Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-13 / 186. szám
2 I KÖZÉLET 2018. augusztus 13.1 www.ujszo.com A Fideszen belül is zajlik a „kultúrharc" KÓSAANDRÁS Budapest. Ősszel nagyobb fokozatba kapcsolhat a „kultúrharc" Magyarországon, az Orbán-kormány a magyar kultúra „vádelmében" saját embereit sem kíméli. A harci kürtöt - ki más - a kormány félhivatalos lapja, a Magyar Idők fújta meg, még a választások előtt. Az azóta már cikksorozattá terebélyesedett kampány során a szerző, Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” címmel kezdetben még „csak” arról írt, a „balliberálisok” számos területen, elsősorban a filmipar, a színház, a Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegein, az irodalomban és természetesen a médiában is ,»kulturális diktatúrát” valósítanak meg, csak azok a szerzők, művészek, tudósok érvényesülhetnek, akik a nekik megfelelő módon láttatják a világot, bezzeg például a magyar történelemről alig születnek jó filmek, könyvek. Szakács természetesen személyében is megtámadott egy sor ismert embert, a Magyar Narancs alapítójától, Vágvölgyi Andrástól kezdve Heller Ágnesen át a lapunkban is rendszeresen publikáló Kiss Tibor Noéig. Egy darabig úgy tűnt, a jelenség megmarad a szokásos kormánypárti sorosozás szintjén, de a választások után és különösen az elmúlt egy-két hétben némileg váratlanul komolyabbra fordult az ügy, ugyanis Szakács Árpádnál sokkal fajsúlyosabb szereplők is ringbe szálltak. Egy másik Orbán Mindenekelőtt Orbán János Dénes, aki előbb az Erdélyi Magyar írók Ligáját alapította meg, majd Kolozsváron a helyi irodalmi élet egyik fontos fórumaként szolgáló Bulgakovról elnevezett kultúrkocsmát üzemeltette - sikerrel. Később Magyarországra költözött és az induló Magyar Idők kulturális rovatának vezetője lett, de ennél is fontosabb talán, hogy a hatalom közvetlen kegyeltje, vezetője ugyanis az Előretolt Helyőrség nevű „íróakadémiának”, amit a kormány közvetlenül is támogat, és amely bevallottan egy új típusú kortárs irodalmat próbál megteremteni. Mint azt Szabó Tibor Benjámin, az Atheneum kiadó igazgatója írta a Facebook-on megjelent bejegyzésében, Szakács Árpádéval szemben Orbán János Dénes szavainak súlya van: miután leírta, hogy Karafiáth Orsolyát is egy tehetségtelen, nemzetietlen valakinek tartja, a költőnő megbízását rögtön visszavonta egy fideszes önkormányzat egy vetélkedő zsűrijéből, mert Karafiáth „egy fideszgyülölő zsidó”. Az ELTE is ellenség Orbán János Dénes ráadásul nem is csinál titkot abból, hogy hatalmi úton, adminisztratív eszközökkel nyúlna a kultúrához és a szellemtudományokhoz. A Heti Válasz utolsó digitális számában megjelent interjújában arról beszélt, teljesen át kellene alakítani az ELTE magyar szakának képzési programját, mert sze-Tusványoson Orbán szeptemberre (gérte a „nagy változásokat" (MTi-fotó) rinte ott csak „elidegenítik az irodalomtól” az olvasókat. Orbán János Dénes és a hozzá hasonló kultúrharcosok gondolkodásmódját a legjobban az a Tusnádfürdőn lezajlott beszélgetés adja vissza, aminek során az Előretolt Helyőrség vezetője többek között azt mondta: „Ha már egyszer megszavaztak minket, akkor a kultúrpolitikánkat is megszavazták. Ez a valami, ami ellen mi küzdünk, távolabb mutat. Amikor verspályázatot írtunk ki, a versek nagy része arról szólt, hogy mekkora tragédia, ha nincs wifi!”. Majd hozzátette, „fel kellene függeszteni” a szinhaz.hu állami támogatását, mert az online lap főszerkesztője azt mondta, nem ad teret az Előretolt Helyőrség tagj ainak. Erre válaszolta indulatosan L. Simon László volt kulturális államtitkár, hogy:,,Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!” A Quimby is indexen A kultúrharc senkit nem kímél, a Magyar Idők szisztematikus támadást indított Prőhle Gergely korábbi fideszes, uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár ellen is, aki jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumot vezeti. Az ok: az intézmény rendszeresen teret, szereplési lehetőséget ad a kormányt bíráló, „liberális” művészeknek is, külön megemlítve például a Quimby együttes énekesét, Kiss Tibort. Á Demokrata nemrég meg is küldte a selyemzsinórt Prőhlének, amikor közeli menesztéséről írt, ezt azonban az igazgató hamar cáfolta, Kásler Miklós emberi erőforrás miniszterre hivatkozva. Prőhle mellett egyébként többen kiálltak, köztük a már említett L. Simon László is, aki többek között azt nyilatkozta, a jobboldalon nem az erőforrásokból, hanem a tehetséges szerzőkből lehet hiány, a művészetben pedig csak a minőség számít, nem a szerző világnézete. Harc a koncért Az uborkaszezon ellenére tehát a kultúrpolitikában továbbra is pörögnek az események Magyarországon. Bár valószínűleg igaza lehet a már idézett Szabó Tibor Benjáminnak, amikor azt írta: a történtek nem egy központi forgatókönyv szerint zajlanak, hanem a lehetőséget megérezve a kormánypárti oldalon is egymásnak ugrottak a felek a potenciális források fölötti ellenőrzésért. Ezt támasztják alá egy Fideszes képviselő szavai is, aki arról beszélt az Új Szónak: nincs „központi irányítás” az események mögött, hozzátéve, hogy „a Fidesz frakcióban még mindig többen olvasnak Magyar Narancsot, mint Magyar Időket”. Ebben a helyzetben egyelőre csak találgatni lehet, mire gondolt Orbán Viktor Tusnádfürdőn, amikor arról beszélt: szeptembertől itt is „nagy változások” jönnek majd. Bolemant: egyre elfogadóbb a társadalom a nőkkel Az emberek harmada liberális, NAGY ROLAND <V lakosság túlnyomó többsége ilfogadhatónak tart egy női (öztársasági elnököt. A nők ársadalmi szerepvállalásáról is annak elfogadottságáról Solemant Lilla nőjogi szakértőt kérdeztük. Az AKO felméréséből az derült i, hogy Szlovákia lakosságának agyjából csak 7,3 százaléka teljen elutasító a női elnökjelölttel centben, 91,2 százalék nem utataná el csak azért, mert nő. Mi a éleménye erről az arányról? Szerintem mindenképpen jó jel, }gy a női elnököt nem akaró megírdezettek aránya 10 százalék alatt in. Érdekes lenne részletesebben a ámok mögé nézni. Konkrétan arra mdolok, hogy amikor a választásra rül a sor, akkor az embereknek az a * százaléka, aki szerint nem a jelölte me, hanem a rátermettsége számít, jón mi alapján dönt. Ez sajnos nem rül ki a felmérés adataiból. Tehát úgy látja, hogy a szlovák rsadalom pozitív irányba halad lői egyenjogúságot illetően? 3n azt gondolom, hogy az utóbbi mérések is azt mutatják, hogy a sadalom egyre elfogadóbban vimyul a témához. Példaként megüthetném a pár hónappal ezelőtti nérést, amely a nők gyermekválisával foglalkozott. Annak a felrésnek az eredményei is pozitív tozást mutattak, és a mostani felrés is egy előrelépés. Itt azonban tos kiemelni a média befolyásoló Bolemant Lilla szerepét, amely sokszor negatív hatással van az emberek gondolkodásmódjára. Hogy ezzel kapcsolatban is említsek egy példát: a legutóbbi kormányátalakítás során az államelnök egyszerre több új miniszternek is átadta