Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2018. MÁJUS 26. INTERJÚ 15 mennem, kit lenne jó felhívni. Viszont azt, aki panaszkodik - legyen elégededen a politikával, a házastársával, önmagával -, nagyon nehezen tudom elviselni. Ha valaki panaszkodással talál meg, bocsánatot kérek, azt mondom neki, hogy dolgom van, és már ott sem vagyok. Négy évvel ezelőtt „szerelemből” - ingyen és szakmai alázattal - elvállalta a Fakulás című általam írt és rendezett kisjátéldilm főszerepét. Akkoriban már évek óta nem hívták filmet forgatni, a helyzete most sem jobb. Eljönnek még a szép filmes napold Kettőnknek beszélni kell a közös munkánkról, mert a filmünk miatt hiába kaptam rengeteg visszajelzést barátoktól, színházi és filmes alkotóktól, senki nem figyelt fel újból rám. Pedig abban bíztam, hogy majd újra elkezdenek érdeklődni irántam a filmesek is. Az egyértelműség kedvéért, örömmel vállaltam és csináltam meg ezt a rövidfilmet, és a színházat is nagyon szeretem, de a film az én természetes közegem, az, amelyben képes vagyok kiteljesedni. Hiszek benne, hogy meg fognak találni. Hetvenhat vagyok, szóval adok magamnak még tíz évet. Mi lehet a mellőzöttség oka, amikor szinte minden estét a színpadon tölt? Szerintem az a valós, de .cseppet sem helyes gyakorlat, hogy a filmalkotók nem szoktak olyan időseket szerepeltetni, akik szépen öregednek meg, akik egyfajta konzervatív vonalat tudnának képviselni. Pedig a tengerentúlon sok remek idős színésznő él másodvirágzást: Maggie Smith, Judi Dench, Jane Fonda - csupán három nő, aki hetven, sőt nyolcvan felett is remekel. Van olyan élet- vagy munkatapasztalata, amelyet át tud adni a fiatalabb generációknak? Igen. Azt szoktam nekik tanácsolni, hogy nagyon szeresd azt, aki jól dolgozik. Legyél rá kíváncsi, még akkor is, ha enyhén szólva kellemetlen egyéniség a partnered. Keresd a tervező, nagyon agilis emberek társaságát. Ne arra vágyj, hogy te légy a sikeres nagy öreg, aki csak ül, és akinek a sztorizgatását az egész művészbüfé ámulva hallgatja, hiszen az könnyű munka lenne. Ezeket a saját példámon kívül akkor szűrtem le, amikor a külföldi filmes karrierem beindulásakor elkezdtem életrajzokat olvasni: érdekelt, miként lett Grace Kellyből, a philadelphiai lányból Oscar-díjas színésznő, majd monacói hercegné, s miként alakult például Romy Schneider élete. Utóbbit még ismertem is, Münchenben bemutattak minket egymásnak. Mindenesetre máig keresem azokat a kezeket, amelyeket meg tudok fogni. Ha már a külföldi karriert említi, adódik a kérdés: miként tudott kitömi a szőke szépség szerepköréből? Muszáj volt tehetségesnek lenni, mert akkor, ha csak szép az ember, nem adnak neki címszerepet. A Susanne filmsorozat különböző részeit 1967-től egymás után, minden nyáron forgattam, s kétszer annyit kaptam a munkámért, mint egy magyar filmért. Mivel ezek a filmek akkoriban nem jutottak el Magyarországra, a Terry Torday néven játszó lányka előremenetelét pedig sokan irigykedve nézték, elterjedt az a baromság, hogy pornófilmekben játszom. Azoknak, akik esedeg máig így vélekednek, javaslom, nézzék meg ezeket a filmeket, letölthetőek A kőszívű ember fiaiban Baradlaynét játssza (Fotók: Újszínház, jegy.hu) Fehérvári Péterrel Szerb Antal Ex című darabjában az Ujszínházban A Zserbótangó című kamaradrámában Az sem vonzotta, hogy világsztárokkal forgathatott? Hogy őszinte legyek, nem. Nekem például Kállai Feri sokkal többet jelentett, mint bármelyik osztrák vagy német színész. Huszonkét évesen én voltam Armin Mueller- Stahl felesége az első tévéfilmemben, amelynek Gránit a címe, de a nyolcvanas években i? játszottunk együtt egy másik produkcióban. Talán az összes akkori külföldi partnerem közül ő vitte a legtöbbre, hiszen Oscar-díjra jelölték, számos hollywoodi produkcióban szerepelt. Ott van az Oscar-díjas Ellen Burstyn, de vele már jóval a hazatérésem után, a ’80-as évek végén forgattam a Hanna háborúja című, Szenes Hannáról szóló szuperprodukciót. A nyugati időszakomból Lando Buzzanca, Horst Tappert, Klausjürgen Wussow csak kis szerepeket játszott mellettem. Ez azért elég jelentős dolog volt. De én téptem haza, mint egy őrült. Nem tűnik úgy, mintha megbánta volna. Két kiváló döntésem volt az életben: az, hogy harmincévesen hazatértem, és az, hogy harmincöt évesen megszültem Lilit. Feltűnően nem szólalt fel a #metoo-kampány idején. Jól gondolom, hogy ez is szerepvállalás? Abszolút, talán jobb is volt így, mert túl indulatos lettem volna. Most viszont már odáig gyűrűzött a botrány, hogy az foglalkoztat, Catherine Deneuve példáját követve próbálnék meg nagyon sok nőt magam mellé állítani, hogy ne folytatódjon tovább az álszent, túllihegett kampány. Nem lenne nagy erőfeszítés, sok kolléganőm vélekedik úgy, mint én. Járhattam volna akár kéményseprővel is, senki nem mert hozzám nyúlni, pedig rengeteg férfi volt oda értem. Most csak Günter Sachs fényképész-playboyt említem, aki a csillagos eget lehozta volna nekem. De soha nem hagytam semmit, mert enyhén szólva butának találtam, a pénz pedig nem jelentett semmit számomra, mert a szocializmusban nem volt senki kiemelkedően gazdag. Azért úszhattam meg az atrocitásokat, mert nem jeleztem azt, hogy velem meg lehet tenni bármit. mesélték. Nemrég pedig valaki egy francia bolhapiacon vásárolt egy régi Susanne-plakátot, ami szintén házfal méretű. Jó mindezekre viszszagondolni, viszont mondani sem kell, hogy a koncertiroda minden egyes irata eltűnt, a nyugdíjamba - akárcsak a beatzenészeknek, humoristáknak, táncművészeknek - azok az évek nem számítódtak bele. az internetről. A meztelenségnek is vannak fokai: én soha nem öncéllal vetkőztem a vásznon. Egyébként drámai színésznőként kezdtem, 1962-től forgatok: Makk Károly filmjében, a Sarkadi-mű alapján írt Elveszett paradicsommal kezdtem a filmes karriert, Keleti Marci bácsi Esős vasárnap című filmjében a főszerepet pedig húszévesen játszottam el. Benne voltam a két következő Makk-filmben is: Az utolsó előtti ember és a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című munkáiban is játszottam. Tudomásom szerint a ’66-os Kerten haltak meg az egyik első Mándy-adaptáció. Abban Tordy Gézával mi kerten képviseltük a fiatalokat, a kritika pedig azt » Tordai Teri ■ Született: 1941. december 28., Debrecen ■ Színművészeti Főiskola: 1960-1964; osztálytársa volt többek között Szegedi Erika, Halász Judit, Béres Ilona és Polónyi Gyöngyi is ■ Családi állapota: elvált ■ Gyermeke: Horváth üli színésznő ■ Aktív évek: 1962-■ Díjai: Kossuth-díj 2018, Jászai Mari-díj 1985, Kiváló művész 2015, Érdemes művész 2012 írta rólam, hogy megszületett az új drámai tehetség. És akkor a Jó estét nyár, jó estét szerelemről nem is beszéltünk. .. Meggazdagodott a kinti karrierjéből, mégis hazajött Miért? Már öt éve a Neue Delta osztrák filmvállalat művésze voltam, amikor tizennyolc filmet követve 1971-ben visszajöttem. Otthonról egy törülközőt sem kaptam, s harmincévesen mégis volt egy öröklakásom, egy autóm, egy nagyon prosperáló külföldi karrierem. A Susanne-produkciók Európa legnézettebb filmjei között voltak, Londonban óriásplakátokon szerepeltem, ezeket én nem láttam, de Mióta él egyedül? Negyvennégy éves korom óta. Az életem egyik tragédiája az, hogy nem találtam meg azt a párt, akivel együtt, egymásért élhettünk volna. Lili üzletember édesapjával tizenegy évet éltem együtt, kezdetben nem derült ki, hogy teljesen más érdeklődésű és beállítottságú emberek vagyunk. Úgy látszik, nem vagyok elég toleráns a férfiakkal. Engem mint nőt egyébként sem lehet tönkretenni. Arra, aki Tordai Terin uralkodni szeretne, nagy kék szemekkel nézek vissza, aztán rögvest eljövök egy kis bőrönddel, mint ahogyan arra már volt példa. Mészáros Márton
