Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-19 / 215. szám
6 I KULTÚRA 2018. szeptember 19.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Cseh Tamás-dalok a magyar intézetben Pozsony. Holnap 17 órától a magyar nagykövetség épületében működő Pozsonyi Magyar Intézetben látható Jakubecz László pódiumjátéka, az Azonos esőben való létezés. Az előadást Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai ihlették, Soóky László írt hozzájuk összekötő szöveget, a dramaturg Varga Emese volt. Bár Cseh Tamás meghatározó egyénisége volt a rendszerváltás előtti és utáni évtizednek, Jakubecz nem az előadónak akart „szobrot faragni”, hanem a dalokon keresztül igyekszik megmutatni azt az életérzést, amely a közép-európai ember számára olyan ismerős. Azt a magányos közösségi bolyongást, sodródást, tevékeny tétlenséget - vagy tétlen cselekvést -, amely a szabadságát vesztett generáció sajátja. (k) A Príma Primissima díj jelöltjei Budapest. Nyilvánosságra hozták az idei Prima Primissima díj tíz kategóriájának háromhárom jelöltjét.Idén már tizenhatodik alkalommal adják át a díjakat, amelyre tavaly óta határon túli magánszemélyek, alkotóközösségek is jelölést kaphatnak. A Prima Primissima díj küldetése a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismerése, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselőinek kitüntetése. A közönségdíjas személye idén is SMS- szavazással dől el. Magyar irodalom kategóriában Bertók László költő, író; Görgey Gábor író, költő és Vári Attila író, költő, míg a magyar színházművészet kategóriában Székely Gábor rendező, Szirtes Ági színész és Venczel Vera színész kapott jelölést. A képzőművészet kategória jelöltje Katona Szabó Erzsébet textilművész, Komiss Péter fotográfus, fotóriporter és Maurer Dóra képzőművész. Zeneművészet kategóriában Dresch Mihály dzsesszzenész, Fischer Ádám karmester és Várjon Dénes zongoraművész esélyes a Príma Primissima díjra. (MTI) Angelina Jolié thrillerben játszik Los Angeles. Hamarosan egy 19. század végén játszódó bosszúthrillerben játszik főszerepet Angelina Jolié Oscar-díjas amerikai színésznő. Egy mindentől távol eső tanyán élő nő arra ér haza, hogy férjét és négy gyermekét meggyilkolták. A nőt is eltalálja egy golyó, de túléli a támadást egyik fiával együtt, aki elbújt. Az asszony a 12 éves fiúval indul útnak, hogy megtalálja a tetteseket. A The Kept című film James Scott 2014-es regénye nyomán készül, Angelina Jolié producerként is dolgozik rajta. A színésznő jelenleg még a Come Away című filmben forgat, a Pán Péter és az Alice Csodaországban előzménytörténeteként emlegetett mesét Brenda Chapman rendezi. (MTI) Regényhös lett Kádárból Miként és miért lett az 1956-os forradalom kezdeti hívéből annak árulója és eltiprója? Benedek Szabolcs: „Szenvtelen, lehetőség szerint ítéletmentes hangot választottam, amelyet igyekeztem végig megtartani" (Fotó: Helikon) AYHAN GÖKHAN Benedek Szabolcs ugyancsak terjedelmes bibliográfiáját áttekintve valami nyilvánvaló: erősen foglalkoztatja a történelem, illetve azok a történetek, amelyek az évtizedek alatt már-már legendás színezetet kaptak. A negyvenes évei derekán járó, József Attila-díjas szerző írt a századfordulós Budapesten játszódó misztikus regénysorozatot (A vérgróf, A vérgrófiiő, Á vértanú), több kötetet a Beatlesről és tagjairól, jelent meg regénye a tanácsköztársaságról (Az élcsapat) és az 1954-es labdarúgó-vb döntőjének következményeiről (Focialista forradalom). Legfrissebb regényének, a Kádár hét napjának Kádár János