Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-31 / 201. szám
6 I KULTÚRA 2018. augusztus 31.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Ed Sheeran önmagát játssza London. Már zajlik Danny Boyle új filmjének forgatása, ami azért meglepő, mert a rendező nemrég szállt ki a legújabb Bond-filmből. A Richard Curtis forgatókönyve alapján készülő film főszereplője egy énekesdalszerző, aki egy nap úgy ébred, hogy ő az egyetlen ember a világon, aki emlékszik még a The Beatles-re. Ezzel a karakterrel barátkozik össze az önmagát alakító Ed Sheeran, és magával viszi turnézni. A többszörös Grammydíjas brit zenésszel már felvették a jeleneteket legutóbbi turnéja során. A 27 éves Sheeran, napjaink egyik sztárszerzője nem először állt kamera elé. A Trónok harcában is volt egy rövid jelenése, a Bridget Jones babát vár című filmben pedig szintén önmagát alakította egy rockfesztiválon, ahol Bridget és barátnője nem ismerik fel őt a backstageben, és a szokásos közös fotó helyett arra kérik a sztárt, hogy ő csináljon képet kettejükről. Boyle egyelőre cím nélküli filmje a tervek szerint 2019 szeptemberében kerül moziba. (juk) Vívjatok, s ha kell, halni is tudjatok - kiállítás 1848-ról Komárom. „Vívjatok, s ha kell, halni is tudjatok” címmel nyílt időszaki kiállítás a magyar forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából a komáromi Duna Menti Múzeumban. A tárlat a komáromi eseményekre összpontosít, így nagy hangsúlyt fektet a városhoz kötődő tárgyi és írásos emlékek bemutatására. Komárom városa hatalmas kiterjedésű erődrendszere révén végig központi szerepet játszott a magyar szabadságharcban. A város és a vár átvészelt két ostromot, továbbá a szabadságharc tizenegy nagy csatájából három is itt zajlott le. A várvédő katonák hősiessége, Klapka tábornok hadvezért nagysága, a polgári lakosság kitartása, valamint az a tény, hogy Komárom volt a szabadságharc utolsó bástyája - ezek a történetek mára a komáromi legendárium részévé váltak. A kiállítás összeállításakor a rendezők fő célja az volt, hogy minél több eredeti gyűjteményi tárgyat mutassanak be; néhányat most először láthat eredetiben a nagyközönség a második világháború vége óta. Ilyenek például a hadi eseményeket bemutató korabeli litográfiák, a korabeli hirdetmények, de megemlíthetjük Petőfi állítólagos poharát vagy Nyáry Pál komáromi várbörtönben készített fafaragását is. A kiállítás anyagát a Duna Menti Múzeum gyűjteményi tárgyai mellett a dél-komáromi Klapka György Múzeumtól, az érsekújvári Thain János Múzeumtól és a lévai Barsi Múzeumtól kölcsönvett tárgyak alkotják. Az emlékkiállítás az előzetesen tervezettnél tovább, október 31- ig tekinthető meg a múzeum Zichy-palotában található kiállítótermében. (k) Putyin után újabb Putyin? Dokumentumfilmes ilyen közel azóta sem került az orosz elnökhöz, mint Vitalij Manszkij WORLD PREMIERE nöki posztra segítette Putyint. Kormányzásának utolsó négy éve alatt már egy kollektív szervezet állt az ország élén. Erről a családról mindenki tudott, az irányította úgy a dolgokat, hogy Putyin kerülhessen az elnöki székbe. 1991-től 96-ig mindenesetre Jelcin a demokráciát építgette Oroszországban. Putyint végül is a demokraták, a liberális politikusok segítették hatalomra. Ez az ő hibájuk. Nem bíztak magukban. Olyan valakit kerestek, aki jól fogja irányítani az országot, és az orosz választók szemében is elfogadható személy lesz. Ezért is válogattak a fegyveres erők emberei között. Oroszország a csecsenföldi események miatt erőskezű vezetőre vágyott. Döntésükkel elsőként a liberálisok lettek a választások áldozatai. Létrehoztak egy robotot, az pedig ellenük fordult. Amint hatalomra került, Putyin ledöntött mindent, amire addig támaszkodhattak. A következő választások idején, 2004-ben már nem is volt ellenzék Oroszországban. Putyin vezetésével egyenes úton jutottunk el a katasztrófa szélére, még ha sokan úgy is gondolják: Oroszország újra talpra fog állni.” A történtek miatt Vitalij Manszkij is felelősnek érzi magát, sőt, bűnösnek is, akárcsak az akkori demokraták. Ezért is készítette el a Putyin tanúit. Figyelmeztetni akarja vele a világot, hogy ami Oroszországban történt, az másutt is megtörténhet. „Már a nyugati politikusok sem igazán törődnek azzal, hogy a társadalom elé mindig magasabb célokat kell kitűzni - állítja. - A közhangulatot kihasználva próbálnak előnyhöz jutni a politikai csatatéren. Ez Donald Trumpról és Milos Zemanról is elmondható. Zeman szerencsére már nem olyan fiatal, sok veszélyt, remélhetőleg, nem jelent már Csehország számára.” Arra a kérdésre, hogy változott-e Putyin az elmúlt tizenkilenc év alatt, és miben változott ő, Vitalij Manszkij, a következő választ kapom: „Az orosz hatalmi gépezet élén talán még Jézus Krisztus is változna. Ki tudja, hova jutna az ország az ő irányítása alatt? Putyin után biztos jön valaki más, de az is csak egy újabb Putyin lesz. Én csak külsőleg változtam. Húsz évvel öregebb lettem. De közben emigráltam. Lettországban telepedtem le, ahol sokkal jobban érzem