Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-28 / 98. szám
20 SZALON ■ 2018. ÁPRILIS 28. www.ujszo.com (Lukács Zsolt karikatúrája) Új könyv az Esterházyakról A Esterházyak frakf\ _ női ifjabb ága Ll Ff címmel kémyelvű / 1 / tanulmánykö-JL m tét jelent meg a közelmúltban a Szenei Városi Múzeum és Szene város gondozásában. Az 552 oldalas, gazdagon adatolt és illusztrált kiadvány az egyik legjelentősebb, tájainkhoz is ezer szállal kötődő magyar főúri családdal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények összefoglalója. Bár a Stresnák Gábor múzeumigazgató szerkesztette kötet az intézmény által szervezett két nemzetközi konferencia tanulmányokká érlelt előadásaiból indul, amolyan „kollektív monográfiaként” is értelmezhető. Mozaikokból - a szlovákiai, magyarországi és oroszországi Esterházy-kutatás legújabb eredményeiből - áll ugyan, ám a szerzők kontextusteremtő bevezetőinek-összegzéseinek köszönhetően mégis szinte teljes képet kapunk nemcsak a ffaknói ifjabb ágról, hanem a Galántáról kisarjadó egész famíliáról is. Tizenkilenc szerző összesen 23 írása szerepel a könyvben hat tematikus csokorba rendezve. Előbb Diana Duchonová ad áttekintést arról, hogyan emelkedett a család a birtokos köznemesi szintről a magyar politika és közélet csúcsára. Tovább árnyalja a képet Fazekas István Esterházy Ferenc (1715— 1785) magyar udvari kancellárról szóló pályaképe, valamint Olga Khavanova portréja Ferenc bátyjáról, a Habsburgokat szentpétervári nagykövetként is szolgáló Esterházy Miklósról (1711-1764). Ezt követően részletes áttekintések sorjáznak a kötetben a família birtokairól, uradalmairól és címeiről. Fülöp Éva Mária a ffaknói ág dunántúli hitbizományairól (s azon belül a tatai ősi hitbizományról), Stresnák Gábor a meghatározó 17-18. századi birtokosztályokról (tehát birtokelosztásokról) értekezik, Denis Pongrácztól pedig az Esterházyak címeiről és tisztségeiről kapunk summázatot. Michal Duchon az Esterházyak rezidens mezővárosát, a 18. századi Cseklészt mutatja be a gazdasági háttér egyik példájaként. A manufakturális termelés bevezetése terén is élen járó Esterházyak világába enged betekintést Radoslav Ragac Frendel Istvánt, a magyarországi selyemhernyó-tenyésztés úttörőjét és annak szenei tevékenységét taglaló munkájában. Stresnák a szenei és-íK,'x %€?•: a tallósi szegényházakkal kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket foglalja össze. Külön fejezetbe kerültek a főúri reprezentációval és mecenatúrával kapcsolatos tanulmányok. Ezek közül kettő a pápai Esterházy-kastély- m .f' lyal kapcsolatos: Nagy-Luttenberger Istvánnak köszön- ‘ hetően kirajzolódik, miként hangsúlyozták az Esterházyak a család jelentőségét e dunántúli központjukban, Bartos György pedig a kastély építéstörténetébe ágyazottan a legújabb feltárások eredményeit adja közre. Kövesdi Mónika ahhoz kínál támpontokat, hogy a família milyen indíttatásból és céllal bízott meg művészeket. Rastislav Petrovictól a galántai Esterházy-emlékekről olvasható részletes leírás, Peter Jurkovic pedig a cseklészi kastély építés- és felújítás-történetével szolgál. Érdekes színfolt Denis Pongrácz írása az Esterházyak által használt hintókról, kocsikról, továbbá cseklészi ' kocsiszínükről és méneseikről. Érdekes történettudományi változásra világít rá a tanulmánykötet további témaköre. A pártállami időszak arisztokráciát elmarasztaló szemléletmódjával szemben egyre árnyaltabb a kép az adományozóként fellépő, szociális és oktatási-kulturális intézményeket fenntartó-működtető Esterházyakról is. Henrieta Zazová főként azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak az Ésterházyak a Nagyszombati Egyetem működése terén. Szekér Barnabás a szenei Collegium Oeconomicum - a tulajdonképpeni első magyarországi közgazdaság- és kamaratudományi felsőoktatási intézmény - történetét egészíti ki újabb kutatási eredményekkel. Ingrid Kusniráková és Éva Kowalská összefoglalói az Esterházyak támogatásával működő tallósi, szenei és pozsonyi árvaházról, valamint az árvagondozás korabeli gyakorlatáról szólnak. Külön tartalmi egységként értelmezhetők a kötetben azok a tanulmányok, amelyek a főúri család könyvkultúrához fűződő viszonyára mutatnak rá. Verők Atillától Eszterházy Károly egri püspökről és nyomdájáról olvashatunk, Nagy Andor pedig Eszterházy Károly munkája mellett 19. századi egri főpapok könyvkiadási tevékenységét is górcső alá veszi. Radoslav Ragac a család cseklészi hitbizományi könyvtárának újonnan fellelt Jf részéről ír. j Miként a többi arisztokrata családé, az Esterházyak története is roppant adatgazdag. Ä rendszerváltozás után sok esetben újraértelmezésre és árnyalásra van szükség. Ahhoz, hogy a határokon átnyúló kutatás és a térség országaiban tevékenykedő szakemberek együttműködése a lehető leghatékonyabb legyen, a levéltári állomány ismerete is felettébb szükséges. Éppen ezért hasznos Laczlavik György áttekintése az ifjabb ffaknói ágnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában fellelhető archív dokumentumairól. A kiadványt szakirodalmi, forrás- és képjegyzék, angol összefoglaló és színes képmelléklet zárja. Utóbbi amolyan vizuális ívet ad az Esterházyakról a fiktív ősöktől kezdve a teljes családfáig. A kötet a szlovák kormányhivatal Nemzetiségi kisebbségek kultúrája 2017 program támogatásával jelent meg. Első, magyar nyelvű bemutatója a Pozsonyi Magyar Intézetben zajlott 2018. április 25-én az intézet és a városi múzeum, valamint a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás szervezésében. Korpás Árpád A HÉT SZEMÉLYISÉGE Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Mun Dzse In dél-koreai elnök A pénteki koreai csúcstalálkozón a politikusok közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben leszögezik, hogy együtt dolgoznak a félsziget atomfegyver-mentesítésén. „Nem lesz többé háború a Koreai-félszigeten, és a béke új korszaka kezdődik” - írják a dokumentumban. 2007 óta először tartottak Korea-közi csúcstalálkozót. Mindketten átléptek egy valós és egy szimbolikus határt, (ú) r f r í r re f t e t r r r f r f s r s s s s r c A HÉT ESEMÉNYE Talán emlékeznek még az aranyidai gőzhengerre. A meciari HZDS képviselői tartottak egy értekezletet 1993 novemberében Kassához közel, a Kelet-szlovákiai Vasmű üdülőjében. „Mindenkit lehengerlőnk, teljesüljön az Űr akarata, mindenki csodálkozni fog!” — mondta a miniszterelnök, aki már látta, hogy növekszik az ellenzék, a HZDS-en belül is, és Michal Kovác köztársasági elnök is ellenáll. És igaza volt, a kormánya pár hónappal később megbukott. Fél év múlva, 1994 őszén előrehozott választásokat tartottak, és Meciar bumerángként tért vissza. Ezt követően mindenki megértette, mit jelent a gőzhenger: négy év kormányzás jött, amely már nem volt demokratikus, és egyre távolabbra sodródott Európától. Fico helyzete kísértetiesen hasonlít a fölidézett helyzetre. A Smer összejövetelén megtudtuk, hogy az ellenzék, a média, az államelnök - mind vitatják pártja sikereit, és hatalomátvételre készülnek. „Sehova nem megyünk. Összekapjuk magunkat, nem ijedünk meg. Azért fogunk küzdeni, hogy a fontos témáink ne tűnjenek el. Nem engedjük meg, hogy amatőrök, naiv gazdasági elképzeléseikkel veszélybe sodorják az állampolgárokat” - dühöngött Fico. Egy dologban igaza volt: akárhány kifogás van is a kormányát illetően, nincs olyan politikai erő, amelynek világos, értelmes programja lenne. A választók azért szeretnének előrehozott választásokat, mert úgy vélik, a túlburjánzott korrupciótól csak így szabadulhatnak meg. Fico szavai már egy új kampány kezdetét jelzik, amely már elkezdődött. Ha az ellenzék nem kapja össze magát, a bumeráng visszatér. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét legnagyobb külpolitikai híre történelmi esemény: a koreai háború 1953-as lezárása óta Kim Dzsong Un személyében először lépett északkoreai vezető a demokratikus Dél-Korea földjére. Mun Dzse In dél-koreai elnök hasonló gesztust gyakorolva szintén érintette az északi testvér földjét lábával a két Korea közötti korszakos, azaz korszakzáró találkozó alkalmával. A harmadik Korea-közi csúcs tényleg történelmi, hiszen a felek meghívták egymást Phenjanba és Szöulba, tárgyaltak már a félsziget atommentesítéséről, s szóba került egy békeegyezmény lehetősége is. A fordulat annál is hatalmasabbnak tűnik, mert hónapokkal ezelőtt a pjongcsangi téli olimpia előtt még szinte az atomháború árnyéka lebegett a világ felett az észak-koreai-amerikai konfliktus verbális ereje miatt, amelyet a koreai kommunisták felcsavart atom- és rakétaprogramja váltott ki. Ehhez képest Kim most azt írta a megbeszélések vendégkönyvébe, hogy új fejezet, a béke kora kezdődik. Mindez pedig jó előjel, főpróba a májusi-júniusi Kim-Trump találkozó előtt. A történelem tehát visszatért a politikába, s ezúttal már Ázsiában csinálják. Ehhez persze egyfelől a Szovjetunió egykori kapitulációjához hasonlóan a Nyugat, illetve immár Kína együttes nyomása, gazdasági szankció kellettek, így a kiszámíthatatlan Kim nem önszántából szelídült. Másfelől az ősi mondás valamennyire most is igazolódni látszik: ha békét akarsz, készülj a háborúra. * * * A hét legfontosabb magyar eseménye a kormányalakítás: Orbán Viktor csapatot hirdetett, véglegessé vált negyedik kabinetje. Balog Zoltán, Lázár János, Fazekas Sándor, Simicskó István a távozók, új erős ember lehet Gulyás Gergely, aki lázári és rogáni értelemben nagy karrierlehetőséget kapott. A struktúra lényegében változadan, egyebekben stílus és irány nyilvánvalóan a miniszterelnökön múlik.
