Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-28 / 98. szám

20 SZALON ■ 2018. ÁPRILIS 28. www.ujszo.com (Lukács Zsolt karikatúrája) Új könyv az Esterházyakról A Esterházyak frak­f\ _ női ifjabb ága Ll Ff címmel kémyelvű / 1 / tanulmánykö-JL m tét jelent meg a közelmúltban a Szenei Városi Múzeum és Szene város gondozá­sában. Az 552 oldalas, gazdagon adatolt és illusztrált kiadvány az egyik legjelentősebb, tájainkhoz is ezer szállal kötődő magyar főúri családdal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények összefoglalója. Bár a Stresnák Gábor múze­umigazgató szerkesztette kötet az intézmény által szervezett két nemzetközi konferencia tanulmá­nyokká érlelt előadásaiból indul, amolyan „kollektív monográfia­ként” is értelmezhető. Mozaikok­ból - a szlovákiai, magyarországi és oroszországi Esterházy-kutatás leg­újabb eredményeiből - áll ugyan, ám a szerzők kontextusteremtő bevezetőinek-összegzéseinek köszönhetően mégis szinte teljes képet kapunk nemcsak a ffaknói ifjabb ágról, hanem a Galántáról kisarjadó egész famíliáról is. Tizenkilenc szerző összesen 23 írása szerepel a könyvben hat te­matikus csokorba rendezve. Előbb Diana Duchonová ad áttekintést arról, hogyan emelkedett a család a birtokos köznemesi szintről a magyar politika és közélet csúcsára. Tovább árnyalja a képet Fazekas István Esterházy Ferenc (1715— 1785) magyar udvari kancellárról szóló pályaképe, valamint Olga Khavanova portréja Ferenc bátyjá­ról, a Habsburgokat szentpétervári nagykövetként is szolgáló Esterhá­zy Miklósról (1711-1764). Ezt követően részletes áttekinté­sek sorjáznak a kötetben a família birtokairól, uradalmairól és címe­iről. Fülöp Éva Mária a ffaknói ág dunántúli hitbizományairól (s azon belül a tatai ősi hitbizomány­­ról), Stresnák Gábor a meghatá­rozó 17-18. századi birtokosztá­lyokról (tehát birtokelosztásokról) értekezik, Denis Pongrácztól pedig az Esterházyak címeiről és tisztségeiről kapunk summázatot. Michal Duchon az Esterházyak rezidens mezővárosát, a 18. századi Cseklészt mutatja be a gazdasági háttér egyik példájaként. A manu­fakturális termelés bevezetése terén is élen járó Esterházyak világába enged betekintést Radoslav Ragac Frendel Istvánt, a magyarországi selyemhernyó-tenyésztés úttörőjét és annak szenei tevékenységét taglaló munkájában. Stresnák a szenei és-íK,'x %€?•: a tallósi szegényházakkal kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket foglalja össze. Külön fejezetbe kerültek a főúri repre­zentációval és mece­natúrával kapcsolatos tanulmányok. Ezek közül kettő a pápai Esterházy-kastély- m .f' lyal kapcsolatos: Nagy-Luttenberger Istvánnak köszön- ‘ hetően kirajzo­lódik, miként hangsúlyozták az Esterházyak a család jelentősé­gét e dunántúli központjuk­ban, Bartos György pedig a kastély épí­téstörténetébe ágyazottan a legújabb feltárások eredményeit adja közre. Kövesdi Mónika ahhoz kínál támpontokat, hogy a família milyen indíttatásból és céllal bízott meg művészeket. Rastislav Petrovictól a galántai Esterházy-emlékekről olvasható részletes leírás, Peter Jurkovic pedig a cseklészi kastély építés- és felújí­tás-történetével szolgál. Érdekes színfolt Denis Pongrácz írása az Esterházyak által használt hintók­­ról, kocsikról, továbbá cseklészi ' kocsiszínükről és méneseikről. Érdekes történettudományi vál­tozásra világít rá a tanulmánykötet további témaköre. A pártállami időszak arisztokráciát elmarasz­taló szemléletmódjával szemben egyre árnyaltabb a kép az ado­mányozóként fellépő, szociális és oktatási-kulturális intézményeket fenntartó-működtető Esterházyak­ról is. Henrieta Zazová főként azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak az Ésterházyak a Nagyszom­bati Egyetem működése terén. Szekér Bar­nabás a szenei Collegium Oeconomicum - a tulajdonképpe­ni első magyarországi közgazdaság- és kamaratudományi felsőoktatási intézmény - történetét egészíti ki újabb kutatási eredmények­kel. Ingrid Kusniráková és Éva Kowalská összefoglalói az Ester­házyak támogatásával működő tallósi, szenei és pozsonyi árva­házról, valamint az árvagondozás korabeli gyakorlatáról szólnak. Külön tartalmi egységként értelmezhetők a kötetben azok a tanulmányok, amelyek a főúri csa­lád könyvkultúrához fűződő viszo­nyára mutatnak rá. Verők Atillától Eszterházy Károly egri püspökről és nyomdájáról olvashatunk, Nagy Andor pedig Eszterházy Károly munkája mellett 19. századi egri főpapok könyvkiadási tevékeny­ségét is górcső alá veszi. Radoslav Ragac a család cseklészi hitbizo­mányi könyvtárának újonnan fellelt Jf részéről ír. j Miként a többi arisztok­rata családé, az Esterházyak története is rop­pant adatgazdag. Ä rendszerváltozás után sok esetben újraértelmezésre és árnyalásra van szükség. Ahhoz, hogy a határokon átnyúló kutatás és a térség országaiban tevékenykedő szakem­berek együttműködése a lehető leghatéko­nyabb legyen, a levéltári állomány ismerete is fe­lettébb szükséges. Éppen ezért hasznos Laczlavik György áttekintése az ifjabb ffaknói ágnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában fellelhető archív dokumen­tumairól. A kiadványt szakirodalmi, forrás- és képjegyzék, angol összefoglaló és színes kép­melléklet zárja. Utóbbi amolyan vizuális ívet ad az Esterházyakról a fiktív ősöktől kezdve a teljes családfáig. A kötet a szlovák kormányhivatal Nemzetiségi kisebbségek kultúrája 2017 program támogatásával jelent meg. Első, magyar nyelvű bemuta­tója a Pozsonyi Magyar Intézetben zajlott 2018. április 25-én az intézet és a városi múzeum, valamint a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás szervezésében. Korpás Árpád A HÉT SZEMÉLYISÉGE Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Mun Dzse In dél-koreai elnök A pénteki koreai csúcs­­találkozón a politikusok közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben leszögezik, hogy együtt dolgoznak a félsziget atomfegyver-mentesí­tésén. „Nem lesz többé háború a Koreai-félszi­geten, és a béke új kor­szaka kezdődik” - írják a dokumentumban. 2007 óta először tartot­tak Korea-közi csúcs­­találkozót. Mindketten átléptek egy valós és egy szimbolikus határt, (ú) r f r í r re f t e t r r r f r f s r s s s s r c A HÉT ESEMÉNYE Talán emlékeznek még az aranyidai gőzhengerre. A me­­ciari HZDS képviselői tartot­tak egy értekezletet 1993 no­vemberében Kassához közel, a Kelet-szlovákiai Vasmű üdülő­jében. „Mindenkit lehenger­lőnk, teljesüljön az Űr akarata, mindenki csodálkozni fog!” — mondta a miniszterelnök, aki már látta, hogy növekszik az ellenzék, a HZDS-en belül is, és Michal Kovác köztársa­sági elnök is ellenáll. És igaza volt, a kormánya pár hónappal később megbukott. Fél év múlva, 1994 őszén előrehozott választásokat tar­tottak, és Meciar bumeráng­ként tért vissza. Ezt követően mindenki megértette, mit je­lent a gőzhenger: négy év kor­mányzás jött, amely már nem volt demokratikus, és egyre távolabbra sodródott Európá­tól. Fico helyzete kísértetiesen hasonlít a fölidézett helyzetre. A Smer összejövetelén megtud­tuk, hogy az ellenzék, a média, az államelnök - mind vitatják pártja sikereit, és hatalomátvé­telre készülnek. „Sehova nem megyünk. Összekapjuk magun­kat, nem ijedünk meg. Azért fogunk küzdeni, hogy a fontos témáink ne tűnjenek el. Nem engedjük meg, hogy amatőrök, naiv gazdasági elképzeléseikkel veszélybe sodorják az állampol­gárokat” - dühöngött Fico. Egy dologban igaza volt: akár­hány kifogás van is a kor­mányát illetően, nincs olyan politikai erő, amelynek világos, értelmes programja lenne. A választók azért szeretnének előrehozott választásokat, mert úgy vélik, a túlburjánzott korrupciótól csak így szabadul­hatnak meg. Fico szavai már egy új kampány kezdetét jelzik, amely már el­kezdődött. Ha az ellenzék nem kapja össze magát, a bumeráng visszatér. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét legnagyobb külpoliti­kai híre történelmi esemény: a koreai háború 1953-as lezárása óta Kim Dzsong Un szemé­lyében először lépett észak­koreai vezető a demokratikus Dél-Korea földjére. Mun Dzse In dél-koreai elnök hasonló gesztust gyakorolva szintén érintette az északi testvér földjét lábával a két Korea közötti korszakos, azaz korszakzáró találkozó alkalmával. A harma­dik Korea-közi csúcs tényleg történelmi, hiszen a felek meghívták egymást Phenjanba és Szöulba, tárgyaltak már a félsziget atommentesítéséről, s szóba került egy békeegyez­mény lehetősége is. A fordulat annál is hatalmasabbnak tűnik, mert hónapokkal ezelőtt a pjongcsangi téli olimpia előtt még szinte az atomháború árnyéka lebegett a világ felett az észak-koreai-amerikai konfliktus verbális ereje miatt, amelyet a koreai kommunisták felcsavart atom- és rakétaprog­ramja váltott ki. Ehhez képest Kim most azt írta a megbeszé­lések vendégkönyvébe, hogy új fejezet, a béke kora kezdődik. Mindez pedig jó előjel, főpróba a májusi-júniusi Kim-Trump találkozó előtt. A történelem tehát visszatért a politikába, s ezúttal már Ázsiában csinálják. Ehhez persze egyfelől a Szovjet­unió egykori kapitulációjához hasonlóan a Nyugat, illetve immár Kína együttes nyomása, gazdasági szankció kellettek, így a kiszámíthatatlan Kim nem önszántából szelídült. Másfelől az ősi mondás valamennyire most is igazolódni látszik: ha békét akarsz, készülj a háborúra. * * * A hét legfontosabb magyar eseménye a kormányalakítás: Orbán Viktor csapatot hirde­tett, véglegessé vált negyedik kabinetje. Balog Zoltán, Lázár János, Fazekas Sándor, Simics­­kó István a távozók, új erős ember lehet Gulyás Gergely, aki lázári és rogáni értelem­ben nagy karrierlehetőséget kapott. A struktúra lényegé­ben változadan, egyebekben stílus és irány nyilvánvalóan a miniszterelnökön múlik.

Next

/
Thumbnails
Contents