a kinevezését, többek között egy miniszter asszonynak is. A kamera balról jobbra vette a minisztereket, amint azonban a miniszter asszonyhoz ért, megállt, és tetőtől talpig végigmérte őt. Ez a pár pillanat azt közvetíti a néző felé, hogy egy nőnek először is jól kell kinéznie, és esetleg csak utána jöhet szóba a szaktudása. Ez egyértelműen negatív megkülönböztetés. A média több ilyet is közvetít a nézők felé, de véleményem szerint a pozitív példákból azért egyre több akad. A médián kívül még milyen okai lehetnek annak, hogy a lakosság 7 százaléka nem szavazna női elnökjelöltre? Azért nem jelenteném ki egyértelműen, hogy a média a legbefolyásolóbb tényező. A média sok esetben csak leképezi azt, ami az ország életében jelen van. A társadalomban van egy berögződött hierarchia, amit a politikai hatalom is felerősít. A média vagy a hatalom mellé áll, vagy pedig szembe vele, és igazából ettől függ, hogy milyen képet festenek a nők társadalomban elfoglalt helyéről. Mindenesetre a változás már két évszázaddal ezelőtt elkezdődött, és még a mai napig is tart, szerencsére pozitív irányba. Néha ugyan visszaszorul, attól függően, hogy milyen politikai párt kerül hatalomra, de a fejlődés akkor sem áll le, legfeljebb szünetel egy kicsit. Elképzelhetőnek tartja, hogy Szlovákiának az elkövetkezendő 10-20 évben női elnöke legyen? Ez attól függ, hogyan alakulnak a politikai viszonyok, pontosabban, hogy milyen pártok kerülnek kormányra a következő választásokon. A jelenlegi kormánypártok nem igazán állnak ki a női egyenjogúság kérdése mellett, legalábbis nem foglalnak egyértelműen állást, bár az ellenzék sem igen jeleskedik ebben a témában. Lucia Zitnanská volt igazságügyi miniszter például a nők elleni erőszak felszámolását célul kitűző Isztambuli Egyezmény ratifikálását azért nem terjesztette a parlament elé, mert biztos volt benne, hogy nem tudnának közös nevezőre jutni a pártok. Mindenesetre érdemes lesz figyelni a következő parlamenti választásokat. Szavazna valamikor női elnökjelöltre? Igen 31,4% Talán igen 13,9% Talán nem 1,9% Biztosan nem 5,4% A jelölt személyétől függ 45,9% Nem tudom 1,5% • Forrás: AKO közvélemény-kutató ügynökség jöhet a női elnök Pozsony. Szlovákia lakosságának csak mintegy 7 százaléka számára elfogadhatatlan egy női köztársasági elnök - derült ki az AKO felméréséből. Az ügynökség reprezentatív felmérése során 1000 személyt kérdeztek meg arról, hogy szavaznának-e valaha női elnökjelöltre. A megkérdezettek csaknem fele hajlott arra, hogy női elnök mellé tegye le voksát: 31,4 százalékuk biztos benne, hogy igen, 13,9 százaléka pedig a „talán igen” opciót jelölték meg a kérdőívben. Ezzel szemben a „talán nem” lehetőséget mindössze 1,7 százalék választotta, a résztvevők 5,4 százaléka pedig semmiféleképp nem szeretne női elnököt Szlovákiába. A megkérdezettek közel fele, 45,9 százaléka sem utasítja el a női jelöltet, a kérdésre azt válaszolta, hogy nem a nemi identitástól függene a szavazata, hanem attól, hogy a jelölt mennyire alkalmas a feladatra. 1,5 százalék nem tudott, vagy nem akart válaszolni. Az eredmény azt mutatja, hogy egyre elfogadhatóbb a nők politikai szerepvállalása. A felmérés érintette a megkérdezettek politikai meggyőződését is. A résztvevők 34,9 százaléka, azaz csaknem egyharmada liberálisnak vallotta magát, míg 24,9 százalékuk inkább konzervatívnak. A válaszadók 40,5 százaléka nem tudta eldönteni, hogy melyik meggyőződéshez tartozik inkább. (nar)
