Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-11 / 133. szám

6 KULTÚRA 2018. június 11. | www.ujszo.com Elhunyt David Douglas Duncan Grasse. Élete 103. évében Franciaországban elhunyt David Douglas Duncan második világ­­háborús amerikai fényképész, Picasso egykori fotósa. Jean- Loüis Andral, az antibes-i Pi­casso Múzeum vezetője és Dun­can barátja pénteken megerősí­tette, hogy a fotós csütörtökön a Grasse-ban lévő kórházban, tü­dőgyulladás következtében halt meg. Cannes-tól délre, a Cőte d’Azúron élt. Duncan a Life amerikai ma­gazinnak dolgozott és háborús fotósként vált ismertté, elsősor­ban a koreai háborúban készített felvételei révén. Ahelyett, hogy a katonákat hősként ábrázolta volna, hét­köznapi emberként mutatta be őket, akik gyötrődnek vagy bát­ran viselkednek a harcmezőn, de a színfalak mögött fáradtak és félelemmel teliek. „Sohasem láttatta a katonákat hősöknek, hanem katonáknak, akiket felháborít a háború osto­basága. Embereknek, akik szen­vednek, akik kimerültek és nem értik, mit keresnek ott” — fogal­mazott Jean-Francois Leroy, a Visa pour l'image fotófesztivál igazgatója, Duncan barátja. Híressé váltak Pablo Picasso spanyol festőről készített felvé­telei is. Az 1973-ban elhunyt művész közeli barátjaként Pi­­cassóról munka közben is ké­szíthetett képeket, amelyek szá­mos albumban megjelentek. 2014-ben a Németországban lé­vő münsteri Picasso Múzeum­nak adományozott 160 fotót, amelyek a festőt a cannes-i La Califomie villában ábrázolják. A fotográfus hagyatékát az Austinban lévő Texasi Egyete­men őrzik. (MTI) A világhírű fényképész Picasso fotósa volt (TASR/AP-felvétel) Minden feladat pluszenergia „Ha magyarul játszom, a lelkemből tudok megszólalni" - mondja Bárdos Judit Zuzana Fialová társaságában a Neil Simon-vígjátékban (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy alkoholfüggőségéből nehezen gyógyuló anya tizenhét éves, sebzett lelkű lányát alakítja Bárdos Judit a pozsonyi Hviezdoslav Városi Színház Gingerbread Lady (magyarul eddig nem játszott), szlovákul Perníkova dáma címen bemutatott Neil Simon-vígjátékban. A hol magyarul, hol szlovákul ját­szó színésznő legutóbb 2016 őszén a Szlovák Nemzeti Színházban, azt megelőzően pedig 2013-ban Nyitrán lépett szlovák közönség elé. Po­zsonyban a Natálka című dokudrá­­mában, a Zobor alatt pedig Haupt­­man Patkányok című darabjában vendégszerepeit. „Hauptman darabjába rögtön a színművészeti főiskola befejezése után kaptam meghívást, a Natálkát kisebb szünet után talán még játsza­ni fogjuk. Ez utóbbi a csehországi romák elleni 2009-es támadás alap­ján íródott. Natálka’ családjára egy szélsőjobbos fiatalokból összeállt banda rágyújtotta a házat. A kislány is megégett, de szerencsére túlélte a tragédiát. Én az édesanyját játszom. Kamaradarabról lévén szó, a bemu­tató a Nemzeti Színház Kék szalon­jában volt, onnan vittük el később több középiskolába ezt a negyvenöt perces előadást, hogy rögtön utána a diákokkal beszélgessünk arról, amit láttak. Ezt a projektet még Roman Polák, a Nemzeti prózai társulatá­nak korábbi igazgatója ötlötte ki kü­lönböző szervezetek, alapítványok anyagi támogatásával, és ha ismét lesz rá pénz, újra elindulunk az elő­adással.” Két nyelven játszani külön kihívás a színésznek, főleg, ha nincs folya­matosan színpadon. Bárdos Judit gyakori filmes felkérései miatt nincs szerződésben egyetlen társulatnál sem, így folyamatosan váltogatjaakét nyelvet. Szlovák nyelvű előadásai­ban a szlovák filmekben játszott sze­repei tartják formában, de hangban máshogy kell megszólalnia a színpa­don és máshogy a kamera előtt. Előb­biben pedig épp a Komáromi Jókai Színházban vállalt feladatai segítik. „Ha magyarul játszom, arra kell ügyelnem, hogy ne legyen szlovák akcentusom, ha szlovákul, akkor vi­szont arra, hogy ne legyen érezhető, hogy magyar az anyanyelvem. Sőt, ha cseh filmben játszom, ott sem üthet át, hogy Szlovákiában élek. Érdekes mód eddig csak olyan megjegyzést kaptam a csehektől, de azt is fino­man, hogy ezt most kicsit szlovák ak­centussal mondtad! Olyat viszont, hogy hallom a magyar akcentust, cseh rendező még sosem mondott.” Arra a kérdésre, hogy időnként, amikor egymás után több előadása van a Jókai Színházban, vágyik-e szlovákul játszani, Bárdos Judit ha­tározott választ ad. „Egyre kevésbé. Azután, hogy két filmet forgattam Magyarországon, az egyiket Kristóf Györggyel, a másikat Nemes Jeles Lászlóval, valósággal megcsapott a szele annak, hogy hú, de jó magyarul játszani! Eddig ezt csak Komáromban éltem meg, hiszen