Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-31 / 201. szám

www.ujszo.com | 2018. augusztus 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Hogy mi elfér a fejben A tömeges történelmi eszméletvesztés szlovák módra MARIÁN LEŐKO T udományos munkatársak bevonásával készített közvélemény-kutatást az IVÓ társadalomkutató intézet arról, hogyan tekintenek a szlovákok a szlovák nemzeti felke­lésre. És kiderült, hogy a legpozití­vabb történelmi eseménynek tartják. A megkérdezettek majdnem 80 szá­zaléka egyetértett azzal az állítással, hogy .joggal lehetünk büszkék a szlovák nemzeti felkelésre, mint a fasizmus elleni harcra”. Na, ha itt megálltak volna a kérde­­zősködésben, még örülhetnénk is, csakhogy folytatódott a faggatózás, a végeredmény pedig több mint elszo­morító. Bár az emberek többsége pozitív történelmi eseménynek tartja a fel­kelést, csak tizedük véli úgy, hogy jelentős mértékben befolyásolta Szlovákia sorsát és történelmének alakulását. Ebből máris világos, hogy a sznf pozitív értékelése amolyan fe­lületes, hallomásos vélemény. Aki abban a tudatban él, hogy a szlovák­ság egy jelentős része részt vett a fel­kelésben, amelynek köszönhetően a győztes hatalmak oldalára kerültünk a második világháború végén, az nem állíthatja, hogy ez alig volt ha­tással történelmünk alakulására. Saj­nos, ennél már csak rosszabb jön, ha tovább böngésszük a felmérés ered­ményeit. Kiderült ugyanis, hogy azok nagy része, akik pozitívan értékelik a fel­kelést, pozitívan ítélik meg a Tiso­­féle szlovák államot is, amely ellen maga a felkelés irányult. Hogy mi­lyen óriási zavar van a fejekben, az szépen kiviláglik az IVÓ szocioló­gusa, Zora Bútorová összegzéséből. Azoknak az embereknek a 72 száza­léka, akik büszkék a szlovák nemzeti felkelésre, egyúttal pozitív történelmi szereplőnek tartják Jozef Tiso szlo­vák elnököt is, akit háborús bűnös­ként felakasztottak. íme a bizonyíték, hogy egyetlen (dehogy egyetlen...) emberi koponya elég tágas ahhoz, hogy két teljesen ellentétes, egymást kizáró nézet is békésen megférjen benne egymás mellett. Bútorová mérlegvonása szerint „a lakosság nem elhanyagolható részének fejé­ben akkora a történelmi dezorientá­­ció, ami már a relatív értékrendszer­rel határos”. A kognitív disszonancia röviden azt jelenti, hogy egymásnak ellent­mondó vélemények feszülnek egy­másnak az ember fejében, és ez elég­gé feszélyező tud lenni - ha gondol­kodik az ember. Itt azonban egyene­sen kognitív karambolról van szó (Vladimír Krivy szociológus termi­nus technicusa), a tömeges történel­mi eszméletvesztés állapotáról. És alaposan téved, aki azt hinné, hogy ez a kognitív karambol inkább az idő­sebb generációkat jellemzi, és az 1989 után született, felvilágosult, fi­atal generációk világosan látják a dolgokat. A felmérés során pontosan a legfi­atalabb választói generációhoz (18 és 24 év közöttiek) tartozók válaszoltak a leggyakrabban úgy, hogy „nem tu­dom”, „nem ismerem”. Húsz száza­lékuk nem tudja, mit gondoljon a sznf-ről, hatvan százalékuk nem tudja, ki Ján Golian. Húsz százalékuk nem tudja, mit gondoljon a második világháború alatti szlovák államról, 34 százalékuk pedig nem tudja, ki volt Jozef Tiso. Ez bizony már a szü­lők, a nevelés és az oktatás csődje is. Elrémisztő belegondolni, hogy min­den ország, minden demokrácia olyan, amilyenné az állampolgárok, a választók teszik. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora ÍRJA NŐVÉR! HÁROM EZRELÉK ALKOHOL. TÍZ SZÁZALÉK GYOMIRTÓ ÉS E TARTÓSÍTÓSZEREK. AZTÁN XENOFÓBIA. RUSZOFIL BEÜTÉS. TISO-SZINDRÓMA, HUNGAROFÓBIA, ANTISZEMITIZMUS. EXTRÉMIZMUS. SMERES PÁRTTAGKÖNYV... ...a maradék pedig békeszeretet, szerénység, munkaszeretet, szabadságvágy, ahogy Pellegrini kormányfő mondta (Lubomír Kotrha karikatúrája) I 7 Ukrajna 27 JARÁBIK BALÁZS U krajna története legnagyobb katonai parádéjával ünnepelte függetlenségének huszonhetedik évfordulóját Kijevben, mi­közben a donbaszi fronton ismét ukrán katonák haltak meg a múlt héten, az ukrán diplomáciát pedig Oroszország Azovi­­tengeri blokádja tartja készenlétben. Vagyis a viszonylag nyugodt ukrán nyárnak vége, az elnökválasztás előtt hat hónappal ismét gerjednek az indulatok. A 2014-es Majdan­­forradalom óta az ukrán politika sarkalatos pontjai a patriotizmus, a nyu­gati integráció, és minden orosz (vagy éppen annak tartott) politika visszaszorítása. Orosz részről pedig zajlik a Krím félsziget katonai, lo­gisztikai megerősítése, és ott van a folyamatosan dúló kelet-ukrajnai há­ború, amely egyre kevesebb nemzetközi figyelmet kap. Donbasz ugyanis nem vált egy újabb befagyasztott konfliktussá, mint arra Moszkvában és sokan Nyugaton is számítottak. Bár a front nagy ré­szén valóban fegyverszünet van, és vannak jelei a helyzet normalizálódá­sának, 4-5 helyen a két fél egyszerűen túl közel van egymáshoz. Ráadásul az ukrán haderő, köszönhetően a reformoknak, immár közel másfél éve lassan, de biztosan halad előre, tolva kelet felé a frontvonalat. A választá­sokhoz közeledve, a patriotizmus jegyében, Porosenko elnök Donbasz felszabadítását ígéri - pedig az ukránok például azért választották meg őt közel öt éve már az első fordulóban, mert békét ígért. Megválasztása után gyorsan a katonai megoldás híve lett - elsősorban azért, mert az orosz ag­ressziótól várták a nyugati támogatást és az integráció felgyorsítását. És a rossz nyelvek szerint az évi 5 milliárd dollárt kóstáló ukrán katonai költ­ségvetés az újabb fejőstehén. Viszont az ukránok nagy többsége kitart a béke mellett, egy friss közvélemény-kutatás szerint 72 százalékukjelölte meg a békét Donbaszban a fo prioritásként, míg mindössze 2 százalékuk a nyugati integrációt. Donbasz katonai erővel való felszabaditását Moszkva nem tűmé el. Pu­­tyin még a hivatalos orosz haderőt is bevetette, amikor 2015-ben az ukrán erők ugyancsak közeljártak az oroszok által támogatott fegyveres lázadás leveréséhez (a nyílt orosz bevetések után jött a két minszki megállapodás). Moszkva stratégiai prioritása a katonai erővel bekebelezett Krím meg­erősítése. A frissen átadott, a félszigetet Oroszországgal összekötő 19 ki­lométeres kercsi-szoroson (vagyis a krimi) át vezető hídnak „csupán” annyi a szépséghibája, hogy orosz tengert csinál az elvileg és jogilag is két országhoz tartozó Azovi-tengerből. így fokozatosan kivérezteti Ukrajna második legfontosabb kikötőjét, Mariupolt. Az oroszok szabályosan sportot űznének az ukrán kikötőkbe tartó hajók ellenőrzéséből, évi 20 mil­lió dolláros gazdasági kárt okozva ezzel. Mindez persze eltörpül az általuk eddig is okozott károk mellett. Persze az ukrán és nyugati szankciók sem olcsók Moszkva számára, de a krimi híd egy olyan presztízsberuházás, amelyet ha sikerülne valahogy megbénítani, az sokkal többe kerülne Pu­­tyinnak, mint a híd 3,7 milliárd dollárra becsült ára. Ukrajna 27 éves függetlensége egyik legfontosabb választásának fut neki úgy, hogy gazdaságilag csak most éri el a Majdan előtti időket, és gazdasági és szociális szempontból is a volt Szovjetunió egyik leg­rosszabbul teljesítő utódállama. A Szovjetunió szétesésekor az ország bruttó hazai terméke 1300 dollár körül mozgott, ma pedig 2100, miközben Oroszország után Ukrajna produkálta a legtöbb posztszovjet milliárdost. Közben kitántorgott Nyugat-Európába jó pár millió ukrán, a valaha több mint 50 milliós országot becslések szerint ma alig 37 millióan lakják. Bár a Majdan alapvető célja az állam megreformálása volt, Ukrajna oli­garchikus politikai berendezkedése a