a főszereplője. A történet időpontja: 1956 novemberének eleje. A 2017-ben kiadott Beatleskönyve után váratlan fejlemény, hogy egy Kádár-könyvvel jelentkezett, noha negatív értelemben - és magyar viszonylatban - Kádár János a diktatúra Lennonjának is mondható. Régóta foglalkoztatta Kádár alakja? Igen, meglehetősen régóta. Mindig vannak bespájzolt ötleteim, amelyek megírásra várnak, aztán vagy lesz belőlük valami, vagy nem. A Kádár-regény ötlete is vagy tíz évet állt a polcon, mire úgy döntöttem, hogy előveszem. Annak idején egy dokumentumfilm ihletett meg, abban láttam meg, úgymond, a sztorit, még inkább a lehetséges irodalmi alapanyagként is szóba jöhető tragédiát, viszont el kellett telnie egy évtizednek, mikorra úgy éreztem, hogy itt lehet az ideje a megírásának. Addig persze írtam mást, a Beatlest meg A fiumei cápát, de az ötvenes évekkel is foglalkoztam már egy másik regényemben. A könyv 1956. november elsejével veszi kezdetét, s egyik nem titkolt célja azt megmutatni, hogyan válik Kádár árulóvá. Az árulóvá válás eredendően benne volt a személyiségében és az előéletében? Ha igen, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy nem egyértelmű a felelőssége a saját tetteiért? Általában a személyiséget keresem a történelmi helyzetekben is. Persze, a szituáció és a háttér is mindig érdekes és fontos, de ha végignézünk a történelem menetén, azt látjuk, hogy miközben a díszlet és a szereplők változnak, valójában újra meg újra ugyanazok a problémák és kérdések kerülnek elő, amelyek az emberi személyiségben kódolva vannak. Az egyik ilyen az árulás. Igen, jelen esetben konkrétan azt igyekeztem megláttatni, ha úgy tetszik, az olvasóval együtt megkeresni, hogy milyen korábbi momentumokban lehetett fölfedezni Kádár egész lényében azt - beleértve a jellemét és a múltját-, hogy éppen az az ember lesz a forradalom eltiprója, akit korábban ugyancsak bebörtönzött az a rendszer, amely ellenében a forradalom kitört. A kérdés szerintem alapvetően nem is az, hogy benne volt-e a lényében, hiszen a történtek igazolják, hogy benne volt. Sokkal inkább az lehet a kérdés, hogy miként tudunk, illetve ez esetben tudotte volna Kádár az adott történelmi helyzetben önmagától eltávolodni - tudjuk-e a személyiségünket és ennek megfelelően a cselekedeteinket is formálni és alakítani. A felelősség és az emberi nagyság kérdése ebben rejlik. A politikusi nagyságról nem is beszélve. A Kádár hét napja című regény nem kevés kutatómunkát vehetett igénybe. Könnyen hozzáfért az íráshoz szükséges dokumentumokhoz? Maradt-e fehér folt Kádár Jánossal kapcsolatban? Ahogy a regény egyik recenzense is írta, fehér folt már nem nagyon van. A rendszerváltás környékén, amikor először lehetett erről a korszakról nyíltabban beszélni, mentek találgatások, hogy mi történhetett Kádárral az alatt a hét nap alatt, amíg a köz-BENEDEK SZABOLCS KÁDÁR HÉT NAPJA vetlen környezete nem tudta, hogy merre van, és ami a regény központi szálát is adja. A találgatásba annak idején némi mentegetés is belebelecsordogált, mondván, mégis csak kényszeríthették bizonyos dolgokra. Akkor azt hittük, a sírba vitte a titkát. Aztán előkerült a Jelcin-dosszié, és onnantól fogva kérdőjelek leginkább ott maradtak, hogy mi mehetett végbe magában Kádárban ez alatt a hét nap alatt, ő maga hogyan élhette meg saját árulását. En pedig azt a hiányt igyekeztem kitölteni ezzel a regénnyel, amit a történelemírás tárgyilagossága meghagy, azaz az emberi tényezőt próbáltam megmutatni az irodalom eszközeivel. Ennek ellenére a