Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-20 / 66. szám
www.ujszo.com | 2018. március 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tisztességes Szlovákiát A jelszó világos, a „hogyan"-ra alighanem mindenki mást mondana állampolgárok - tüntetők, felháborodottak, elégtelenek, változást akarók stb. -új jelszava: Tisztességes Szlovákiát! Ha megkérdeznénk az egyes csoportok tagjait a polarizált társadalomban, hogy szeretnének-e tisztességesebb Szlovákiában élni, nagy valószínűséggel az igenek nyomasztó többségben lennének. Ha nem egyszerű eldöntendő kérdést, hanem kiegészítendőt tennénk föl, hogyan érjük el azt, hogy tisztességesebb Szlovákiában éljünk, abban az esetben a válaszok nagyobb szóródást mutatnának: a zavart dadogástól az extrém megoldásokig terjedne a spektrum. Kétségkívül elégtételt jelent, hogy Róbert Fico miniszterelnök és Robert Kalinák belügyminiszter lemondott. Ugyancsak pozitívum, hogy a nyomásgyakorlásnak van eredménye, a tömeges megmozdulások erőszakmentesek, egyelőre provokátorok sem próbálták megzavarni a tüntetéseket, a szervezők lelkesek, a tiltakozók pedig fáradhatatlanok. Ugyanakkor a rendszerszintű változásokat óhajtók úgy vélik, a suta és nem túl meggyőző erőfeszítések ellenére a Peter Pellegrini vezetésével megalakuló kormány nem a változást, hanem a folytonosságot jelenti. Egyelőre nagyon csekély az esélye annak, hogy a közvélemény elfogadja Pellegrini kormányát, és elhiggye, hogy a mindent behálózó, rendszerszintű korrupciótól majd pont ők fogják megszabadítani az országot. A Münchhausen-effektus nem működik. Az újságíró-gyilkosság után az ország változik. Megszűnt a közöny, egyre többen jelzik, betelt a pohár. Michal Vasecka szociológus pár napja egy inteijúban üzent azoknak, akiknek a hatalomtechnika korában erkölcsi aggályai vannak. Azt mondta, hogy amikor üzletemberekkel kávézik, akkor gyakran figyelmeztetik őt, hogy menthetetlenül naiv, mert a világ nem a könyveiben leírt elméletek alapján működik. Hát így. A változást akarók leginkább azt fájlalhatják, hogy nincs erős és minőségi politikai képviseletük. Tulajdonképpen az SDKÚ szétesése óta ninés olyan erős jobboldali párt, amely veszélyeztetné a Smer hatalmát. A frissen alakult pártok - Progresívne Slovensko (Stefunko) és Spolu (Beblavy) - még nem készültek föl a választásokra. Kérdés, hogy aktív és nem korrumpálódott vezetőinek sikerül-e elég támogatót szerezniük a parlamenti küszöb átlépéséhez. Amikor még volt esély az előrehozott választásokra, a két párt tárgyalni kezdett az együttműködésről. Az SaS és az OEaNO se tudja tovább növelni támogatottságát - valószínűleg ebben közrejátszik heterogén összetételük és a pártvezetők viselkedése is. A parlamenten kívüli pártoknak - az MKP-nak is - ebben a helyzetben meg kell küzdeniük a médiafigyelemért, az üzeneteiket nehezebb célba juttatni. Riasztó és elkeserítő volt a Focus ügynökség friss felmérésének eredménye, amely azt mutatta, hogy az SNS, Kollár és Kotleba erősödik. Az ellenzéki pártoknak aktívabban kellene dolgozniuk azon, hogy prezentálják, hogyan képzelik el az igazságosabb, tisztességesebb és jobb Szlovákiát. Jó lenne reális terveket, forgatókönyveket látni, mert megfelelő politikai képviselet nélkül nem lesz változás. Pozsony, Sznf tér, péntek (Somogyi Tibor felvétele) Kiket kell(ene) kirúgni GÁL ZSOLT Lydia Sukel’ová és Frantisek Bicko. Az előbbi a varannói adóhivatal volt vezetője, a férje évekig Diego Rodával vállalkozott. Az utóbbi töketerebesi járási főügyész volt, a fia több cégben volt Antonino Vadala üzleti partnere. Sukel’ovájelenleg a járási adóhivatal ellenőrzési részlegét vezeti, Bicko járási ügyész. Szóval nem elég a legfelsőbb szinteken tisztogatni... Persze a polip csápjait fentről kezdve kell fokozatosan levagdosni. Az a minimum, hogy a kormánynak mennie kell, miután pártjai megszavazzák az előrehozott választásokat. Fico és Kali bábjaiból meg Vadala Facebook-haverjaiból összeállított mindenféle tákolmány csak szemfényvesztés. E mellett azonnali hatállyal távozni kellene a polippal összefonódott legfőbb állami vezetőknek is. Vagy azért, mert összeférhetetlenség áll fenn, ők vagy családtagjaik rokonok a Smert szponzoráló oligarchákkal, illetve üzletelnek velük, vagy a szervezett bűnözői csoportokkal, vagy „csak” megakadályozták, hogy a felügyeletük alatt lévő intézmények tegyék a dolgukat és kivizsgálják az áfacsalásokat, korrupciós ügyeket és az állami dotációkkal kapcsolatos visszaéléseket. És most fennáll a veszély, hogy ugyanígy eltussolják a kettős gyilkosság kivizsgálását. Távoznia kell(ene) Jaromír Ciznár legfelsőbb ügyésznek, Dusán Kováciknak, a speciális ügyészség vezetőjének, Tibor Gáspár országos rendőrfőkapitánynak, Peter Hraskónak, a nemzeti nyomozóhivatal (NAKA) fejének, Róbert Krajmemek, a NAKA korrupcióellenes csoportja vezetőjének, de nem maradhat a helyén Frantisek Imrecze, a pénzügyi igazgatóság (adó- és vámhivatalok) igazgatója, illetve az igazgatóságon belül működő nyomozóhivatal (KUFS) vezetője, Eudovít Makó sem. A névsor hosszan folytatható és külön problémát jelentenek a bíróságok (mivel a bírák gyakorlatilag leválthatatlanok). És ez csak a jéghegy csúésa. De tudjuk, hogy a polipok csápjai a csúcsokig értek, a kormányhivatalig, Ficóig, Kaliűákig, Pociatekig! Ők tették lehetővé, hogy bő egy évtizedig zavartalanul működhessen a nagykorrupció, mehessenek az áfacsalások, az uniós dotációkkal való visszaélések. Ha valaki tenni akarta a dolgát az általuk felügyelt hivatalokban, attól az ügyet elvették, megpróbálták ellehetetleníteni, fegyelmi eljárás indult ellene, áthelyezték, elbocsátották, a részlegét átszervezték stb. Ide tartoznak még azok is, akik idővel feljebb léptek, például Dana Meager jelenlegi pénzügyminisztériumi államtitkár, aki korábban a pénzügyi igazgatóság második embere volt. A Postoj internetes újság és Lucia Nicholsonová képviselő (SaS) állítása szerint jól ismerte Vadalát, sőt, 2014-ben a családjával együtt nyaralt Olaszországban. Ahová elkísérte őket az igazgatóság személyzeti osztályának vezetője, Sofia Karabelli, meg a csalás elleni részleg vezetője(I), Lucia Fecková is. Emellett Sukel’ová és Bicko esete, meg más nyilvánosságra jutott ügyek rávilágítanak arra is, hogy a Smer és az államigazgatás alsóbb szintjein is elképesztő összefonódások alakultak ki. És itt jön a fogas kérdés, hogy mekkora az a rothadt rész, amelynek kivágása után az örök opportunisták már a munkájukat becsületesen végzőkhöz csapódnának. Félő, hogy nagyon nagy. De ez nem eredményezheti azt, hogy el sem kezdjük a közélet megtisztításáért vívott harcot. Először a kormánynak, a minisztereknek kell menniük, aztán a fent felsorolt vezetőknek, majd meg kell kezdeni az elszámoltatást. Bastemákot meg Kocnert a legelsők között kellene lecsukni. És aztán lehet, hogy elkezdenének „énekelni”. Mindennek a feltétele azonban az előrehozott választás, illetve annak eredménye. Ha a választók kritikus többsége újra a Smer és az SNS, meg a hozzájuk hasonló pártok mellett voksol, illetve tőlük a szélsőségesekhez, például