legutóbbi forradalmat is sikeresen foglyul ejtette. Mivel a reformok így nagyon lassan haladnak, marad az orosz agresszió nyújtotta politikai lehetőség maximális kiaknázása és az ukrán nemzeti identitás erősítése. Ez a folyamat a Majdan előtt is sikeresen zajlott, de most az állam és az elitek is gőzerővel nyomják. A tízezernél több kelet-ukrajnai áldozat lehetetlenné teszi a közeledést Moszkvához és mintegy konzerválja az ukrán politikát. Bár az EU-val si­került tető alá hozni egy társulási szerződést, Brüsszel nyilvánvalóvá tette, hogy ez nem vezet tagsághoz. A világ szimpátiáját elnyerte Ukrajna forra­dalmai és az orosz agresszió miatt, ám 27 év után is egy helyben topog. A mobiltelefon jelzi, hogy kezdődik a rakétatámadás Ha megszólal a mobilod, átlagosan nyolc perced van, hogy mentsd az életed. A légitámadások elkerülésére ki­fejlesztett mobiltelefonos figyel­meztető rendszert használhat a Szí­riái lakosság Idlíb tartományban. A Sentry elnevezésű rendszer segítsé­gével elmenekülhetnek a légicsapá­sok elől. A lázadók utolsó bástyájának szá­mító tartományt a damaszkuszi re­zsim és oroszok is erősen bombáz­zák. Két éve két amerikai és egy Szí­riái programozó kezdte kidolgozni a jelzőrendszert, amely a hamarosan várható offenzíva alatt kulcsfontos­ságú lehet a civilek mentésében. Amikor a szíriai és az orosz gépek felszállnak, a Sentry földi megfigye­lők és jelfogók segítségével szolgál­tat adatokat a röppályájukról a vár­ható célpontokróí. Rakétatámadás árkezik! A rendszer riasztást ad ki az érin­tett övezethez közeli területen, a fel­használók üzeneteket kapnak ingye­nes telefonos alkalmazásokon, köz­tük a Telegrammon keresztül, így marad néhány percük menedéket ke­resni. Kifejlesztői szerint a riasztórend­szert már mintegy kétmillióan hasz­nálják Szíriában, többségük Idlíb tartományban. A mobilos figyel­meztetés hasznosnak bizonyult a Damaszkusz melletti Kelet-Gúta el­leni idei nagyszabású offenzíva so­rán is, bár így 1700-an haltak meg a légi és a tüzérségi támadásokban. „E hadjárat idején használták az eddigi legtöbben a rendszert” - mondta el John Jaeger, a Sentryt ki­fejlesztő Hala Systems cég társala­pítója. A volt diplomata új módszereket akart kidolgozni, hogy megkímélje a polgári személyek életét Szíriában. Egy amerikai vállalkozó, Dave Le­vin és egy sziriai kódfejtő segítségé­vel hozta létre a rendszert, a szíriai közreműködő nevét nem hozták nyilvánosságra. Megbízható adatokat nehéz be­szerezni, de Jaeger azt mondta, hogy az adatelemzések szerint a Sentry 27 százalékkal csökkentette a légitáma­dások áldozatainak számát. A Nagy-Britannia, Kanada, Hol­landia és Dánia által finanszírozott rendszerhez emberi hálózatra is szükség van, ennek tagjai figyelik az ellenőrzött területeket és elhelyezik a jelfogókat. Nyolc perc az ólet A közösségi hálón és a helyi rádi­ók segítségével kapott riasztások, il­letve a Hala Systems által távolról működésbe hozott szirénák figyel­meztetését meghallva a lakosoknak átlagosan nyolc percük van, hogy menedéket találjanak — állítja a cég társalapítója. A rendszert az ellenzékiek kezén lévő területen dolgozó mentők, az úgynevezett fehérsisakosok is hasz­nálják, sőt maguk is részt vesznek annak fejlesztésében. „A polgári védelmi technikusok igyekszenek olyan helyen is elérhe­tővé tenni a szolgáltatást, ahol nincs internet” - mondta Ibrahim Ab Laisz, a rendszer észak-szíriai koordinátora. A szíriai háborúban több mint 350 ezren haltak meg 2011 óta, közülük harmincháromezer polgári személy szíriai vagy orosz légitámadások ál­dozata lett. Jaeger azt is beismerte, hogy a Sentry nem mindig megbízható, de ,^ninél több életet igyekszünk meg­menteni”-tette hozzá. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents