Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-01 / 50. szám
www.ujszo.com | 2018. március 1. KULTÚRA I 9 Kiröppen a madárlány Greta Gerwig első játékfilmje, a Lady Bird című vígjáték öt kategóriában esélyes Oscarra TALLÓSI BÉLA Greta Gerwig első játékfilmje, a Lady Bird egy kamaszlány önállósodási törekvéséről, felnőtté válásáról szél. A lánynak azt az erőfeszítését vetíti a néző elé, ahogyan az otthonában és az iskolában uralkodó kaotikus viszonyokat megkísérli élhetővé változtatni, miközben megpróbál a maga lábára állni. A rendezőnő filmes indulása úgy amerikai, hogy nem az álomgyári megoldásokat, hanem a független hagyományokat követi. Merész, új hangot megütő alkotás - fogalmaznak Greta Gerwig színésznő első rendezéséről. Gerwig merészségének és új hangjának azonban van egy távoli rokona. Mégpedig a 2002-ben forgatott, annak idején botrányt kavart Ken Park. Tabudöntögető, megrázó hatású, kemény művészfilm, amelyet inkább csak fesztiválok vagy klubmozik közönsége láthatott. A Lady Bird hasonló hangulatot, atmoszférát, életérzést teremt, olyan értékrendről mutat képet, mint amilyenről Larry Clark és Edward Lachman is beszélt közös rendezésükben, az amerikai-holland-francia Ken Parkban. Az a dráma példákat sorakoztat fel arra, hogy a szülők ellaposodott, boldogtalan, zátonyra íutott kapcsolata miként befolyásolhatja a gyerekek életútját. Négy tinédzser, négy gyerekkori barát élete tárul fel: az erőszak, a szex, a gyűlölet, a szeretet és az érzelmi zavarodottság minden fázisával. A Lady Bird nem olyan borús, nem olyan kiábrándult, és nem hordoz magában szörnyű tragédiákat, mint a Ken Park, amelyben a tizenéves gyerekek zsákutcába jutnak. Greta Gerwig történetének hősei az érzelmi zavarodottságból erőszakmentesen, maximum kisebb, gyógyítható sérülésekkel, de egészségesen jönnek ki, és egy rendezettebb, harmonikusabb jövő küszöbéig jutnak el. Ennek köszönhetően optimista kicsengéssel zárulhat a konfliktusokkal teli, mindLady Bird (Saoirse Ronan) és édesanyja Marion (Laurie Metcalf) (Fotó: Cinemart.sk) végig kibékíthetetlennek tűnő anyalánya viszonyt boncolgató történet - amely a Lady Bird gerincét képezi. Nyitott marad azonban a kérdés, hogy a film végén megoldásként mutatott fordulatból indulhat-e másként, más mederben a szülő-gyerek kapcsolat, mint amilyenben a történet egészében láttuk. Gerwig önéletrajzi ihletésű filmjének alaphelyzetét Christine McPherson, vagyis Lady Bird (Saoirse Ronan) és édesanyja, Marion (Laurie Metcalf) viharos kapcsolata adja. Lady Bird ki akar tömi a környezetből, amelybe beleszületett. A kaliforniai Sacramentóban élnek, szűkös anyagi körülmények között. A lány szégyelli, hogy szegények; anyja egészségügyi nővérként mindennapi megélhetésükért küzd. Helyzetük kilátástalanabbá válik, amikor a családfő elveszti a munkáját. A színészi képességekkel megáldott Lady Bird arról álmodozik, hogy a katolikus középiskola elvégzése után egy New York- i főiskolára jelentkezik, ám édesanyja - aki a pénznélküliség lehúzó realitásban él—még az illúzióitól is meg-FILMKOCKA Lady Bird ■ Amerikai vígjáték, 2017,94 perc ■ Rendező: Greta Gerwig ■ Forgatókönyvíró: Greta Gerwig ■ Operatőr Sam Levy ■ Zene: Jón Brion ■ Szereplők: Saoirse Ronan, Laurie Metcalf, Tracy Letts, Odeya Rush, Timothée Chalamet, Lucas Hedges A film előzetesét megnézhetik it) • ‘ az uj*zo.com-on. fosztja. Bár szereti és támogatja a maga módján, a saját elképzelései alapján próbálja irányítani. Teljesen más életet szeretne biztosítani számára, mint amilyen az övé volt alkoholista és nemtörődöm anyja mellett. A baj és minden konfliktus forrása, hogy Lady Bird mást akar és máshogy: hisz a kitörés lehetőségében. Mivel odahaza az anyja a szárnyát szegi (igaz, édesapja mindvégig mellette áll), a katolikus iskolai közösségben, a színjátszó csoportban igyekszik megélni a korlátlan szabadságot. Önállósulni akar, független lenni: ehhez a szerelemben, a párkapcsolatban látja az utat. Összejön egy sráccal, nagy fellángolásukban csillagot is választanak maguknak. A fiút azonban rajtakapja egy fiúval. Lady Bird álmai ezen a téren is szétfoszlani látszanak. A Lady Bird nem könnyű fogyasztásra készült vígjáték. Nincs klasszikus értelemben vett, nagy ívű története: darabokra tördelt érzelmi drámára felfűzött (lelki)állapotokat, vergődéseket és szinte kizárólag vesztes csatákat tár elénk. Öt kategóriában jelölték az Amerikai Filmakadémia díjára. Nem valószínű, hogy ez lesz a legjobb film, bár ott van a'listán. Viszont a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-szobor könnyen kerülhet Saoirse Ronanhoz, akit nem először jelölnek a díjra, és aki fergetegesen felszabadult, laza alakítással autentikussá teszi Lady Bird földtől elrugaszkodott figuráját. Laurie Metcalf a legjobb női mellékszereplőként kaphat díjat vasárnap este - az anya szerepében kiemelkedő színészi játékot mutat. RÖVIDEN Dolly Parton az olvasást támogatja Los Angeles. Dolly Partonról, a country királynőjéről nálunk kevesen tudják, hogy jelentős érdemei vannak az olvasás népszerűsítésében. Az idén 72 éves sztár összesen 100 millió kötetet adományozott rászoruló családoknak, a kerek számot tegnap érte el az 1996 óta működő DollysLibrary. Az énekesnő olyan családban nőtt fel, ahol az egyetlen könyv egy Biblia volt, édesapja pedig nem tudott ímiolvasni. Az ő emlékére, illetve az analfabetizmus elleni küzdelem segítésére hozta létre az alapítványt, ahova csak jelentkezniük kell az olvasni vágyóknak, és postafordultával megkapják az ajándékkönyvet. A százmilliomodik postázott példány Dolly Parton saját gyerekkönyve, a Coat of Many Colors (A sokszínű kabát) volt. (guardian) Francia színósznők a zaklatások ellen Párizs. Zaklatás és szexuális erőszak áldozatai számára hoztak létre alapítványt francia színésznők. Az interneten a #MaintenantOnAgit (Most cselekszünk) hashtaggel szólították fel a projekt támogatóit adományozásra. A francia pénzalap számára az amerikai filmipar 300 női résztvevőjének Time's Up nevű kezdeményezése szolgált példaként. A projekt elindítói között van Vanessa Paradis színésznőénekesnő, valamit Julie Gayet, az egykori francia elnök, Franfois Hollandé élettársa is. Jelképük egy fehér szalag, amelyet holnap a César-díj átadóján is viselni fognak a támogatók. A Time's Up kezdeményezést a Weinstein-botrány hatására Meryl Streep és Cate Blanchett indította el az Egyesült Államokban, és néhány hónap alatt több mint 13 millió dollárt sikerült összegyüjteniük a szexuális zaklatást átélt nők és férfiak támogatására. (MTI) A hazug Pentagon és a bátor sajtó esete JUHÁSZ KATALIN Két éve a Spotlight megkapta a legjobb filmnek járó Oscart, ezért érthető, hogy egy hollywoodi producer (Amy Pascal) gyorsan össze akart rántani egy hasonló „újságírás drámát". És mivel jó barátja, Steven Spielberg ópp ráért, kezdődhetett is A Pentagon titkai (The Post) forgatása. Egy szerkesztőségi környezetben játszódó, a sajtószabadságot éltető, valós sztorin alapuló újságírós filmben nincsenek autós üldözések, verekedések, bonyolult tömegjelenetek, úgyhogy kilenc hónap alatt le is zavarták az egészet. A sztori röviden: egy megcsömörlött elemző tanulmányt ír a vietnami háború értelmetlenségéről, lefénymásol hozzá több száz oldalnyi titkos kormánydokumentumot, és eljuttatja a New York Timeshoz. A leleplező cikk közlése után a kormány napokra leállítja a Times kiadását, a vezetőséget hazaárulás vádjával bíróság elé citálják. A terjedelmes alapanyagot ekkor kapja meg egy ismeretlentől a Washington Post, vagyis itt a lehetőség, hogy lekörözzék a konkurenciát. De a szerkesztők azzal a komoly dilemmával is szembesülnek, vajon érdemes-e lapjukat és a személyes szabadságukat kockáztatniuk annak érdekében, hogy fény derüljön az amerikai kormány hazugságaira. Ember legyen a talpán, aki ebből izgalmas, klisék nélküli mozifilmet csinál. Spielbergnek sem sikerült, bár sok jelenetet megment a két főszereplő, Meryl Streep és Tom Hanks. Előbbi a kiadó igazgatóját, utóbbi a Post főszerkesztőjét alakítja, a film első részében csak úgy pattognak a szikrák köztük, hiszen Hanks karaktere nehezen emészti meg, hogy egy nő a főnöke. Meryl Streep egyszerre jeleníti meg a családanyát, a fogadásokat adó nagyvilági nőt és a felelős pozícióba került, itt-ott még bizonytalan üzletasszonyt. A színésznőt Oscarra jelölték ezért a szerepért. A Pentagon titkaiból ennek ellenére hiányzik a Spotlight frissessége, ez a film beállításaiban és dialógusaiban is inkább Az elnök embereire hajaz. A Watergate-ügy feltárását bemutató filmben egyébként szintén szerepel Ben Bradlee, a Washington Post sokat káromkodó, ám ettől még zseniális főszerkesztője, aki mesterien vezényelte le a Nixon elnök bukásához vezető korrupciós ügyek feltárását. Spielberg utal is erre: a film zárójelenetében azt a bizonyos híres telefonbejelentést halljuk - a szomszédos Watergate épületben gyanús mozgást észlel egy biztonsági őr. De most még csak 1971 júniusában járunk. A Post kiadóját egy olyan nő vezeti, aki 45 éves koráig egyáltalán nem dolgozott, elhunyt férje után örökölte meg a céget. Katherine Graham bizonyítani akar az öltönyös férfiak világában, ezért majdhogynem dacból száll szembe tanácsadóival és bólint rá az iratok kiszivárogtatására. A film nagy részében középkorú vagy idősebb emberek beszélgetnek az asztal körül. Az menti meg az unalomba fulladástól, hogy sok benne az aktuális áthallás. A Post a Donald Trumphoz hasonlóan republikánus Nixon haragját vívja ki, és hát ismerjük Trump véleményét az újságírókról. A kiszivárogtatott dokumentumok pedig a WikiLeaks-botrányt idézik. Vagyis Spielberg azt akarja szemléltetni, hogy a történelem ismétli önmagát. Az elmúlt napok hazai történéseit nézve pedig, minden kliséje és szájbarágóssága ellenére sem mondhatjuk erre a filmre, hogy nem hasznos, tanulságos alkotás, hiszen a politikusok arroganciájáról, az újságírók felelősségéről, a sajtószabadság fontosságáról beszél. Épp csak nem moziban, hanem mondjuk egy történelemóra helyett érdemes megnézni.