Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-14 / 136. szám
www.ujszo.com | 2018. június 14. KULTÚRA Egy imagúnár és néhány király Csehov-egyfelvonásos, Tartuffe-átirat és Weöres Sándor-versek az 55. Jókai Napokon LAKATOS KRISZTINA Komárom. Az 55. Jókai Napok első két napján Csehov, Moliere és Weöres Sándor tette tiszteletét az amatőr színjátszók országos fesztiválján. Anton Pavlovies félig érkezett meg Kassáról, utóbbi két szerző viszont vendégeket is hozott magával a két komáromi diákszínjátszé csoport előadásában. A 16 év szünet után új tagokkal újjáalakult kassai Pinceszínház a Leánykérés című háromszereplős Csehov-egyfelvonásost választotta újkori komáromi debütjéül, Havasi Péter rendezésében: a szívbajos Lomov szeretné megkérni a szomszéd kisbirtokos, Csubakov lányát, Natalia Sztyepanovnát, de a szándék első és második nekifutásra is félresiklik, miután a két nyakas és indulatos fiatal előbb egy zsebkendőnyi terület tulajdonviszonya, majd a vadászkutyák összehasonlítása apropóján feszül egymásnak, illetve igyekszik a másik fölé kerekedni. Benyomásunk szerint a kassaiak a próbafolyamat felénél tartottak bemutatót. Megtalálták a darabot, amelyben a szerepek nagyjából megfeleltek volna a három színész (Vasík János László, Hornák Lili és az apát alakító Novella László) karakterének, de odáig már nem jutottak el, hogy ténylegesen élettel, személyiséggel töltsék meg az alakokat, arról nem is beszélve, hogy a primer történéseken túl nagyrészt az egymás közötti viszonyaik is tisztázatlanok maradtak. Egy sor lehetőséget teremtő kelléket vonultattak fel a színpadon, de ezek általában kihasználatlanul érték meg a bohózat végét; nagyjából kitalálták és beállították a jeleneteket, de a játék stílusa és dinamikája is ingadozó maradt a Jókai Napok nyitóestjén. A komáromi VISZTA Moliere Tartuffe-jét mutatta be, Parti Nagy Lajos átiratában Tegnap két komáromi diákcsapat lépett színpadra a fesztiválon. A VISZTA, vagyis a Vidám Iparisták Színjátszó Társulata Moliere Tartuffe-jét mutatta be, Parti Nagy Lajos átiratában - és ez a választás, vagyis PNL kortárs szövege, nem mellesleg zseniális nyelvi leleményű trágárságai eleve közelebb hozták a klasszikus művet a középiskolás játszókhoz és a közönséghez. Kiss Péntek József rendezésében dramaturgiailag érvényes, hiteles, olvasható előadás született - ezt a zsűri is megerősítette a szakmai értékelés során —, amely formailag úgyszintén érdekes és színes képet mutatott a kimerevített állóképekkel, zenei klipszerű betétekkel. Izgalmas volt, ahogy a szerepek a játszók egyéni vonásaihoz idomultak, az pedig Nagy Ákos egészen más ligába tatozó játékának volt köszönhető, hogy az „imagúnár” képmutató áhítatoskodását fenntartások nélkül benyaló Orgon bőrébe bújva végső soron nem a karakter ostobaságát mutatta meg, hanem a valami jobban, tisztában, emelkedettben hinni akaró ember esendőségét. Eleddig a legnépesebb társulattal a GIMISz diákszínpad mutatkozott be a Jókai Napokon - előadásuk vitathatatlanul legnagyobb fegyverténye az volt, ahogy pontosan, fegyelmezetten, az egyéni képességeket szem előtt tartva, ezzel együtt kiegyensúlyozva helyzetbe hozta a szereplőket. Nagyon szimpatikus az a vállalás is, hogy Bajkai Csengd Mónika és csapata az Ecce homoban című játékban - amelyet Weöres Sándor (gyerek)verseiből és há(Kádek Péter felvétele) rom drámarészletből (a Szentivé^ néji álom, a Barrabás és Az ember tragédiája hellyel-közzel egy-egy jelenetéből) állítottak össze - a szövegközpontú színházi hagyományunk ellenében a fizikai összetevőket, a testet, a mozgást, a hangot, a fényt igyekezett felerősíteni. Részleteiben erős produkció született, hiányérzetünk ott támadt, hogy összesítve is inkább drámapedagógiai gyakorlatok, etűdök, helyzetjátékok sorozata maradt, amely ugyan felkínált egyfajta logikai láncot, ám azt mégsem teljesítette ki. Ma az 55. Jókai Napok versenyében három csoportot láthatunk: a diákszínjátszókat a kassai KGSzT Diákszinpad és a fuleki Apropó Kisszínpad képviseli, a felnőttek közül pedig a Nánai Színjátszó Csoport lép színpadra. I 9 A Jókai Napok mai műsora 10.00- VMK Volt egyszer egy popfesztivál, musical (KGSzT Diákszínpad, Kassa) Rendezte: Bodon Andrea 13.00- VMK Arisztophanész: Lüszisztraté, színjáték (Apropó Kisszínpad, Fülek) Rendezte: Szvorák Zsuzsa 14.30-17.00 - Tiszti pavilonklub Szakmai értékelés 17.00 -VMK-kamara Svérák-Smoljak: A látnok,játék (Nánai Színjátszócsoport) Rendezte: Lengyelfalusy Juhász Mária 20.00 — VMK-kamara Soóky László: Papa különböző hangszereken hegedül, mesélöszínház Előadja: