Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-28 / 73. szám

Kelet- és Közép-Szlovákia 2018. március 28., szerda, 16-17. oldal A Kassához közeli Lemesen (LemeSany) áll az ország legnagyobb húsvéti tojása. Az ötlet a helyi Jozef Kuruc fejéből pattant ki, aki már 2014-ben is elkápráztatta az embereket egy szép nagy hímes to­jással. Akkor egy fél méter magas, harminc centiméter átmérőjű tojást állított fel a kertjében. Az idei, több száz kilós hímes tojást traktorral vontatták a községi hivatal mögötti udvarról a főtérre. A szál­lításban a helyiek, köztük a falu önkéntes tűzoltói is segédkeztek, pár percre le kellett zárni a főutat is. „Az 5,08 méter magas és 3,05 méter széles tojás készítéséhez közel 21 köbméternyi polisztirolt használtam fel. Felületét nagyjából hatvanezer darab műanyag kupak borítja" - mondta Kuruc. A műanyag kupakokat a helyi óvodában gyűjtötték össze, majd szín, mintázat és nagyság szerint szor­tírozták őket. Az óriástojás szerkezetét összeragasztott, vékony műanyaghab lapok alkotják, drótháló és alapozó borítja. Speciálisan kialakított fémkonstrukció tartja stabilan. Értesüléseink szerint a le­­mesi Szlovákia eddigi legnagyobb húsvéti hímes tojása, még a kétméteres bártfai remekmű sem ér a közelébe. Hat hétig fogja díszíteni a falu főterét. (Németi Róbert felvételei) Az éneklőcsoport még őrzi a húsvéti szokásokat Rákóczi Hálózat néven folytatják a munkát LECZO ZOLTÁN Rákóczi Hálózat nóven foly­tatja tevákanységót a ki­emelt intézmónyek eorában a Rákóczi Szöveteóg közel negyedezázadoe múltú ezlovákiai cólalaphálózata. NAGYKAPOS Gabri Rudolf, a szervezet elnö­ke lapunknak elmondta, a hálózat az évek során 25, az ország kü­lönböző pontjain tevékenykedő intézményt ölelt fel. Ezek első­sorban a magyar identitástudat erősítésében, az anyanyelv meg­őrzésében, a nemzeti hagyomá­nyok ápolásában, valamint a kul­túra egyéb területein vállaltak feladatokat. A Rákóczi Szövetség határon túli programjainak aktív résztvevői és koordinátorai vol­tak, például a hosszú ideje siker­rel zajló óvodai és iskolai beirat­kozási programok megrendezését is vállalták a régiókban. Nemrég megváltozott a szervezeti forma, január elejétől a Rákóczi Hálózat végzi ezt a munkát. Mivel a ko­rábbi célalapok közül az Ung­­vidéki településen működő az egyik legsikeresebb és legaktí­vabb, a hálózat központja Nagy­­kaposra került, elnökévé pedig Gabri Rudolfot választották. A tevékenységhez szükséges forrá­sokat - nemzetileg kiemelt intéz­ményként - egyedi támogatási kérelem alapján kapják. Gabri Rudolf tájékoztatása Decemberben a Rákóczi Szövet­ség ajándékát vitték az óvodások­nak (Képarchívum) szerint nemcsak a hagyományos programokat valósítják meg, ha­nem újakat is indítanak, mivel az anyanyelvi oktatás, a kétnyelvű­ség és a hagyományok ápolása te­rén még nagyobb hangsúlyt sze­retnének helyezni a kisgyermekes családokkal való személyes kap­csolatokra. A Rákóczi Hálózat­nak a nagykaposin kívül két nyu­gat-szlovákiai regionális köz­pontja is lesz, egyet Rimaszom­bat környékén is kialakítanak. Ez elsősorban a szociálisan nehéz helyzetben lévő magyar családok támogatását tűzte ki célul. Jelen­leg zajlik a célalapokkal kötött együttműködési megállapodások aláírása, valamint a munkatársak kiválasztása. Gabri Rudolf el­mondása alapján idén májusban már az új struktúra keretében va­lósíthatják meg elképzeléseiket. NÉMETI RÓBERT Mindenhol kihalóban vannak a húevéti népszokások, a fiatalabbak általában már azt sem tudják, hogy nemróg még vödörből locsolkodtak a fiúk. A Kassához közeli Jánok idősebb lakosai azonban móg emlékeznek a nagypéntek előtti kapulopásra és a húsvéthétfői kapueresztésre. A Bódva völgyében, Jánokon generációról generációra szállt a húsvéthétfőhöz kötődő kapueresz­­tés. A szokással a tavaszt köszön­tötték az eladósorban lévő lányok. Ez a hagyományt csak ebben a fa­luban őrizték, de mára szinte telje­sen kihalt. A falu éneklőcsoportja néha még feleleveníti, de a fiatalok már nem ismerik. „A húsvét régen igazi ün­nep volt, már nagypéntek előtt egy­két héttel megkezdtük a készülő­dést. Az emberek még ma is elmen­nek a templomba, de a néphagyo­mányok szinte teljesen elvesztek. A kapueresztést mindig húsvét más­napján, a mise után kezdtük. Egy előre megbeszélt helyen találkoz­tunk, onnan kezdtük járni a táncot. Kizárólag 14 év feletti lányok jár­tak kaput ereszteni. A legények csak távolról figyeltek minket. Ott sze­melték ki maguknak azokat a lá­nyokat, akikhez később elmentek locsolkodni” - mesélte Nagy Em­ma jánoki lakos. Mostanra a helyi Napsugár női éneklőcsoport végzi az értékmentő munkát. „Ma már nem a tizenéves lányok, hanem mi, a kórus asszonyai járjuk a falut. A fiatalok érdeklődését nem tudjuk felkelteni, pedig ezek a dolgok a helyi közösség alapkövei” - nyilat­kozta lapunknak Beteg Mónika, a jánoki éneklőcsoport tagja. Bankó Ibolya helyi önkormányzati képvi­selő elmondta, a gyerekek már csak a családon belül járnak öntözködni, azon pedig meglepődnek, ha vala­kit vízzel locsolnak meg. „Hiányoznak a régi szép versek is. Amíg az előző generációknak természetesek voltak a húsvéti szép szokások, a mai gyerekek inkább már csak kötelességből mennek öntözködni” - zárta Bankó Ibolya. Jánokon a kilencvenes években rendeztek utoljára kapueresztést (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents