Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-08 / 182. szám
4 I KULTÚRA 2018. augusztus 8. I www.ujszo.com RÖVIDEN A KOMP tárlatának megnyitója Dunaszerdahely. Holnap 17 órakor nyitják meg a Csallóközi Múzeumban a Kortárs Művészeti Panoráma, vagyis a KOMP Társulás kiállítását. A tárlat anyagát Lacza Tihamér tudománytörténész méltatja. A megnyitó része egy performansz is. A KOMP- nak a Duna két partján élő képzőművészek a tagj ai - közös tárlataik évek óta sikeresen prezentálják a régió alkotóinak művészeti törekvéseit. Jelen kiállításuk szeptember 1-ig látogatható a Csallóközi Múzeumban. (tb) Robert Redford visszavonul a színészkedéstől Los Angeles. Az Oscar-díjas Robert Redford visszavonul a színészkedéstől, a közönség az idén ősszel az észak-amerikai mozikba kerülő The Old Man & The Gun című filmben láthatja utoljára a mozivásznon a 81 éves művészt. „Soha ne mondd, hogy soha, ám én most eljutottam oda, hogy számomra itt véget ér a színjátszás, és nyugdíjba vonulok, mert 21 éves korom óta csinálom ezt” - mondta Redford az Entertainment Weekly című magazinnak 81 évesen hagyja abba (Archívum) adott inteijújában. „Úgy érzem, hogy ennyi elég volt. Es miért is ne búcsúzzak olyasvalamivel, ami ennyire felemelő és pozitív” -tette hozzá a színész, legújabb és egyben utolsó alakítására utalva. A David Lowery rendezte The Old Man & The Gun című, igazi történeten alapuló filmben Redford az amerikai bűnöző, Forrest Tucker bőrébe bújik, akit 17-szer kaptak el bankrablásért, és minden alkalommal bebörtönözték, ám neki sikerült megszöknie. Arra a kérdésre, hogy a nyugdíjba vonulása a rendezői tevékenységére is kiteijed-e, Robert Redford csupán annyit mondott: „az még elválik”. Redford 1981- ben vette át a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat az Átlagemberek című filmért. Színészként a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé és Az elnök emberei című klasszikusokkal írta be magát a filmtörténetbe. Redford alapította meg az utahi Sundance Intézetet, amelynek évente megrendezett fesztiválja a világ egyik legjelentősebb filmmustrája. Robert Redfordot 2002-ben az életműért járó Oscar-díjjal tüntették ki. (MTI) A füllentés nagymestere a Szigeten és a Grape fesztiválon JUHÁSZ KATALIN A ma kezdődő Sziget fesztivál talán legizgalmasabb, de mindenképp legszórakoztatóbb fellépőjéről külön is érdemes szólnunk. Ő Seasick Steve, aki a blues mellett a fiktív életrajzírásban is nagyot alkotott. Holnap 22 órakor lép fel az A3 8 sátorban, de érdemes jóval előbb érkezni, mert bár a helyszín befogadóképessége 14 ezer fo, nem biztos, hogy minden érdeklődő bejut. Aki pedig nem készül a Szigetre, az ottani fellépők közül nagy előszeretettel mazsolázó pöstyéni Grape fesztiválon is megnézheti őt augusztus 11-én, szombaton. Seasick Steve-et 2006 szilveszterén ismerte meg a világ Jools Holland tévéműsorából, aki egy rádiós szereplésnek köszönhetően figyelt fel rá. A hajléktalan külsejű öregember egy ütött-kopott gitáron eljátszott egy dalt, és teljes volt az extázis a stúdióban. A következő nyáron már Glastonburyben és Readingben lépett fel több ezer ember előtt, végigtumézta Nagy-Britanniát, és mindenki megőrült érte. Az albumán már olyan nevek működtek közre, mint Nick Cave, KT Tunstall és Ruby Turner, aki többek között Mick Jaggemek vokálozott korábban. Az üstökösszerű karrierhez mesebeli történet is tartozott. Seasick Steve azt állította, 1941-ben született, 13 évesen elszökött otthonról, és tehervonatokra kapaszkodva körbeutazta az USA-t. Húsz évig volt úton, ezalatt dolgozott földeken, farmokon, vándorcirkusznál, de még igazi cowboy is volt, mielőtt session-zenész lett belőle. Aztán átjött Európába, Párizsban utcazenélésből élt, majd Norvégiába költözött, ahol felvette első lemezét (egy 30-as évekből származó mikrofonnal, a konyhájában). Két évvel ezelőtt Matthew Wright zenei újságíró, akinek a blues és a dzsessz a szakterülete, sajnos leleplezte hősünket. Kiderítette, hogy Seasick Steve valójában nem hobóként élte le életének felét, hanem egyszerű stúdiózenészként. Nem Steven Gene Wold néven született 