Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-01 / 125. szám

www.ujszo.com | 2018. június 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Gyermeknapi gondolatok Már nem a szükség szab határt a gyerekvállalásnak, hanem a jólét LAMPL ZSUZSANNA Most, amikor írok, hangos zene árad be az ablakon. Gyer­meknap! A zenebo­na a távolabbi rétről hallatszik. Sze­gény gyerekek, ha én ide hallok mindent, akkor mit kell elviselnie az ő dobhártyájuknak?! Úgy látszik, minden téren vannak emberek, akik csak a szélsőséges megoldásokat ismerik. A zenét csak fültépő hang­erőre tudják kihangosítani. A busz­ban úgy felerősítik a klimatizációt, hogy szinte jégcsapok lógnak. De számomra az is szélsőség, amikor egymást szerető párok tudatosan nem akarnak gyermeket. Persze, mondhatjuk, hogy senki sem lát bele mások életébe, így nem tudhatja, mi készteti őket ilyen dön­tésre. Meg hogy a gyermeket el is kell tartani. Mindez igaz. De csak részben. Ugyanis ma már számtalan adat bizonyítja, hogy az európai né­pek gyermekvállalási kedvének nem a szükség szab határt, hanem épp fordítva: a jólét. Vagyis elsődlege­sen nem azért születik kevesebb gyermek, mert a szülők félnek, hogy nem lesz miből eltartani. Persze, más okok sem hagyhatók figyelmen kivül, például a csökkenő termé­kenység, főleg a férfiak körében, és még sok minden más. De én nem ezekre gondolok, hanem azokra a párokra, amelyek egyértelműen ki­jelentik, hogy az ő életükbe nem fér bele a gyermek. Az ő életük teljes, minden idejüket a munkájuknak, egymásnak, az utazásnak, a hobbi­jaiknak, a barátaiknak szentelik, egyébként van kutyájuk. Ezek a pá­rok jelenleg kisebbséget alkotnak, de a példájuk helyenként ragadós, nyilatkozta egy cseh dokumentaris­­ta, aki a családról szóló filmjével kapcsolatban velük is beszélgetett. Erről nekem a Bébi úr című rajz­filmjut az eszembe. A „bébigyár” egyik menedzsere csecsemőtestben születik bele egy családba. Fontos küldetése van. A bébigyár statiszti­kái szerint az emberek világában egyre nagyobb előnyt élveznek a kiskutyák a kisbabákkal szemben. Bébi úrnak ezt a tendenciát kell megfordítania. Azt kell elérnie, hogy az emberek inkább kisbabát akarjanak, mint kiskutyát. De nem a kiskutya az ellenség, hanem valaki, aki azt sugallja, hogy jobb a kisku­tya, mint a kisgyermek. Már rég nem láttam ennyire em­berbarát filmet. Szándékosan írtam emberbarátot, nem pedig családba­­. rátot. Család van többféle. Az emlí­tett párok is annak tartják magukat. De azzal, hogy szándékosan le­mondanak a reprodukcióról, az em­beri faj érdekei ellen cselekednek. Elméletileg lehetnek emberbarátok, de a gyakorlatban nem'azok. Az embernek persze joga van ahhoz, hogy ne reprodukálja önmagát, de kérdés, pusztán elméletben, hogy meddig terjedhet ez a jog. Akár az adott nép kihalásáig? Most épp gyermekzsivaj hallat­szik az ablakom alatt. Kinézek. Vi­dám csapat. Tejesüveg van a ke­zükben, abból isznak. A tej élet, erő, egészség. Állítólag. A gyermek meg élet, erő,jövő. Ebben biztos vagyok. ÉN NEM LEHETTEM RENDŐRFŐNÖK. CSAK EGY ROHADT VITYILLÓM VAN ÁRVÁBAN... (Lubomír Kotrha karikatúrája) I 7 Az új Gáspár MÓZES SZABOLCS Többhetes szenvedés után megtalálták az új rendőrfőkapitányt. Nem lehetett egyszerű, látszik is az eredményen. Zűrös szak­mai előélet, külföldi ingatlan, megmagyarázhatatlanul drága palota vidéken. A fenti jellemzőknek több smeres jelölt is meg­felel, ám a rendőrfőnök kinevezésénél az ember kicsit jobbat várna, még­iscsak a bűnüldöző szervek feje. Renoméját tekintve Milan Lucansky új emberként szinte ott kezdi, ahol elődje befejezte. Ebből a szempontból ez egy kihagyott helyzet a kormánykoalíció és a Smer részéről. Tegyük gyorsan hozzá: nem is lehetett sokkal jobbra számítani, a feladat meghaladta a Smer és a koalíció lehetőségeit. Egyrészt olyan jelöltre volt szükségük, aki megfelel a közvélemény felfokozott elvárásainak - szak­mailag és erkölcsileg -, másrészt pedig olyan figurára, aki tovább tudja vinni a Tibor Gáspár által fémjelzett vonalat. Vagyis el tudja simítani a problémás ügyeket és megfelelő teret biztosít a háttérben álló oligarchák­nak, valamint büntetlenséget garantál Robert Kalinák és társai számára. A kettő együtt pedig nem megy. Ráadásul az új rendőrfőnök deklaráltan át­meneti vezető, ősszel új főkapitányt akarnak a rendőrség élére ültetni - akit már az új szabályok szerint választanának ki. Az új embernek tehát hosszú karriert sem tudtak biztosítani, csak pár kínos hónapot a nyomozószervek élén. Ez nem a legjobb perspektíva. A Smer dolgát két tényező megkönnyítette. Nem kellett tartania a koa­líciós partnerek hangos méltatlankodásától, talán azért sem, mert mind az SNS, mind a Híd tudta és elfogadta Ficóék fő kiválasztási szempontjait és az ebből következő nehézségeket. Ez ugyanakkor nem mentesíti a politikai és morális felelősség alól a kisebb koalíciós partnereket. Emellett az utca haragjától sem kell már annyira tartania a Smemek. Másfél hónappal ez­előtt egy ilyen botrányos kinevezés aranybetűs meghívó lett volna a tünte­tőknek egy újabb felvonulásra, ám azóta a tiltakozási kedv alábbhagyott. Az emberek egy része úgy vélheti, sikerült némi változást kicsikarni, má­sik része - talán a többség - pedig nem látja értelmét annak, hogy Lucan­sky kinevezése miatt újra az utcára vonuljon. A kinevezés a Smeren belüli erőviszonyokból is felfedett valamit, a gond az, hogy a párt zártsága miatt most is több interpretáció érvényes. Az egyik szerint Peter Pellegrini megmutatta bicepszeit, amikor megakadá­lyozta a Ladislav Bastemákhoz köthető Marián Slobodník rendőrattasé kinevezését. Az ügy másik olvasata szerint ez részsiker volt, sőt, lehet, hogy csak elterelő hadművelet: a káposzta megmaradt és a kecske is jólla­kott. Vagyis Pellegrini saját reputációját némileg növelhette a Slobodník elgáncsolásáról szóló kiszivárogtatott hírekkel, ám végeredményben Fico és Kalinák így is elérte célját, vagyis olyan főkapitányt neveztek ki, aki megfelel a Smer hosszú távú céljainak. FIGYELŐ Viccoldal gúnyolja a magyar közmódiát Május közepén talált egymásra az M1 hírcsatorna és egy német sza­tirikus oldal, a Noktara. Ugyanis a híradó komolyan szemlézte a né­met oldal álhírét, hogy Essen vá­rosát átneveznék a bevándorlók miatt Fastenre (evésről böjtre) a ramadán miatt. Az esetről akkor beszámolt a Noktara, maró gúnnyal, és most ismét a magyar közmédiával foglalkozott. A vilá­got bejáró hírt, hogy egy Maliból érkező bevándorló hogyan men­tette meg Párizsban egy erkélyen lógó gyerek életét, átírta az M1 szája íze szerint. E szerint különös emberrablás zajlott: egy fehér család mit sem sejtve töltötte dél­utánját negyedik emeleti lakásá­ban, és engedte, hogy gyerekük lógjon az erkélyről, mert ezt na­gyon szereti, mindig ezt csinálja. Ekkor egy fekete ember mászott fel az erkélyre, és elragadta őt. Az M1 híre szerint a migráns gyer­mekrabló szerencsére nem jutott messzire, tettét a közelben állók lefilmezték. Mint kiderült, mig­ráns, és ki fogják toloncolni. A magyar közmédia viszonyaira szabott álhír azzal zárul, hogy Emmanuel Macron arra szólította fel az ország polgárait, mindig fi­gyeljenek gyermekeikre, hiszen akár az erkélyen lógva is veszély­nek lehetnek kitéve. (444.hu) A franciák is álmerénylettel verték át a román Securitatét Az Arkagyij Babcsenko elleni merénylet megrendezése az orosz újságíró életének meg­mentése érdekében nem az első ilyen eset a történelem­ben: 1982-ben Franciaország­ban történt hasonló. „Virgil Tanase Franciaországban élő romániai menekült volt, akit a hír­hedt román titkosrendőrség, a Secu­­ritate akart likvidálni, és francia kém­elhárítás, a DST eltüntette egy időre, a halálhírét keltve” - mondta el Eric Dénécé, a Francia Hírszerzési Kutató Központ (CF2R) igazgatója. A Plon kiadónál megjelent, Des af­faires trés spéciales (Igen különleges ügyek) című könyvben Jacques- Marie Bourget és Yvan Stefanovitch ezt a kalandos esetet úja le. Miután az Actuel című magazinban Virgil Ta­nase aláírásával megjelent egy, a Ni­­colae Ceausescu román diktátort bí­ráló cikk, a Securitate egyik franciá­­országi ügynökét, Mátéi Haiducut bízták meg, hogy likvidálja a három évvel korábban Franciaországba me­nekült és francia állampolgárságot kapott írót és drámaírót. A szerzők szerint az ellenőrzések során a DST meggyőződött arról, hogy nem manipulációról van szó, valóban meg akarják ölni Tanasét. Ezután „hatalmas ködösítés” kezdő­dött: el kellett hitetni, hogy Virgil Ta­nase és Paul Goma, egy másik román ellenzéki, aki szintén a bukaresti rendszer célkeresztjében volt, való­ban halott. A hivatalos feltételezés szerint Mátéi Haiducu megtagadta a gyil­kosság végrehajtását, és a DST-vel kapcsolatba lépve átállt. 1982. május 20-án elrabolták a párizsi otthonából távozó Virgil Tanasét. Felesége nem tudott az akcióról, felhívta a DST-t, majd másnap bejelentette a férje eltűnését a kerületi rendőrkapitány­ságon. „Annál jobban játszotta az aggódó feleség szerepét, hogy nem tudta, mi történt a férjével, és hogy csak színjátékot játszanak” - írták a szerzők. Az ukrán titkosszolgálatokkal együtt mutatkozó Arkagyij Babcsen­ko sem tájékoztatta a feleségét. O volt az első, akitől visszatérése után bo­csánatot kért. 1982-ben Tanasét a DST három hónapon át egy „biztonságos ház­ban” őrizte Bretagne-ban, és hagyta, hogy a gyilkosság megszervezésével a Securitatét vádolják. Augusztus 30-án a Le matin de Paris című napilap felfedte a csalást, és röviddel később Virgil Tanase megjelent az Actuel magazin szerkesztőségében, barátja, Jean-Francois Bizot társaságában, és sajtótájékoztatót tartott. „A francia kémelhárítás szemében az ügy sikernek számított” - írta Jacque-Marie Bourget és Yvan Ste­fanovitch. Az ügyet követően Fran­cois Mitterrand francia elnök le­mondta bukaresti látogatását. A ma 72 éves Virgil Tanase Fran­ciaországban dolgozott tovább re­gény- és drámaíróiként, valamint rendezőként. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents