Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-18 / 164. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2018. július 18. Javier Bardem és Penélope Cruz (Képarchívum) Escobar női szemmel Átlagos film egy átlagon felüli gazfickó tündökléséről és bukásáról JUHÁSZ KATALIN Milyen szerető és családapa volt Pablo Escobar, a nyolc­vanas évek véres kezű kolumbiai kokainkirálya, aki egy ideig a világ leggazdagabb emberének számított? Ebből a filmből megtudhatjuk. A drogkartellekről, drogbárókról szóló mozifilmek immár önálló zsa­nért képeznek, amelyben jó néhány egészen kiváló alkotás készült. A Sebhelyesarcú (Brian De Palma), a Nagymenők (Martin Scorsese), vagy a műfaj szerintünk eddigi legjobbja, a Traffic (Steven Soderbergh) más­más irányból közelít a témához, de mindben nagy hangsúlyt kap az erő­szak. Pablo Escobar tündöklését és bukását is többen feldolgozták már, jelenleg például a Netflixen fut róla egy sorozat, a Narcos, amelyet a kri­tikusok agyba-főbe dicsérnek, a né­zők pedig imádnak. Ezért volt koc­kázatos mostanra időzíteni a Loving Pablo bemutatóját, amely Escobar egykori szeretőjének könyve alapján készült, és amelyben a két főszerepet Javier Bardem és Penelope Cruz játssza. Bardem legalább tíz éve emlegeti különböző inteijúkban, hogy élete nagy álma Escobar bőrébe bújni. Az álomprojekt eddig azért nem való­sulhatott meg, mert a nagy stúdiók egyike sem akart finanszírozni egy spanyol nyelvű filmet. Végül ango­lul készült el a Loving Pablo, és Bar­dem is beszállt társproducerként, sa­ját cége élén. Viszont zömmel spa­nyol ajkú színészek játszanak benne, és sajnos nem lehet nem észre venni, mennyire szenvednek mindannyian az angollal, beleértve Bardemet és Cruztis. Az viszont kevésbé zavaró - talán csak az első tíz percben - hogy ők ketten az életben félj és feleség. Pe­nelope Cruz, azaz Virginia Vallejo tévés sztárműsorvezető könnyedén elhiteti velünk, hogy minden férfi epekedik érte, de ő nem a jóképű kockahasúakra bukik, hanem a po­cakos, ám vagyonos pasikra. Könyvében Virginia azt állítja, hogy az áldott jó szíve miatt szeretett bele Paolóba, amikor a két év alatt milliárdossá lett „vállalkozó” helyi Robin Hoodként segítette a gettók népét. Nem firtatta, mivel keresi kedvese a pénzt. (Csak egy évvel ké­sőbb derül ki a gáláns adakozás va­lódi célja, amikor Escobar indul a parlamenti választásokon, és meg is csípi a képviselői széket. Attól kezd­ve nem érdekelik már a szegény sza­vazók.) Escobar egyébként családos em­berként tartott szerető(ke)t, aki(ke)t ez sem zavart különösebben, ahogy a második gyereküket váró feleség is csak egyszer morog a filmben ami­att, hogy nem ő az egyetlen. Ez per­sze már a fantázia birodalma, hiszen az alapul szolgáló könyvben nyilván nincs szó arról, milyen családapa volt a drogbáró. Azt viszont közvet­len közelről figyelhette a szerző, ho­gyan beszél Escobar az embereivel, hogyan irányítja szinte mellékesen, egy-két odavetett szóval a hatalmas bűnszövetkezetet, amely beterítette az Egyesült Államokat a fehér por­ral. Szigorú hierarchia szerint működött a kartell, minden munkára megvolt a megfelelő ember, legyen szó politikai gyilkosságról, kínzás­ról, szállításról. Gyönyörű jelenet a film elején, amikor egy kamion ke­resztbe áll az amerikai autópályán, hogy le tudjon szállni a repülő a ko­kainszállítmánnyal, amelyet aztán a FILMKOCKA Escobar ■ Eredeti cím: Loving Pablo ■ Szlovák cím: Pablo Escobar: Nenávíden^ a milovan^ ■ Spanyol-bolgár életrajzi dráma, 2017,123 perc ■ Rendező: Fernando León de Aranoa ■ Forgatókönyvíró: Fernando León de Aranoa ■ Operatőr: Alex Catalán ■ Szereplők: Javier Bardem, Penélope Cruz, Peter Sarsgaard, Giselle Da Silva, David Valencia A film előzetesét megnézhetik - azujszo.com-on. várakozó autókból előugró szállítók kapkodnak szét és visznek tovább. Javier Bardem elképesztő átala­kulást vállalt be a szerep kedvéért: hatalmas pókhasat eresztett a jelleg­zetes bajusz mellé, és még Escobar beszédstílusát is sikerült utánoznia. A többi szereplő kicsit fakó is mel­lette. -Az apróbb szerepekben feltűnő, nyelvüket törő kolumbiai rosszfiúk olyanok, mint bármely ha­sonló film rosszfiúi, a nők alig pisszennek, mint általában, a rend­őrök bambán/csodálkozva/dühösen néznek, a gyerekek aranyosak. Még Penelope Cruz is belesüpped a ha­gyományos szeretőszerepbe, akit elkábít a luxus, aztán amikor rosszra fordulnak a dolgok és ő is áldozattá válik, nagyot hisztizik. A vágások, a plánok, a díszlet, az egész körítés nagyjából azokra a vi­zuális sztereotípiákra épül, amelye­ket unalomig ismerhetünk már a drogmaffiás történetekből, és ame­lyeket a Sicario első részéből vagy az említett Trafficból sikerült kigyom­lálni. Emlékezetes filmes ötletekből meglepően kevés van, pedig a ren­dező, a spanyol Fernando León de Aranoa korábban többször okozott már kellemes meglepetést (a spa­nyol munkanélküliekről szóló Nap­fényes hétfőkkel, amelyben szintén Bardem brillírozott, vagy az Utca­lányokkal, amely a kiszolgáltatott­ságról szól nyers, megrázó hangon). Viszont volt pár félrenyúlása is, pél­dául a Balkánon játszódó Egy töké­letes nap, amelyet még Benicio del Toro sem tudott megmenteni. Ez a film valahol a kettő között egyensúlyoz - nem kínosan közép­szerű, de nem is remekmű. Mivel a forgatókönyvet is a rendező jegyzi, említsük meg, hogy kissé túlteng benne az erőszak kontra szerelem te­matika, és alig esik szó magáról a biz­niszről, Escobar zseniális szervező­­képességéről, illetve korrupciós „te­hetségéről”, amellyel rendőröket, politikusokat, sőt egy komplett kor­mányt is lazán zsebre vágott. Egy át­lagon felüli gazemberről született egy átlagos film, amelyből pont a cím­szereplő szuperképességeire nem de­rül fény. I 5 FÜLVIDÉK Összecsúszó végletek és egy pont Nehéz feladat az élő zene és az elektronika ötvözése. Gyakran előfordul, hogy a kettő nem támo­gatja, hanem gyengíti egymást. A Vad Fruttik legutóbb önremixelt, a tavalyi High Tech című CD-jén különleges atmoszférába ültetve, elektronikus hangszerelésben szó­laltatja meg tizenegy slágerét. Az­tánjöttek a hírek, hogy a zenészek a készülő stúdiólemezükön is ezt az utat járják, és Likó Marcell énekes- frontember a szövegeibe a korábbiaknál is erősebb társada­lomkritikai mondanivalót sző bele. Felmerült a kérdés, hogy megfér-e együtt az elektronika és az erős szöveg. Itt megfér. Likó ismét egyszerűen fogalmaz magasságról és mély­ségről, örömről és bánatról. De előfordul, hogy nem tudjuk belőni, hol járunk, melyik érzésről énekel éppen. A hangszerelés változatos, első hallásra érdekesnek és furcsá­nak tűnő zenei stílusokkal operál, de végül rá kell jönnünk: így töké­letes. A nyolcdalos minialbum már ak­kor gondolkodóba ejti a hallgatót, amikor még csak a borítót tartja a kezében. A címe láttán elmélked­het: Szabad, vagy. Mit keres a pont a két szó között? Ezt mindenki maga értelmezheti, még akkor is, ha Likó egy inteijúban a saját szemszögéből megválaszolta ezt. A CD-t indító Te vagy az című szerzemény hangulatfüggő. Egy jól sikerült nap végén hallgatva egyszerű szerelmes dalnak tűnik („Te vagy az, és rajtad kívül nem számít semmi”), máskor, rosszabb napokon többet képzelünk bele, valamiféle vallásos himnusznak halljuk. A rockosabb Vége a földi lét végére fókuszál („Leáll a ke­ringés - a mennyország közel, pu­pillareflex nincs - az Isten rádle­hel”), s a refrénben elhangzó, Jk vége jobb lesz” értelmezése ismét attól függ, milyen hangulatban va­gyunk. Egyszer nyugtat, máskor rémiszt. A pörgős Szájhoz a száj egy tudatos szerelmi történet, az egyetlen szerzemény, amely pusz­tán szórakoztat, s nem ejt gondol­kodóba. A dübörgő elektronikára épülő Ébren a közéleti viszonyokra helyezi a hangsúlyt, ha úgy akarjuk hallani, politizál („Van ez a huza­tos ország egészen keleten, ahol tombol az elme, de hallgat a száj”), és arra a megállapításra jut, hogy a disznó csak disznó marad, mos­dathatjuk napestig... Az Ébren a Jobb lesz holnap című dalba tor­kollik, szünet nélkül. Nehéz el­dönteni róla, hogy vidám-e vagy szomorú. Aztán jön Likó Marcell kedvenc témája. A grime-os Kita­láltál azt taglalja, mennyire határoz meg bennünket a genetika és mennyire a nevelés („Olyan va­gyok, mint az apám: megfeszülök, beiszom”). A zongorával és dobbal induló, fokozatosan bevaduló Most a földön („Most a földön fekszem, hogy kevésbé fájjon”) ti­pikus Vad Fruttik-szerzemény. Az elmúlásról szól ez is, de nem úgy, mint a Vége, hanem világvége hangulatot áraszt. A lemezt záró Tartalak megnyugtat („A gondok ha túl nagyok, én akkor is itt va­gyok”). Kellett ez a végére, pozitív lecsengést ad a nehéz anyagnak. Likó már édesapa, s a dal Emma lányához íródott. A Szabad, vagy - a Vad Fruttik előző albumaihoz hasonlóan - maximális pontszámot érdemel. És az a szép a zenekar pályafutásában, hogy mindegyik CD-je másért tö­kéletes. Puha József Vad Fruttik: Szabad.vagy Szerzői kiadás, 2018 Értékelés: 10/10 Pénteken kezdődik a Művészetek Völgye Kapolcs. Holnapután kezdődik a Művészetek Völgye; a fesztivá­lon több mint 1500 program váija az érdeklődőket július 29-ig Ka­­polcson, Taliándörögdön és Vi­­gántpetenden. Taliándörögd lesz a színházi bázis, ahol a Színház és Filmmű­vészeti Egyetem, a Nemzeti Szín­ház, a Kárpátaljai Megyei Magyar Színház és több más társulat együttműködésével tartanak elő­adásokat. Itt két szimfonikus ko­molyzenei program is lesz, az Óbudai Danubia Zenekar A zenegyűlölő című műsora, vala­mint Szirtes Edina Mókus és a Liszt Ferenc Kamarazenekar Vi­lágok hangja című közös koncert­je. A Hobo Klubban előadóestek váiják a közönséget. Kapolcson, a könnyűzenei nagyszínpadon a külföldi sztárok közül Rebecca Ferguson, az Asian Dub Foundation, a DePhazz és a Triggerfinger is fellép. A magyar­­országi zenei életből többek közt az Anna and the Barbies, a 30Y, a Quimby, a Hiperkarma, a Kiscsil­lag, az Irie Maffia és a Csík Zene­kar is fellép. A Kőbányai Önkormányzat és a Kőbányai Zenei Stúdió összefo­gásával idén is lesz Kőbánya Ud­var, ahol a Bagossy Blues Bro­thers és a Póka-Tátrai Regenerá­ció is színpadra lép. Kapolcson lesz a fesztivál irodalmi központja is a Kaláka Versudvarral, a helyi kas­télyban pedig a Magyar Nemzeti Filmarchívum válogatott nagyfil­meket vetít. Vigántpetenden az újcirkusz és a tánc lesz a középpontban, fellép a Recirquel Újcirkusz Társulat, a Fi­rebirds, Duda Éva és Frenák Pál társulata is. A Cirque du Tókert sá­tor melletti szabadtéri színpadon a Művészeti Középiskolák Össz­­müvészeti találkozója, valamint az NKA Imre Zoltán Programjának produkciói láthatók. A Tókertben megnyílik a Cinema Hungary Völgymozi, éjszakánként pedig önismereti diszkón is részt vehet­nek az érdeklődők. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents