Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-23 / 69. szám
www.ujszo.com | 2018. március 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Diákok az unióról Mi mindenért hibáztatják Brüsszelt a fiatalok? LAMPL ZSUZSANNA Fórum Kisebbségkutató Intézet új felmérésében magyar és szlovák egyetemistákat kérdeztünk közéleti témákról, így arról is, hogy hozzájárul-e az EU néhány olyan jelenség terjedéséhez, melyeket a szakirodalom, a politikusok, a média és a közbeszéd is gyakran tematizál. Tizenegy ilyen jelenséget soroltunk fel. Nézzük, hogyan vélekednek róluk a diákok. A helyi gazdaság leépüléséért a multinacionális vállalatok javára a szlovákok 69%-a, a magyarok 45%-a hibáztatja az EU-t. A szlovákok 39%-a, a magyarok 44%-a szerint az EU hozzájárul ahhoz, hogy a fejlett nyugati országok kiszipolyoznak bennünket. Azt pedig, hogy a hazai termelők háttérbe szorulásáért is felelős, a szlovákok 74%-a, a magyarok 55%-a gondolja. A rossz minőségű áru dömpingjéért a szlovákok 67%-a, a magyarok 55%-a hibáztatja az uniót. A létbizonytalanság növekedéséért a szlovákok 38%-a és a magyarok 30%-a. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez pedig a szlovákok 48%-a és a magyarok 42%-a szerint járul hozzá. A migránsok beáramlásáért a szlovákok 79%-a, a magyarok 61 %-a szerint felelős az unió. A nemzetközi bűnözés és drogkereskedelem terjedésében a szlovákok 48%-a, a magyarok 26%-a hibáztatja az uniót. Mindkét diákcsoport 26%-a vélekedik úgy, hogy az EU nagyobb nehézségeket jelent a nemzeti és etnikai kisebbségek számára. A saját nemzeti identitás és a kultúra elvesztéséhez a szlovákok 46%-a és a magyarok 18%-a szerint járul hozzá. A szlovák nyelv használatának háttérbe szorulása a szlovákok 38%a, a magyar nyelv háttérbe szorulása a magyarok 28%-a szerint írható az unió számlájára. Összegezzünk! All jelenség közül négy olyan van, amelyről a szlovák diákok többsége úgy gondolja, hogy teijedésükhöz hozzájárul az EU, mégpedig: a migránsok beáramlása (79%), a hazai termelők háttérbe szorulása (74%), a helyi gazdaság leépülése a multik javára (69%) és az, hogy eláraszt minket a rossz minőségű áru (67%). A magyar diákok többsége számára három ilyen terület van: a migránsok beáramlása (61 %), a külföldi rossz minőségű áru és a hazai termelők háttérbe szorulása (mindkettő 55%). A többi területről úgy a szlovák, mint a magyar diákok többsége azt gondolja, hogy az EU nem befolyásolja őket, de még jellemzőbb, hogy nem tudnak véleményt mondani. Ha nem is egyforma mértékben, de mindkét diákcsoport egyetért abban, hogy az unió leginkább a migránsok beáramlásához járul hozzá. Abban, hogy az EU mit befolyásol a legkevésbé, már különböznek a vélemények: a szlovákok szerint legkevésbé a nemzeti és etnikai kisebbségek nehézségeinek növekedését, a magyarok szerint pedig a magyar identitás és kultúra elvesztését. Anyanyelvűk, és főleg nemzeti identitásuk és kultúrájuk uniós hatásra való háttérbe szorulását a szlovák diákok erőteljesebben érzékelik, mint a magyarok. Tornáé Drucker (Cartoonizer) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF 4281 nap Ennyi ideig volt kormányfő Robert Fico. Ugyanakkor ő maga jelentette ki pökhendien, hogy nem távozik a közéletből. Nyilván igyekszik majd utódja, Peter Pellegrini lépéseit saját és cinkostársai érdekében befolyásolni. Vajon Andrej Kiska államfő teljes mértékben kihasználta azokat az alkotmányos lehetőségeket, amelyeket érvényesíthet közéletünk megtisztítása érdekében? Nem egyszerű a válasz, mert a Meciarék által sebtében összetákolt, s azóta sem megfelelően módosított alaptörvényről ezúttal is kiderült, hogy különbözőképpen értelmezhető cikkelyeket tartalmaz. Például nem egyértelmű, hogy meddig terjed az elnök jogköre a kinevezések során. Kiska nem akart vékony jégre lépni, ezért fenntartásai ellenére másodszorra már elfogadta Pellegrini miniszter] elölt-listáját. Tiszteletben tartva a parlamenti demokrácia elveit. Az ellenzék és a tüntetők által követelt előrehozott választások alighanem tisztább megoldást jelentettek volna, de az odáig vezető út több buktatót és kockázatot rejt. Mégis legitim a követelés, hiszen két éve a választóknak fogalma sem volt arról, hogy milyen korrupt alakokra és pártokra voksolnak. Most az új kabineten a sor: mielőbb bizonyítsa be, hogy nem Fico és Kalinák bábja, valóban igyekszik a közéletünket behálózó korrupciós polip csápjait levágni, a kettős gyilkosságot kivizsgálni. Ha nem így lesz, a népharag rövidesen elsöpri őket. A szabadság ás a gyűlölködés határai Ma már kacagtató, hogy mennyire berezelt Fico, amikor úgy vélte: a Szabadság téren lerakott utcakövekkel a kormányhivatalt akarják megdobálni. Arra azért volt esze, hogy a tüntetőket gyanúsítsa ilyen szándékkal, de rövidesen kiderült az igazság, és az is, hogy ezeknek a fiataloknak tiszták a szándékai, követeléseik pedig törvényesek. Persze, hozzájuk csapódott néhány kétes alak vagy provokátor, akik alpári stílusban ordibáltak a demonstrációk után. Nyilván közülük kerültek ki azok, akik Zsolnán a Smer helyi székházát akarták felgyújtani. S akik néhány politikust, például Bugár Bélát és családját életveszélyesen megfenyegették. Ami már messze túlmegy a politikai kultúra, de az emberiesség határain is. Nem is olyan rég örömmel fogadtuk, hogy az internet terjedésével mennyire bővül a szabad véleménynyilvánítás fóruma. Ez ma is igaz, ám egyre markánsabban látszanak ennek árnyoldalai. Hemzsegnek a többnyire álnéven terjesztett, gyűlölködő, a társadalmi légkört mérgező megnyilvánulások. Németországban igyekeznek határvonalat húzni a helyénvaló, akár vitriolos kritikák, illetve az emberi méltóságot sértő kommentek között. Az általános álláspont szerint a politikusoknak és közéleti szereplőknek sokkal több bírálatot kell elviselniük, mint másoknak, de azért nem mindent. Életveszélyes fenyegetéseket semmiképpen. Aszókimondó Milan Krtaiko Áll a bál a köztévé alkotóit és alkotásait díjazó, OTO című élő műsorban szereplő Milan Knazko miatt. A színész a nézők szavazatai alapján bekerült a Dicsőségcsamokba. Köszönetnyilvánításában szarkasztikus éllel javasolta, hogy az új pénzügyminiszter Ladislav Bastemák, a belügyminiszter Marián Kocner legyen. A kormányfő pedig Mária Trosková. „Aki talán valamit tapasztalt Robert Ficónál, a miniszterelnök viszont remélhetően semmit sem kapott el tőle” - így a színész. Ez a mondat verte ki néhány smeres hívőnél a biztosítékot. Jaroslav Rezník vezérigazgató szexistának, szellemi alagsorba valónak minősítette a fricskát. Az ügy minden bizonnyal a Médiatanács elé kerül, amely hozott már vitatható döntéseket. Most viszont figyelembe vehetné a színész további mondatait is: „Egyesek figyelmeztettek, hogy politikáról nem illő ilyen ünnepi műsorban beszélni. Ám mostanság olyan illetlen dolgok esnek meg a politikában, amelyek itt is feljogosítanak a véleménynyilvánításra” - mondta kesernyés mosollyal Knazko. Aki a bársonyos forradalom során vállalt szerepe miatt morális szempontból is kiérdemelte minden elfogulatlan polgár elismerését. A gyepűk KOLLAI ISTVÁN hát ott nincs H semmi - mondta U meglehetősen faragatlan módon Robert Fico Kelet- Szlovákiáról. És sajnos van ebben némi igazság. vevő a város szlovák nevét (Spisská Nová Vés, szó szerinti fordításban Szepesújhely) a transzparensén megváltoztatta: Szepesújsemmire. A jogos felháborodáson túl, be kell látni, van igazság a miniszterelnöki mondatban: Szlovákia keleti felében vannak térségek, ahol nincsen sok minden. Ahol egyre kevesebb az ember, a cég, a bolt, az étterem, a jó út, a lakott ház. A Pozsonyi Magyar Intézet élén eltöltött éveim alatt volt egy saját magamnak kitűzött célom: eljutni kerítés az út mentén, amire minden részletesebb magyarázat nélkül csak annyi van kiírva, „életveszély”; Bártfa mint egy kirámolt, üres ékszerdoboz, bolyongás az üres városban; kihalt kapualjak Eperjesen. Elég sokatmondó az is, hogy a falvak legmodernebb házaival a patikus és a sírköves büszkélkedhet. A legmélyebb emlék Dél-Szepesség bejárása volt, Krasznahorka felől Gölnicbányáig, elcsatangolva Stósz, Mecenzéf felé kisebb uta-Robert Fico exminiszterelnök becsmérlő megjegyzése - miszerint Kelet-Szlovákiában nem lehet erős maffia, mert nincs ott semmi sem - igen érdekes bonmot-jává vált a szlovák belpolitikai válságnak. A keletiek egy jó része magára vette a megjegyzést, a kormányellenes tüntetéseken egy iglói résztminden szlovákiai járásba. A terv nagyjából sikerült, de nem kevés hely volt, ahol azt kellett konstatálnom: hát itt a természeti és kulturális örökségen kívül nincs sok minden. Kiürült, kietlen hegyvidék a Kárpátok északkeleti térségében; turistautak, valami jóféle erdőjáró teherautóval járhatatlanná téve; kon, ami túlélő expedícióvá alakult, mivel sehol nem volt nyitva étterem. Hideg élelemmel meg nem készültünk. Az éttermek önkényesen kezelték a nyitvatartási időt, pár ember miatt kár kinyitni; számunkra meg lassan az „éhező völgyek” kifejezés új értelmet nyert. Kérdezősködni se nagyon volt kitől. Gölnicbányán szürreális képként jelent meg a teljesen kihalt és valószerűtlenül csöndes városban egy óriási, vidám cigány lakodalmas menet; nem tartottuk illendőnek megzavarni, hogy hol lehet itt enni. Végül Szomolnokon sikerült rántott sajthoz jutni - ez volt valaha Magyarország egyik legnagyobb bányavárosa, ma meg az Isten tudja, miből tudnak itt megélni az emberek. A rántott sajt árusításból biztos nem. Nyilván vannak térségek, amelyekre ez a perspektívátlanság nem igaz (például pont Igló tűnik üdítő kivételnek), de nagy általánosságban úgy Kelet-Szlovákia, mint Kelet-Magyarország gyepűsödik. Ez egyre nagyobb gondot jelent majd a fejlett központoknak gazdasági és politikai értelemben is, hiszen itt találnak táptalajt leginkább a korszak antidemokratikus mozgalmai. De ez a probléma formabontó, radikális politika felé lökheti majd a fejlettebb központokat is, melyeknek egyszer majd elegük lesz a gyepük eltartásából és elégedetlen választóikból. A divatos szlovák politikus, Miroslav Beblavy egy könyvében például azt javasolja, hogy a válságrégiók önkormányzatiságát fel kellene valahogy függeszteni, központi irányítás alá kellene őket helyezni, amiben rengeteg ráció lehet, de ez végső soron mégis valamiféle alá-fölé rendeltségi viszony érvényesítése lenne. Az ilyen típusú gondolatok és viták a jövőben várhatóan erősödni fognak, ahogy a piacgazdasági mechanizmusok e régiókban egyre halványulnak és a társadalom szövete szétszakadozik.