magam.” Kemény, bátor, őszinte alkotás Vitalij Manszkij dokumentumfilmje. Benne a kor lenyomata és a figyelmeztetés is a jövőre nézve. Gyűjti is az elismeréseket szerte a világban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Negyvenhét éves volt Vlagyimir Putyin, amikor 1999 utolsó napján a biztonsági szolgálat vezetői posztjáról lemondva étült az elnöki székbe. Vitalij Manszkij százperces dokumentumfilmje, amely különdíjat kapott Karlovy Vary fesztiválján, ezzel az eseménnyel indul. Lett-svájci-cseh koprodukcióban készült filmjének, a Putyin tanúinak két másik fontos szereplője Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin, aki utódjaként és követőjeként választotta ki az ambiciózus politikust. Manszkij sorsszerű eseménynek tartja 1999. december 31-ét, a hatalomátadás napját. A 21. századi orosz történelem egyik legfontosabb momentumának. „Filmem oroszországi vetítését aligha fogom megérni” - mondta Karlovy Varyban az ötvenhárom éves ukrán rendező, aki ma Lettországban él. Aztán gyorsan hozzátette: ő maga sem gondolta, hogy ennyi év után még előveszi ezeket a felvételeket, de a jelen eseményei végül is erre kényszerítették. Nevén is nevezi a bajt. „Egyszerűen katasztrófának tartom, ami Oroszországban történik. Azért vettem elő ezeket a felvételeket, hogy lássuk, mekkora hibát követtünk el, amikor megengedtük, hogy Putyin hatalomra kerüljön.” Dokumentumfilm-rendező ilyen közel azóta sem került az orosz elnökhöz, mint azon az ominózus napon Vitalij Manszkij, aki akkoriban már jó nevű dokumentaristának számított hazájában. „Nem is kerülhetett - hangsúlyozza hiszen később Putyinnak erre már nem volt szüksége. Akkoriban, a választások idején először küzdött az elnöki posztért, s ehhez kapóra jöttek neki az én filmjeim. Senki nem ismerte őt. Sem rokonszenves, sem karizmatikus nem volt, és a KGB-s múltja is kísérte. Én sem tudtam róla többet, de azok az emberek tolták a szekerét, akikben megbíztam. Később kezdtem megismerni őt, amikor már kezében volt a hatalom. Be kell, hogy valljam: eléggé naivan azt hittem, hogy az a társadalom; amely a kommunista rezsim bukásával nyerte el a szabadságát, nem veszítheti azt el olyan könnyen. Tévedtem.” Borisz Jelcinről is határozott véleménye van a bátor filmjeivel külföldön is nevet szerzett rendezőnek. „Már nagyon beteg volt, amikor el-A FILM BY VITALY MANSKY PUTIN’S WITNESSES UFRTnU SoläenEggfroe PENGE A periféria előnyei és hátrányai Bán Zsófia elbeszéléseinek szereplői a társadalom perifériáján mozognak. Szellemi fogyatékos cigánygyerek, negyvenes biszexuális értelmiségi nő, közel-keleti VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA menekült gyerek, a húszévesen fegyverkereskedőnek álló Arthur Rimbaud - ha teszik, mind a Lehet lélegezni! tipikus figurája. Határhelyzetük nemcsak társadalmilag, de ontologikusan is értendő. A szövegek (jelöletlen) narrátorai gyakori perspektívaváltásokkal, jókora kihagyásokkal (ellipszisekkel), a szabad függő beszéd alkalmazásával teszik érzékelhetővé azt, amit maguk a szereplők is átélnek -, miközben nyugvópontokat, stabilnak mondható emlékeket fürkésznek az elomló időben. A kötet címadó szövegében a már említett cigánygyerek számára maga az ismétlődő jelenidejűség, az idő érzékelésének képtelensége válik menedékké. Az elbeszélés megdöbbentő metaforájában Robika számára a hét minden egyes napjára kiosztott Baba szappan jelenti a létezés netovábbját: ujjával beletúr a kibontott szappan húsába, minden áldott nap, az illatos csomagolópapírokat pedig gondosan összerakja. Bán Zsófia prózájában mindig is fontos szerepet kaptak az észlelés kérdései. Az előző kötetében (Amikor még csak az állatok éltek) a látáson keresztüli világérzékelésnek volt némi „hegemóniája”. Most viszont mintha az észlelés más területei is felnőttek volna a látáshoz, sőt: mintha a szaglás, a tapintás és más testi érzetek vezetnének inkább az identitások valamiféle kiteljesedéséhez. Még akkor is így van ez, ha a kötet legbravúrosabb darabja (Hotel de T Univers) éppenséggel egy „kései” Rimbaud-fotóhoz kötődik. Az elbeszélés azonban éppen a képi emlék (fotó) megbízhatatlanságáról szól, miközben egymásra montírozódik benne a költő-zseni és az ő munkásságát kutató nő fiának sorsa (illetve Rimbaud térdfájása és a kutatónő térdsérülése közt nyílik analógia). A kötet figurái többször kerülnek olyan helyzetbe, melyekben a periferikus látásukra, a térbeli észlelésre, a szagló és tapintó érzékelésre vannak utalva (miközben Juhani Pallasmaa finn építész ide kapcsolható teóriája is felsejlik a kötet gondolati hátországaként). Az egyik novellában például a főszereplő békeidőben is használható utcai óvóhelyről ábrándozik, melyet bármikor igénybe Vehetnének a járókelők, ahol közvetlen, testi érintkezésbe kerülhetnének a másikkal. A példák sorolhatók lennének. Mondom, mindez olyan kimunkált prózanyelven, mely egyszerre okoz intellektuális élvezetet és hagy torokszorító élményeket maga után. Bán Zsófia: Lehet lélegezni! Magvető Kiadó, 2018 148 oldal Értékelés: 9/10