Kotlebáékhoz vonul át, akkor alighanem minden marad a régiben, legfeljebb a szerencsében vagy a kormánypárti szavazók alacsonyabb részvételében bízhatunk. A szükséges, hosszú távon fenntartható gyökeres változásokhoz ez valószínűleg kevés lenne. Generációs kihívások MOLNÁR KRISZTA orradalmi időket élünk. Remélem, legalábbis. Az ilyen „fiatal demokráciáknak”, mint a miénk, szükségük van időről időre próbatételekre, amikor kiderül, hogy müködik-e még a társadalmi ösztön. Hogy nem lustultunk-e még el, tudunk-e még nagyobb számban az utcára menni, ha nincs más módja a jogaink érvényesítésének. Olvasom a Kuciak-gyilkosság utáni első demonstráció főszervezője, Katarina Nagy Pázmány történe; tét, ahogy ő meséli. Fiatal, gondol; kodó és érző ember, s az első pilla; natban beléhasított a felismerés: ez így nem mehet tovább. Hallgatom a : városi történéseket: lesz Komárom- i ban is tüntetés. A főszervező egy fiatal nő. Jelenleg anyasági szabadságon van az első gyermekével. Hozzá I is elért a gondolat-ez így nem mehet tovább -, és elkezdte mozgósíta- I ni az embereket. Fiatal, gondolkodó és érző ember. Kisgyerekes anya. ; Március 8-án, nőnapkor, késő este ; engem is megérint a kérdés, hogy a ; másnapi megmozduláson fel akaroke szólalni. Tudom, hogy ez így nem mehet tovább. Fiatal, gondolkodó és ; érző ember vagyok. Szociológus, : anyaságin. Öt hónapos terhesen. Hát ; persze, hogy ott találom magam I másnap a mikrofon mögött. A meggyilkolt Ján Kuciak kollégája írja a tüntető tömegnek szánt levelében, hogy kiviszi a saját kislányát is a demonstrációra, akkor is, ha a kicsi nem érti még, mi zajlik, mert fontos, hogy lássa, az utcára tudunk menni a saját jövőnkért. Sok, rengeteg kisgyerekes tüntető van mindenütt. Máig elevenen él bennem az az emlék, amikor a bársonyos forradalom idején apám nyakában ülve láttam Václav Havelt a komáromi Lodiar bevásárlóközpont emeleti erkélyén szónokolni. Hatéves voltam, nem sokat érthettem abból, ami zajlik, talán csak a percek felszabadult ünnepélyessége marad meg bennem és az, hogy Havel iránt világéletemben olyan megmagyarázhatatlan kötődést éreztem, mintha a családunk tagja lenne. A gyerekek agya az események érzelmi lenyomatán keresztül tanul. Nézem az elmúlt napokban mozgalommá nőtt Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés öt alapítóját. Fiatalok, fáradhatatlanok, kemények. Nem politizálnak, hanem kiállnak magukért, értünk., JMi vagyunk azok, akikre eddig vártunk” - állítják magukról, és tisztában vannak vele, hogy hatalmas erőket képesek megmozgatni. Vajon mi történik? Megtört az Y és Z generáció (a 82, illetve 95 után születettek) közönyössége és egocentnzmusa? Az érte el vajon az ingerküszöbüket, hogy egy kortársukat gyilkolták meg? Netán mögöttük is áll valaki, akinek a kilétéről ma még fogalmunk sincs? Vagy egyszerűen belobbant valami ösztönös, mélyről jövő társadalmi önvédelem? Az Y és Z generáció tagjait egyfajta türelmetlenség jellemzi. Mindent akarnak, azonnal. Felgyorsult élet, hirtelen hozott döntések, rövid távú elkötelezettség. A közösségi értékeket felváltotta az egocentrizmus, a valós kötődések helyett ott vannak a virtuális kapcsolatok. Vajon mit lehet ebből a „csomagból” kamatoztatni, ha társadalmi összefogásra van szükség? A hálózati kötődések sokszínűségét, a generációs türelmetlenségből faragott kitartást, a rövid távú elköteleződésből fakadó gyors reakciókat. Bízom benne, hogy valóban igaz: mi vagyunk azok, akikre eddig vártunk. Ha így van, ha nem, nagyon szurkolok magunknak.
