Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-11 / 133. szám
www.ujszo.com I 2018. június 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egy kérdéssel kevesebb Talán sosem fogom megtudni, miért bizsergett a könyököm VERES ISTVÁN F kezdődött az ' T~* -r egész. hogy I *X\7 elkezdett biájjl y zseregni a kö*—* •/ nyököm. És úgy is folytatódott. Reggel indult a bizsergés, nagyjából nyolc óra huszonöt perckor, aztán nyolc harminckor is tartott még, kilenckor szintén. Délben az autóban ettem, nem volt időm asztalhoz ülni, de a könyököm még mindig bizsergett. Délután folytatta, három körül pedig már elkezdtem komolyan venni: mi okozhatja ezt a fura, pénteki bizsergést? Gyorsan legörgettem a híreket, hátha találok összefüggést a könyököm bizsergése és a világ történései közt. Stanley-kupát nyert a Washington, attól nemigen szokott semmim bizseregni. Megint meghalt valami nagy művész, valahol nyugaton (vagy keleten), író vagy zenész, hát talán attól. Vagy a 89. Ünnepi Könyvhét miatt bizsereg talán, az már azért valószínűbb. Megjelent sok új kortárs prózakötet jó lenne elmenni Budapestre, a Vörösmarty . térre, dedikáltatni valami újdonságot. De mit írassak bele, hogy Veres Istvánnak könyöklő bizsergéssel, illetve bizsergő könyökkel? Nem ez lesz az, amúgy is sok ott az ember, majd megrendelem a könyvet interneten, és beleírom én. Úgy se kérdezi meg senki, hogy tényleg a szerző dedikálta-e, hisz ki gondolná, hogy valaki dedikációt hamisít. Főleg a 21. században. Jön a focivébé, talán attól bizsereg a könyököm, hogy rohadjon meg. No nem úgy rohadjon meg, hogy rossz értelemben, hanem csak úgy, csendesen, békésen, érve, fermentálódva, új ízekkel gazdagodva. Kaptam nemrég egy furulyát, gyümölcsfából faragták. Taíán azért bizsereg a könyököm, mert így jelzi, hogy gyakorolni kéne. Milyen tré szó ez is, hogy gyakorlás. Ennél trébb szó talán csak az, hogy tré. Most meg már hétfő van, és a könyököm nem bizsereg. Abbahagyta ripsz-ropsz. Talán sosem fogom megtudni, miért bizsergett. De ha egyszer megtudom, azzal sem biztos, hogy megyek valamire. Milyen tré ez a reflex is, hogy mindennel akarunk menni valamire. Azt hisszük, aki ment valamire, annak már jobb. Pedig ott volt Anthony Bourdain, a sztárszakács, ő aztán sokra vitte, hisz azt csinálta, meg ette, amit szeretett, és még gazdag is lett vele, meg híres. Aztán öngyilkos lett múlt pénteken, pont akkor jelentették be, amikor bizsergett a könyököm. No de megvan: nem lesz többet Gálvölgyi-show, ezt is a múlt héten jelentette be a 70 éves Gálvölgyi János. Merthogy nincs már, aki írja a poénokat, mert akik eddig írták, vagy meghaltak, vagy elmentek stand up komédiásnak. Én meg eddig azt hittem, azért olyan vicces a Gálvölgyi-show, mert maga Gálvölgyi írta. Hát ezért bizsereghetett az én könyököm. Még jó, hogy nem léptünk bele! Még egy magyar ide vagy oda MOLNÁR KRISZTA F ppen két hete került a látóterembe a Hozz Világra Még Egy E Magyart Mozgalom videója, amelyről első ránézésre nehezen sikerült megállapítanom, hogy vajon önmaga paródiája-e vagy egy teljesen komolynak szánt üzenet. Először arra gondoltam, nem érdemes megszólalni az ügyben, aztán mivel újra meg újra elért a téma, arra jutottam, hozzáteszek néhány gondolatot az eddig megfogalmazottakhoz. Már csak azért is, mert 1. igaz, hogy Magyarország népesedési politikájáról van szó, de annak - a kormány külhoni magyarokat megcélzó intézkedései kapcsán - a mi közösségünk tagjai is érintettjeivé válnak, 2. a magyarság kihalásának/fogyásának/megmaradásának kérdése minket is érint, és van néhány olyan kérdés, amellyel érdemes lenne szembenézni. Például azzal a szociológiai és demográfiai szempontból rendkívül érdekes, és nem kis kollektív önismeretet, illetve őszinteséget igénylő kérdéssel, hogy vajon mi, magyarok, kihalófélben lévő nemzet vagyunk-e. A szóban forgó videó üzenete a mozgalom - nevében megfogalmazott - céljával azonos. Tegezően, felszólítóan, direkt és agresszív módon szólít fel lehetőleg azonnali, lehetőleg nagy számban történő gyerekvállalásra (különben egy puskalövés nélkül veszítjük el az országot). Képileg: a mozgalom vezetője, egy díszmagyarba öltözött harcos kedvű amazon gyalogol a videón az arcunkba, így adja át (had)üzenetét. Az érvelésébe minden olyan témát belefoglal, amely hatásos vagy legalább hatásvadász lehet manapság: a migránsokat, az állatvédőket, az országot elhagyókat, akik külföldön próbálnak szerencsét, a lusta harmincasokat, a közösségi oldalakat, az abortuszt, azt, hogy nem lesz, aki kitermelje a nyugdíjunkat, és még sorolhatnám. Azok, akik komoly érvelésnek vették a videóban elhangzottakat, a felsorakoztatott témák közül mindegyikhez hoztak árnyalatokat, cáfolatokat, személyes tapasztalatokból fakadó reflexiókat, érvényes adatokat. Arról, hogy a gyermekvállalás nem csak a nők szülési kedvének kérdése, hogy a külföldre költözők történetei mekkora személyes dilemmákkal vannak átszőve. Arról, hogy a nyugdíjunk kitermelése nemcsak a saját gyerekeinken múlik, hanem például azon, hogy milyen mértékben veszi át a robotika az emberi munka helyét. Arról, hogy a mai harmincasok biztonságkeresése világszintű társadalmi jelenség, nem pedig egy lusta generáció defektje. Két olyan aspektust tartok még kiemelésre méltónak, amely saját magunkra is érvényes. Az egyik, hogy félelemből nem lehet szülni. Értve ezen azt is, hogy csak azért „produkálni” utódokat, hogy a hatalmunkat, területünket, létszámunkból fakadó erőnket megtartsuk vagy növeljük, lehet, hogy evolúciós megközelítésből logikusnak tűnik, mentálhigiénés szempontból mégsem az - gondoljunk csak bele, milyen küldetéssel jön világra egy generáció, amelynek az a dolga, hogy enyhítse szülei félelmét. A másik pedig, hogy a gyermekvállalási kedv növelését és a családi értékek közvetítését nem akkor kell kezdeni, amikor az utód világrahozatalához alkalmas korszak felső határát már vészesen közelítik az érintettek (értsd: nem a harmincasokat kell felszólítani, hogy gyorsangyorsan szüljenek). Hanem, mint bármilyen más életre szóló értéket, a gyerekkorban érdemes elültetni. A valódi célcsoport tehát, kedves nemzetféltők, az óvodás korosztály - ők még fogékonyak, nyitottak, formálhatók. Nem ijesztgetéssel és verbális fenyegetésekkel, hanem biztonságos közegben, pozitív élmények által - legyen szó a jól működő oktatási intézményekről, az anyák számára biztosított rugalmas munkalehetőségekről és szakmai megbecsülésről, az elérhető és nem agyonstresszelt apákról, anyagi biztonságról. Kim-imitátor és Trump-mánia Szingapúrban A szingapúri vendéglátóhelyek és szállodák napok óta igyekeznek kihasználni a csúcstalálkozót, hogy minél több bevételre tegyenek szert, „Kim- ás Trump-őriiletbe" kergetik a turistákat. Őrizetbe vették és kikérdezték Szingapúrba érkezésekor a Kim Dzsong Un-imitátort, a hongkongi Howard X-et, akit egy pláza és egy étterem kért fel, hogy a csúcs miatt menjen Szingapúrba, és vegyen részt reklámkampányukban. Természetesen Szingapúrban van a Trump-imitáror Dennis Alan is, már három napja ők csalogatják a turistákat és szórakoztatják a médiát. Az „ál-Kimet” azonban egy időre őrizetbe vette a rendőrség, csomagjait átvizsgálták, két órán át faggatták, majd mielőtt elengedték, szigorúan meghagyták neki, hogy tartsa távol magát Sentosa szigetétől, ahol a holnapi csúcstalálkozó lesz, a Shangri-La Hotelhez meg aztán végképp ne menjen (ott szállt meg Trump, s nem hogy összekeveri az imitátort Kimmel...). Tüntetni tilos! A szingapúri rendőrök leginkább a provokációktól tartanak, különös az érdekelte őket, hogy Howard X részt vett-e valaha is bármilyen tüntetésen, tiltakozáson, beleértve a hongkongi demokráciapárti tüntetéseket. Erre a férfi „bevallotta”, hogy dobosként ott volt a tüntetések helyszínén. „De sosem vettem részt lázadásban, és nem is tervezek ilyet. Mondtam nekik, hogy sosem tennék ilyet Szingapúrban, mert tudom, hogy ez ellentétes a törvényeikkel” - magyarázkodott a Kimimitátor. Szingapúrban ugyanis szigorúan tilos tüntetni - éppen ez volt az egyik ok, hogy itt rendezik a csúcstalálkozót: így sem az észak-koreai diktátor, sem Donald Trump ellen nem lesznek tiltakozó megmozdulások. Egész Szingapúr területén csupán egy zsebkendőnyi helyen, a Hong Lim parkban lehet szabadon tiltakozni - ott is csak akkor, ha a park engedélyezi. Minden más gyülekezéshez rendőrségi engedély kell. Trump-menü, Kim-ótlap A leleményességükről híres szingapúri vendéglátóhelyek Donald Trumpra és Kim Dzsong Unra utaló fogásokkal próbálnak hasznot húzni a csúcstalálkozóból. Közismert, hogy Trump falja a hamburgereket, ezért sok vendéglő előállt az amerikai gyorsétel saját változatával, és kimcsivel, a híres koreai savanyúsággal kínálják. A Sinfonia olasz étterem, ahol 138 szingapúri dollár (90 euró) a legolcsóbb vacsora, Kimet helyezte kínálata középpontjába. A csúcstalálkozó alkalmából előállt az R.B.W. (vörös, kék, fehér) nevű, az amerikai és az észak-koreai zászló színeire utaló menüvel, és a diktátor két kedvencéből, a köbe japán marhából és kaviárból álló fogásokat kínál. A Lucha Loco mexikói étteremben választani lehet az El Trumpo nevű, amerikai marhahúsos és uborkás taco és a koreai sült csirkével töltött Rakétaember-taco közül (Trump nevezte Kimet „rakétaembernek” egyik korábbi kirohanásában). Fogyassz a világbókéért! „Reméljük, hogy ez a hamburger eljut sok vendéghez, aki szeret jókat enni. Kívánjuk, hogy a találkozó sikeres legyen, és a világbékét szolgálja. Remélhetőleg jól fog elsülni” - mondta Abraham Tan, az étterem séfje, aki szerint a hamburger fűszeres, édes és kissé citrusos. A Hopheads bárban Bromance (Testvéri románc) néven kínálnak koktélt sörből, tequilából, diétás kólából és szodzsuból (koreai rizspálinka). Egy kicsivel odébb, az Escobar lokálban 7,30 eurót kóstál a Trump nevű, whiskyalapú kék itóka, vagy a Kim vörös koktél, amelynek alapj a a szodzsu. (MTI) Imperátor-imitátor. Dennis Alan (jobbra) és Howard X napok óta Trumpként és Kimként bohóckodik Szingapúrban. (TASR/AP-felvéte
