Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
Krusovszky Dénes tárcája a Szalonban 2018. március 17., szombat, 12. évfolyam, 10. szám Szlovákia: a túszul ejtett állam A Ján Kuciak (befejezetlenül ránk maradt) cikkéből kirajzolódó korrupciós sémák lényegében semmiben sem különböztek a korábban kirobbant botrányokban megismertektől. Akkor mégis mik voltak azok az új dolgok, amelyek tömegeknél verték ki a biztosítékot, elemi felháborodást és 9-es erejű földrengést okozva a szlovákiai belpolitikában? Erre keressük a választ. M ^ lovákiában so_ sem volt újságr M íróbarátnak ne. j M vezhető közeg, J MmmJ de oknyomozó újságírót korábban nem gyilkoltak meg bizonyíthatóan (nyom nélkül eltűnt újságíróra viszont már volt példa). A kivégzésre emlékeztető, profi munkára valló brutális kettős gyilkosság megrázta és felrázta a közvéleményt. Ehhez hozzájárult, hogy egy kedves, házasságkötésre készülő fiatal párt öltek meg a saját házukban, valamint az, hogy a fiatal oknyomozó újságíró az utolsó leleplező cikkében olyan összefonódásokra mutatott rá a szervezett bűnözés és a legmagasabb politikai körök között, amelyek önmagukban is óriási felháborodást kelthettek volna. A Meciar-korszakban mind az államhatalom (például a titkosszolgálatok), mind az azzal összefonódott és egymással permanens háborúban álló szervezett bűnözői csoportok is fenyegették az újságírókat. Volt, hogy követte és lehallgatta őket a titkosszolgálat (a cseh Nova TV riporterét, Eugen Kordát), volt, hogy alapos verést kaptak valószínűleg a „titkosoktól” és/vagy a maffiózóktól (Tom Nicholson, Soltész Árpád) vagy felgyújtották az autójukat (Peter Tóth). De volt, hogy Meciar híve vagy hívei rontottak rájuk (Euba Lesná, Stefan Hríb), sőt, később maga Meciar támadt kamerák előtt többször újságírókra, például ököllel - az Elektra nevű villájának anyagi fedezetét firtató - Euboslav Cholujra (TV Joj). Tette mindezt többnyire minősítheteden kifejezések kíséretében... A Meciar-korszak után sem tűntek el teljesen a fenyegetőzések, fizikai támadások, gyújtogatások, de jóval ritkábbá váltak. A leleplező újságírók elleni fő fegyverré a rágalmazási perek, a médiák felvásárlása és a lejáratásukra tett kísérletek váltak. A maffialistás „vállalkozó” Marián Kocner 2017 szeptemberében például épp Ján Kuciakot fenyegette azzal, hogy „mocskot fog keresni” a családjára, és ki fogja azt teregetni. „Elkezdek speciálisan önnel foglalkozni, az ön személyével, az ön anyjával, apjával a testvéreivel” - mondta Kocner, ahelyett, hogy arra válaszolt volna Kuciaknak, hogyan adta el a hírhedt adócsaló, Basternák által épített Bonaparte apartmanban, Fico kormányfő szomszédságában lévő lakását. Robert Kalinák (akkori) belügyminiszter reakciója is emblematikus volt, ahelyett, hogy az állam védelméről biztosította volna a Kocnert feljelentő Kuciakot (a feljelentéssel, mint kiderült, a rendőrség érdemben nem foglalkozott), azt vágta oda a Denník N újságírójának, hogy: „Milyen fenyegetésekre gondol? Nekem a nyilatkozat kapcsán inkább olyan benyomásom van, hogy további újságíróként az önök napilapjához akar csadakozni. Ez az, amit önök csinálnak, a mocsok keresése.” És már meg is érkeztünk oda, hogy a kormány vezető politikusai milyen légkört teremtettek Szlovákiában azzal, hogy évekig kígyót-békát kiáltottak az újságírókra. Szó szerint, mert a kormányfő, Robert Fico nevezte már őket egyebek között „nyálkás kígyónak”, de voltak már „idióták, hiénák és szlovákellenes prostituáltak” is. A Fico-kormányok a kényelmeden újságírói kérdésekre adott hisztérikus, mocskolódó „válaszaikkal” élen jártak az újságíró-ellenes légkör kialakításában. Fico többször néven is nevezte, felsorolta, hogy pontosan milyen újságok, médiák munkatársai a hazug „hiénák és prostituáltak”. Általában a legtehetségesebb szlovák újságírókról és a legszínvonalasabb médiákról beszélt így. Mondhatnánk, hogy ez mind így van, de újságírót mégsem gyilkoltak idáig - de ez így nem biztos, hogy igaz. Szlovákiában ugyanis nem ismereden jelenség, hogy nyom nélkül eltűnik valaki, 2008 áprilisában például Pavol Rypal oknyomozó újságíró (Plus 7 dm, Markíza, STV), akit valószínűleg meggyilkoltak. A kormányhivatalig érő calabriai csápok Köztudott volt - az Új Szó hasábjain is többször foglalkoztunk vele -, hogy Szlovákia a túszul/foglyul ejtett állam tankönyvszerű esete, ahol a Fico-kormányok rendszerszintű korrupciós gépezetet építettek ki, és lebénították az igazságszolgáltatást, hogy büntedenséget garantáljanak maguknak és szponzoraiknak, oligarcháiknak. Legkésőbb a Basternák-botrány kirobbanása után az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzat, ideértve a politikai vezetés legfelsőbb szintjeit (Fico, Kalinák, Pociatek volt pénzügyminiszter), valószínűleg a szervezett bűnözéssel is összefonódott, fedezi az ügyleteit (főleg az áfacsalásokat) és ebből províziókat kap (Fico luxuslakása, Kalinák és Pociatek üzletelése Basternákkal) - erről is többször írtunk, újra meg újra viszszatérve a témára. Ezzel kapcsolatban nem féltünk a maffiaállam kifejezés használatától sem, márcsak azért sem, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az állam (i)gazságszolgáltatási gépezete nem a korrupt politikusokat és üzlettársaikat üldözi, hanem a becsületes ügyészeket, a kiszivárogtatókat, meg az oknyomozó újságírókat. Ján Kuciak befejezeden oknyomozó cikke, amelyet több szlovák újság is lehozott, és az ország történetének legolvasottabb cikkévé vált, annyiban hozott újat, hogy a közpénzeket meglopó és a Smerrel összefonódott csoportok között feltűntek a calabriai maffiához köthető olaszok is. Azaz, a szlovák államot most már a hírhedt ’Ndrangheta közelében mozgó „üzletemberek” (főleg Antonino Vadala) is „megfejik”, sőt, egészen a miniszterelnökig érő kapcsolati hálót építettek ki! Mert talán a legsokkolóbb új fejlemény az volt, hogy Vadala korábban üzlettársi és élettársi viszonyt ápolt Roben Fico asszisztensével (nevezzük nevén a dolgokat, biztonsági átvilágítás nélküli, közpénzen kitartott szeretőjével), Mária Troskovával, de üzlettársa volt Viliam Jasan, a szlovák Allambiztonsági Tanács átvilágítással rendelkező titkára is. Az újságíró-társadalom meg a Fico-ellenes közvélemény nagy részében ezek a sokkoló fejlemények az utolsó cseppet jelentették, betelt a pohár, az elégededenség elemi erővel tört fel. Ha Ficóék ezt is megússzák, akkor ennek az országnak vége. Akkor nemhogy az uniós magba nem jutunk be, de keleti diktatúraként végezzük. Milyen állam az, ahol profi bérgyilkos(ok)ra valló
