Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-03 / 52. szám
14 RIPORT Miami a tél közepén PRESSZÓ ■ 2018. MÁRCIUS 3 Spanyol nagyváros az amerikai délen Florida kevert identitási! állam, de a megosztottság csak jót tesz napsütötte városainak: az emberek barátságosak és előzékenyek, a konyha alapvetően karibi, a tengerpart és a legdélibb csücsök pedig filmszerű élményt kínál. Februárban Miamiban este hat óra körül lezuhan az égből a sötétség, hirtelen terül szét a városon. Autóval távozunk a Miami Beachet rejtő kis szigetről, az egyik vendéglátóm - a feleség - a volán mögött, a másik - a férj - pedig arról érdeklődne, hogy a hozzám hasonló fiatalok számára kecsegtető-e ez a nagyléptékű város, tudnék-e itt élni. Olyan váradanul ért a kérdés, hogy nagy hirtelenjében nem is tudtam rá felelni. Dél-Miamiban levő házuk irányába tartunk, kilométeres mólóúton haladunk át, jobbra víz csordogál, és a Star Island fénylő villái sorakoznak, balra monumentális óceánjárók, ipari létesítmények Miami város hajókikötőjében. Napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy arra a végkövetkeztetésre jussak, ebben 'a városban szinte lehetedenség ép ésszel túlélni az autós közlekedést (rosszabb napokon a buszos változat is megpróbáltatások elé állítja az embert), de az amerikai Riviéra igenis könnyen befogadható hely. A turistaparadicsom Florida, amelyet az öreg kontinens középső szelvényéből nagy-Street art w Ebben a városban szinte lehetetlenség ép ésszel túlélni az autós közlekedést, de az amerikai Riviéra igenis könynyen befogadható hely. jából 10-13 órás repülőúttal lehet megközelíteni, turistaparadicsom. Évente több mint 40 millióan látogatják, s noha nagyon sokan Latin-Amerikából érkeznek egy kis kikapcsolódásra, két és fél hetes tartózkodásom alatt európaiakkal (A szerző felvételei)- elsősorban oroszokkal, ukránokkal és lengyelekkel — is összeakadtam a tengerparton. Nem csodálom, ha valaki a világ túlsó feléről érkezik a délkeleti államba, mivel a kevert etnikumú terület egészen különleges. Kezdjük ott, hogy Florida jószerivel nem amerikai állam. Habár a legutóbbi felmérések szerint a lakosság 73 százalékának angol az anyanyelve, 19,5 százalék spanyolul beszél, Miami lakosságának 70 százaléka azonban ötévesen és egy ideig még afölött kizárólag spanyolul beszél otthon. Dél-Miamiban szinte nem is beszélhetünk megosztottságról, mert a banktól kezdve a gyógyszertárig szinte mindenütt spanyolul szólítják meg az embert, csodaszámba inkább az megy, ha nagyobb intézményben, üzletben angolul köszön az ott dolgozó. Valaha Miami leginkább az életük végén napfényre és feltöltődésre vágyó nyugdíjasok befogadóhelye volt, ám már jó ideje a legnagyobb kubai emigrációnak biztosít lehetőséget egy jobb életre. Az 1959- es kubai forradalmat követően számtalan gazdag kubai hagyta el hazáját, ők alkották a szigetországból ide menekültek első hullámát. Miami-Dade megyébe folyamatosan érkeznek kubaiak, bár már nem balsákon, kézzel összeeszkábált tutajokon jönnek. Érdekességként említem: jártam egy oxigénterápiával foglalkozó klinikán, amely kizárólag kubai orvosokat alkalmaz, a rezidensek és asszisztensek pedig húszas éveikben járó kubaiak. Mielőtt bárki meglepődne a vegyes összetételű lakosságon: Florida mindig kevert kultúrájú terület volt, amelynek számtalan indián törzs, később a spanyol konkvisztádor, Juan Ponce de León révén spanyol, majd francia és brit populáció alkotta a lakosságát. A sokszínűség jót tesz az államnak. Lépten-nyomon érződik az amerikai optimizmus, az emberek kedvesek és mosolygósak - akkor is megpróbálnak segíteni, ha nincs nyelv, amely összekötné őket a látogatóval. Az egyik este a tengerpartról utaztam vissza, s amint a buszsofőr megtudta, hogy magyar
