Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-19 / 114. szám
www.ujszo.com | 2018. május 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A semlegesség csak egy rossz álom A lakosság több mint fele valahová középre sorolná az országot LAJOS P. JÁNOS I jesztő tanulmánnyal jelentkezett be a Globsec biztonságpolitikai intézet a hasonló nevű pozsonyi konferencia idei felvezetéseképpen. A tanulmány alapjául több felmérés szolgál, amelyek során a lakosság attitűdjét vizsgálták az ország irányultságával kapcsolatban. Az egyik megdöbbentő adat, hogy a lakosságnak mindössze 21 százaléka tartja magát a Nyugathoz tartozónak, igaz, keleti irányultságot is csak 13 százalék jelölt meg. A lakosság több mint fele bizonytalanul, valahová középre sorolná az országot, egyfajta neutrális helyzetet képzel el a Nyugat és a Kelet között. Sokak szerint szerencsés véletlenek sorozata, hogy Szlovákia jelenleg ott tart, ahol tart, vagyis tagja az Európai Uniónak és aNATO- nak, sőt tagja az eurózónának és - részben ez utóbbiból is következően - olyan országként emlegetik, mint amelyik egy többsebességes unió létrejötte esetén az unió magjának, gyorsabban integrálódó csoportjának is tagja lehet. Valóban a véletleneknek vagy a szerencsés jó pillanatban bekövetkező pozitív változásoknak köszönhető ajelenlegi helyzet, hiszen 1998 előtt, a meciarizmus idején még az sem tűnt biztosnak, hogy a közeli jövőben tagjai lehetünk az Európai Uniónak, ráadásul akkor lekéstük a NATO keleti bővítésének első hullámát. Egyáltalán nem volt biztos, hogy 1998-ban nem Vladimír Meciar alakíthat kormányt még négy évre, és 2002-ben is inkább meglepetés volt, mint evidencia az újabb Dzurinda-kormány felállása. Ennek a két választási eredménynek köszönhető, hogy tagjai lettünk a NATO-nak, és az első keleti bővítési hullámban, 2004-ben bekerültünk az EU-ba is. Bár a NATO-tagság támogatottsága korábban sem volt túlságosan erős Szlovákiában, az EU-csatlakozást azonban mindig is a lakosság abszolút többsége támogatta. Ezért is kicsit meglepő, hogy most csak 53 százalék tartja előnyösnek az uniót. Igaz, ha szavazni kellene a tagságról, 66 százalék most is igent mondana. Ugyan egy év alatt 7 százalékponttal, 53 százalékra nőtt azok aránya is, akik a NATO-ban maradásra szavaznának, viszont a kilépésre voksolók aránya 10 százalékponttal, 31 százalékra emelkedett. A NATO- és EU-ellenesség szorosan összefügg az „oroszbarátsággal”, ami Szlovákiában erős trend, és sokszor felbukkan a legmagasabb szintű vezetők, elsősorban a Smer és az SNS politikusainak körében is. Elég csak Robert Fico szokásos május 8-9,-i szerepléseit figyelni: rendszeresen az orosz nagykövetség embereivel emlékezik a második világháború európai befejeződésére, szívesen koszorúz a pozsonyi Slavínon. Idén különösen erős beszólása volt az exminiszterelnöknek: nem csatlakozunk az oroszellenes őrülethez, jelentette ki. Andrej Danko SNS- elnöknek sem kell a szomszédba mennie néhány oroszbarát kijelentésért. Az oroszbarát álláspont teijesztői közé tartoznak a szokásos szélsőséges körök, Marian Kotlebáék és egyéb szélsőjobboldali szervezetek mellett volt vezető politikusok, például a kereszténydemokrata Ján Carnogursky is. Mindezt a Smer általában ellensúlyozni próbálja valamilyen EU- pozitív, a Nyugat iránti elkötelezettséget bizonygató üzenettel. Peter Pellegrini miniszterelnök és külügyminisztere, Miroslav Lajcák a Globsec-konferencián megerősítette Szlovákia Nyugathoz való tartozását. Kérdés azonban, hogy ez a Smer választóihoz hogyan és milyen formában jut el. A párt vezetőinek kétkulacsos politizálása nem erősíti a nyugati orientációt a lakosság körében. Hiába mondja Pellegrini a Globsecen, hogy a neutralitás nem alternatíva Szlovákia számára és „ez veszélyes kísérletezés lenne a jövőnkkel”, ha nem hajlandó határozottan fellépni a putyini Oroszország által terjesztett dezinformációk okozta veszéllyel szemben. E nélkül jövőre csak a helyzet romlásáról tudunk majd beszámolni a pozsonyi biztonságpolitikai konferencián. Náci csapda MÓZES SZABOLCS H osszú hónapok után a Kotleba-kompánia ismét magára irányította a figyelmet. Ezúttal nem masíroznak, hanem politikai csapdát állítottak. Az elmúlt három hónap nem a parlamenti fasiszták időszaka volt. A Kuciak-gyilkosság utáni események olyan koordináta-rendszerben zajlottak, amelyben nem talált életteret a Kotleba-párt. A bűnszervezetekkel és oligarchákkal kooperáló kormányzattal sorsközösséget vállalni egyet jelentett volna a politikai öngyilkossággal, de a másik oldalra sem állhatták, hiszen már Robert Fico Sorosfordulata előtt azt hirdették, hogy a kormányellenes tüntetéseket külföldi ügynökök szervezik, és természetesen a tiltakozók sem kértek Kotlebáékból. így viszont a párt kimaradt a médiafigyelmet vonzó eseményekből. Kotlebáék körmönfont trükkel próbálnak felhajtást generálni maguk körül, nem eredménytelenül. Lemásolták a hazainál életpártibb - liberális jelzővel: szigorúbb - lengyel abortusztörvénye és csaliként benyújtották a parlamentbe. A lépéstől kettős hatást várnak. A hazai abortuszszabályozás régóta céltáblája a konzervatív tábornak, korábban a kereszténydemokrata politikusok próbálták megváltoztatni, az utóbbi években pedig civil kezdeményezések. Több tízezres életpárti felvonulások zajlottak Kassán, majd Pozsonyban, amelyek ugyan nem kaptak akkora médiafigyelmet, mint a posztmodem kánonba beilleszthető, pár száz fos melegfelvonulások, ám egy izmos tábor épült ki a konzervatív gondolatok mentén. A politika eddig nem tudott hatékonyan reagálni erre a civil keresletre, Kodéba pedig ezt az üres területet próbálja most becserkészni. Törvényjavaslatától nemcsak új szavazókat remél, hanem politikai legitimitást is a konzervatív körökben. Másik célja a konzervatív képviselők kellemetlen helyzetbe hozása. Hogyan szavazzon egy képviselő, ha mélységesen egyetért a tervezet tartalmával, kiemelten fontosnak tartja az ügyet, ám a beteijesztő elfogadhatatlan számára? Tisztán hipotetikusan: mit tenne egy liberális honatya, ha kommunisták teijesztenék be a regisztrált partnerséget bevezető tervezetet? Ha egy konzervatív képviselő nem szavazza meg a Kotleba-javaslatot, árulással, kétszínűséggel fogják vádolni, ha rábólint, a másik oldal lefasisztázza. Mi lehet a megoldás a demokratikus képviselők számára? Nem szavazni. A parlamentben nem kell igennel vagy nemmel voksolni, lehet tartózkodni is, vagy a büfében szendvicset enni, amíg zajlik a szavazás. Egy igennel ugyanis csak Kotlebát, nem pedig az ügyet segítenék. Sőt, ha egy-egy képviselő elmagyarázza, hogy egy Kotleba-javaslatot elvből nem szavazhat meg, hozzáteheti: a tervezet hiányos volt és sajátjavaslatot készít. Lelkiismereti problémái semmiképp sem lehetnek, hiszen a fasiszták tervezetének minimális esélye sincs a parlamenti sikerre. A történelem már bizonyította: a fasiszták, nácik, neonácik által vallott ateista, néhol újpogány ideológia számára a kereszténység pont olyan ellenség, mint a többi. Csak a szalámitaktika belső logikája alapján nem a sor elején, hanem a vége felé található. Számukra a vallásos vagy konzervatív értékrend csak álca, tevékenységük, elveik alapvetően ütköznek a nyugati civilizáció kereteit adó keresztény tanokkal. A vízbefojtós Gina: egy kémnő a CIA élén (TASR/AP-felvétel) A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) történetében a 61 éves Gina Haspel lesz az első női igazgató, ráadásul pályafutása során végig a terepen végzett hírszerzői munkát. A szenátusi meghallgatást megelőző vitákban és a szenátus hírszerzési bizottságában tartott meghallgatáson a közvélemény sok mindent megtudhatott Gina Haspel múltjáról, az információk azonban jószerével csak a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után, a George W. Bush kormányzata idején bevezetett, a terroristagyanús foglyok „megerősített módszerekkel folytatott” kihallgatására vonatkoztak. Ezeken kínzásokkal, például vízbe fojtás szimulálásával próbálták meg vallomásra bírni a gyanúsítottakat. Gina Haspel jelen volt ilyen kihallgatásokon, sőt, az e célra külföldön létrehozott egyik titkos amerikai börtönt, a thaiföldit ő irányította, és hírek szerint részt vehetett a kínzásokban. Konkrétumok nem derültek ki, részben mert ezek változatlanul szigorúan titkos információk, részben pedig mert még a Bushadminisztráció elrendelte a kínzásokra vonatkozó dokumentumok, jegyzőkönyvek, fotók, videók megsemmisítését. A módszer akkor is, most is nagy vitákat keltett. Azóta már betiltották, A Főnéni ám változatlanul sokan osztják Dick Cheney, George W. Bush alelnöke álláspontját, aki a napokban is védte az ilyen kihallgatásokat. Kijelentette: a 2001. szeptember 11-i,terrorakciók kiagyalójától, Hálid Seikh Mohamedtől is így jutottak értékes információkhoz, amelyek végül az al- Kaida vezetőjéhez, Oszama bin Ladenhez is elvezettek. A szenátusi meghallgatáson Haspel azt mondta: . ma már úgy véli, hogy e módszereket talán nem kellett volna alkalmazni, de akkoriban ezek segítségével értékes információkhoz jutottak, és ezeknek köszönhetően terrorakciókat sikerült megakadályozni. A CIA új igazgatóját a hírszerzőknél tisztelet övezi, s a politikusok jó része is felkészültnek, jó vezetőnek tartja. Richard Burr, a szenátus hírszerzési bizottságának elnöke úgy fogalmazott, nála alkalmasabb jelöltet Donald Trump elnök nem is választhatott volna. Mindennek ellenére Gina Haspelről nem sokat tudni, az arca is sokáig ismeretlen volt a nyilvánosság előtt. A Cl A márciusban tett közzé róla egy elnagyolt életrajzot és néhány fotót. Gina Haspel 1957-ben született, ötgyermekes családban. Gyerekkorát több országban töltötte, mivel édesapja az amerikai légierőnél szolgált. Nagy-Britanniában érettségizett, majd a Kentucky államban lévő Louisville egyetemére járt. Újságírást és idegen nyelveket - franciát és spanyolt - tanult. 1985-ben lépett be a CIA-hez. „Kalandokra vágytam külföldön, ahol hasznosíthattam nyelvtudásomat is, és a CIA ezt lehetővé tette”—fogalmazott. Teljesített szolgálatot Európában, Eurázsiában, Afrikában, de a fedőakciók változatlanul érvényben lévő titkossága miatt nem tudni, pontosan hol. Először Afrikában járt. „A beosztásom olyan volt, mintha egyenesen egy kémregényből léptem volna elő. Ennél jobbat elképzelni sem tudtam volna” - mondta erről a korszakáról. Később megtanult oroszul és törökül is, majd az 1990-es években Azerbajzsádban dolgozott. A 90-es évek végén kitüntetést kapott két feltételezett dzsihádista kézre kerítéséért. Ez a hadművelet szintén titkos még, de újságírók a dátumok alapján kiderítették, hogy akkoriban valószínűleg Tanzániában és Kenyában dolgozott. Éppen 2001. szeptember 11-én, az Egyesült Államok ellen elkövetett terrormerényletek napján vette át új beosztását, és az ügynökségen belül létrehozta a terrorellenes központot. Fedett ügynökként dolgozott egészen 2017-ig, amikor a CIA új igazgatójának, az időközben külügyminiszterré kinevezett Mike Pompeónak a helyettese lett. (MTI)
