Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-14 / 212. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pártélet mifelénk Nem a tagság az úr, hanem a szűk vezetés, minden más díszlet MARIÁN LEŐKO esetleg elfelej■__■ tettük volna a nyáron, az őszi JL v’V' politikai szezon nyitányának szánt tévéviták eszünkbe juttatták, hogyan működik itt a közélet: mindenki a maga igazát hajtogatja, az igazságot pedig mindenki programszerűen ignorálja. Veronika RemiSovának (OEaNO) igaza van, amikor azt mondja, hogy a pártokról szóló új törvény a legcsekélyebb változást sem fogja eredményezni a pártok működésében, mert a tervezetet Andrej Danko és az SNS kifejezetten néhány ellenzéki párt ellehetetlenítésére dolgozta ki. A kormánypárti Dankónak is megvolt a maga igaza, amikor azt mondta, hogy „amilyen a párt, olyan lesz a társadalom is, ha a párt bekerül az államigazgatásba”. De persze egyértelműen csak az ellenzéki pártokra gondolt. Pedig ha egy valóban jó párttörvényt fogadnánk el, az egyáltalán nem lenne ínyére a kormánypártoknak sem. A jelenlegi szabályozás ugyanis nagyon foghíjas. Az alkotmány annyit mond, hogy „az állampolgároknak joguk van pártot alapítani, pártokba tömörülni”, továbbá, hogy a „törvényi szabályozásnak lehetővé kell tennie és védenie a szabad politikai versengést”. De azt már semmi sem szabályozza, hogy hogyan kell működniük a pártoknak, milyen alapelveket és szabályokat kell betartaniuk, milyen kötelességeik vannak például a tagsággal és a funkcionáriusaikkal szemben. A törvényekben nálunk semmi ilyesmit nem fektettek le, ami óriási különbség más, demokratikusan fejlődő államokhoz képest. Például a német alkotmány leszögezi, hogy a pártok „felépítésének és működésének követnie kell a demokrácia szabályait”. A német párttörvény pedig nagyon aprólékosan és konkrétan leítja, milyen alkotmányos feltételeknek kell megfelelni, hogy egy párt egyáltalán elindulhasson a választásokon. És bizony a német feltételrendszer alapján nemcsak az ellenzéki OEaNO és az SaS nem minősülne demokratikus pártnak, hanem a kormányzó Smer és az SNS sem. Az olyan szólamokkal, hogy „a párttagság nagysága egyáltalán nem garantálja a minőséget” (Veronika Remisová), nem lehet elterelni a figyelmet a lényegről: a mindössze tizenhárom fos tagsággal rendelkező párt nem lehet demokratikus. Ugyanez vonatkozik az SaS-re is, amely évek óta meghatározott létszámon tartja tagjainak számát. Az olyan nyilatkozatok, hogy a „pártnak azért van kevés tagja, mert szigorúak a belépési feltételek” (Richard Sulik), szintén csak takargatni próbálják a valóságot, hogy az SaS egyszerűen nem akarja bővíteni a tagságát, nehogy veszélybe kerüljenek a jelenlegi vezetőségi tagok pozíciói. De az SNS-nek és a Smemek is problémái lennének, ha a német kritériumokat alkalmaznánk, ugyanis működésük és felépítésük sem felel meg a demokratikus szabályoknak. Nem a tagság az úr, hanem a szűk vezetés, amely csak bejelenti a döntéseket, az alacsonyabb pártszervek pedig csak dísznek vannak, és semmiféle befolyásolási lehetőségük nincs a döntésekre. Összegezve: nálunk leginkább önkiszolgáló rendszerben működnek a pártok vezetőségei. Jogokat, lehetőségeket és anyagiakat biztosítanak - maguknak, bármiféle belső és külső ellenőrzés nélkül. Az új párttörvény pedig semmit sem fog változtatni ezen. A szerző a Trend hetilap kommentátora VAGY SIKERÜL T ELBOLONDÍTANI AZ EMBEREKET, HOGY