Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-11 / 185. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2018. AUGUSZTUS 11. II Kossuthkifli — kóstyolja bátran! Fehér Béla Kossuthkifli című regénye 2011-ben látott napvilágot könyv alakban. Az általános ismertséget és sikert azonban a Rudolf Péter által rendezett és a Magyar Televízióban bemutatott azonos című hatrészes filmsorozat hozta meg a regénynek. Akkor jómagam is „kiflifüggő” lettem: hat héten át vártam, hogy végre célba érjenek a fülbemászó főcímdal alatt is folyamatosan robogó delizsánsz, vagyis egy zöld személyszállító postakocsi utasai. A Kossuthkifli azóta DVD-n is elérhető. Biztosan sokan ismerik az érzést, hogy amikor előbb a filmet látják, és csak aztán veszik a kezükbe az azt ihlető szöveget, lehet bármilyen jó a könyv, érzékletesek a leírások, olvasás közben a képzeletük szüleményei helyett a film kockái jelennek meg. A Kossuthkifli című filmsorozat túlságosan is tetszett ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen kiverjem a fejemből (gondolom, hasonlóan nehezen menne a felejtés, ha elégedetlen lettem volna vele). Nemcsak ■a szereposztás volt parádés, hanem a színészek játéka is, ráadásul a „mi” Dráfi Mátyásunk is kapott benne egy kisebb szerepet! Történelmi filmsorozatról lévén szó, biztos vagyok benne, hogy a mozgókép felkerül a nemzeti ünnepek idején évről évre bemutatott halhatadan és elmaradhatadan alkotások képzeletbeli listájára. Kihasználom hát az alkalmat, hogy korteskedjek egy kicsit a regény mellett, amely szintén megérdemli a kitüntető figyelmet. A Kossuthkiflit a megjelenése után Jókai-regénynek, vagy inkább -paródiának is nevezte a szakma. A majdani olvasói kedélyek megnyugtatására mondom: bár történelmi regényről van szó, amely igyekszik megidézni a szabadságharc korát, Fehér Béla könyve sokkal pörgősebb és emészthetőbb a ma embere számára, mint az általam egyébként bálványozott Jókai regényei. Jóval kevesebb benne példának okáért az idegen szó, kifejezés, azok között is az ismerősebben csengő német (eredetű), és nem a latin van túlsúlyban. Az idegen szavak mellett, „helyett” azonban Mandolel Mákos bgi <E)ió8 beu; számtalan friss nyelvi lelemény, ízes fordulat, válogatott szitok, kacifántos káromkodás hangzik el, amelyek közül nem egy szállóige-gyanús. Személyes kedvencem a postakocsit hajtó Batykó „nyelvezete”. A derék férfiú a „t” hang helyett mindenütt „ty”-t ejt, ilyenformán a kedvenc tevékenysége a küríyölés. A névadás is híven tükrözi a szereplők származását és jellemét. Az akkoriban még zömében német ajkú Pozsonyt az előkelő Scwappach és a gróf Thalvizer nevek képviselik. A címadó finomságot (eredetileg pozsonyi kiflit) készítő cukrász a Vödric vezetéknevet kapta a város határában egykor folydogáló patak után. A galántai kovácsot Kalivodának hívják. A Prjatel Ludu című néplapot forgatja, amely a magyar törekvéseket pártoló cikkeivel „a felsővidéki szlávokat a szabadság ügye mellé állította”. A spionként tevékenykedő Dalfálvi nélkülözheteden szolgálatainak köszönhetően lett úrhatnám polgár: Mátyásból „Matyiő”. A regény tulajdonképpen utazással töltött hat mozgalmas nap története. A már emlegetett zöld delizsánsz utasai — egy honvéd őrnagy és jegyese, valamint a párocskát istápoló pozsonyi grófnő - és a postakocsi hajtója Pozsonyból Debrecenbe tartanak „titkos” küldetéssel. Egy gyászhintó és annak érdekből szövetkezett utasai azonban üldözőbe veszik őket. A díszletet 1849 tavaszának felvidéki katonai eseményei adják. Gyűlölet, árulás és intrika az egyik oldalon, forró atyai és honszeretet, szerelem a másikon. Bár a w Gyűlölet, árulás és intrika az egyik oldalon, forró atyai és honszeretet, szerelem a másikon. regény alapvetően könnyed hangulatú, szórakoztató olvasmány (felbukkan benne az éppen Döbrögit fenekelő Lúdas Matyi, és az elkóborolt nyájat kereső Kukorica Jancsi is), helyenként mély(ebb) igazságokat is kimond. Hősei különböző pártállású és több társadalmi rétegből származó emberek: Kossuth- és császárpártiak, köpönyegforgató besúgók, dezertált honvédek, jámbor szerzetesek, kétkezi (mester) emberek stb. Ennek köszönhetően a regényben többféle vélemény, „igazság” ütközik, ezáltal jóval árnyaltabb, az emberi tényezőt is figyelembe vevő közelképet ad a szabadság kivívásának vágyától hangos, ám nélkülözéssel, félelemmel teli hétköznapokról. Köztudott, hogy a Felvidék fontos szerepet játszott az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban. Kossuth neve összeforrt az akkori országgyűlések színhelyével, Pozsonnyal, az úgynevezett tavaszi hadjárat idején pedig honvédjeink sorra aratták a győzelmeket a Duna vonalától északra. Különösen kedves nekem Fehér Béla regénye, mert a történet java ismerős felvidéki helyszíneken játszódik. A szerző sorra veszi és megnevezi a postakocsi és az azt üldöző gyászhintó útjába kerülő településeket Pozsonytól Párkányig. A két jármű utasai az egykori koronázó városból indulva megállnak Szencen, Galántán, Zsigárdon, átkelnek a Dudvág nevű folyón, megpihennek Érsekújváron:, majd a postakocsi legénysége és „leánysága” Szölgyénben (Szőgyénben), egy ottani - sajnos, kizárólag csak az író fantáziájában létező - kastélyban éjszakázik, hogy aztán a Dunán átkelve Debrecen felé folytassa az útját. Nos, szereplőink Szőgyénben nem a Petőfi által megverselt Pathó Pál úrral, a község akkori nemzetőr parancsnokával, hanem a családtagjaik szellemével találkoztak, de így is nagyon hálás vagyok Fehér Bélának, hogy a dimbes-dombos szülőfalumat beemelte a regényébe. Külön köszöne/y. B. Mánya Agnes SOROZATDARÁLÓ Egy csodagyerek csodasorozata Szabad, mint a free style rap és olyan hanyagul köpi szembe az elvárásainkat, hogy pont ettől válik piszkosul szerethetővé. Az Adanta az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi években a tévésorozatokkal történt. Donald Glover neve utoljára a Solo film Lando Calrissianjaként, valamint a Childish Gambino művésznéven elkövetett fenomenális klipje apropóján járta körbe a magyar nyelvű sajtót, pedig van neki egy sokkal fontosabb alkotása is, méghozzá az idén második évadját lezáró Atlanta című széria. A komolyabb visszhang valószínűleg azért maradt el, mert az amerikai FX csatorna show-ját egyeden magyar csatorna sem tűzte programjára. Mondjuk hasonló csúnyaság kifejezetten sok afro-amerikaikról szóló filmmel/ sorozattal megesik errefelé, pedig így olyan kincsek kerülhetik el a figyelmünket, mint az Adanta. Glover sorozata nehezen besorolható. Rövid, jellemzően 22-23 perces részei és poénjai miatt elsősorban komédiának mondhatnánk, de ennél azért összetettebb a helyzet, ugyanis társadalmi portréként, párkapcsolati drámaként, showbusiness-kórképként is helyt áll, és egy-egy epizód erejéig egészen szürreális területekre kalandozik el, sőt a második évadban akad egy egészen ijesztő, már-már horrorba hajló része is (a hatodik). A felszínen maradva a sorozat a kissé csóró, kislányát a se veled/se nélküled barátnőjével együtt nevelő Earnről szól, aki menedzserként dolgozik azon, hogy rapper és dealer unokatesójából, Paper Bőiből jókora sztárt faragjon, de ezen az úton sok nehézséggel kell szembenézniük. Persze a helyzet ennél bonyolultabb: van, amikor több részben nem foglalkoznak a fő vonallal, és például komplett epizódot kap az, hogy Paper Bői elmegy fodrászhoz, vagy annak is egy teljes részt szentelnek az alkotók, hogy Eam szerelme, Van tanárként hogyan próbál megúszni egy iskolai drogtesztet, miután előző nap jól befuvezett. Olykor látszólag teljesen oda nem illő jelenetek (pl. egy gyorséttermi lövöldözés) is a cselekménybe keverednek, és pont az effajta kiszámíthatadanság adja az Adanta legfőbb báját. Itt tényleg sosem tudhatod, mi vár rád a következő epizódban. Látszólag jelentéktelen történésekre tudnak egy-egy teljes részt beáldozni, de teszik mindezt olyan frissességgel és szellemességgel, amivel csak nagyon ritkán találkozhatunk a tévésorozatok háza táján. Az Adantában a szereplők látszólagos semmittevésében is sok dráma van, de a zseniálisan megírt szövegek, poénok és utcai életbölcsességek azok, amik mindezt igazán szerethetővé teszik, és persze a pazar színészgárda, külön kiemelve a Paper Bőit játszó Brian Tyree Henryt, akinél flegmább és unottabb arcú embert még nem hordott hátán a földgolyó. Az elmesélt történetek szerteágazottsága ellenére ráadásul az Adantának íve. is van: a sok kis történés közben a karakterei fejlődnek, és a fő történetszállal w Az Atlantában a szereplők látszólagos semmittevésében is sok dráma van. is haladunk, még ha nem is a sorozatoknál megszokott tempóban. Glover szerint még egy szezon van az Adantában, szóval, ha az égiek is úgy akarják, egy harmadik évad még benne van a pakliban. Tóth Csaba
