősei bejegyzéseit látja az ember, illetve az általa követett személyekét, meg per­sze néhány keresetlen reklámot. Az én falamon legalább ötvenen búcsúztak a hazai magyar amatőr színjátszás leglelkesebb, legodaadóbb alakjától. Nagyon szép bejegy­zéseket olvastam profi színészektől, akiket Kiss Péntek József fedezett fel, indított el a pályán. De olyan egykori GIMISZ-esek is köszönetét mondtak neki, akikből ugyan nem lett színpadi ember, de az élet más területén bőségesen kamatoztatni tudták azt a magabiztosságot, bátor kiállást, retorikai ismereteket, amelyekhez neki köszönhetően jutottak. Akkor még nem tudhatták, de mostanra rádöbbentek, milyen sokat je­lent, ha az ember lámpaláz nélkül meg tud szólalni népes hallgatóság előtt. Vagy az, hogy csapatban tud dolgozni, ahol számíthat a többiek­re, és a többiek is számíthatnak rá, a cél pedig közös. És a kritikai érzék kifejlődéséhez nélkülözhetetlen önálló gondolkodást is megtanulhat­ták Kiss Péntek Józseftől, ami napjainkban különösen jól jön. Néhány facebookos búcsúzás annyira szép, hogy muszáj idéznem belőlük - remélem, nem bánják a szerzők. „Mielőtt megismertem azt a furcsa fazont, Kiss Péntek Jóska bát, kedveltem a színházat, de tizenéves hülyegyerekként nem igazán fog­lalkoztam vele, mert jobban érdekelt a... az, ami a tizenéveseket álta­lában érdekli. Miután megismertem, már a színház szerelmese voltam, mert megtanította megérteni, nem csupán bámulni kifelé a fejemből. Berántott. Addig-addig rágta a fülemet, míg színpadra nem álltam, pe­dig soha meg sem fordult a fejemben, nálam lámpalázasabb embert még nem hordott hátán a Föld. Pillangó-hatással volt az életemre: ha ő nincs, sosem állok színpadra, sosem ismerem meg ezt a gyönyörű vi­lágot, sosem folyok bele az amatőr színházi világba. Sosem ismerem meg a feleségemet. Sosem tudom meg, lapul-e bennem valami, vagy nem vagyok jó semmire.” Vagy: „Örülök, hogy legalább huszonöt évig ismerhettelek, hall­gathattam utánozhatatlan nevetésedet, láthattam rendezéseidet, be­szélgethettem veled színházról, színházról és színházról... Nagyon szerettelek. Üdvözlöm Gézáékat - egyre jobb ott fönn a társaság.” Felkerült egy szívszorító, 2013-as videó is, amelyen a fenti idézet­ben említett, tavaly elhunyt Benkő Géza olvassa fel Kiss Péntek József versét egy rimaszombati könyvbemutatón. Ezt a felvételt a Magyar Interaktív Televíziónak köszönhetjük. Mert a színház mellett sok minden mással is foglalkozott ez az érzékeny, csupa szív ember, pél­dául versírással is. Privát retró című kötetének szerkesztésére engem kért fel, és alaposan meglepett lázadóan lüktető poétikájával. Vasárnap az is megfordult a fejemben, hogy posztolok tőle egy verset, de aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam, mert hát ki vagyok én, hogy eldöntsem, melyik a legjobb költeménye, ráadásul ő maga sosem osztott meg saját alkotásokat. Talán azért, mert túl tolakodónak, tuk­­málónak tartotta ezt a fajta megnyilvánulást. Örültem, amikor tavaly el jutott New Yorkba és elájult a várostól, amelytől anno én is elájultam. Úgy tudom, készült vissza megnézni, milyen ott a karácsonyi vásár. Hát, azt már nem fogja látni, sokak sze­rint sokkal szebbet lát most valahol. Olyan jó lenne hinni ebben...! FIGYELŐ Hát miért nem láp ki Orbán az EU-ból? Egyfajta légüres térben lebeg az az állítás, hogy Magyarországnak joga van önálló módon kormá­nyozni önmagát. Ugyanis figyel­men kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország 14 éve önkéntes tagja egy elit klubnak, amely bizonyos értékeken és szabályokon alap­szik - írta a Právo című független cseh lap. Természetesen minden döntés, amely a szabályok megszegéséről szól, bizonyos fokig vitatható, mert az európai értékek nincsenek pontosan megfogalmazva a szer­ződésekben. Es egy eljárás meg­indítása a szabályok megsértésé­ért mindig inkább politikai, sem­mint alkotmányjogi döntés - véli Jifí Pehe politológus a lap hasáb­jain. Pehe rámutat, hogy az Európai Bizottság által esetleg elinditandó eljárás „nagyon is demokratikus folyamat, nem pedig diktátum”. Viszont a végén Magyarország szavazati jogának a megvonása nem várható. A kettős mérce alkalmazásáról folyó vita ugyan bizonyos érte­lemben érthető, de nem szabad elfeledni, hogy az új uniós tagál­lamok nem kis támogatásokat vesznek fel az európai Nyugattól -tette hozzá. „És mindenekelőtt: ha Magyaror­szágnak olyan érzése van, hogy az EU jogtalanul avatkozik be ügye­ibe, miért nem lép ki az EU-ból? Orbán Viktor komolyan gondolja, hogy az uniót a saját képére for­málja át, tehát úgy, hogy minden tagállam azt tesz, amit akar, mi­közben továbbra is támogatásokat kap a gazdagabbaktól?” - teszi fel a kérdéseket a szerző. „Orbán megkérdezhetné egy népszavazáson a magyarokat, hogy nem kellene-e az országuk­nak kilépnie az EU-ból, de ezt természetesen nem fogja megten­ni. Az a veszély fenyegeti ugyan­is, hogy a népszavazáson a ma­gyarok többsége Orbán helyett az EU-t részesítené előnyben” - írja a cseh politológus. (MTI) MÓZES SZABOLC

Next

/
Thumbnails
Contents