A KÖLYKEIK INGYEN KAPNAK EBEDET, VAGY NEKÜNK FOGJÁK INGYEN HOZNI A REGGELIT, AZ EBÉDET, MEG A VACSORÁT IS! Iskolamentés olasz módra LAMPL ZSUZSANNA A elmúlt hetekben Olaszországban M jártam, s bár nem A értem a nyelvet, minden reggel megnéztem az ottani közszolgálati tévé híreit. Kettő különösen megragadta a figyelmemet, ezért utánajártam a látottaknak. Az egyikben alapiskolás gyerekeket mutattak, majd egy szakembert, aki kommentárjában sűrűn emlegette a vakcina szót. Eddig a szülőknek orvosi igazolással kellett bizonyítaniuk az iskolában, hogy a gyermekük abszolválta a tíz kötelező oltást, ám újabban elegendő lesz, ha adnak erről egy becsületbeli nyilatkozatot. A szülők többsége most attól fél, hogy ez a benevolens rendelet még jobban a kritikus szint alá süllyeszti a beoltott gyermekek arányát. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a kritikus határ 95%, ha ez alá süllyed a beoltottak aránya, akkor járvány törhet ki. Rögtön eszembe jutottak a hazai kanyarós megbetegedések. Az uniós statisztika szerint 2018 májusáig Szlovákiában 17 eset volt, tizeneggyel több, mint tavaly. Ezt a növekvő tendenciát nálunk is annak tulajdonítják, hogy az ország bizonyos területein 95% alá csökkent a kanyaró, mumpsz és rózsahimlő ellen beoltott gyermekek aránya. 2015-ös adatok szerint ez Pozsony, Trencsén, Besztercebánya, Zsolna és Kassa megye, ezek közül is leginkább Pozsony megye, ahol csak 90,1 % volt a beoltottak aránya. Olaszországban ez átlagosan 85%, s ott tavaly 5098 kanyarós megbetegedést regisztráltak. Európában ennél több tavaly csak Romániában volt, 5608 eset, viszont az idei statisztikákban egyértelműen Olaszország vezet, Kulturális veszteségeink XV. JUHÁSZ KATALIN Messze vannak még a helyhatósági választások, gondolhatnánk, de tudjuk, hogy a kampányoláshoz sosincs túl korán. Legalábbis Pozsonyban már augusztus végén felbukkantak az óriásplakátok a mosolygó, optimistán jövőbe tekintő főpolgármester-jelöltekkel, és a városrészek élére kívánkozók sem lopták a napot. Megtalálták az embert (mármint a helyi lakost) a közösségi oldalakon is, látványterveket posztolgattak arról, mit hogyan szeremének szépíteni, javítani, újratervezni, ha őket választjuk, lájkokat és kommenteket gyűjtöttek és gyűjtenek azóta is, folyamatosan. De megtalálják az embert a tóparton is, ahol élő zenével, bűvésszel, vicces vetélkedőkkel csábítják közelebb a családokat, hogy szórólapot nyomjanak a felnőttek kezébe. A legszebb, egyben legtöbb szimbolikával rendelkező reklámhordozó azonban szerintem még mindig a lufi. Látványos, vidám, gömbölyű (pontosabban tojásdad), csuklóra, babakocsira, biciklikormányra lehet kötni, büszkén tör a magasba, messze száll, ha elüldözzük, ám le is ereszthet, és könnyen ki is durranhat. Rendkívül gusztusos, hogy gyerekeknek osztogatják, akik örömmel nyúlnak érte, és az ellenjelölttel szimpatizáló szülők hiába is próbálnák lebeszélni őket. Lássuk be, macerás lenne megtiltani, hogy elfogadják, hiszen egyrészt az utcán/tóparton/parkban mindenki más elfogadja a kedvesen mosolygó bácsiktól, néniktől, másrészt valahogyan meg kellene indokolni a tiltást, és kinek van energiája politikai vitába bonyolódni egy négyévessel? Kell neki az a lufi. És ha kell, hát hadd vigye. Az, hogy egész úton hazafelé reklámot hordoz, végül is lenyelhető (most az egyszer). És ha megkérdi, mi az a felirat rajta, azt mondják: dísz. Észrevették