Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-28 / 98. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2018. ÁPRILIS 28. 21 TÁRCA A SZALONBAN Németh Zoltán Lost in Translation M egérkezés egy idegen országba: elveszített ének, csavargófiitty fordul meg a levegőben, pedig az egy idegen nyelv, rozsdás hússzelet csikorgása a szájban, pedig az egy idegen nyelv, hamisítványok osztogatása, pedig az egy idegen nyelv, szétrágott sörösüveg ropogtatása a fogak között, pedig az egy idegen nyelv. Megérkezés egy idegen országba: ő is valaki más lesz, az, amit a nyelv enged, az elveszített múlt helyén üres sírás, csak a jelen sima mozgása az arcán, mint amikor a felhő árnyéka vonul át a szemen. Megérkezés az idegen országba: elhagyott beszélgetések az árokszélen, két kézzel kiszórt, kidobott tudás, a semmiről. Jelentéktelen, félig bekötött szemmel látni, félig bekötött szájjal ízlelni, gumikesztyűvel a kézen megérezni. Megérezni azt, hogy ki lehet itt belőle. Az első meglepetés: az éneklő nyelvűek országát felváltotta a magánhangzók nélkül beszélők népe. Az előbbieknél a gyerekek kottából tanulják a nyelvet, az autóbuszon, vonaton vonalas füzetből éneklik a dialógusokat egymásnak, zenekönyvből tanulják a matematikát, fizikát, nyelvtant. Az utóbbi országban viszont ragasztószalaggal a szájukon járnak otthon és az iskolában is, így gyakorolva a lehető legminimálisabb szájmozgást és mimikát. Beszélni mozduladan arccal, összezárt szájjal: valódi istenkísértés, a hihetedenség esztétikája! Mintha kőszobrok, kőistenek arcára függesztenénk tekintetünket, és az ő beszédüket hallanánk, ahogy mozduladanul, magánhangzók nélkül őrlik a nyelvet. A középiskolában késpengét tesznek a gyerekek szájába, és így gyakorolnak órákon át, testnevelésen, történelmen, biológián. A homlok magas, értelmes, isteni mozduladansága uralkodik a rágóizmok és a mandibula fölött. A nervus facialis elképesztően visszafogott energikussága már messziről felkelti a figyelmet. A zygomaticus nyilván csak sokévi kíméleden edzéssel válik alkalmassá erre a feladatra. A muscula depressor anguli oris és a muscula levator labbi superioris által bezárt terület, mint egy mozduladan sportpálya vagy könyvlap, amelyen iszonyú csaták zajlanak. A nyelv készíti el az arcot. A homokcsikorgást a fogak között, az életen át tartó idomítást. A második meglepetés: amikor kijutott a hegyek és dombok öleléséből, és eljutott ebbe az országba, rájött, hogy hatalmas teherbírással minden energiát arra fordítanak lakosai, hogy itt egyeden hegycsúcs, egyeden domb, egyeden kupac ne maradjon. Óriási szerkezetekkel bontják a hegyeket, és mérnökök ezrei dolgoznak azon, hogy a tengertől az országhatárig egyeden matematikailag tökéletes sík felszín jöjjön létre. Igen, a tökéletesség ábrándja, amelynek eléréséhez nem sajnálják az energiát, immár 1400 év óta! Vajon milyen lehet ez a nép, hogyan gondolkodik, megvalósul-e utópiája? És: hogyan, mi módon válhat részévé az idegen? Ha autóval utazunk ide, akkor már messziről hatalmas táblákon hirdetik, merre lehet kábítószert vásárolni, sőt, a könnyebb elérhetőség kedvéért telefonszámok is szerepelnek az útjelző oszlopokon. A város mellékutcáiban dílerekre hívja fel a figyelmet a közigazgatás, a drogfogyasztást az állam támogatja. Az utcákon, a járdán szétdobált fegyverek, néha csőre töltve, szőke hajú gyerekek fociznak velük és kiabálják, gól, ha egy bokor ágai közé rúgják. Az itt élők kerülik saját lakásukat, húzzák-halasztják a hazatérést, a családtagok a város egy-egy pontján bóklásznak, kerülik egymást, mire a fáradtság végre hazakényszeríti őket. A friss kenyeret megvetik, és értéktelen dolgokkal fizetnek az áruért. A gyerekek gázt fogyasztanak, az anyák gázzal mossák a ruhákat, gázzal tisztítják az utakat. Egyeden országot gyűlölnek, amely ellen propagandahadjárat zajlik a tévéreklámokban, válogatás nélkül minden csatornán, gonosz fétisként ábrázolva: Katar. De minden nő szűz, élete végéig, a gyermekáldást, szaporulatot a valláson keresztül oldják meg. És csak a terek nyugati felében található WC. Most már tudta, élete gyönyörű