Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-09 / 132. szám
16 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2018. JÚNIUS 9. www.ujszo.com I J I- -y klasszikus H (Jy budai étte^ ■*r remben, a t /rf Remizben ebédelünk. A Bees, Budapest, Hollywood című legújabb filmtörténeti tárgyú könyvét a bécsi Café Sperl részletes bemutatásával kezdi. Miként bukkant rá a kultikus kávéházra, amely néhány éve a Veszélyes vágy című David Cronenberg-filmben is feltűnt? Húsz-huszonöt éves koromban sokat jártam Becsbe, azóta fontos helyszín, viszonyítási pont számomra. Pontosabban fogalmazva, az osztrák kultúrához kapcsolódva tanultam meg úgy-ahogy németül. Talán jó, ha az embernek két identitása van. Remek, hogy magyar vagyok, de a tízes éveim végétől bennem élt annak a vágya, hogy jól, igazán mélyen megismerjek még egy kultúrát és népet. Ez lett az ósztrák, nyilván amiatt is, mert Ausztria közel van, részben pedig azért, mejrt édesanyám családja félig osztrák. Azt hiszem, azzal, hogy mennyi kapcsolódási pont van Ausztria és Magyarország között, a magyarok nincsenek igazán tisztában, illetve furcsa, felemás módon — igaz, egyre csökkenő módon - a zsigereikben még mindig él a kuruc-labanc szembenállás, pedig az idő már lényegében 1867-ben meghaladta ezt. Szóval egyre mélyebbre kerültem az osztrák kultúrába. Ehhez hozzátett az is, hogy rengeteget jártam például a Burgtheaterbe, a Theater an der Wienbe, az Operába, a Józsefvárosi Színházba. Megszerettem a bécsi közeget, talán amiatt, hogy úgy kezdtem érezni, túl lehet lépni a budapesti viszonyokon. Bécsnek, bár évtizedek óta egy kis ország fővárosa, mérhetedenül nagy a kulturális öröksége. Egy huszonéves számára pedig ennek az igazi át- és megélése sokat jelenthet. És a Café Sperl, ahol Egon Schielének, Oskar Kokoschkának és Lehár Ferencnek is törzsasztala volt, mikor került a látóterébe? Sok kávéházat ismerek és kedvelek Bécsben, de ez kezdettől szimpatikus volt a maga lerobbantságával, slamposságával, egyéni hangulatával. A Sperlben a legkülönbözőbb újságokat lehet olvasni, ez nagyon szimpatikus. Az élet megélésének módját kínálja. Kávéházi alkatnak tartja magát? Nem, de néha szeretek kávéházakba járni. Muszatics Péter: „Remek, hogy magyar vagyok, de a tízes éveim végétől bennem élt annak a vágya, hogy jól, igazán mélyen megismerjek még egy kultúrát és népet." (Fotó: Katharina Wagner) Közép-Európa feltérképezése Muszatics Péter filmtörténész meg szeretné érteni a valódi Közép-Európát: Orosz történetek címmel esszéfiizérben az orosz népiélek, Bécs, Budapest, Hollywood címmel megjelent munkájában pedig a térség filmtörténeti öröksége után kutatott. Filmfesztivál-szervezőként úgy látja, igenis van igény a klasszikusokra. A Café Sperl. 1880-ban nyitották meg, törzsvendégei a közeli Theater an der Wien művészei és zenészei voltak, de Lehámak is törzsasztala volt ott. (Fotó: Shutterstock) Kiveszőben van a kávéházi élet, amelyet a Bécs, Budapest, Hollywood című kötetében „alfele zárványként” említ? Bizonyos értelemben igen. Kicsit a barokk szalonnak a demokratizált változata a kávéház, legalábbis az osztrák-magyar kultúrában, de persze máshol - különösen Párizsban, Londonban — is. Közösségi tér, ahol az ember látni akar, és magát is láttami akarja. Egy kávéházban emberekkel lehet találkozni, meg lehet beszélni, hogy mi történt a világban. Ez egyébként egy romkocsmában is megvan, csak másképpen. Hozzá kell tenni, a Sperlhez hasonló bécsi kávéházak abban különböznek néhány budapesti kávéháztól - például a Centráltól és a New Yorktól -, hogy nem méregdrágák: nem csak azoknak a turistáknak vannak fenntartva, akik megcsodálnák a díszes, felújított berendezést. Pont azért, mert slampos és élettel teli, leginkább a bécsiek járnak oda. És mivel nem őskövületek, sok fiatal vendégük van. Úgy látja, a barokk, amely a teljesség megragadására épül, tovább él Közép-Éurópában, mellesleg a hollywoodi film gyökereiben is tetten érhető. Miben látja leginkább a barokk „reneszánszát”, hogy enyhe képzavarral kérdezzek? Azt gondolom, a barokk volt a nyugat-európai kultúrában az a stílus, amely utoljára megkísérelte a világ rendjét, a totalitás eszményét helyreállítani. Komplexen elmondani, mién vagyunk a világban, mi a szerepünk benne, és mindezt hogyan tudjuk formailag kifejezni. A barokk természetesen Olaszországban és Franciaországban is jelentős volt, de a színházi vonulata Bécsben egyre jelentősebb lett. Értem ez alatt azt, hogy a színpadon nagyon markánsan jelent meg itt a barokk - ebben persze az itáliai hatásnak is nagy szerepe van. Ez volt az a kultúra, amely talán utolsóként törekedett a totalitásra. Aztán fragmentálódott a kontinens. A lényeg az, hogy úgy látom, a barokk, leszállva a tömegkultúrába, valamiképpen Bécsben megmaradt. A legjobb bulvárdarabok, néhány jobb népszínmű és operett még a 19-20 század folyamán, a monarchia öszszeomlásáig képes volt kifejezni a barokkos életérzést. És ez másfajta gondolkodásmódot igényel, hiszen nem nemzeti gondolkodásmódról van szó. Mennyiben? Például egy cseh vagy magyar másként gondolkodott akkor is. Bizonyos időszakban a nemzeti színjátszás, a nemzeti dráma, a nemzeti opera megteremtése volt a cél számukra. A barokk nemzetek fölötti. A monarchia soknemzetiségű volt, 1918-ig a legnagyobb kiterjedésű ország volt Európában. Kellett néhány mű vagy műfaj, amit mindenki megért. Ékkor alakult ki a tömegkultúra. A hangsúlyosan nemzeti színművek mellett talán leginkább a bulvárdarab és operett volt az, ami a népszínművet kiszorítva a 19-20. század fordulóján a legmeghatározóbb műfaj lett a birodalomban. Ezek szinte csodát hajtottak végre: meg tudták érinteni Krakkótól Fiúméig, Innsbrucktól Lembergig a legkülönbözőbb nézőket. Lehár műve, A víg özvegy, amely a Bécs, Budapest, Hollywood fókuszában áll, fenomenális siker lett: tódultak rá a hierarchikusan tagolt társadalom különböző nemzetiségű nézői. Mennyire elfogadott ez a vélekedés a filmes diskurzusban? Az, hogy Ausztriát meghatározza a barokk öröksége, közkeletű vélekedés. Claudio Magris, Milan Kundera, Konrád György és mások ezt már megfogalmazták. Részben ebből a barokk gyökerekből is eredő bécsi-budapesti tömegkultúrából született meg a hollywoodi film — ez gondolatmenetként újdonságnak számít. Nyilván érdemes elolvasni a könyvemet ahhoz, hogy ez a több oldalon kifejtett gondolatmenet világos legyen. Az ördög a részletekben van - és a könyvben. Miért látja úgy, hogy a soknemzetiségű Közép-Európa öröksége meghatározóbb, mint a zsidó mentalitás a Hollywood alapjait lerakó európai filmpioníroknál? Az An Empire of Their Own - How The Jews Invented Hollywood című szakkönyvre is hivatkozom a munkámban. Neal Gabler kötete remek és inspirativ munka, de úgy érzem, ezeknek az emigránsoknak nemcsak a zsidósága formálta a világképüket, hanem a bécsi-közép-európai tömegkultúra is, amelyet említettem. Emellett az emigránsok rengeteg mindent Például egy cseh vagy magyar másként gondolkodott akkor is. megéltek a 20. század első felében: az első világháborút, amely borzasztó kegyeden volt az előző mintegy száz békeév után, a monarchia öszszeomlását, utána a forradalmakat, egy fasizálódó, jobbra tolódó Közép-Európát. Mindez mély élettapasztalathoz juttatta őket: volt, aki a magas művészetben, s volt, aki a