önök, hogy mostanában egyre kevesebben osztogatnak héliummal töltött lufikat? Ehelyett műanyag botra rögzítik őket, hogy úgy tűnjék, van bennük valami izgalmas - hiszen majdnem tudnak repülni, csak felfelé kell tartani a botot. Persze a repülés egész másképp fest, a gyerekek hamar rájönnek, hogy a kitámasztott lufival legfeljebb egymás fejét lehet ütni. E reklámhordozó élete így legtöbbször rövid és hiábavaló. Gézengúz kisfiúk például szeretnek teljes erőből ráugrani, rátaposni, hogy minél nagyobbat durranva múljon ki. Akárhogy is, szerintem hatalmas veszteség a hélium, ez a levegőnél sokkalta könnyebb gáz fokozatos elpárolgása a helyi politikából. És hogy mi köze ennek a kultúrához? Nagyon is sok. Gondoljanak csak bele: ha ez így megy tovább - és félő, hogy így fog - a gyerekek pár hónap múlva már nem tudják értelmezni a képeskönyvekben büszkén lebegő lufikat, mondjuk egy vidámparki árus kezében, vagy azokat a sztorikat, ahol a szereplők egy csokor lufi segítségével emelkednek a levegőbe. Ha véletlenül lufit rajzolnak, az minden esetben egy műanyag bot végén fog kókadozni, és felirat lesz rajta, valamilyen titokzatos, betűkből álló „dísz”. Tényleg ezt akaijuk? Veszítse el a luftballon eredeti funkcióját, üzenetét, feladatát, küldetését, csak azért, mert egyesek lusták magukkal cipelni egy héliumos palackot? Ne engedjük csendben leereszteni, eredeti jelentésétől megfosztani ezt a fontos kulturális vívmányt, amely az ember magasba törését, a repülésről való álmodozást szimbolizálja! FIGYELŐ Zuhan a Hír Tv Jókorát zuhant a Hű Tv nézettsége azután, hogy Simicska Lajostól a nyáron a Fidesz holdudvarához vándorolt. A 24.hu elemzése szerint a szintén kormányközeli Echo Tv ugyanakkor erősödött egy kicsit, a Hű Tv-vel gyakorlatilag két kormánypárti tévé egymással küzd a nézőkért. A háttérben az ATV örülhet, ugyanis oda vándoroltak át a fideszesítés előtti csatorna nézői. Viszont hiába jött fel kicsit az Echo, havi közönségaránya így sem éri el a szinte értékelhetetlen egy százalékot sem. A Hű Tv-vel pedig előfordult, hogy este hét és nyolc között mindössze ötezren nézték. A váltás előtt átlagosan 55 ezer nézője volt ebben az idősávban, a nyári hónapokban. (24 hu) mert május végéig már 2931 kanyarós beteget jelentettek. Az összehasonlítás kedvéért: Görögországban 1766, Franciaországban 1147, Romániában 870,Nagy- Britanniában 840, Csehországban 119, Magyarországon 34 megbetegedés fordult elő. Ennek fényében megalapozottnak tűnik az olasz szülők egy részének aggodalma. De nekünk sem lehet mindegy, hogy visszajöjjenek-e azok a betegségek, amelyektől valaha-nem is olyan régen - rettegtek a kisgyermekes szülők, s az oltásoknak köszönhetően sikerült őket megfékezni. Ugyancsak 2015-ös adat szerint nálunk 623-an utasították el az összes kötelező oltást, 1131 -en pedig a kötelező oltások egy részét. A befizetett pénzbüntetés nem orvosolja a dolog lényegét. A másik hű arról szólt, hogy valahol Kalábriában meg akartak szüntetni egy középiskolát, mert kevés volt a diák. Erre a szülők összefogtak, és többen maguk is beiratkoztak. Középkorú, háztartásbeli családanyák mutogatták lelkesen új iskolatáskájukat a kamerának, őszintén örülve, hogy to-* vábbtanulhatnak, új szakmát szerezhetnek. Ráadásul a gyerekeikkel egy padban! Hogy mit gondoltak a gyerekek erről, azt nem tudom. Mindenesetre jókat vigyorogtak. Utóvégre az anyáik mentették meg az iskolát.