Lajos András 22.00- RÉV, Fesztiválklub Slam poetry est - IV. Jókai Siam Poetry Bajnokság Meghalt Paudits Béla színművész Budapest. Életének 69. évében, tegnap elhunyt Paudits Béla Jászai Mari-díjas színművész - közölte Facebook-oldalán a Story magazin. A lap közösségi oldalán olvasható bejegyzés szerint a színészt múlt héten pénteken szállították kórházba miután otthonában agyvérzést kapott. Haláláról gondozója értesítette a lapot. Paudits Béla 1968 és 1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, 1986- ban pedig elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát is. 1972 és 1974 között a József Attila Színház, 1974 és 1983 között a Madách Színház tagja; 1983 és 1985 között, illetve 1997-től szabadúszó volt. 1993 és 1997 között Torontóban élt. Számos tévéfilmben láthatta a közönség. (MTI) A szervezett bűnözés és áldozatai - két könyv a maffiáról Pozsony. A nép tudásszomja csillapíthatatlan, ha a dunaszerdahelyi maffiáról van szó. Ezórt sokan várták, hogy valaki szépirodalmi mű formájában végre papírra vssse a kilencvenes évek kisvárosi poklát, amelyet az ott lakók máig nehezen emésztenek. Ők eddig Gustáv Murin bestsellerét olvashatták e tárgyban szlovákul - majd Vályi Horváth Erika műfordítónak köszönhetően magyarul is. Most két hazai magyar szerző, Szomolai Tibor és Durica Katarina „maffiakönyve” is megjelent. Érdekes véletlen, hogy mindkettőjüknek ez a harmadik kötete. Tegnapelőtt egyszerre mutatták be őket a pozsonyi Posta utcai Panta Rhei könyvesboltban, ahol emberemlékezet óta nem volt magyar könyvbemutató, de most már (az érdeklődés tesztelésének pozitív eredményét figyelembe véve) valószínűleg lesz több is. Szomolai Tibor, aki elmondása szerint Gustáv Murínt is felhívta, hogy megkérdezze, számíthat-e kellemetlenségekre egy ilyen jellegű kutakodás során - magánkiadásban jelentette meg könyvét. Állítólag viszik, mint a cukrot, sőt, a szerző szerint már egy pap is prédikációjába foglalta, mondván a megjelent híveknek, hogy ha kíváncsiak erre a vészterhes korszakra, illetve a gonosz földi megtestesülésére, olvassák el A klán című könyvet. Szomolai a bemutatón elmondta, hogy a kilencvenes évek politikai folyamatai legalább annyira érdekelték őt, mint a szervezett bűnözés előretörésének folyamata, illetve az alvilág és a nagypolitika összefonódásai. A Pápay-klán kiirtásának dátumát azért nem felejti el soha, mert előző este ugyanott, a Fontána étteremben ünnepelte fia születését. A könyv írása során egy olyan alvilági ügyeskedő volt a „szaktanácsadója”, aki a helyi nagymenők által elpotyogtatott morzsákat felcsipegetve igyekezett tőkét kovácsolni magának, majd a leszámolások idején kezét-lábát törték a rivális bandatagok, ezért kénytelen volt Ausztriába menekülni. Mivel a szerző maga is vállalkozó volt a kilencvenes években, attól rettegett, hogy őt is felkeresik és védelmi pénzt követelnek tőle. Erre szerencsére nem került sor, de a városban és környékén sok ismerősének életét tették pokollá ezek a primitív kocsmai verekedőkből lett maffiózók, akik a legálisan lehetségesnél gyorsabban akartak meggazdagodni. Amikor látták, hogy a bűnüldözési szervektől nem kell tartaniuk, és a politika is hagyja felfejlődni az alvilágot, egyre agresszívabban fitogtatták erejüket Szlovákia akkoriban leggazdagabb régiójában. A somorjai Durica Katarina szerelmi szállal átszőtt regénye, A rendes lányok csendben sírnak a magyarországi Libri kiadónál jelent meg múlt szerdán, de máris hatalmas az érdeklődés iránta - ezt a pozsonyi könyvbemutatón is láthattuk. A résztvevők percek alatt szétkapkodták a megvásárolható példányokat. A három női főszereplő ugyanabban a nyolcemeletes panelházban lakik. Egy gimnazista lány, aki szebb, normálisabb életre vágyik, de a kilencvenes évek Dunaszerdahelyén ez lehetetlen. Egy harmincas fodrásznő, akinek a félje rendőr, és a magánéletében eluralkodik a káosz. És egy nyugdíjas nő, aki kénytelen végignézni, ahogy szeretett fiából brutális bűnöző válik. Az újságiróként is dolgozó szerzőt a dunaszerdahelyi maffia áldozatai érdekelték, azok a nők, akiket senki sem tudott megvédeni a csoportos nemi erőszaktól, a sorozatos megaláztatásoktól, zaklatástól, és akik a történtek után húsz évvel sem beszélnek szívesen arról, amit anno átéltek. A pozsonyi est moderátorának szerepében az eddig muzeológusként és blueszenészként ismert Hushegyi János debütált, sőt, még a tolmácsolást is magára vállalta, mivel a könyvbemutatón néhány magyarul nem beszélő érdeklődő is felbukkant. fluk) Durica Katarina és Szomolai Tibor dedikál (A szerző felvétele)
