Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-29 / 149. szám
8 I KULTÚRA 2018. június 29.1 www.ujszo.com Jön a Szöszi, még mindig fiatalon Mától: filmfesztivál Karlovy Varyban, magyar játékfilm idén sincs a fő versenyben SZABÓ G. LÁSZLÓ Sokat köszönhet Milos Formánnak a cseh filmiskola. Nem kevesebbet az egyetemes filmművészet. A legtöbbet azonban a ma kezdődő Karlovy Vary-i seregszemle, amely az ő alkotásával, az Egy szöszi szerelmével nyitja meg kapuját a világ filmesei előtt. Ezt tette az idei cannes-i mustra is. Rögtön a fesztivál első napján a rendező örök érvényű alkotását, a Tűz van, babám!-at láthatta a közönség, és nemcsak azért, mert nem sokkal előtte, connecticuti otthonában elhagyta a földi mozit a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus Oscar-díjas rendezője, hanem mert a még itthon készült, tűzoltóbálos filmjét pontosan ötven évvel korábban sorolta először a programjába a világ kétségkívül legrangosabb, aranypálmás fesztiválja. Forman végül csalódottan hagyta el Cannes-t, hiszen a 68-as párizsi események miatt Jean- Luc Godard indíttatására lefújták a Áfák győzelme Düsseldorf. A düsseedorfi városi tanács nem engedte, hogy Ed Sheeran koncertje miatt kivágjanak 104 fát a fellépés tervezett helyszínén, ezért a koncertet más városban kell megtartani. Az első tervek szerint a brit szupersztár az Essen-Mülheim repülőtérnél épített színpadon lépett volna fel Düsseldorf mellett, ám a környéken fészkelő madarak védelmében új helyszínt kerestek. Egy épületkomplexum parkolójára esett a választás, ám ahhoz hogy a 85 ezer fos tömeg zavartalanul szórakozhasson, ki kellett volna vágni a fákat. A koncert szervezőinek nem igazán tetszik a város döntése, közleményük szerint az énekes rajongói határtalan csalódottsággal reagáltak a hírre. A bulit egyébként végül a Düsseldorftól 50-55 kilométerre fekvő Gelsenkirchenben tartják meg, ám mivel a helyi stadion nem tud befogadni ennyi embert, lehetséges, hogy Ed Sheerannek több koncertet is kell adnia a városban. (DW, juk) mustrát, és bár a nagydíjat előre beígérték neki, üres kézzel távozott. Karlovy Varyt minden más fesztiválnál jobban szerette. De már az újjászületett rendezvényt, amelynek élén akkor, a nyolcvanas évek második felében Jirí Bartoska és Éva Zaoralová állt. Karlovy Vary akkor szakadt el Moszkvától, addig ugyanis az egyik évben itt, a másikban ott jött össze a szocialista tábor filmes krémje, s velük együtt a rendszer által szimpatikusnak ítélt nyugati sztárok csapata. Ezt a politikai színezetű szimbiózist bontotta meg Karlovy Vary fesztiváljának új elnöksége, Forman pedig, őket támogatva, évről évre jeles amerikai rendezőket és filmszínészeket közvetített az akkor már mesébe illő köntöst öltött nyugatcsehországi fürdővárosba. Az első tengerentúli vendégek pedig a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a fesztiválról, a csehek vendégszeretetéről, amivel meg is alapozták a rendezvény nemzetközi hímevét. Egy évvel a bársonyos forradalom után, 1990 nyarán maga Forman is vendégeskedett a városban. Régi barátjával, Theodor Pistckkel, az Amadé-PENGE Bevezetés az építészeti szinesztéziába A magyar olvasóközönség igazán nem panaszkodhat, fontos észlelés- és képelméleti munkák fordításai láttak már eddig is napvilágot. A jeles finn építész, Juhani