1941-ben, ahogy azt állítja magáról, hanem Steve Leach néven 1951-ben. Több kézzelfogható bizonyíték is van arra, hogy nagyokat lódított „szakmai önéletrajzában”. Például azokban az időkben, amikor állítólag utcazenélt Párizsban, kijött egy lemez egy no name amerikai együttestől, amelyen ő gitározik Steven Gene Wold néven, és a borítófotón is felismerhető. De több más zenekar lemezén is dolgozott a háttérben, Matthew Wright ezeket is szépen felsorolja leleplező könyvében. A történet szerinte a norvégiai „partraszállástól” kezdve áll meg a lábán - ekkor vette fel hősünk a Seasick Steve nevet, mivel a hajón tengeribeteg lett, és barátai sokáig ezzel cukkolták. Az érintett persze vehemensen tagadja ezt a verziót, ragaszkodik a sajátjához. (Annyi bizonyos, hogy az útlevelében 1951-es születési dátum szerepel.) A rajongók a jelek szerint nem haragudtak meg rá, sőt, jobban tetszik nekik a hobósztori, hiszen ez sokkal inkább passzol a zenéhez, amit Seasick Steve játszik, és ami tényleg lehengerlő, főleg élőben. Túltechnicizált világunkban olyan revelációnak számít ez az egyszerű, nyers, karcos, koszos blues, mint a kilencvenes években R.L. Bumside feltűnése, aki szintén időskorára lett világsztár és tette ismét trendivé a delta bluest. Steve bácsi inkább a műfaj folk-country-americana hatásokkal operáló változatát műveli, ittott némi bluesrockos beütéssel és dögös boogie-woogie elemekkel. Szívesen játszik olcsó hangszereken, az egyiket maga eszkábálta két autóalkatrészből - konkrétan dísztárcsából - és egy felmosórúdból, de | van háromhúros, sőt, egyhúros gi: tárja is. Állítólag egyik sem került többe huszonöt dollárnál, bár most márnem tudjuk, mennyit higgyünk el a kísérőszövegekből. Egy biztos: Seasick Steve mára márkanév lett, nem is annyira egy zenészt jelent, mint egy brandet, amelynek építésén egyébként három fiával együtt dolgozik. Egyikük a lemezborítókért és a honlapért felel, a másik dobol apja zenekarában, a harmadik pedig Wishful Thinking néven kezdett zenélni és turnézni apjával. Amióta Steve bácsi világsztár lett, hat albumot készített, melyekből egy platinalemez, három aranylemez lett Nagy-Britanniában, ahol mostanában kelendőbb árucikk a blues, mint az USA-ban. Olyan sztárok imádják és segítik őt, mint Jack White, Dave Grohl vagy John Paul Jones, akik gitároznak a lemezein, illetve vendégnek hívják őt a koncertjeikre. Szóval ez a történet úgy is meseszerű, ha csak félig igaz. És azt is megtanulhattuk belőle, hogy néha érdemes tíz évvel idősebbnek hazudnunk magunkat, a nagyobb hatás kedvéért. A tolmács a szlovák Oscar-jelölt A Szlovák Filmakadémia Martin éulík A tolmács című alkotását nevezte Oscar-díjra az idegen nyelvű filmek kategóriájában. Pozsony. Az Akadémia 12 mozgókép közül választotta ki A tolmácsot — esélyes volt még egyebek mellett a Dubcek (r. Laco Halama), a Bizalmas ellenség (r. Karel Janák), a Meciar (r. Tereza Nvotová) és a Válek (r. Patrik Lancaric). Sulik izgalmas road movie-jában egy 80 éves, tolmácsként dolgozó pozsonyi férfi, Ali Ungár (Jifí Menzel) Bécsben keresi zsidó szülei egykori gyilkosát. Becsönget a néhai SS-tiszt lakására, de ott csak annak fiát (Peter Simonischek) találja. A férfi elhatárolja magát apja bűneitől, mégis társként szegődik Ali Ungárhoz, hogy együtt járják be ugyanazt az utat, amelyet, sorstársaikkal együtt a tragikus sorsú szülők tettek meg a zsidóüldözés idején. Egykori szemtanúkat keresnek, és vallomásaik alapján az igazságot szeretnék feltárni. Kalandos útjukon szembesülnek a mai szlovákiai valósággal és azzal is, hogy miként viszonyul a második világháborús múlthoz a ma embere. A tolmács világpremierjét februárban a Berlinalén tartották, a napokban San Franciscóban, a zsidó filmek fesztiválján pedig elnyerte a filmkritikusok díját. Martin Sulik filmjét nemcsak az Oscar-megmérettetésre, hanem az Európai Filmdíjra is nevezte a Szlovák Filmakadémia. A filmet idehaza 16 ezren látták már, és a forgalmazó a nevezés apropóján újra műsorra tűzi a mozikban. (tébé) Seasick Steve állítja: egyik hangszere sem került többe huszonöt dollárnál (Képarchívum)
