Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-21 / 92. szám
www.ujszo.com | 2018. április 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Suliknak (is) meg kell buknia Éren a leváltásra MÓZES SZABOLCS A politikai paletta nem SZALAY ZOLTÁN K omikus, de sokszor már inkább csak fárasztó, ahogy ez a megtépázott, egyik botránytól a másikig tántorgó, megfáradt koalíció a saját pótolhatatlanságát bizonygatja. Mást alig tesz, mint értelmezhetetlen sajtótájékoztatókon riogat nap mint nap az ellenzék alkalmatlanságával, illetve időnként néhány százmillió eurót szétoszt a nép között. Szegény, szegény Peter Pellegrini kormányfői munkája pedig másból sem áll, mint hogy ujjaival tömködje be a lékeket a koalíció süllyedő hajóján. Egyszer viszont már nem marad szabad ujja. A felmérések szerint a különbség a Smer és a legerősebb ellenzéki párt, az SaS között néhány százaléknyira olvadt, miközben Robert Fico az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusává vált. Fel kell készülnünk rá, hogy az ország legnagyobb pártjának vezérét hamarosan nem Ficónak, haalakul át egyik napról a nem Richard Suliknak fogják hívni. Az SaS-OEaNO-KDH-Sme rodinakoalíció jelenleg reális alternatíva (esetleg még az MKP-val vagy a Híddal megspékelve) - egy másik kérdés, vajon mennyivel lenne jobb a jelenleginél. A Trend magazin a napokban videóintetjút készített Richard Sulikkal, elsősorban külpolitikai kérdésekről faggatva őt. Sulik populista, népámító szólamai alig maradtak el attól, amit Ficótól megszokhattunk az elmúlt években, talán csak az agresszivitás terén van még némi lemaradása. A „liberális” Sulik fo üzenete még mindig a migránsokkal való riogatás és kultúránk féltése az idegenektől, ebben saj át bevallása szerint Orbán Viktor nagy csodálója. Helyben vagyunk! Gazdasági és közj ogi kérdésekben ugyan a Sulikéra változást hozhat, a politikai kultúra terén aligha: Sulik idegenellenes retorikája mellé oda kell még tennünk Matovic kiszámíthatatlanságát, Kollár kétes üzleti kapcsolatait és Hlina magyarallergiáját. Az eredmény nem túl szívderítő: a tisztességes Szlovákiáért tüntetők aligha ezt akaiják. Viszont jelenleg egyedül ez a kiút látszik a Smer jelentette kínlómásikra dásból, amely a korrupció és az államilag tűrt-támogatott bűnözés egyre mélyebb és mélyebb bugyraiba vezet. Alighanem át kell esnünk egy Sulík-féle megpróbáltatáson, hogy beérhessen az a megújulási folyamat, amely a Kuciak-gyilkosság után vette kezdetét. A politikai paletta nem alakul át egyik napról a másikra, azt hiába vájjuk, hogy Sulíkék helyett a következő választásokra felbukkan egy másik épkézláb vezető erő. Arra sem kell viszont számítani, hogy Sulíkék majd bebetonozzák a hatalmukat legalább annyi időre, mint Fico: ahhoz ők túl szertelenek, széttartóak és megbízhatatlanok. Amíg ellenzékből kell ostorozniuk a kormányt, nincsenek veszélyben, háborítatlanul erősödhetnek, de egy elbaltázott kormányzás hipp-hopp elsodorhatja őket. így indulhat el a valós politikai megújulás: jelenleg még nem sokat tudunk az irányáról, és nem váijuk, hogy ideális állapotokat hoz, de legalább megteremti a lehetőséget a pozitív elmozduláshoz. Az erősödő civil szektor, az egyre kritikusabb sajtó, az öntudatára ébredő középosztály lehet ennek az elmozdulásnak a stabil támasza. ÉS ÉN LESZEK AZ ÚJ KORMÁNYFŐ! ÉN MEG AZ ÚJ KORMÁNYFŐ LESZEK! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Sulik és Matoviő "'■T yF'" # bukjon ma? Amíg a tüntetők Fico, Kalinák és Gáspár ~m fejét követelték, a földművelésügyi miniszter szélár- I nyákban pihent. Legfőbb ideje előszedni! Igor Matovicról sok minden elmondható, ám az egy komoly érdeme, hogy a politikai korrupció témájában mindig tud új információkat előbányászni. Azon sokáig lehetne vitatkozni, pontosan miért is mondott le idő előtt Tomás Drucker belügyminiszter, ám vitathatatlan, hogy távozásának egyik fő motívuma a felesége vállalkozásaival kapcsolatos kellemetlen adathalmaz volt, amelyet az Egyszerű Emberek elnöke adagolt a nyilvánosságnak. A profi krízismenedzser imázsa napról napra sérült, míg végül Drucker - figyelembe véve, hogy Ficóék egyébként is mennyire megkötik a kezét - a távozás mellett döntött. Logikus, hogy az elmúlt hetekben a „rendszer” tökéletesítői és működtetői - elsősorban Fico és Kalinák - nagyobb figyelmet generáltak, lelépésük mellett pedig a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek vezetőinek távozását követelte a tömeg. Most, hogy elég sokan lemondtak már azok közül, akiknek le kellett mondaniuk - az más kérdés, hogy a háttérben továbbra is ők mozgatják a szálakat -, kicsit több figyelem irányulhat azokra, akiknek normális esetben már régen fel kellett volna ajánlaniuk a lemondásukat. Amikor Ján Kuciak utolsó cikkében rámutatott a mezőgazdasági dotációkkal való visszaélésekre, az egészet még el lehetett ütni azzal, hogy a maffia próbált új bevétellegalizáló csatornát találni. Aztán ahogy előjöttek a volt smeres képviselőnő ügyei Kelet-Szlovákiában, a leaszfaltozott parkolókra és repülőterekre kapott földművelési támogatások, majd az átvert mezőgazdászok panaszai, már látni lehetett, hogy rendszerszintű problémáról van szó. Nem egy-két nagyszájú délolasz maffiózó eldorádója ez, hanem szlovákiai, belpolitikai probléma. Egy deformált rendszer, amelyből a politikai sápszedők évi tízmilliókat profitálnak, a becsületes polgárok kárára. Hasonló kaliberű ügyek esetében automatikusan felmerül a szakterületet irányító miniszter felelőssége - főként ha nem tegnap érkezett, hanem már két éve vezeti a tárcát. Sőt, normális esetben a politikai kultúra részét képezi a lemondás felkínálása. Azóta viszont az is kiderült, vannak esetek, amelyekben sokkal konkrétabban tetten érhető a miniszter asszony felelőssége. A Matovic által feltárt ügyek nagyban hasonlitanak a 2007-ben politikai földrengéshez és kormánykoalíciós szakítópróbához vezető nagyszalóki (Vefky Slavkov) botrányokhoz. Vannak vállalkozói körök, amelyek gyorsan és filléres áron jutnak olyan parcellákhoz, amelyeket nagyon rövid időn belül tudnak sok százszoros áron értékesiteni. Sőt, vannak panaszosok, akik éveken keresztül nem és nem tudják visszaszerezni a korábbi rendszerekben elkobzott földjeiket, ám amikor megjelenik egy remek kapcsolatokkal rendelkező „összekötő”, hirtelen mindent el lehet intézni - cserébe persze bagóért le kell passzolni a frissiben visszaigényelt parcellákat. Gabriela Matecná nem csak földművelésügyi miniszterként felel politikai szempontból a történtekért. A 2012-2016-ban hatalmon lévő Fico-kabinet alatt a Szlovák Földalap igazgatója volt, így konkrét felelőssége van a visszaélésekben. Ha Robert Kalináknak és Tibor Gaspamak mennie kell(ett), Matecná pozíciója is tarthatatlan. Úgy tűnt, a 2007-es botrány után megváltozik a földvisszaigénylési rendszer. Az utóbbi időben előkerülő esetek mutatják, nemcsak a bűnüldözés terén, hanem az államirányítás más területein is súlyos, rendszerjellegű problémákat kell orvosolni. De kiknek? Azoknak, akik előidézték a gondokat és fenntartották a rendszert? Egy falat Tátra KOLLAI ISTVÁN N incs jobb egy háromdimenziós térképnél, ahol a hegycsúcsok méretarányosan emelkednek ki a felszínből. Pontosabban mégis van ennél jobb: ha a térkép csokiból van és ehető. így kínálja a Tátra térképét egy krakkói édességbolt. Ez a krakkói édességbolt, ahol a Tátra ízléses csokimakettje megvehető és megehető, a „Goralskie Praline” nevet viseli. Cégérük szerint minden desszertet kézzel készítenek, és kínálatukat a Krakkótól délre kezdődő lengyel-szlovák hegyvidék gorál világa inspirálja. Hogy mit is jelent ez a „gorál világ”, az általában homályos marad, pedig sokan hivatkoznak erre a Kárpátok szlovák és lengyel oldalán is. A gorál (vagy gurál) összefoglaló nevévé vált e hegyvidéki határzónát lakó, sajátos nyelvű népeknek, akik akcentusában erős a szlovák és a lengyel behatás is. Ahogy az lenni szokott, a hegyek két oldalán kialakuló nemzetállamok mindegyike - a lengyel és a szlovák elit is - magának vindikálta a gorálok örökségét, és a gorál nyelvet saját akcentusuknak tekintette. Pedig kultúrájuk alapján a gorálok sem tekinthetők egységesnek; a legkomolyabb gorálkutatók elkülönítenek többek között árvái, zywieci és szepesi gorálságot is. A legsötétebb fejezet a gorálok leikéért zajló harcban egyértelműen az volt, amikor a világháborúban a német megszállók kitalálták, hogy a gorálok igazából elszlávosodott germánok, Goralenvolk néven próbáltak nekik új, álja identitást adni - ez a törekvés végül teljesen eredménytelennek bizonyult. Miközben mind szlovák, mind lengyel oldalon kialakultak és elterjedtek a gorálokkal kapcsolatos népszerű sztereotípiák és mítoszok, maguk a gorálok csak fogytak és fogytak, tán el is fogytak. A nyelvjárások visszaszorultak, és ami fontosabb, a sajátos hegyi életmódot átalakította a modernizáció. Ami a gorálokból maradt, az inkább egy inspiráció: a gorál mítosz mozgatóerővé vált a kultúra és az üzleti szféra terén is. A leglátványosabb „goralizmus” egyértelműen a Dunajecen való tutajozás, a Dunajec-áttörésbe látogató turisták számára kihagyhatatlan élmény, és amiben megint csak van egy szlovák-lengyel versenyhelyzet: a határfolyó mindkét oldalán tutajra lehet szállrn. Választhatunk tehát, hogy lengyel vagy szlovák gorálokkal tutajozzunk, ami egyébként valóban gyönyörű és egyedi időtöltés. Ezenkívül Szlovákiában egy keletszlovák szeszfőzde készít felsőkategóriás (vagy annak beállított) Gorái vodkát és borovicskát. Az igencsak drágán mért, díszdobozos Gorái alkoholokat a készítő cég az ólublói borókapárló tradíciókra vezeti vissza. Jó leime tudni, hogy tényleg van valamilyen szerves köze Ólublóhoz és a Tátra vidékéhez ezeknek a termékeknek. Nemrég megjelent egy rendkívül érdekes könyv a gorál világ ilyenfajta „termékesüléséről”, hogy miként vált a gorálokból a globális fogyasztói szokásokat is kiszolgáló brand. A fogyasztói szokások globalizálódása ebben az esetben azt jelenti, hogy a világon egyre többen keresik ugyanazt a (magas) színvonalat, ugyanazokat az ízeket, de közben vágynak a különlegességre, a helyi ízekre is. Egyre több ember jut el a világ egyre több sarkába, egyre jobban ismeijük a világunkat, és ezért egyre jobban vágyunk valami „saját felfedezésre”, egyedire. Ellentmondó elvárások ezek, amik végül lokális brandeket tartanak életben vagy élesztenek újjá. Végső soron ezért formázza a kézzel készített, globális sztenderdek szerint készült krakkói csokoládé a helyi gorálok életterét, a Tátrát. A tartalom globális, csak a forma lokális; de így legalább a gorálok jelen varrnak a 21. századi világ térképén is.
