Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-01 / 125. szám

8 I PENGE Botanika, evangélium, hangtan Száz Pál új könyve tényleg legen­dárium, pontosan úgy, ahogy az alcím (phytolegendárium) megjö­vendöli, anekdoták, enigmák, ké­pek, aforizmák füzére. Ezek a ka­tegóriák műfaji megjelölésekként is szerepelnek a címek alatt, a VIDA GERGELY KRITIKAI ROVATA phyto- előtaggal kiegészülve (phytoanekdota, phytoenigma stb.), merthogy itt tényleg növé­nyekről van szó. Van ennek az elő­tagnak azonban egy olyan jelen­­tésámyalata is (lásd a mai „fit­­nesz”-t), mely a testi-lelki egészség megtartását, a gyógyulás lehetősé­gét idézi fel. A meg nem nevezett mesélők történeteiből Öregapád és Öreganyád alakja bontakozik ki, akik jól értettek a növényekhez, tudták, mi mire jó, hogy kell őket gondozni, ismerték keletkezéstör­ténetüket. A fűje saijad legszembetűnőbb jellegzetessége a nyelve, kétszere­sen is. Nemcsak azért, mert a hosszabb-rövidebb szövegegysé­gek végig a dunántúli nyelvjárás mátyusfoldi (peredi) változatában szólalnak meg; hanem azért is, mert a szerző a nyelvjárási lejegy­zések mintájára a kiejtés szerinti Írásmódot választja. Igaz, módjával alkalmazza az ábécében nem sze­replő hangjelöléseket, nem ve­szünk el a mellékjelek erdejében. De fontos például, hogy az „egy­szerre” szó helyett azt olvassuk, hogy „éccerre”, ami ezernyi más esettel együtt szépen mutatja fel a mátyusföldi nyelvhasználat zárt e - nyílt e megkülönböztetését (és másutt a hosszú páijukét is: é-é, e-é). S ezjelentéses. Nyilvánvaló, hogy az akusztikának, a hanghoz, az élőbeszédhez-kötöttségnek kell itt vizuálisan megjelennie. Az „ol­vasandó” (legenda-legendárium) állandó feszültségben van a felidé­zett akusztikával. Ugyanis a könyvben az ige meghallásáról és megtartásáról van szó. Az evangé­lium útja a fülön keresztül vezet a szívbe, a rossz fület a partilapu gyógyítja. Isten - ember - növény: a könyv szentháromsága, az ana­lógiás mező sarokpontjai. így is nevezik a helységet: Marad. Mindezek előterében kell szóba hozni a könyv kettős időszemléle­tét. Először is, a szövegek egymás­utánját az évszakok körforgása és az ehhez illeszkedő liturgikus (naptári) rend alakítja (karácsony­tól mindenszentekig). Másrészt, számomra sokkal érdekfeszítőbb a beszélők nézőpontjából kibomló egyidejűség, ami - ha tetszik - maga a népi örökkévalóság. Ennek enigmája is a növényekkel írható le: az örökkévalóság olyan, mintha a növény „éccerre” bimbózna, sar­jadna, száradna el (stb.). És ott van a szentantali templom egyik Má­­riaábrázolásának leírásában: Mária és a Kisjézus arca egymásra kopí­­rozódik a képen, összesen van két szemük, nem lehet tudni, melyikük könnyezik. De ilyen a nyelv is. A szerző meg­őrzi, és poétikai erénnyé változtatja az élőnyelv kuszaságát, pontatlan hivatkozási rendjét (ki is pontosan a hallgató, ki is Öregapád stb.). A jelen gyakran egy félmondaton belül vált át múltba, ahogy Pilátus is lehet elvtárs. Száz Pál történetei megkapó „nar­ratív rendezetlenséggel” mesélnek arról a munkáról, ahogy a peremen élők sajáttá értelmezik a történelem kegyetlen játszmáit. S ugyanezért lehet e szövegek megszólítottja leginkább az olvasó maga. Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Kalligram, Dunaszerdahely-Po­­zsony, 2017.344 oldal. Értékelés: 9/10 Goldblum-dzsessz Los Angeles. Jeff Goldblum el­ső jazzalbumának felvételére ké­szül -jelentette be a Decca kiadó, mely szerződést írt alá az amerikai Jeff Goldblum (Képarchívum) színésszel. A légy, a Jurassic Park és A függetlenség napja című fil­mek sztárjának zenei tehetségére akkor figyeltek fel a Decca szak­emberei, amikor egy BBC-mű­­sorban zongorán kísérte Gregory Porter dzsesszénekest. A 65 éves színész gyerekkora óta zongorá­zik, rendszeresen lép fel zeneka­rával, a The Mildred Snitzer Or­­chestrával Los Angelesben és a New York-i Café Carlyle-ban. Amikor éppen nem máshol zenél, heti dzsesszműsort vezet a Los Angeles-i Rockwell Table and ■ Stage-ben. Az albumról további részleteket nem árultak el. Goldblumot legkö­zelebb a Jurassic World: Bukott bi­rodalom című filmben láthatjuk; a sorozat új darabja június 8-án de­bütál. (MTI) KULTÚRA 2018. június 1 I www.ujszo.com AHarkácsi Pimpó Bábcsoport Kukamese című produkciója maga volt a varázslat (Angyal Sándor felvétele) Életre keltek a bábok A bábosprogram a Duna Menti Tavasz legvonzóbb része LAKATOS KRISZTINA Dunaszerdahely. Nem véletlen, hogy a bábosprogram a Duna Menti Tavasz legvonzóbb része, amikor a pótszékeket is üzembe kell állítani, és ha a csillárokon nőm is lógnak, de a lépcsőkön fürtökben tömörülnek a gyerekek: van abban valami varázslat, amikor egyszer csak megelevenednek az addig élettelen figurák. Nem beszélve arról, hogy a leg­több bábcsoport szépen felépített, látványos, komplex előadással ké­szül a gyermekszínjátszók és -bábo­sok országos fesztiváljára. És ha a ki­vitelezés nem is mindig sikerül a leg­precízebben, a hatásos díszletek, az ötletesen használt kellékek, az alá­festő zene és mindenekelőtt a válto­zatos technikájú - ráadásul saját készítésű - bábok „ténykedése” még mindig képes átlendíteni a nézőt az apróbb pontatlanságokon vagy a ke­vésbé sikerült részleteken. Például arról nem vagyok meg­győződve, hogy a gömörfalvai alap­iskola Harkácsi Pimpó Bábcsoportja Kukamese című produkciójának dramatikus része, keretjátéka a leg­jobban sikerült, az viszont, ahogy a kikukázott műanyag zacskókból, táskákból, zsákokból készült bábok - orosz balerinák, japán gésa és sza­murájok, magyar táncosnők, spanyol torreádorok plusz Carmen - meg­mozdultak a nemzeti hovatartozá­sukhoz passzoló klasszikus zenékre, maga volt a varázslat. De ha eltekin­tünk a mágiától, akkor is tény marad, hogy a remek ötlet nyomán elkészí­tett, a figurát pontosan hozó bábok életre keltése nem kis technikai tu­dást igényelt, amit egyik-másik játé­kos még plusz érzelmi töltettel is ké­pes volt megtoldani. Ha a kifejező bábok felől közelítünk, említést ér­demel az Ógyallai Speciális Alapis­kola Fityfiritty Bábcsoportja is: elő­adásukban A tréfás farkas című nép­mese elevenedett meg nagyon ex­presszivel Több csoporttól is dramaturgiailag szépen felépített, a választott bábos technikával, illetve technikákkal ke­reken elmesélhető, jó ritmusú elő­adást láthattunk: ilyen volt egyebek mellett A szegény ember citerája a fe­ledi alapiskola Meseláda Bábcso­portjától vagy A didergő király a Ko­máromi Eötvös Utcai Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola Tekergők Bábcsoportjának tolmácsolásában. A Dunaszerdahelyi Vámbéry Ár­min Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola Virgoncok Bábcsoportja A kiskondással keltett életre klasszikus bábmesei világot, míg a szenei ala­piskola Szenei Tátika Bábcsoportja A jószívű madár című műmesét szín­padra állítva stilizáltabb formákkal kísérletezett. A felsővámosi alapis­kola Tikiriki Bábcsoportja gyerek­versekre állított össze dobozolós­­bőröndözős bábosetüdöket Tikiriki­­takarakban címmel. A Gútai II. Rá­kóczi Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola Mazsola Bábcsoportja Az aranytulipán című bábmesét hozta el a fesztiválra. A rút kiskacsát nemcsak színjáték­ként láthattuk az ide Duna Menti Ta­vaszon, hanem bábjátékként is meg­elevenedett: a rendezvénynek otthont adó Dunaszerdahelyi Csapiár Bene-Több csoporttól is drama­turgiailag szépen felépített, a választott bábos techni­kával, illetve technikákkal kereken elmesélhető, jó rit­musú előadást láthattunk. dek Városi Művelődési Központ Gé­zengúzok Bábcsoportja mutatta be mondókákkal, dalokkal kiegészítve. A Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium Iciri-Piciri Bábcsoportja egy távoli mesekincsből hozott ízelítőt Az árva tevecsikó című mongol népmese fel­dolgozásával. Minden jó, hajó a vége - a harma­dik versenynap záró müsorblokk­­jának végén láthattuk a Galántai Ko­dály Zoltán Gimnázium Bábcsoport­jának Etűdök című fergeteges játé­kát, amely a „kabarét” világába vitt el minket, helyenként a Muppet show-ra hajazó stílusban, groteszk humorral játszva elsősorban az emberi testtel mint bábos illúzióval. A kisgéresi alapiskola Mustármag Bábcsoportja idén is bibliai témához nyúlt - A víz az Úr? címmel Jónás történetét dol­gozta fel strandkellékes változatban, ezzel is közelebb hozva az üzenetet a gyerekekhez. „Nagyon igényes a színpadi lát­vány és a bábos megoldás szinte min­den csoportnál. Egyre többen hasz­nálják az élő éneklést, ami szintén po­zitív tendencia. Viszonylag új jelen­ség, hogy színfoltként egyre többen beépítik az előadásukba ai ámyjáté­­kot” - vélekedik a látottak alapján Szluka Judit bábművész, a báboszsüri tagja. Badin Ádám hozzáteszi: a báb­csoportvezetők egyre képzettebbek, egyre több technikát tanulnak meg és használnak biztonsággal, és igyekez­nek kombinált technikákat használni. „Az pedig, hogy a sokféle technikát akár egy előadásban is képesek átad­ni a gyerekeknek, erős bábpedagógi­ai munkát igényel” - mondja a Rozs­nyói Meseszínház vezetője. „A pedagógiai munkát, a techni­kát, a témát a csoportok felkészült­ségének, képességeinek, fizikai­szellemi érettségének megfelelően kell megválasztani. A bábos esz­köztár két szinten működik a peda­gógusok munkájában. Az első szin­ten a bábozás alkalmazható azzal a céllal, hogy a gyermeket a pedagó­gus közösségbe szoktassa, megta­nítsa kommunikálni, érzelmeket ki­fejezni satöbbi. Itt, ezen a fesztivá­lon már sok olyan pedagógus van, aki komoly művészi érettségi szintet ért el. Már témát is úgy választanak, hogy a bábozás rendkívül gazdag vi­zuális tárából ehhez merített eszkö­zök segítsék a gyerekekkel végzett munkát - emeli ki Kecskés Marika bábművész, aki nemcsak a fesztivá­lon értékeli az előadásokat, hanem a készülődés szakaszában képzéseket is tart a csoportvezetőknek. - Fon­tosnak tartom elmondani, hogy azokban, akik ezzel a művészeti ág­gal foglalkoznak, hatalmas szakmai alázat és hatalmas tudásszomj van, csodálatos pedagógiai munkát vé­geznek, és szeretik csinálni. A gye­rekeknek pedig egy-egy előadás ha­talmas élményt jelent, amit itt is ta­pasztaltunk.” Mára már csak a díjkiosztás ma­radt a 43. Duna Menti Tavasz ver­senyéből, és az utolsó programokkal jövő ilyenkorig bezár a vmk előtti Meseváros is.

Next

/
Thumbnails
Contents