Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-13 / 186. szám
6 I KULTÚRA 2018. augusztus 13.1 www.ujszo.com A magyar Glastonbury Egyre népszerűbb a Sziget a britek körében, s ezt a programkínálat is tükrözi A Mumford & Sons fellépése (Fotó: Sziget) Elhunyt Kerényi Imre rendező Budapest. Életének 75. évében elhunyt Kerényi Imre Kossuth-díjas rendező, miniszterelnöki megbízott - tudatta közleményben a Miniszterelnöki Sajtóiroda. Mint írták, Kerényi Imrét, aki 2011-től „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottként’’tevékenykedett, a Miniszterelnökség saját halottjának tekinti. Kerényi a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett színházrendező szakon. 1966-tól a Madách Színház rendezőjeként dolgozott, majd a szolnoki Szigligeti Színház igazgatófőrendezője, a Népszínház és 1983-tól 1989-ig a Nemzeti Színház rendezője volt. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (később egyetemen) is. A rendszerváltás előtt tagj a volt az MSZMP-nek, 1990-ben viszont már az MDF országgyűlési képviselőjelöltje volt. A későbbi években a fideszes események szervezésében vett részt. 2010, a második Orbán-kortnány megalakulása óta volt meghatározó alakja a kurzusépítésnek, valamint a kormány által dominálni kívánt kultúrának. Az ő feladata volt Orbán Viktor megbízásából az alaptörvény népszerűsítése, ennek kapcsán az ő fejéből pattant ki több vitatott intézkedés, mint például az „alaptörvény asztalának” felállítása a hivatalokban, vagy az alaptörvény díszkiadása, amelyhez történelmi festménysorozatot is rendelt, köztük a 2006-os „lovasroham” megörökítésével. O felelt a 2012- ben elindított „kurzuskönyvsorozatként” is emlegetett Nemzeti Könyvtár-sorozatért, amelynek részeként Wass Albert, Nyirő József, Tormay Cécile mellett tavaly Bayer Zsolt egy írását is kiadták. (MTI, hvg) JUHÁSZ KATALIN Az a helyzet, hogy a Szigetet már Glastonburyhöz hasonlítgatják, nemcsak egyesek, hanem sokan, egyre hangosabban. A magyar szervezőknek pedig az a céljuk, hogy az új befektetővel megerősödve pár éven belül Európa öt vezető fesztiváljának egyike legyen a Sziget. Amikor néhány éve itt volt Michael Eavis, Glastonbury atyja, lelkesen gratulált, sőt kimondta, hogy sok tekintetben, például az infrastruktúra terén jóval fejlettebb, kulturáltabb a budapesti rendezvény, mint az övé. Ennek hatására ellepték a Szigetet a brit újságírók, akik olyan jó reklámot csináltak neki odahaza, hogy idén már 15 ezer látogató érkezett Nagy-Britanniából. Nézzük, mit láthattak pénteken és szombaton. Tudom, hogy ezért most sokan nem fognak szeretni, de szerintem Lana Del Rey nem való egy ekkora fesztiválra. Szívbe markolóan szomorkás, tiszta érzelmekkel teli dalai zárt térben sokkal erősebben hatottak volna, mint ötvenezer ember között tipródva a porban. Talán jobban elkapta azokat, akik a színpad közelébe tudtak kerülni, mert a keverőpult környékén már alig lehetett hallani valamit belőle. Olyan halkra vették ezt a péntek esti koncertet a technikusok, mint egykor, Tarlós István (még óbudai polgármester) rajtaütős zajszintmérő aktivitása idején. A jó szándék amúgy megvolt a szervezők és a művésznő részéről is: előbbiek évek óta igyekeznek megszerezni ezt a szupersztárt, akit nagyon vártak az első sorokban pityergő virágkoszorús lányok, de például az az ötvenhez közelítő magyar író is, akivel aznap délután futottam össze, és aki direkt miatta merészkedett ki a Szigetre. Lana Del Rey pedig közvetlen volt, mint egy barátnő, és lement szelfizni a rajongókhoz. (Nyilván ez a műsor része, az összetartozás érzését erősíti, de akkor is cukiság.) Szóval egy igazi fesztiválheadliner szerintem ne az összetört szívéről búgjon, nagyokat pislogva, hanem rúgja szét a ház falát (még ha eközben az összetört szívéről ordít is). A Mumford & Sons pont ezt tette szombat este. Kezdjük azzal, hogy akárhány koncertjüket megnézheti az ember a YouTube-on, és bármennyire imádja a képernyőn át közvetített hangulatot, a lényeget csak akkor érti meg, ha élőben csendül fel az a bizonyos libabőrképző hármas vokál a szinte monoton ritmust puffogó dobokkal és az ugráltató dallamokkal. Marcus Mumford zseniálisan reciklálta, menővé tette a folk- és countryzenét: észre sem lehet venni, honnan merít, a húszévesek meg amúgy is tesznek rá, ők bulizni akarnak egy nagyot - és erre a zenére lehet is. A frontemberek zöme egyébként kihasználja a nagyszínpad előtti hosszú kifutót egy kis extra kapcsolatteremtésre, de olyat még sosem láttam, hogy egy teljes zenekar hurcolkodjon oda muzsikálni. Mumfordék már a második szám alatt megtették ezt, demonstrálva, hogy hiába vannak mögöttük háttérzenészek (hegedű, zongora, fúvósszekció), ez akkor is egy négyfős banda, amely a kocsmában ugyanolyan őrületet tud csinálni, mint ötvenezer ember előtt. És hogy a Sziget mennyire Glastonbury-pótlék a briteknek, azt jól mutatja a line-up: csupa olyan előadó, aki minden bizonnyal ott is fellépne. Az Everything Everything, az Arctic Monkeys és a Wolf Alice például annyira aktuális, hogy új lemezeikkel rajta vannak a legjobb brit albumnak járó Mercury-díjra jelöltek tízes listáján. Az idei zsűri egyik tagja pedig nem más, mint Marcus Mumford. ■ntek este a hét folyamán készített alkotások bemutatásával ért véget Vajn az In situ II művésztelep. Felvételünkön Aradsky Richard szobrászmű- SZ alkotása látható. (Somogyi Tibor felvétele) Meghalt V. S. Naipaul Nobel-díjas brit író Meghalt V. S. Naipaul irodalmi Nobel-díjas brit író - közölte a család vasárnapra virradóra. A szerzőt londoni otthonában érte a halál. London. Az indiai származású Vidiadhar Surajprasad Naipaul 1932-ben született Trinidadon, iskoláit is ott végezte, majd Oxfordban tanult és Angliában telepedett le. A hatvanas évektől kezdve szabadúszó író volt, számos utazást tett Ázsiában, Afrikában és Amerikában, tapasztalatairól útirajzaiban, esszéiben számolt be. 1961 -es regénye, a Mr. Biswas háza hozta meg számára a hímevet, amelyben az identitását és függetlenségét kereső főhőst saját apjáról mintázta meg. A pesszimista tónusú, ám finom humorral átszőtt regény az író saját gyermekkori környezetének, gyökértelenségének bemutatásán túl a brit társadalmi „vívmányokat” és az indiai kasztrendszert kénytelenkelletlen megtartó, soknemzetiségű, V.S. Naipaul (1932-2018) koldusszegény Trinidadot is rendkívül érzékletesen ábrázolja. 1971 -ben a három összefüggő kisregényt tartalmazó In a Free State (Egy szabad államban) című kötetéért megkapta a rangos Booker-díjat. 1979-ben jelent meg nagy sikert aratott A nagy folyó kanyarulatában című regénye, amelyben egy függetlenné váló közép-afrikai ország sorsán keresztül egész Afrika, sőt az egész harmadik világ időszerű erkölcsi, társadalmi és politikai problémáit feszegeti, nem túl derűlátó módon. Sokan éppen pesszimizmusa miatt támadták, még azzal is megvádolták, hogy igazságtalan képet fest Afrikáról, ősei földjéről, Indiáról, az iszlám országokról, Argentínáról. Ez a pesszimizmus, vagy inkább az identitását nem találó, több kultúra és hagyomány között bolyongó, bizonytalanságtól szenvedő ember érzései, gondolatai szólalnak meg önéletrajzi ihletésű regényeiben, a The Enigma of Arrival (A megérkezés talánya), A Way in the World (Út a világban) és a Fél élet címűekben is. Ez utóbbinak mintegy folytatásaként jelent meg 2004-ben a Magic Seeds (Varázsmagvak) című regénye, amelyben az önazonosságát, ősei kultúráját kereső, magára maradt, magányos hős traumáját ábrázolja. Bár kritikusai is voltak bőséggel, 1990-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte, 2001-ben pedig elnyerte a Nobeldíjat is a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért. (MTI)