Pallasmaa esszéje különböző formákban az 1990-es évek közepén jelent meg először, azóta több nyelvre lefordították, s most magyarul is olvasható (köszönhetően a Typotex Kiadónak és Veres Bálint fordítónak). A bőr szemei számos fiatal építészt, képzőművészt inspirált, fontos helyet vívott ki az egyetemi oktatásban (maga Pallasmaa is a Helsinki Műszaki Egyetem professzora), de mondanivalója túlmutat az építészet tárgykörén, szorosan illeszkedik us Oscar-díjas jelmeztervezőjével Franciaországban pattantak nyeregbe, és onnan érkeztek meg biciklivel a fesztiválpalotához, ahol a mozinézők lelkes tömege várta őket. De hol van az a nyár? Mennyi víz csörgedezett le azóta a várost kettészelő, forrásvizektől gőzölgő Teplán? És Forman is a Connecticuthoz közeli Warren temetőjében nyugszik már. Sírján cseh és amerikai zászlót lenget a szél, körülötte, elvégre az életnél nincs nagyobb rendező, amerikai tűzoltók pihennek a földben. Karlovy Vary ma este Milos Forman előtt tiszteleg, a hatvanas évek cseh új hullámának egyik nagy mestere előtt, aki itthon forgatott remekműveivel új fejezetet nyitott az egyetemes filmművészet nagykönyvében. 1965-ben készült szatírájával, az Egy szöszi szerelmével egy csapásra világhírű rendező lett. Egy szürke cseh kisvárosban játszódik a történet, ahol a demográfiai egyensúly felbomlása miatt rettenetesen megnőtt a nők száma, férfi pedig alig akad. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy könnyű prédává válik egy szereleméhes, naiv munkáslány. Egy rámenős prágai zenész csalja ágyba, csakhogy az ő világában nincs helye az idilli szerelemnek. De hiába lett világsiker a film, a csehszlovák iparügyi minisztérium illetékes elvtársai tiltakoztak, hogy nem találnak majd miatta elegendő munkáslányt a gyárba, ahol a Szöszi dolgozott. Csakhogy épp az ellenkezője történt ennek: röviddel a hazai bemutató után több száz fiú sátorral felszerelkezve jelent meg a városban, hogy párt találjanak maguknak. Ezzel a megejtő love storyval indít a fesztivál, hogy aztán szabad folyást adjon a jövő szombatig tartó rendezvénynek, amelynek fő programjában 12 alkotás (köztük két cseh) versenyez. A Nyugat Keletje szekcióban vetítik Csuja László (Enyedi Ildikó mentorálásával készült) első játékfilmjét, a ugyanis ahhoz ajelenségegyütteshez, amit képi fordulatnak (iconic turn) szokás nevezni. Ez utóbbi - a kultúratudományok egyik legizgalmasabb területeként-az 1990-es évektől a kultúrát fokozatosan hatalmába kerítő képet, a képelőállító technikai médiumok működését vizsgálja. És persze azt, hogy mennyiben alakítja át korunk képözöne az ember észlelési rendszereit, ezzel együtt önmagáról alkotott „képét”. Pallasmaa az iconic tum más kutatóival egybehangzóan mutatja ki, hogy kultúránk szemközpontú, az érzékterületek közül a látás hegemóniára tett szert. Ez részben antropológiai adottság (neurológia szempontból pl. a legösszetettebb és leggazdagabb érzékszervünk a szem), de az a baj, hogy mára teljesen elnyomta a többi érzékterület jelentőségét (a szerző szavaival: okuláris aránytalanság jön létre). A könyv legfőbb erénye, hogy erre szuggesztív nyelven, gazdag metaforikával hívja fel a figyelmet. Pallasmaa a taktilis (tapintó) érzékre vezeti vissza az emberi érzékelést általában, Merleau-Pontyra, Martin Jayre és másokra hivatkozva. De ebben a kontextusban helyesebb a haptikus kifejezést használni, ahogy azt a Virágvölgyet, amelyben hirtelen felindulásból csecsemőt lop egy lakótelepen unatkozó, húszéves lány. Versenyen kívül mutatják be az Oscar-díjas lengyel Pawel Pawlikowski Hidegháborúját, az HBO égisze alatt készült Robin Williams: Come Inside My Mindot és Gilles Lellouche Fulladj meg, vagy ússzál! című cannes-i sikerfilmjét. Közzétették már a külföldi vendégek névsorát is. Jön Terry Gilliam, a Brazil és a 12 majom legendás amerikai rendezője, a kaliforniai születésű Tim Robbins, aki koncertet is ad a fesztiválon, és új filmjét, a bársonyos forradalom napjaiban játszódó kémrománcot Prágában szeretné forgatni, s jön Anna Paquin, a már harmincöt esztendős új-zélandi színésznő is, aki tizenegy évesen a Zongoraleckével lett Oscar-díjas művész. Beköszön a fesztiválra a bizarr humorú rendező, Taika Waititi is - ő most nem Újszerző is teszi, ami a bőrön keresztüli érzékeléshez a mozgás dimenzióját adja hozzá. A látás esetében is beszélünk olyasmiről, hogy „letapogatjuk” a tárgyakat- innen a cím szép szókapcsolata is: a bőr szemei. Az érzékelés különböző módjai, területei tehát nem választhatók szét egymástól. Ha ez megtörténik, mondja a szerző, az ember a magány, az idegenség, az otthontalanság érzései közt őrlődik (márpedig a modernségben ez megtörtént). A látás elválasztja haptikus érzékelés közvetlen kapcsolatot teremt. Ezért van szükség olyan építészetre, mely az építészeti teret nemcsak szemkápráztató látványok soraként fogja fel, hanem olyan térként, mely szinesztéziásan ad stimulusokat az összes érzékterületnek. Olyan térként, mely az emberi test (mint az érzékelés központja) kivetülése lesz. Érdekes, s számomra némileg csalódás, hogy kevés kivételtől eltekintve példáit a társművészetekből veszi a szerző. Sőt bevallom, a japán teakészítés művészetéből vett analógiák, a másodkézből vett idézetek helyett szívesebben olvastam volna esetleírást, műelemzést. Hogy jobban értsem azt, mit is jelentenek az olyan metaZélandról érkezik, hiszen Csehországban forgatja új filmjét. Életműdíjat, vagyis Kristályglóbuszt Barry Lewinson, az Aranyoskám, a Jó reggelt, Vietnam! és az Esőember legendás rendezője, valamint Jaromír Hanzlík cseh színész kap, aki a Sörgyári capriccio lelőhetetlen Pepin bácsijaként lopta be magát a magyar mozinézők szívébe. A Karlovy Vary filmfesztivál elnökének díját pedig Robert Pattinson veheti át Jirí Bartoskától - a brit színész az Alkonyat-filmek Edward Cullenjeként vált világhírűvé, ám azóta más műfajokban is bizonyított. Tavaly például Cannes-ban is komoly visszhangot keltett Joshua és Ben Safdie Good Time című krimidrámája, amelyet utóbb öt kategóriában a független filmes Oscarként is emlegetett Independent Spirit Awardra jelöltek, s amelyben a 32 éves sztár alakította az egyik főszerepet. forikus kifejezések, mint pl. amit a helsinki Vasház (Alvar Aalto műve) bejáratával kapcsolatban leír a szerző: „A bejárati fogantyú az épület kézfogása...” Mindenesetre szép. Juhani Pallasmaa: A bőr szemei. Építészet és érzékek. Fordította: Veres Bálint. Typotex Kiadó, 2018.104 oldal. Értékelés: 7/10 Hana Brejchová és Vladimir Pucholt a legendás Formán-filmben, az Egy szöszi szerelmében (Képarchívum) Robert Pattinson veheti át a filmfesztivál elnökének díját
