Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
PRESSZÓ ■ 2018. MÁJUS 26. 16 GYERMEKNAPRA www.ujszo.com A gyermekirodalom kezdetei és újjáéledése Flóri könyvétől Harry Potterig Doktor Bubó, Pöttyös Panni, Bogyó és Babóca vagy akár Harry Potter - mind a gyermekek szórakoztatására életre keltett mesefigurák. Nekik is köszönhető, hogy sok gyermek szívesen olvas, hiszen az irodalom világába életkorának megfelelően, képzelőerejét ösztönözve vezették be. De nem volt ez mindig így, a korábbi évszázadokban a gyermekek legfeljebb a felnőtteknek szánt történeteket hallgathatták, arra senki nem gondolt, hogy külön mesék is megilletnék őket. Bezerédj Amália (Fotók: képarchívum) Ahogy sokáig a nevelésben és öltöztetésben kis felnőttként kezelték a gyermekeket, úgy a játék és szórakozás területén sem figyeltek különösebben az igényeikre. A reformáció idején ugyan megjelent néhány gyermekeknek szánt kiadvány, majd az 1700-as évek végén a német Joachim Heinrich Campe Robinson-átiratai arattak nagy sikert, de mai értelemben vett gyerekkönyvekről, csak az 1800-as évek kezdetétől beszélhetünk. Gyennekkönyvet a nők vesznek „A gyermekirodalom létrejöttét nem didaktikai, csakis kereskedelmi megfontolások ösztönözték. Angol és német kiadók új társadalmi célcsoportokat kerestek, amelyeknek még könyveket lehetne eladni. Ehhez azonban az is kellett, hogy az 1700-as évek végén, 1800- as évek elején már megnyerték a női olvasókat. Nagyon sok, kifejezetten nőknek szóló kiadvány jelent meg, és a kiadók jó üzleti érzékkel felismerték, hogy a gyermekeket a női közönségen keresztül lehet megszólítani, hiszen az igazán kicsiknek még a nagymama vagy az édesanya olvassa a mesét”- mondja Herrhann Zoltán irodalomtörténész. Az európai könyvkultúrában az első igazi gyerekkönyvként a Grimm testvérek Gyermek- és családi mesék című gyűjteményét tartják számon, amelynek az első kiadása 1812-ben jelent meg és a kor folklorisztikai, irodalomtörténeti tudását összegzi. A második, 1825- ben megjelent kiadásba már ötven mesét válogattak ki a szerzők, és ez a kötet illusztrációkat is tartalmaz- a fiatalabb testvér, Emil Ludwig Grimm rajzolta a képeket. „Ezzel a kiadvánnyal már a szülőket is meg akarták szólítani. Minden benne van, amit a gyerekkönyvekről ma is gondolunk, tehát nemcsak felolvasásra, hanem az illusztrációknak köszönhetően együttolvasásra is alkalmas. Ezt a sajátos módot, amikor meseolvasás közben együtt nézegetjük a képeket, vezetett olvasásnak nevezi a szakirodalom, és máig a kisgyermekeknek írt könyvek legfőbb jellemzője” - mondja a szakember. A Grimm fivérek és az Arany család A Grimm-mesék nem kifejezetten gyermekeknek íródtak, a korabeli közösségekben felnőttek mesélték egymásnak ezeket a történeteket. Ha gyermek is volt a társaságban, annyit értett meg belőlük, amenynyit az életkora engedett, senki nem fáradozott azon, hogy elmagyarázza neki a lényeget. „Az, hogy a gyermekekkel foglalkozni kell, a polgárosodás vívmánya, ekkor kezdik kialakítani a városi lakásokban a külön gyerekszobákat, és a gyermekkultúra is önállósodik Másként kezdik öltöztetni a gyermekeket, kereskedelmi termékként megjelennek a játékok és könyvek. Az úri, nagypolgári családokban a 18. század elején inkább francia és német nyelven beszéltek, ezért magyar nyelvű gyermekkönyvekre sem volt igény. Hazai szerzők nem is írtak ilyeneket, hanem a sikeres külföldi kiadványokat fordították le. Ami a német irodalomban a Grimm testrvérek mesegyűjteménye, az a magyar irodalomban az Arany László-féle 1862-ben megjelent népmesegyűjtemény, az Eredeti magyar népmesék lett. „Kevesen tudják, hogy ez tulajdonképpen családi alkotás, mert a mesék Arany János feleségétől, Ercsey Juliannától és lányától, Juliskától származnak Ez a könyv alakította ki azt a nyelvezetet, amit máig a népmeséknek tulajdonítunk, s a 19. század végén mintául szolgált Benedek Eleknek és Pósa Lajosnak. Épp ez a népi, nemzeti, fölklorisztikus jelleg különböztette meg a magyar gyermekirodaimat a némettől” — mondja Hermann Zoltán. Ábécéskönyv és Flóri könyve Az alsó középosztálybeli és a szegényebb gyerekek számára a gyermekkönyv egyet jelentett az ábécéskönyvvel, mert a népiskolákban egyedül ehhez jutottak hozzá. A Mária Terézia-féle Ráció educationis jegyében 1777-ben egységesítették a tankönyvkiadást is, és megkezdődött a tankönyvek állami kiadása. ,A legfontosabb cél az volt, hogy a gyerekek tanuljanak meg írni, olvasni, számolni, és elsajátítsák az alapvető történelmi ismereteket. A tantárgyak nem különültek el annyira, mint ma, inkább általános ismeretterjesztésről volt szó, mint oktatásról. Igazán színessé, gyerekbaráttá 1925-ben Klebersberg Kunó oktatási minisztersége idején váltak a tankönyvek. Ezek már figyelembe vették a gyermekek sajátosságait, és egyre inkább az egyes tárgyak oktatására összpontosítottak A szórakoztatást pedig az akkor már szépen fejlődő gyermekirodalom vállalta fel. Az első igazi magyar nyelvű gyermekkönyv Bezerédj Amália Flóri könyve című, 1836-os műve, amelyet leányának ín, és 1840-ben, a szerző, mindössze 33 éves korában bekövetkezett halála után a férje rendezte nyomda alá. 1844-ben, tízéves korában a könyv névadója, Flóri is meghalt, a könyv azonban ekkor már nagyon sok magyar családba eljutott. Több fejezetből állt, voltak benne ünnepi versikék, vidám és tanulságos történetek, aforizmák, találós kérdések, körjátékok, szólásmondások és imádságok, növények, állatok, az ünnepek és évszakok, valamint bemutatta az ország nevezetességeit és kiemelkedő személyiségeit. A muzsika mellékletben megjelent a Himnusz és néhány dalocska. Bezerédj Amáka férjével, Bezerédj Istvánnal óvodát is alapított a falusi gyermekeknek Hidján, az ezt látogató gyermekeknek ugyancsak Flóri könyvéből olvastak fel a nevelők. Inkább neveltek, mint szórakoztattak Flóri könyve 1926-ig tizenhat kiadást ért meg, és sokáig a gyermeknevelés alapművének számított. Később két folytatása is született Rajka Teréz tollából: 1869-ben Flóri új könyve és 1871-ben Flóri és Kálmán könyve, de ezek már nem voltak annyira sikeresek. „Flóri könyve még egyszerre volt mesekönyv és tankönyv, akkor még sokkal inkább nevelni akarták a gyerekeket, mint szórakoztatni, a játékban, mesében is mindig arra intettek, hogyan kell viselkednie egy jó fiúnak, rendes kislánynak” — mondja Hermann Zoltán. Benedek Elek Édes Anyaföldem! című művében így emlékezik gyermekkora kedvenc olvasmányára: ,Az én első könyvem nem az Ábécé volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv, Flóri könyve. Ennek a könyvecskének minden versikéjét, minden mondatát, elejétől végéig olvastam százszor meg százszor, kicsi agyamban vittem az iskolába minden betűjét, képecskéjét. Ez maradt sok esztendeig legkedvesebb könyvem, az én gyermekkoromnak egyeden gyermekkönyve. Ennek a könyvecskének leikéből sarjadzott ki az én gyermek-, ifjúsági könyveimnek terebélyes faja. Ez tett adósává a gyermekvilágnak, mindazt a gyönyörűséget, mit egyeden könyv szerzett a gyermeki léleknek, tetézve adni nektek, gyermekek” Mert olvasni jó! Ezt olyan komolyan vette, hogy később, amikor országgyűlési képviselőnek választották, egy beszédben hívta fel a honatyák figyelmét arra, hogy nem a hol jobb, hol rosszabb fordítású német gyermekkönyveket kell a magyar gyerekek kezébe adni, hanem meg kell teremteni a magyar gyermekirodaimat. Számos követője akadt Az 1800-as évek végén sok jeles magyar író fordul a gyermekirodalom felé, Jókaitól Mikszáthon át Móriczig, de Kosztolányi vagy Babits sem tartotta rangon alulinak, hogy gyermekverset írjon. 1899-ben Pósa Lajos vezetésével létrejött az első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom címmel. A lapban már az illusztráció is fontos szerepet kapott, a mesék, versek mellett voltak benne földrajzi, történelmi tárgyú ismeretterjesztő írások is. A szerkesztő bácsi postája című rovatban a gyerekek leveleire válaszoltak a szerzők. 1885-ben létrejön a Singer és Wolfner Kiadó, amely szívügyének tartja, hogy kiadjon gyermekeknek szóló irodalmat. Fokozatosan megjelentek a gyerekkönyvtárak, gyerekkönyvesboltok, sok író kifejezetten gyermekek számára kezdett alkotni. A gyermekirodalom azóta is egyenértékű része a magyar irodalomnak, sőt, azt lehet mondani, újra reneszánszát éh. Mert a mai gyerekek is tudják, hogy olvasni még mindig a legjobb szórakozás a világon. Vrabec Mária » Részletek Flóri könyvéből „Gesztenye - fa nagyra nőhet, Több száz esztendeig élhet, Jó gyümölcsöt ad a fája, Asztalos munkát deszkája." „A kisleány fon és köt, Kötőtűt is kap ötöt, A fiú fúr s faragcsál Sípot, furulyát csinál, A falakra nem firkál." „Tudni szép, nem tudni kár, tanulni nem akarni gyalázat." „Szurokhoz nyúlsz mocskos lész Rosszak között rosszat tész." „Hibáinkat nem látjuk De másban feltaláljuk." Jó a gazdag, jó a bölcs, De még jobb a jó erkölcs." „Bocsáss meg annak, ki megbántott; Ellenségből lesz barátod." „Pest-Budáról sok nép kijár, Nem ritka a magyar szó már; Mert még a ki nem is magyar, Beszélni e nyelven akar." „A kakasok berzenkednek, Csekélységen összevesznek. Emberek közt rósz szokás Az ily kakas-bajvivás." „Szülőidnek s tanítódnak legjobban adsz hálát, Ha megteszed mit mondanak s fogadod tanácsát." A ki a jó tanácsot megveti S mindig csak a maga fejét követi: Sokszor drágán megadja árát, Egész életére vallja kárát." „Az idő drága kincs, Ezt ha te elvesztegeted, Pótlója sehol sincs, Mert vissza már nem nyerheted." „Senkiről roszat ne beszélj, Hogy másokkal békében élj," „Ételben, italban telhetetlenség Után jő bizonynyal baj és betegség."
