Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-31 / 201. szám
Interjú k UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM VÁNDORÉVEK KELLENEK a felnőtté váláshoz Ismeretségünk a virtuális térben kezdődött. Megfogott a humora, a leleményessége, játékossága, ahogy a szavakkal zsonglőrködik. Személyes találkozásunkkor az is kiderült, hogy a világra nyitott, érdeklődő, izgalmas személyiség, aki már gyerekfejjel ösztönösen tudta: utazni kell, élményeket gyűjteni, mert azok maradandó örömöt szereznek, igazi értéket jelentenek. Mészáros Tünde műfordítóval beszélgettünk. / Írásbeli megnyilatkozásaid alapján vándor léleknek képzellek, aki szeret szárnyalni. Igen, ezt kellett összeegyeztetnem már gyerekként az elvárásokkal és minden mással. Nehezen kezelhető gyerek voltál? Kamaszkoromig' nem különösebben, ugyanakkor gyerekkorom óta arra vágytam, hogy szabad legyek, a saját elképzeléseim szerint élhessek. Anyámnak talán kicsit csalódás volt, hogy nem egy habos blúzos, szolid, rendes kislány vagyok. Inkább apámra hasonlítok, aki ebből következően nem egy szolid, rendes lány volt. Tízévesen tényleg csillagász szerettél volna lenni? Azt gondoltam, tök jó távcsövön nézni a csillagokat, de apám gyorsan visszarángatott a földre, hogy a csillagász általában ül egy szobában, és képleteket számol. Hetedikben operatőr akartam lenni, kamerával bejárni a világot. Itt azzal érvelt, hogy az operatőrnek a világban járva sokféle ételt kell megennie, én meg iszonyatosan válogatós voltam, így dőltek sorra romba a karrierálmaim. Gimnazistaként egy ideig jogra készültem, de rájöttem, ez halálosan untatna. Akkoriban olvastam halomra a nagy művészek életrajzait, és eldöntöttem, művészettörténész leszek. Apukám kiakadt, hogy ezzel éhen lehet halni. Akkor magyar szakra megyek. Ezen már kiakadni sem bírt. Az irodalom mikor kezdett érdekelni? Nálunk mindenki olvasott. Nem voltam eltiltva semmilyen könyvtől. Egyetlen esetre emlékszem, amikor 13 évesen leemeltem a polcról a Kámaszútrát, apám azt mondta: Ezzel azért várj egy kicsit. Anyám a biztos hátország, akire mindig, a mai napig számíthatok, a fontos szellemi hátteret pedig apám jelentette. Kiskamaszkoromtól rengeteget beszélgettünk, néha éjjel kettőig vitatkoztunk az élet dolgairól. Mivel foglalkozott? Azt szerette mondani, hogy villanyszerelő, mert ez volt az első iskolája, és végül is technikusként dolgozott. Később leérettségizett, pár szemesztert elvégzett a jogon. Közben eltartotta a nagyszüleit, az anyját, az anyámat és engem is, így végül abbahagyta az egyetemet. Reneszánsz típus volt, művelt, olvasott, sokoldalú; megjavította a szomszéd tévéjét, vagy megírta az egyetemi dolgozatomat Huszár Gálról, a 16. századi reformátorról, nyomdászról. Operába vitt, múzeumba. Rengeteget kaptam tőle. Milyenek voltak a pozsonyi egyetemi évek? Későn érő típus vagyok, nagyon gyerek voltam 18 évesen. Határozott elképzeléseim voltak, mit akarok csinálni, csak azt nem láttam tisztán, hogy ezért valamit tenni kell. Szabályok vannak, amiket el kell fogadnom. Úgy képzeltem például, hogy a magyar-történelem szakon már tényleg csak azt tanulom, ami érdekel. Egy-két pofára esés után kiderült, ez nem így van, ezért évet kellett ismételnem. A harmadik évfolyamban,. Szegeden voltam részképzésen, és úgy döntöttem, ott szeretnék továbbtanulni. Mentél? Nem, mert közben szétesett a rövid életű házasságom, amibe húszévesen ugrottam bele. A különbözetire való tanulás helyett nyáron elindultunk a barátnőmmel Nyugat-Európába. Elvileg két hétre dolgozni, két hétre nyaralni. Münchenben egy olasz étteremben kö-Érettségitabló-kép Tizenhárom évesen Anyámmal és húgommal egy balatoni hajón, 1986 töttünk ki, salátakészítő és mosogatólányként. A főnök elégedett volt a munkánkkal, szólt, ha akarunk, maradhatunk. Nekem nem kellett kétszer mondani, de kikötöttem, pincérkedni akarok. A vendégekkel németül kell beszélni, a személyzettel ola-Apámmal Prágában, 2000 szül, valami csak ragad rám. A két hétből aztán két év lett. Úgy gondoltam, az egyetem ráér, 22 éves vagyok, ez olyan lehetőség, amit ki kell használni. Tanulni kell, lejárni a vándoréveket, mert ez a • felnőtté válás útja. Ezt persze csak visszamenőleg látom ilyen komplexen, de ezért mentem Németország után egy-két évvel szerencsét próbálni Angliába, vagy vállaltam munkát Komáromban egy fénymásolókkal foglalkozó cégnél, dolgoztam raktári munkásként, vagy épp egy pozsonyi szállodában vendégprobléma-kezelőként. Hogyan formáltak a külföldön töltött évek? Ha elhagyod a biztos környezeted, konfrontálódsz másfajta emberekkel, élethelyzetekkel, meg kell tanulnod őket kezelni, alkalmazkodnod kell, hogy életben maradj. Megtanulod saját magad. Kiderült, bármire képes vagyok, nincsenek fizikai vagy pszichés akadályai annak, hogy kipróbáljam magam. így kerültem Prágába is, egy amerikai jogi céghez NŐI SZEMMEL 20i8. Augusztus mm ■