ott az egész közeg magyar. Imádok is oda járni. De most kamera előtt is megta­pasztaltam ugyanezt, és ez nagyon jó. Ha magyarul játszom, a lelkemből tudok megszólalni. Bandor Évával beszélgettünk már erről, és mindket­ten úgy látjuk, hogy az ember, még ha nagyon közeli idegen nyelven kell is megszólalnia, egy picit másképpen hat a külvilágra. Mondom ezt annak ellenére, hogy nekem még szorosabb is a kapcsolatom a szlovák nyelvvel, hiszen a színművészeti főiskola előtt szlovák nyelven végeztem el a zeneművészeti szakközépiskolát Po­zsonyban.” Neil Simon vígjátékában Zuzana Fialová és Diana Mórová partnere­ként gyorsan pergő párbeszédek ré­szese. „Éreztem, hogy nehéz feladatra mondok igent, amikor elvállaltam a szerepet. Az ilyen társalgási darab komoly kihívás elé állítja a színészt. A humoros helyzeteknél ki kell várni a közönség reakcióját, miközben tar­tani kell a feszültséget. Színpadon ez az egyik legnehezebb műfaj. Ráadá­sul nem egy könnyed vígjátékról be­szélünk, hanem egy izgalmas tragi­komédiáról. A próbafolyamat sem volt könnyű. Nem árulok el titkot: egy olyan erős egyéniségű, energikus, hangulatfuggő színésznő, mint Zu­zana Fialová, kemény dió a rendező számára. Valéria Schulzová részéről is sok kompromisszum van ebben a munkában. Diana Mórová egészen más típus. O szólja az ötleteit, imp­rovizál, minden jelenetébe visz vala­mi pluszt. Én csak lestem, hogy mi­ket tud és milyen bátor.” Polly, a mézeskalácsszívű Evelyn Meara lánya még naiv, tapasztalatlan csitri, aki féltéssel teli szeretettel áll az anyja mellett, és mindent megtesz, hogy visszarángassa őt a szakadék széléről. „Az alkoholizmus mint probléma, sok családban jelen van. Az alap­helyzet mindenkinek ismerős lehet. Előbb mégis a szituációt kell megte­remteni a színpadon, azon belül pe­dig már jöhetnek a színek. Korához képest Polly sokat látott maga körül. Apja kilépett a család kötelékéből, és bár ő sem töltötte még be a húszat, nem él egy fedél alatt az anyjával. Előadásról előadásra lépdelek felfelé a szerepben.” Hogy mit ígér számára a követke­ző évad? „Talán lesz egy újabb szerepem Komáromban, aminek azért is örül­nék, mert egy színpadi feladat agy­ban és lélekben, de koncentrálásban és energiában is összefog. A színház folyamatos tanulást jelent. Ott min­dig mást játszhatok, egymástól elté­rő karaktereket. A kamera előtt gyor­sabban zajlanak a dolgok, mint egy színházi próbán. A filmhez sponta­neitás, állandó készenlét kell, hogy bármikor hozni tudd a szükséges lel­kiállapotot. De ezt a tapasztalást a színházban lehet megszerezni, elsa­játítani, megtanulni. Pár hét múlva lesz a bemutatója az Eladó nyaraló című cseh filmnek, amelyben egy szlovák lányt játszom. Ott is érdekes helyzetbe kerültem. Mivel az egész stáb cseh volt, arra kellett figyelnem, hogy ne ragadjon rám a cseh hang­lejtés. Igen, tőlem mindig minden feladat plusz energiát kíván.” Sanghajban az Hjú Szivek Már úton van az Ifjú Szivek Táncszínház Kínába, egy sanghaji művészeti feszti­válon öt alkalommal mutatja be Hégli Dusán Finetuning című koncertkoreográfiáját. A belvárosi Xintiandi városrész­ben zajló rendezvényen a kínai tár­sulatok bemutatói mellett ausztrál, Európából főként francia és brit kortárstánc- és színházi előadások kerülnek színpadra. A Finetuningot az Ifjú Szivek Táncszínház - a Dusán Hegli Company és az Espace Alya Theatre koprodukciójaként - 2016 júliusában a Festival OFF d’Avigno­­non mutatta be először. A darabot 2017-ben újra meghívták az avignoni fesztiválra, amelyen Hégli Dusán ko­reográfus Test és tánc kategóriában elnyerte a Toumesol-díjat, Magyar­országon pedig az évad legjobb al­kotója lett. A mára több mint 50 elő­adást megélt táncszínházi darabot most először játsszák Európán kívül. „Hosszú hónapokig folyt a szerve­zés. Az egész társulat utazik, Bécsből indult, és egyenesen Sanghajba érke­zik ma este. Bízom benne, hogy min­den rendben lesz” - mondta Varsányi László, az Ifjú Szivek Táncszínház igazgatója. Június végén érkeznek haza. Utána elkezdődik a felkészülés a Gombaszögi táncok című ünnepi előadás bemutatójára, amelyet Hégli Dusán a Csemadok Országos Kultu­rális Ünnepélyének 60. évfordulója alkalmából rendez. Az Ifjú Sziveket a közönség Po­zsonyban legközelebb szeptember 8- án láthatja; Határon túli nemzeti tánc címmel tart bemutatót a Hviezdoslav Városi Színházban. (ú) A mára több mint 50 előadást megélt táncszínházi darabot most először játsszák Európán kívül (Dúsa Gábor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents