Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-14 / 86. szám

SZALON ■ 2018. ÁPRILIS 14. 20 Trump bekeményít (Lukács Zsolt karikatúrája) HADITUDÓSÍTÁSOK Táblajáték Hidegháborús gyerek vagyok. Az ovitól a diploma átvéte­léig mindig on lapult valamelyik oktatási intézmény CO-szertárában egy zsákocska a nevemmel. Benne a gázálarcom, amit évente egyszer szétszereltem, megtisztogattam, visz­­szapakoltam. Almomból felkeltve is tudtam a biológiai és vegyi fegyverek nevét, hatását és az ellenük való vé­dekezést. Készültünk a III. világhá­borúra, amelyről - ezt mindegyik oktatóm kiemelte - még nem tud­ható, hogy milyen fegyverekkel kell majd megvívnunk. Már tudjuk. Szavakkal. Nyelve­ken. És ezúttal a színtér se me­­tonimikusan értendő. Világháló van. Ami ugyan egy virtuális hadszíntér, de a hálózatot alko­tó emberek nem Kukutyinban laknak, hanem Berlinben vagy Egyházfiakarcsán. Nix centrum, nix periféria. Bárki tűzvonalba ke­rülhet, amikor fellép a netre, majd gyanúdanul megoszt egy cikket a Facebookon. Mire észbe kap, már körbe is zárták őt a dezinformációs csapatok. Hogyan védekezzen egy hidegháborús civil? Mondja azt, hogy „napalm”? Fegyvertelennek érezzük magunkat ebben a digitális világháborúban. Már bánjuk, hogy elblicceltük a kötelező oroszt, hanyagoltuk a né­metet, halogattuk az angol nyelv­tanfolyamot, vagy csak a gyereke­inkére futotta. Sovány vigasz, hogy mára már a használható nyelvtudás fogalma is átértékelődött, mert a hadviselés ugyan nyelveken zajlik, mégsem az egyes nyelvek között húzódik a frontvonal. Csak a biztos forrásból származó információ szá­mít élestölténynek, márpedig az új­média információs golyózáporában nem egyértelmű, hogy Id beszél értünk és ki ellenünk. Régóta taposom a fordítói szak­mát, jelekből is olvasok. Szakmai ártalom. Ha a fordítás csupán nyel­vi síkon mozogna, már egy ideje szoftverek végeznék a munkánkat, amit én egyébként nagyon díjaz­nék, mert nem kellene kulturális és pragmatikus kontextusokkal va­cakolnom. Felfejteni őket nem is olyan nagy kunszt, főleg olyannak nem, aki kétnyelvű közegben szü­letett, de beágyazni egy egynyelvű (egyiknyelvű) szövegébe, annál nagyobb macera. Egy fordító foly­ton valamilyen mögöttes jelentésre gyanakszik, gyártja a hipotéziseket, vajon mit tudhat az egyik, mit a másik. Tehát alapból egy perma­nens kódfejtős paranoiában van, amit most már a mindennapokban is hasznosíthat. Olykor viszont még mi, régi vágású kódfejtők se értjük meg egymást. Egy műfordítói workshopon egy közismert társasjáték neve került szóba. Mindnyájan a sajátunknak gondoltuk, gyerekkorunkban ezen szocializálódtunk. Mensch, ärgere Dich nicht, állította a germanis­tánk, és mivel adatolta is az első­séget (Josef Schmidt, 1908), el kellett ismernünk, hogy hozzánk már szimplán fordításban jutott el: Clovece, nehnevaj sa / nezlob se!, Nu te supára, iraté!, MoBene, He JLym ce! Csak a magyarországi V Fegyvertelennek érezzük magunkat ebben a digi­tális világháborúban. kollégának volt oka egy kis büszke­ségre, az ő elődje szabadon fordítot­ta a játék nevét: Ki nevet a végén? Már miért kéne nevetnie egy nyer­tesnek?, opponáltunk kórusban. Ebben a játékban a szerencsén múlik a győzelem, nem az egyén képességein. A kockát elvetjük, a szerencse forgandó, aki ezen mérge­lődne, azt a többiek észhez térítik. Társasjáték! Miért hagynánk magá­ra a győztest a végső kárörömben? Mire menne szegény egyedül? A bábuival. Emlékezetes maradt számomra az eset. Meglepődtem, hogy így hív­ják odaát. Mondjuk, fordítóként sose gondolkodtam el rajta, mert nem kellett. Viszont a cseh feliratú dobozon lévő szomorú bábu képe, amit egy másik vigasztal, még gye­rekkoromban jól beleégett a reti­námba. És valószínűleg a mentális világmodellembe is, mert magam­tól sose jutott volna eszembe a vi­­gyorgó csúnyabácsis óriásplakátok­ról ez játék. Az viszont már igen, hogy ez is közrejátszik az antiszemi­ta kódok járványszerű terjedésében. Miért nem inkább Petr Kellner a magyarok mumusa?, kérdezte tő­lem egy cseh fordító ismerős. Ő Sorosnál is gazdagabb spekuláns, a strómanjain keresztül Magyaror­szágon is javában terjeszkedik, sőt, a konteó szerint helyi oligarchákkal összejátszva osztozik a zsetonon. Nem tudom, vallottam be, de az igazat megvallva nem is nagyon értettem a tranzakciók lényegét. Nem vagyok én Ján Kuciak, még fordítónak se vagyok igazi, csak mű-. Talán mert túl jóképű, úgy néz ki, mint egy üzletember. Erre aztán felcsattant, hogy akkor vi­szont ne csodálkozzatok, ha majd NER-kompatibilissé válik a csehek Kellner-terve, ti híres forgóajtós magyarok. így, nekem címezve, többes szám­ban, úgyhogy tovább is passzo­lom kérdést. Sőt, megtoldom egy számomra égetőbbel is: mit csi­náljon egy úgynevezett külhoni magyar, amikor a lakóhelyén veszik körbe ilyen földhözragadt dezin­­formátorok? Vajon van-e nekünk, magyaroknak valamilyen gyakor­latban is kivitelezhető stratégiánk? Idézzem fel nekik a Toldiból a cseh vitéz esetét? Hizsnyai Tóth Ildikó www.ujszo.com A HÉT SZEMÉLYISEGE A Magyar Nemzet munkatársai A költészet napján, április 11-én jelent meg utoljára a Magyar Nemzet. (Ma még meg­jelenik egy szamizdat kiadás.) A 80 évvel ezelőtt, egész pontosan 1938. augusztus 25-én alapított lapot nem finanszírozza tovább a tulajdonosa. Egy fon­tos, tájékozódási pontot jelentő orgánum vált az Orbán-Simics­­ka-háború áldozatává. Szolidárisak vagyunk a kollégákkal, akik a rangos lap végóráit és utolsó lapzártáját megélték. Az utolsó címlapon Mátrai-Betegh Béla a hetvenes években írt soraival kö­szönnek el: „Ezerszerte inkább árnyékban élni, mint kiszáradó, elkérgesedő érzelmekkel sütkérezni a napos oldalon, kíméleden, erőszakos, kegyetlen és elvakító fényben.” (ú) Magyartanai fW \ í TJtí $ í £ f f ff 4MW. f tJtJtJt t S IS f f A HÉT ESEMÉNYE Pár napja fogadtam az egyik barátommal, hogy az összes botrány ellenére a Smer támo­gatottsága nem csökken húsz százalék alá, az SaS-é pedig nem éri el ezt a határt. Sajnos, nem fogadtunk sem­miben, mert nyertem. A Focus ügynökség a Smernek 25 százalékos támogatottságot, az SaS-nek 15-öt mért koráb­ban. Az AKO friss felmérése mégiscsak azt mutatja, hogy a két párt közelít egymáshoz (Smer - 20,7 százalék, SaS - 17,1 százalék). A parlamenten kívüli Progresívne Slovensko és Spolu együttes támogatott­sága pedig 6 százalék körüli. Arra lehet következtetni, hogy a szlovákiai politikai szcéna olyan irányban változhat, hogy a Smer nélkül is létrejöhessen jelentős, erős tömörülés, és ehhez olyan kiszámíthatadan figurákra sem lesz szükség, mint Boris Kollár. Különös, hogy a Smer híveit a pártpolitikusok és a hozzájuk közel álló emberek korrupciós ügyei, például a Drucker család befektetései sem tántorítják el. Vagy, ami még aggasztóbb, a kelet-szlo­vákiai agrárvállalkozók maffia módszerei, melyekről Andrej Bán beszélt a tüntetésen, sem riasztják el őket. Fölmerül a gyanú, hogy hasonló eljárást nem csak keleten és nem csak a farmerek körében találunk. Egy picit finomabb módszerekkel, észre­­védenül teszik ezt más régiók­ban és ágazatokban. Mindezt az üzleti-politikai elit irányítja, amelyik valahogy mindig jól jár, mindig nyer ezeken az ügyeken. Bennünket, állampolgárokat csak sok év után kezd zavarni ez az állapot, és végre elkezdjük felelősségre vonni a felelős politikusokat. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét legfontosabb külpoli­tikai híre az amerikai-orosz szembenállás majdnem háborús fenyegetéssé élezése Szíriában, de Trump elnök végül visszakozott az Asszad elleni válaszcsapástól, a harci gáztámadás megtorlása elé he­lyezve az ingatag status quót. * * * A hét legfontosabb magyaror­szági eseménye a Fidesz - talán még saját magát is meglepő - kétharmados parlamenti választási győzelme. Narancsba borult ismét az ország, amely­nek lélektanáról Orbán Viktor jóval többet tud, mint ellenzé­ke. A külpolitika, az Európá­ban központi problémává nőtt bevándorlás kampányfókuszba emelése bejött, a szavazók sokkal fontosabbnak tartották, mint a hatalom zűrös ügyeit. Hogy Magyarországon nincse­nek migránsok? Ezzel szemben viszont fontos a közép-európai történeti mdat és tapasztalat, amely eltér a nyugatitól, vagyis keserű és óvatos, ami megérthető egy olyan régióban, ahol 1945-ben azt mondták, polgári demokrácia következik, aztán szocialista humanizmus, ám két-három éven belül már tele voltak a börtönök. 2010, 2014, 2018: kétfé­le választási rendszerben harmadszor bukik meg az ellenzék Nem jött be a baloldal korrupcióra alapozott hajrája, nem jött be a sértett oligarcha porcukrozta Jobbik stratégiája; a magyar választók jelentős részének vannak bajai a Fidesszel is, de jóval nagyob­bak az ellenzék hiteltelen régi motorosaival; a régi balol­dali szereplők nem léteznek Budapesten kívül, nem értik Európát, üres szlogeneket tudnak csak mondani róla, semmit sem képesek kezdeni saját országuk szavazóival, meg sem akarják ismerni a vidéket. Amíg ők a meghatározók, újra kényelmes ciklusa lesz a Fidesznek, amelyre legfeljebb önmaga lehet veszélyes. A politika kemény mun­ka, kudarccal, izzadtsággal, türelemmel, amelyet a lusta, nagyképű hadoválás legfeljebb ideig-óráig helyettesít. Válasz­tási csalás? - öncsalás. SZOMBATHY PÁL publicista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents