Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-10 / 208. szám
6 I KULTÚRA 2018. szeptember 10.1 www.ujszo.com Transz, művészet és kommunikáció Harmincéves a Transart Communication fesztivál, amely a performansz fellegvárává tette Érsekújvárt JUHÁSZ KATALIN Az érsekújvári Zmeták Ernő Galériában október 20-ig látható a Transart '30 című kiállítás, amely egy csendes kisvárosból indult ás rövid idő alatt nemzetközi hírnévre szert tett rendezvény három évtizedét hivatott bemutatni. Ki gondolta volna harminc éve, hogy a hazai performansz- és akcióművészet központja Érsekújvár lesz? A dolgok alakulásában komoly szerepet játszik az a tény, hogy Juhász R. József, a hazánkban akkoriban szinte ismeretlen műfaj megszállottja épp ebben a városban élt. O volt az, aki kis csapatot toborzott maga köré (Németh Ilona, Mészáros Ottó, Simon Attila), és 1988-ban megszervezte az első Transart Communication fesztivált, melynek programja a művészlelkek mellett az állambiztonságiakat is felettébb érdekelte. Akik ott megfigyelőként buzgón jegyzeteltek, elmondhatják magukról, hogy jelentős, már-már forradalmi történések szemtanúi voltak. A kezdetektől a jelenig A jubileumi tárlaton látható fotók közül talán az első év anyaga a legizgalmasabb. A kezdetekről csak rossz minőségű, fekete-fehér, ám felbecsülhetetlen értékű képek maradtak fenn, aztán jönnek időrendi sorrendben a további évek legemlékezetesebb performanszairól készült fotók, amelyek nyilván nem adhatják vissza a pillanat művészetét, a helyszín, a művészi koncepció, a társadalmi aktualitás és a nézők bevonása által létrejött egyszeri és megismételhetetlen történést, arra azonban alkalmasak, hogy beleszippantsunk a Transart Communication fesztiválok hangulatába. A galéria a kezdetektől szorosan együttműködött a fesztivál szervezőivel, az évek során számos videó- és fotódokumentációt ők készítettek, illetve ne-A gazdag képanyag harminc év legemlékezetesebb performanszait idézi fel A német HM2T tagjai 2002-ben az utcán dobáltak egymásnak egy Dignity (tiszteletreméltóság) feliratú követ, a művész életre szóló alkotói küzdelmét jelenítve meg (Fotó: a Kassák Centrum archívuma) kik köszönhetően maradtak fenn. Helena Markusková igazgatónő a megnyitón fejből szórta az évszámokat, a neveket és a sztorikat szlovákul és magyarul is, ami azt mutatja, hogy szíwel-lélekkel dolgozott együtt ezekkel a csodabogarakkal. A performansz ugyanis, látványossága ellenére meglehetősen elvont, nehezen befogadható művészeti ág. Valahol a képzőművészet, az irodalom és a színház hármas határán helyezkedik el, de a filozófiával is bátran kokettál. ■ (A szerző felvétele) Emlékezetes pillanatok Az 1. kísérleti irodalmi-művészeti fesztivál 1988. június 17-19. között zajlott Érsekújvárban, az akkori cseh, szlovák és magyar akcióművészet krémjének részvételével. Ott valósult meg például Július Koller emblematikus „kulturális szituációja”, amely során kiüresedett jelszavak felfestésével mondott véleményt az 1968 utáni helyzetről. Festékszóróval fújta egymásra a következő jelszavakat: demokratikus szocializmus, kemény valóság, konszolidáció, újféle gondolkodás, peresztrojka, több szocializmust. A rétegek egy idő után olvashatatlanná váltak a vásznon - azon ideák felismerhetetlen maradványaivá, amelyek meghatározták a kor arculatát és az emberek életét. Michal Kém ugyanitt mutatta be Mindnyájan egy fészekből származunk című performanszát, amellyel a hasonlóan gondolkodó művészek összetartozását hangsúlyozta. A résztvevők között szálanként szétosztott egy madárfészket, ezzel az ökológiai és társadalomkritikus gondolkodást egyaránt tükröző metaforikus gesztussal pecsételve meg szövetségüket. A következő, 1989-es fesztiválnak már sztárvendége is volt: a magyarkanadai Monty Cantsin-tette tiszteletét Érsekújvárban, ami akcióművészeti berkekben körülbelül akkora jelentőséggel bírt, mint a rockzenében egy Rolling Stones-koncert. De ott volt Bukta Imre, a magyarországi akciószíntér eredeti szemléletű alakja, vagy a vajdasági Szombathy Bálint, aki performansza során a kitalált költő, Tsúszó Sándor sírját fedezte fel az érsekújvári temetőben, gazdagítva a mitológiát. Fontos a kommunikáció A fesztiválon fellépő művészek nem zárkóztak el az utca emberétől, sőt, szinte sportot űztek abból, hogy minél többen szerepeljenek köztereken. Évente beléjük lehetett botlani Érsekújvár utcáin, így a járókelők is találkoztak ezekkel az egyszeri műalkotásokkal, és persze különböző módon reagáltak rájuk. Egyszer, a kilencvenes években szemtanúja voltam annak, ahogy néhány szatyrokkal felpakolt asszony fél órán át tátott szájjal követett egy utcán sétáló, improvizatív performanszt végző amerikai művészt. A rendezvény később kinőtte a várost, és az egész régióban otthonra talált (Pozsony, Kassa, Prága, Karlovy Vary, Brünn, Monor stb.). A szervezők (akik ma már nem Stúdió Érté, hanem Kassák Centrum néven működnek), eddig több mint 500 művészt láttak vendégül a világ minden tájáról. Idén négy hónapon át zajlottak a különböző rendezvények, például dunai performanszhajózás, országhatárokon át vonatozó művészeti projekt vagy főzőperformansz. Juhász R. Józseftől megtudtuk, hogy az idei Pohoda fesztiválon ázsiai művészekkel debütáló Performance Box például akkora sikert aratott, hogy visszahívták őket, úgyhogy jövő nyáron dél-amerikai performereket visznek Trencsénbe. Alfonso Cuarón filmje kapta az Aranyoroszlánt Velence. A Roma nyert a Velencei Filmfesztiválon: az Oscardíjas rendező, Alfonso Cuarón filmjének ítélte oda a fesztivál zsűrije szombaton a fődíjat. Nemes Jeles László Napszállta című alkotása is versenyben volt, és a nemzetközi filmkritikusok szövetsége, a FIPRESCI zsűrije pénteken a Napszálltát ítélte a legjobbnak. Nagy öröm ez a díj, hatalmas megtiszteltetés számunkra, és jelzi a stáb teljesítményét - reagált a fontos szakmai elismerésre a rendező. „Úgy éreztem, hogy a nézők meglepődtek, nem szokványos élményben volt részük. Többen mondták körülöttem, hogy egyfajta rezgés volt a moziban. Talán ezt az váltotta ki, hogy a Napszállta olyan frekvenciákkal működik, amelyek nem hagyományos módon érintik meg a nézőket” - tette hozzá Nemes Jeles László. Végül a szombati díjátadó gálán Alfonso Cuarón rendezése kapta meg az Aranyoroszlánt - a Roma című fekete-fehér, önéletrajzi ihletésű családtörténetben Cuarón azok előtt a nők előtt tiszteleg, akik nyomot hagytak a nevelődésében. Az Aranyoroszlán utáni második legrangosabb velencei elismerést, a zsűri nagydíját a The Favourite című film kapta, melyet Yorgos Lanthimos rendezett. A legjobb színésznő Olivia Colman lett, a legjobb színész Willem Dafoe. Előbbi a The Favourite című kosztümös drámában Stuart Anna királynőt alakította, utóbbi az At Eternity's Gate című életrajzi filmben Vincent Van Goghot formálta meg. A legjobb rendezőnek Jacques Audiard-t ítélték a The Sisters Brothers című alkotásáért. A legjobb forgatókönyvnek a Coen testvérek, Joel és Ethan új westemjének (The Ballad of Buster Scruggs) a szkriptjét találták. A szombaton véget ért fesztiválon 21 film versenyzett a fődíjért. Az idei volt a 75. Velencei Filmfesztivál: ez a legnagyobb múltú filmes mustra a világon, 1932-ben rendezték meg először. (MTI, as) Hatalmas sikert aratott az Ifjú Szivek Határon túli nemzeti tánc című friss előadása szombaton a pozsonyi ünnepélyes bemutatón, a Hviezdoslav Városi Színházban. Hégli Dusán új rendezése és koreográfiája a verbunkos fejlődéstörténetét és metamorfózisait meséli el, az ősformától az operettig. 1715-ben a pozsonyi országgyűlés és a bécsi udvar hosszas tárgyalásait követően törvényerőre emelkedett az állandó közös hadsereg felállítása, megkezdődött a szabad és erőteljes toborzás. A verbunkos tánc tulajdonképpen ennek egyik meghatározó eszközeként terjedt el és épült be fokozatosan a reformkor idején, egységes kulturális értékként a hagyományos falusi tánc- és zenekultúrába egész Közép-Európában. A Határon túli nemzeti tánc a Felvidék, Erdély, Kárpátalja és a Partium területein gyűjtött archív filmfelvételek alapján nyújt képet az egykori verbunkos hagyományokról. (Fotó: Somogyi Tibor)
