Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-26 / 120. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2018. MÁJUS 26. INTERJÚ 15 mennem, kit lenne jó felhívni. Vi­szont azt, aki panaszkodik - legyen elégededen a politikával, a házastár­sával, önmagával -, nagyon nehe­zen tudom elviselni. Ha valaki pa­naszkodással talál meg, bocsánatot kérek, azt mondom neki, hogy dol­gom van, és már ott sem vagyok. Négy évvel ezelőtt „szerelemből” - ingyen és szakmai alázattal - el­vállalta a Fakulás című általam írt és rendezett kisjátéldilm főszere­pét. Akkoriban már évek óta nem hívták filmet forgatni, a helyzete most sem jobb. Eljönnek még a szép filmes napold Kettőnknek beszélni kell a közös munkánkról, mert a filmünk miatt hiába kaptam rengeteg visszajel­zést barátoktól, színházi és filmes alkotóktól, senki nem figyelt fel újból rám. Pedig abban bíztam, hogy majd újra elkezdenek érdek­lődni irántam a filmesek is. Az egyértelműség kedvéért, örömmel vállaltam és csináltam meg ezt a rö­vidfilmet, és a színházat is nagyon szeretem, de a film az én természe­tes közegem, az, amelyben képes vagyok kiteljesedni. Hiszek benne, hogy meg fognak találni. Hetven­hat vagyok, szóval adok magamnak még tíz évet. Mi lehet a mellőzöttség oka, ami­kor szinte minden estét a színpa­don tölt? Szerintem az a valós, de .cseppet sem helyes gyakorlat, hogy a filmal­kotók nem szoktak olyan időseket szerepeltetni, akik szépen öreged­nek meg, akik egyfajta konzervatív vonalat tudnának képviselni. Pedig a tengerentúlon sok remek idős szí­nésznő él másodvirágzást: Maggie Smith, Judi Dench, Jane Fonda - csupán három nő, aki hetven, sőt nyolcvan felett is remekel. Van olyan élet- vagy munkata­pasztalata, amelyet át tud adni a fiatalabb generációknak? Igen. Azt szoktam nekik tanácsol­ni, hogy nagyon szeresd azt, aki jól dolgozik. Legyél rá kíváncsi, még akkor is, ha enyhén szólva kellemet­len egyéniség a partnered. Keresd a tervező, nagyon agilis emberek tár­saságát. Ne arra vágyj, hogy te légy a sikeres nagy öreg, aki csak ül, és akinek a sztorizgatását az egész mű­vészbüfé ámulva hallgatja, hiszen az könnyű munka lenne. Ezeket a sa­ját példámon kívül akkor szűrtem le, amikor a külföldi filmes karrie­rem beindulásakor elkezdtem élet­rajzokat olvasni: érdekelt, miként lett Grace Kellyből, a philadelphi­ai lányból Oscar-díjas színésznő, majd monacói hercegné, s miként alakult például Romy Schneider élete. Utóbbit még ismertem is, Münchenben bemutattak minket egymásnak. Mindenesetre máig ke­resem azokat a kezeket, amelyeket meg tudok fogni. Ha már a külföldi karriert említi, adódik a kérdés: miként tudott kitömi a szőke szépség szerepkö­réből? Muszáj volt tehetségesnek lenni, mert akkor, ha csak szép az ember, nem adnak neki címszerepet. A Susanne filmsorozat különböző ré­szeit 1967-től egymás után, minden nyáron forgattam, s kétszer annyit kaptam a munkámért, mint egy magyar filmért. Mivel ezek a filmek akkoriban nem jutottak el Ma­gyarországra, a Terry Torday néven játszó lányka előremenetelét pedig sokan irigykedve nézték, elterjedt az a baromság, hogy pornófilmekben játszom. Azoknak, akik esedeg máig így vélekednek, javaslom, nézzék meg ezeket a filmeket, letölthetőek A kőszívű ember fiaiban Baradlaynét játssza (Fotók: Újszínház, jegy.hu) Fehérvári Péterrel Szerb Antal Ex című darabjában az Ujszínházban A Zserbótangó című kamaradrámában Az sem vonzotta, hogy világsztá­rokkal forgathatott? Hogy őszinte legyek, nem. Nekem például Kállai Feri sokkal többet jelentett, mint bármelyik osztrák vagy német színész. Huszonkét évesen én voltam Armin Mueller- Stahl felesége az első tévéfilmem­ben, amelynek Gránit a címe, de a nyolcvanas években i? játszottunk együtt egy másik produkcióban. Talán az összes akkori külföldi part­nerem közül ő vitte a legtöbbre, hiszen Oscar-díjra jelölték, számos hollywoodi produkcióban szere­pelt. Ott van az Oscar-díjas Ellen Burstyn, de vele már jóval a haza­térésem után, a ’80-as évek végén forgattam a Hanna háborúja című, Szenes Hannáról szóló szuperpro­dukciót. A nyugati időszakomból Lando Buzzanca, Horst Tappert, Klausjürgen Wussow csak kis sze­repeket játszott mellettem. Ez azért elég jelentős dolog volt. De én tép­tem haza, mint egy őrült. Nem tűnik úgy, mintha megbán­ta volna. Két kiváló döntésem volt az élet­ben: az, hogy harmincévesen ha­zatértem, és az, hogy harmincöt évesen megszültem Lilit. Feltűnően nem szólalt fel a #metoo-kampány idején. Jól gondolom, hogy ez is szerep­­vállalás? Abszolút, talán jobb is volt így, mert túl indulatos lettem volna. Most viszont már odáig gyűrűzött a botrány, hogy az foglalkoztat, Catherine Deneuve példáját kö­vetve próbálnék meg nagyon sok nőt magam mellé állítani, hogy ne folytatódjon tovább az álszent, túllihegett kampány. Nem lenne nagy erőfeszítés, sok kolléganőm vélekedik úgy, mint én. Járhat­tam volna akár kéményseprővel is, senki nem mert hozzám nyúlni, pedig rengeteg férfi volt oda értem. Most csak Günter Sachs fényképész-playboyt említem, aki a csillagos eget lehozta volna nekem. De soha nem hagytam semmit, mert enyhén szólva butának találtam, a pénz pedig nem jelentett semmit számomra, mert a szocializmusban nem volt senki kiemelkedően gazdag. Azért úszhattam meg az atro­citásokat, mert nem jeleztem azt, hogy velem meg lehet tenni bármit. mesélték. Nemrég pedig valaki egy francia bolhapiacon vásárolt egy régi Susanne-plakátot, ami szintén házfal méretű. Jó mindezekre visz­­szagondolni, viszont mondani sem kell, hogy a koncertiroda minden egyes irata eltűnt, a nyugdíjamba - akárcsak a beatzenészeknek, humo­ristáknak, táncművészeknek - azok az évek nem számítódtak bele. az internetről. A meztelenségnek is vannak fokai: én soha nem öncéllal vetkőztem a vásznon. Egyébként drámai színésznőként kezdtem, 1962-től forgatok: Makk Károly filmjében, a Sarkadi-mű alapján írt Elveszett paradicsommal kezd­tem a filmes karriert, Keleti Marci bácsi Esős vasárnap című filmjé­ben a főszerepet pedig húszévesen játszottam el. Benne voltam a két következő Makk-filmben is: Az utolsó előtti ember és a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című munkái­ban is játszottam. Tudomásom sze­rint a ’66-os Kerten haltak meg az egyik első Mándy-adaptáció. Abban Tordy Gézával mi kerten képvisel­tük a fiatalokat, a kritika pedig azt » Tordai Teri ■ Született: 1941. december 28., Debrecen ■ Színművészeti Főiskola: 1960-1964; osztálytársa volt többek között Szegedi Erika, Halász Judit, Béres Ilona és Polónyi Gyöngyi is ■ Családi állapota: elvált ■ Gyermeke: Horváth üli színésznő ■ Aktív évek: 1962-■ Díjai: Kossuth-díj 2018, Jászai Mari-díj 1985, Kiváló művész 2015, Érdemes művész 2012 írta rólam, hogy megszületett az új drámai tehetség. És akkor a Jó estét nyár, jó estét szerelemről nem is be­széltünk. .. Meggazdagodott a kinti karrier­jéből, mégis hazajött Miért? Már öt éve a Neue Delta oszt­rák filmvállalat művésze voltam, amikor tizennyolc filmet követve 1971-ben visszajöttem. Otthonról egy törülközőt sem kaptam, s har­mincévesen mégis volt egy örök­lakásom, egy autóm, egy nagyon prosperáló külföldi karrierem. A Susanne-produkciók Európa leg­nézettebb filmjei között voltak, Londonban óriásplakátokon szere­peltem, ezeket én nem láttam, de Mióta él egyedül? Negyvennégy éves korom óta. Az életem egyik tragédiája az, hogy nem találtam meg azt a párt, aki­vel együtt, egymásért élhettünk volna. Lili üzletember édesapjá­val tizenegy évet éltem együtt, kezdetben nem derült ki, hogy teljesen más érdeklődésű és beál­lítottságú emberek vagyunk. Úgy látszik, nem vagyok elég toleráns a férfiakkal. Engem mint nőt egyébként sem lehet tönkretenni. Arra, aki Tordai Terin uralkodni szeretne, nagy kék szemekkel né­zek vissza, aztán rögvest eljövök egy kis bőrönddel, mint ahogyan arra már volt példa. Mészáros Márton

Next

/
Thumbnails
Contents