fordulatot vesz. A parkban egy amerikai gyártmányú gépfegyvert talált, végigrugdosta a körúton, a csillogó fém engedelmesen hempergett talpa alatt, kedve támadt szájába venni a csövét. Két kisgyerek egy megállíthatadanul pörgő Mauser M12-essel passzolgatott a buszmegállóban, az emberek közömbösen fordították el fejüket, a puska néhányszor eldördült, majd a szél az épület sarkába sodorta az elhasznált lőfegyverek közé. Megszomjazott, kinyitotta a gázcsapot, és mélyen megszívta a rézcsövet. Az íz fenomenális volt, de hirtelen kedve támadt epres ízesítésű anyagra, amelyet a közeli boltban árusítottak lecsavarható tetejű palackban. Majd egy üres lakásban húzta meg magát, tudta, nem kell tartania a helyiektől, csak késő éjszaka érkeznek haza. A lakás nyugati részén megtalálta a mellékhelyiséget, a tévében reklámok, a Katartól elborult emberek számára ajánlottak szopogatótablettákat. Talált néhányat a polcon, és valóban: mintha kevésbé gyűlölné az olajmágnásokat, sejkeket. Ahogy lement a nap, kilépett az utcára. Még nem döntötte el, a jobb vagy a bal oldali kis utacskán induljon el, kokain, heroin, marihuána, pervitin, képzeletében a lehetőségek beláthatadan tartománya. De van, amikor nem kell a kábítószer, elég az idegenség olyan fokú áradása, hogy szédül, kavarog, forog a világ. Elég egy idegen nyelv, és más lesz ő is. Arra gondolt: egy nőt fog szerezni magának, akivel érintedenül élhet élete végéig. LAPAJANLO FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN Ali pasa dzsámija II. / az új sehidek Replika - Társadalomtudományi folyóirat. 104. szám - Szegénység Újragondolt szegénység címmel szervezett a Blinken OSA Archívum konferenciát 2016 szeptemberében, abból az alkalomból, hogy Kemény István (1925-2008) irathagyatéka nyilvánosan kutathatóvá vált. Kemény „a magyar szociológia kiemelkedő alakja, a szegénykutatás meghatározó személyisége nevén nevezte a társadalmi jelenségeket: munkás- és cigánykutatásai mindmáig viszonyítási pontként szolgálnak a fiatalabb generációk számára.” ,A szegénység és kirekesztettség olyan társadalmi jelenségek, amelyeket sokan vizsgáltak már, és amelyek csökkentéséért sokan sokféleképpen tettek és tesznek, mégis újratermelődnek. A szociológia és a rokon tudományok feladata minden korban, hogy feltárják e jelenségek társadalmi viszonyait, okait, bemutassák a szegénységben és kirekesztettségben élők életét, és szembesítsék ezzel a társadalmat és a döntéshozókat. A szegénység léte azonban kínos minden politikai rendszer számára: az volt a Kádár-rendszerben, és az most is, amikor a kormányzati kommunikációban még a szó használata sem megengedett.” - írják a szerkesztők, Székely Iván és Koroncai András az Előszóban. A Replika Szegénység számában Szelényi Iván tanulmánya, „Kemény munkásságának három tanulságos elemét emeli ki; (...) Kovái Cecília kulturális antropológiai megközelítő írása, kritikusan vizsgálja a cigányság társadalmi pozíciójának diszkurzív tereit. (...) Szabari Veronika (...) írása Kemény módszertani individualizmusát A hétköznapok forgatagában álló Ali-pasina dzámija forgalmas útkereszteződésbe szorult sírkertjében békésen aludtak a holtak, s várták az ítélet Napját meg a feltámadást, ahogy azt a Próféta a Könyvben (cirab) megírta, mígnem a föld, amelyben addig nyugodtak, kikerült az Ar-Rahím (a Kegyes) uralmát képviselő sztamboli szultán birtokából. Miután az 1878-as berlini kongresszus a Monarchiának ítélte Bosznia-Hercegovinát, s a megszálló csapatok átlépték a Szávát, a muszlint lakosság körében, akik érthető módon a legkevésbé sem szerették volna, hogy a föld, amelyen járnak, a gyaur, katolikus császár uralma alá essen, felkelések törtek ki. Szarajevó megszállása kész katasztrófába torkollott. A civil lakosság, beleértve asszonyokat, öregeket, gyereket, úgy védekezett, ahogy tudott, a megszállás szinte házról házra haladt. A Blazuj és Visoko felől a városba vezető út éppen Ali pasa dzsámija előtt találkozik, nem csoda, hogy itt zajlott az első és legdurvább vérengzés. A Szarajevót körülvevő hegyek biztosítása után a völgybe szorult felkelők a városi lakossággal együtt a dzsámikba menekültek, az ablakokból és a minaretekről igyekeztek megritkítani a katonákat. Ali pasa mecsetjénél ötven ember halt meg, s ötven sehid született (mártír). Égy tanú szerint a minaretből nőket és gyereket hajigáltak le a katonai bajonettekre. A mahala lángokban állt, csak a Kosevo patak fékezte meg, hogy tovább ne terjedjen a városra. A megszállás a pravoszláv (szerb) lakosságnak sem volt ínyére, jól tudjuk ezt már a gimnáziumi érettségire bemagolt, „Gavrilo Princip szerb diák...”