Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-26 / 96. szám
www.ujszo.com | 2018. április 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az új kesztyübáb Az egész annyira átlátszó, hogy magyarázkodni se igyekeznek D enisa Saková jelölése a belügyminiszteri posztra nem más, mint a Ficogrini-kormány hiányzó politikai kultúrájának és felelősségtudatának újabb ragyogó példája. A Híd pedig ismét úgy viselkedik, mint egy bólogató kutya a tuning Lada műszerfalán: minél rázósabb az út, annál jobban bólogat. Elmondhatjuk százszor-százezerszer, egy tisztességes országban az elmúlt hónapokban történtek töredéke miatt is kicserélődött volna az uralkodó politikai garnitúra miniszterelnököstül, kormánypártostul, főosztályvezetőstül, portásostul. Mindenestül. De nem. Robert Fico továbbra is úgy áll ki a koalíciós tanács sajtótájékoztatójára, mint a provincia imperátora, Peter Pellegrini, a kormányfő pedig hátul, a sarokban fotoszintetizálgat csendesen - még csak szót se adtak neki a sajtótájékoztatón, jó, hogy meg nem öntözték. Fico tehát végeredményben Pellegrinin keresztül elérte, amit akart - igaz, nem teljesen így tervezte, ő államfő akart lenni 2014-ben, az azért mégis más lett volna. így ez most csak kármentés, hiszen a Smer zuhan, mint a fenéken lőtt vadkacsa. De ami most van, az a lehető legjobb opció Fico számára: felelőssége nincs, az irányítás az övé, és csak azt kell valahogy kitalálnia, hogyan ne végezze úgy, mint Mecíar. Kalinák pedig most ugyanezt érte el Sakovával: a miniszter asszony az integritásnak még csak a nyomát sem mutatta eddig. Az egész helyzet annyira egyértelmű és átlátszó, hogy még csak magyarázni sem nagyon igyekszik senki a a Smerből. Minden jel arra utal, hogy Kalinák felelősség nélkül, a háttérből irányíthatja a hű kádert, akinél nem fenyeget, ami Tomás Druckemél nagy jóindulattal fenyegethetett volna - nevezetesen hogy fellázad, és a saját kezébe veszi a dolgokat. A koalíciós partnerek pedig hallgatnak. Az SNS elnöke, Andrej Danko továbbra is teljesen más dimenzióban vándorol, a többiek pedig inkább ráhagyják, a fáma szerint az alvajárókat sem szabad felébreszteni. A nemzetiek pártvezére így szabadon beszélhet arról egy szociális csomagról szóló sajtótájékoztatón, hány házelnök jött oda hozzá haverkodni egy uniós csúcstalálkozón, két kacsamájas-kaviáros falatka között. A többiek pedig bólogatnak. Igen, Andrej, téged mindenki szeret. A Híd elnökének, Bugár Bélának kicsit nehezebb az élete, de nem sokkal, mert mindig van mivel magyarázni a dolgokat. Ugyan a kommunikációs panel nemrégiben az volt, hogy itt csak és kizárólag a Hídnak köszönhetően távozott Fico és Kalinák is, ám ez most megdőlni látszik. Fico ugyanis egy kicsit sem viselkedik úgy, mint akire Bugár sűrű tömjénfustben olvasta volna rá, hogy apage satanas. Úgyhogy nincs más hátra, fel kell ütni az alibista kifogások nagykönyvét, hogy legalább Sakovával kapcsolatban mentsék, ami menthető. Az „ennek a koalíciónak nincs alternatívája” és az „azt mondjuk el, amit el akarunk mondani”, itt most nem elég, ide már a „mi mindenkit a munkája alapján ítélünk meg” és a „neki is meg kell adni a lehetőséget” ostrombontó mantrákra van szükség. Ezektől bizonyosan megszállja a tüntető tömeget a szentlélek, és mindenki hazamegy Búrlivé vínot meg Barátok köztöt nézni. Persze lehet, hogy azoknak van igazuk, akik nem cselekednek, amikor kellene. Mert könnyen elképzelhető, hogy van az a szociális csomag, van az a minimálbér-emelés és kétnyelvűtábla-mennyiség, amiért a választók behunyják a fél szemüket. Máshol is megesett már, nem ez lenne az első alkalom. Csak jó lenne már hinni a régi mondásban, miszerint a nép nem megvehető. És az is könnyen lehet, hogy hamarosan eljön ez az idő is. Roberta Saková belügyminiszter (Lubomfr Kotrha karikatúrája) Trump júliusban Londonba látogat Brit módiaórtesiilés ekszerint július közepén Nagy-Britanniába látogat Donald Trump amerikai elnök. A Sky News brit hírtelevízió úgy tudja, hogy Trump a nyári londoni látogatásról a januári davosi világgazdasági fórumon állapodott meg Theresa May brit miniszterelnökkel. Korábbi értesülések szerint Trump már februárban Londonba látogatott volna az Egyesült Államok új londoni nagykövetségének avatóünnepségére, ám az amerikai elnök nem sokkal korábban, Twitter-üzenetben közölte, hogy nem vesz részt az eseményen. Trump azzal indokolta februári londoni látogatásának lemondását, hogy a Barack Obama vezette előző amerikai kormányzat „bagóért” adta el a belvárosi Grosvenor Square-en lévő régi nagykövetségi épületet, és most neki kellett volna felavatnia az 1,2 milliárd dollárért felépített új diplomáciai képviseletet. Áz USA új londoni nagykövetségének felépítéséről valójában még Obama elődje, George W. Bush elnök döntött. Trump februári londoni utazása nem az az állami látogatás lett volna, amelyre Theresa May tavaly januárban hívta meg II. Erzsébet királynő nevében az amerikai elnököt, és valószínűleg a nyárra tervezett látogatás sem az lesz, mivel londoni értesülések szerint ez a ceremoniális program - nem utolsósorban a heves brit tiltakozások miatt — egyelőre lekerült a napirendről. A nagy-britanniai állami látogatásra meghívott külföldi államfők hivatalosan a királynő vendégei, a brit királyi protokoll teljes pompájával fogadják és az uralkodó valamelyik rezidenciáján, a londoni Buckingham-palotában vagy a windsori kastélyban szállásolják el őket. Az amerikai elnök nagy-britanniai állami látogatása ellen indított petíciót csaknem 1,9 millióan írták alá. Az egymással hagyományosan rendkívül szoros kapcsolatokat ápoló két ország viszonya az elmúlt hónapok szinte példátlan, nyilvános diplomáciai csőriéi után meglehetősen hűvössé váltak. (MTI) Minek a múlttal foglalkozni? FELEDY BOTOND K ülönleges adottság, ha a múltbeli hibákból tanulni tudunk. Az intelligencia egyik meghatározása szerint az az okos, aki képes más hibájából tanulni és rájönni, hogy érdemes másképp csinálni. Miért nem divatos mostanában a történelmet megidézni és kicsit elmerengeni azon, hogy mit üzen a jövőnek? Talán mert már a történelem is szinte csak pártos olvasatokban létezik. Magyarországon az urbánus-népi, vagy ha úgy tetszik, jobboldali és baloldali verziókban? Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint a II. világháborús időszakra utaló emlékművek körüli óriási viták: Horthy-szobor, megszállási emlékmű, az elhurcolt és kivégzett magyar zsidók egykori lakhelyei előtti úgynevezett botlatókövek, vagy éppen az új Holokauszt múzeum? Nem tudunk sem ezekről, sem például a kommunista ügynökmúltból higgadtan beszélni, következtetéseket levonni. Csehszlovákia története nem kevésbé kényes: beszélni kell a magyarok kitelepítéséről vagy úgymond, jobb a békesség”, nem kell hánytorgatni a múltat? A reszlovalazáltak identitásáról ki beszéljen? Sorolhatnánk napestig. Minderről beszélni kell. Olyan új nézőpontot kell keresni, amely a jövőnkre nézve tartalmaz üzenetet e múltbeli eseményekből. Nem a különbözőségekre rámutatni, hanem arra, amit tanulhatunk. Minap részt vettem a Véresmajor címmel hirdetett budapesti városjáró történelmi sétán. Már önmagában jó, hogy ennyi év után létezik ilyesmi: a nyilas terror tizenkettedik kerületi története két és fél órában, a főbb helyszínek mentén. Látni, hogy nem a németek, hanem mi magunk, magyarok, hogyan nyomorítottuk meg magunkat. Az ostromlott Budapesten 1944 telén kéf tucat fegyveres nyilaskeresztes rettegésben tartotta a városrészt, feltehetőleg sok száz ember megkínzásáért és haláláért felelősek. A tömegsírokat ma sem feltétlenül jelöli emléktábla az utcán. Néhány helyen csak pár éve került fel a ház falára egy-egy tábla, de a környéken lakók sincsenek tisztában a kerületük sötét múltjával. Az iskolámmal szemben két ilyen tömegsír is volt, történelemórán mégsem hallottam róluk, pedig az ablakból rájuk lehetett látni. Kétségtelenül fontos, hogy az élet menjen tovább; nem búslakodni kell a múlton, de mégis, mennyivel egyszerűbb a következő sarkon elkövetett borzalmakat felfogni, mint a távoli Gulágokét vagy más rémtetteket? Alighanem mindannyiunk családjának vannak tapasztalatai a vészkorszakokból. Ha más nem, egyszerűen végignézték, ami történt. Vagy áldozatok voltak, netán elkövetők, néha egy családból mindkettő. Nézzünk körbe az utcánkon, falunkban, városunkban: mikor milyen döntést hoztak elődjeink, ami később katasztrófához vezetett. Meg kellett kötni az alkukat? Hogyan élték túl, akiknek sikerült? Meg fogunk lepődni, mennyi mindenhez adhatnak a válaszok útmutatót. Ezért is érdemes a nagymama, nagyapa képét kitenni: amikor dilemmánk van egy döntés, egy állás, a jövőnk kapcsán, feltehetjük a kérdést - mit mondana a nagyi élettapasztalata? Nem hasonló helyzetben volt? Ideje, hogy hagyjuk, hogy a felmenők történelme a leszármazottak jövőjét javítsa. FIGYELŐ Koreai csúcs: baj a tortán Diplomáciai perpatvart okozott a holnapi, Korea-közi csúcstalálkozóval kapcsolatban a díszvacsorán felszolgálandó desszert. Az édesség miatt Japán diplomáciai úton tiltakozott a szöuli kormánynál. A probléma forrása, hogy a délkoreai elnöki hivatal nyilvánosságra hozta, mit szolgálnak majd fel Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Mun Dzse In dél-koreai elnök díszvacsoráján. A tortán az egységes Korea térképe látható majd, és egy olyan sziget is szerepel rajta, amelyet Japán magának követel. A japán sajtó arról számolt be, hogy a Koreában Tokto, Japánban pedig Takesimának nevezett sziget ábrázolása miatt a tokiói külügyminisztérium fejezte ki tiltakozását a dél-koreai nagykövetségnél. Tokto szigete gyakorlatilag csak egy nagyobbacska szikla a Japántenger déli részén, Japán és Dél- Korea között, azonban évtizedek óta területi vita tárgya. Szöul folyamatosan néhány rendőrt állomásoztál a szigeten, amely a saját megítélése szerint 1945-ben Koreával együtt felszabadult a japán uralom alól. (MTI) Légypiszoknyi probléma Koreától jobbra (TASR/AP-felvétel)