kutakodás során talált olyan vallomást, visszaemlékezést, ami különösen meglepte? Leginkább a sok kis apró momentum volt érdekes. A hétköznapi dolgok, Kádárnak az illegalitásban viselt piros nadrágjától kezdve egészen odáig, hogy mennyire megrendült, amikor éppenséggel pont napokkal a forradalom kitörése előtt először látta meg a tengert. Ezek adták a kirakójáték darabkáit, amelyeknek mind-mind a helyükre kellett kerülniük ahhoz, hogy végül az összkép megszülessen. A regény íródhatott volna akár egyes szám első személyben is. Vagy a szerepváltás megterhelő lett volna? Semmilyen értelemben nem akartam azonosulni a figurával, de még azt is igyekeztem elkerülni, hogy rokonszenvet keltsen, netán mint szerző rokonszenvezzek vele. Ezt volt a legnehezebb megúszni, hiszen az író az esetek jelentős részében óhatatlanul rokonszenvezni kezd a főszereplőjével. Most azonban folyton emlékeztettem magam, hogy ezt a figurát nem én keltettem életre. Többször töprengtem, milyen eszközökkel tudom a távolságot tartani tőle, végül ezt a viszonylag szenvtelen, lehetőség szerint ítéletmentes hangot választottam, amelyet igyekeztem végig megtartani. Mit gondol, nem lenne aktuális végre megcsinálni az első, Kádár János életét feldolgozó filmet? Ezzel a tervvel a regény megjelenése óta még egy rendező sem környékezte meg? Nem kerestek meg ez ügyben, de örömmel állnék elébe, már csak azért is, mert, mint említettem, a regényt egy dokumentumfilm inspirálta. Sok egyéb mellett a magyar népesség véleménye Kádár megítélésében sem egyezik, ki rajongással, elismeréssel beszél róla, ki pedig kegyetlen diktátornak tartja. Ön szerint a regény árnyalja a képet, mindkét véglet számára tartogat meglepetést? A hosszú bespájzolást követően részben azért is éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy megíijam a regényt, mert azt gondolom, itt az ideje Kádárt és korát történelmi távlatokba helyezni. Valamivel több mint három évtizedet töltött az ország élén, és éppen a regény megjelenésének napjaiban volt harminc éve, hogy a saját pártja lelökte onnan. Persze mindezt akkor történelmi helyzet szülte. Mindenesetre, ahogy például a németek is tudtak filmet készíteni Hitlerről, számunkra is fontosak lehetnek a Kádárral foglalkozó alkotások, mert azok mind segíthetnek abban, hogy az általa fémjelzett korszakot örökre lezártnak tekinthessük. A magyar történelem tele van megosztó, nosztalgiával emlegetett vezéregyéniségekkel. Örökös apahiányban szenved a magyar társadalom? Nem vonatkoztatnám ezt konkrétan a magyarokra, szerintem megosztó személyiségeket minden nemzet történelmében lehet találni. A történelmet emberek csinálják, és az embereknek vannak jó és rossz tulajdonságaik, ennek megfelelően jó és rossz cselekedeteik egyaránt. Nem beszélve arról, hogy a történelmi megítélés az adott társadalmipolitikai körülmények szerint változik. Kádár beleragadt az apafigura kliséjébe, és ezzel összefüggésben néha Ferenc Józsefhez is szokás hasonlítani, merthogy mindkettő egy forradalom véres leverésével került hatalomra, azonban a megtorlást követően konszolidálni tudta a helyzetet, és még el is tudta fogadtatni magát. De azt is tudni kell, hogy egy megtorlást mindig követi a konszolidáció, illetve Ferenc Józseffel ellentétben Kádár végtére is bábfigura volt, akinek kívülről egy szűk mozgástér volt engedélyezett. Apa helyett inkább amolyan karámvezérnek lehetne mondani, aki ismeri a dörgést, és kellően ravasz ahhoz, hogy tudja, merre lehet mozogni és a kerítésen belül mi a megengedett.