- kezdetű mondatból, mely a világháborús narratíva bevezető mondataként szokott szerepelni. Avagy ahogy a Svejk első mondata kezdődik, amelyet magyarra nem lehet elég hűen lefordítani (ld. erről Kappanyos András tanulmányát) „Tak nám zabili Ferdinanda”. A dzsáminál a sarkon álló türbe alatti két nisán története is erre a narratívára fűzhető fel. Tulajdonosai, Avdo Sumbul és Behdzet Mutevelic az 1907-ben (többek közt a kiváló költő, Safvet-beg Basagic által megálmodott) bosnyák (muszlint) kulturális és művészeti lap, a Gajret szerkesztői voltak. A Gajret a bosnyákok (muzulmánok) szerb nemzethez való tartozását propagálta, s a délszlávok Szerb Királyság alatt való egyesítését. A merényletet követő terror folyamán tartóztatták le őket, 1915-ben a kegyeden bánásmód következtében az aradi kazamatákban haltak meg. Maradványaikat csak 1928-ban hozták haza, s jugoszláv eszmét propagálva (hasonlóan a vidovdam mártírokhoz) emeltek türbét föléjük Szarajevó első sehidjei, Ajnided és Semsided közelében. A sírkő különössége, hogy klasszikus szabása és az arab felirat mellett cirill betűs írás is látható rajta, utóbbit legalább meg tudom fejteni: „yMpjiH 3a cjioöo/iy cßora Hapoaa y apancicHM Ka3aMarnMa 1915.” (A szerző felvétele) A mai poszt-háborús megosztottság korában elképzelheteden a nisán szerb (!) írással, hacsak nem kedélyborzoló provokációként. Ám mindez a bosnyák nemzeti identitás alakulása tekintetében - amely a Monarchia korában vette kezdetét, ám sok kacskaringóval tarkított fejlődés, és több háborút és kiábrándulást követve a bosnyákok mai (boszniai muszlimok) önálló nemzetként való meghatározásához vezetett - lényegében természetes. Ugyanúgy természetes, és ma már fájón áthidalhatatlan Musa Cazim Catic bosnyák költő néhány verse: egyikben szerb hazafiságát, míg másikban horvát honszeretetét fitogtatja. Mindezt már a Skenderija szockós bevásárlóközpontjában gondolom Catic kötetét lapozgatva egy antikváriumban, mikor két idősebb nő toppan be, s az eladótól a Korán iránt érdeklődik. Egyikük sincs lefátyolozva, de a régi kétnyelvű kiadást lapozgatva enyhén ironikus megjegyzést tesznek a cirill írásra: „ah, fina cirilica”. Az Ali pasa dzsámija melletti koronként szűkülő temetőt persze már Sumbul és Mutevelic korában sem használták. Ám amikor a háború sötét napjai idején bezárult a várost körülölelő hegyeken az ostromgyűrű, és nem lehetett a városszéli meredélyeken elnyúló mezarjéAxt temetkezni, itt hántolták el az áldozatokat. Ali pasa dzsámijától kezdődött a Miljacka partján a külvárosok felé húzódó sniper alley, a lélekvesztő út. A Skenderija feletti orvlövész-állásokról nem védte semmi a nyűt terepen sem az eleveneket, sem a dzsámit, amely jelentős károkat szenvedett. Csak 2004-ben nyílt meg újra. Az új sehidek sírjain itt is a koráni vers olvasható: „Ne mondjátok arra, kit Allah útján megöltek: »Halottak.« Sőt, mi több! Élnek, csupán nem fogjátok fel.” (al-Baqara, 154) Száz Pál tárgyalja, Virág Tünde pedig a »cigányfalu« mai jelentéséről és értelmezési keretéről ír. (...) Mink András tanulmánya Kemény Szabad Európa Rádió-beli jegyzeteiről” szól. „Gagyi Agnes és Pulay Gergő a szegénységkutatásban és az új középosztálybeli aktivizmusban tapasztalható szolidaritásról, reprezentációról és képviselettől” értekezik. „Miseries Bálint írása a szegénység, a szociológia és a hatalom” viszonyrendszerét vizsgálja.” (...) „Végül az eredeti források kutatói számára Táti Örs Lehel készített tanulságos áttekintést (...) a Blinken OSA Archívum vonatkozó dokumentumairól.” (sz) A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3