Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-14 / 61. szám
www.ujszo.com | 2018. március 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Fico sikerországa A Smer-kormányok valódi öröksége a korrupció DUDÁS TAMÁS lovákia egy igazi sikertörténet. Lega- M lábbis ezt ismételte k-/ MLjÍ újra meg újra Robert Fico kormányfő az elmúlt hetekben és hónapokban. Az alapvető gazdasági mutatók meg is erősítik ezt az állítást. A hazai össztermék (GDP) növekedése egészséges, és 2018-ban még tovább gyorsul. A munkanélküliség is pozitív rekordokat döntöget, ilyen kevesen még nem voltak munka nélkül Szlovákia történetében. Mindehhez alacsony infláció és bérnövekedés társul, ennek köszönhetően a háztartások is optimistán költekeznek. Ha nem omlik össze váratlanul a világgazdaság, akkor a következő évek kilátásai is pozitívak. Ilyen felszínes értékeléssel azonban nem elégedhetünk meg, mert a pozitív gazdasági mutatók mögött régóta bujkálnak a megoldatlan problémák. Ebből a szempontból az Európai Bizottság gazdasági országértékelései mindig nagyon tanulságos olvasmányok, a bizottság elemzői ugyanis tárgyilagosan feltárják az értékelt ország gazdasági és társadalmi problémáit és hiányosságait. Nem meglepő tehát, hogy a Szlovákiáról írt országértékelés, amely a múlt héten látott napvilágot, sokkal árnyaltabb képet fest a sikerről. A szlovák gazdaság eredményeit természetesen a brüsszeli elemzők sem kérdőjelezik meg, de attól tartanak, hogy ismét elpocsékoljuk a jó éveket, és nem teszünk eleget a régóta fennálló problémáink megoldása érdekében. Az egészségügy hatékonysága továbbra is alacsony, az oktatás minősége vitatható és a diákok sikere nagyban függ a családi háttértől. A roma kisebbség integrációja csigatempóban halad, és az állami intézmények működése a legrosszabbak közé tartozik az unióban. Mindeközben a korrupcióellenes harc teljes csőd, az Európai Bizottság szerint a szlovákiai helyzet semmit sem javult ezen a téren az előző országértékelés óta. Önmagában nem is a gondok megléte az igazán nagy baj, hanem az, hogy már hosszú évek óta ugyanazokról a problémákról olvasunk. A tanárok egy évtizede is alulfizetettek voltak, a vállalkozók ugyanúgy küszködtek a bürokrácia útvesztőiben, és a korrupció, úgy tűnik, örök. Ez Fico igazi öröksége. Egy évtizeden át irányította az országot, de mindvégig kerülte az igazán problémás területeket és a bonyolult reformok beindítását. Napjaink gyorsan változó világában egy évtized nagyon hosszú idő, a"mai gazdasági siker könnyen és gyorsan elillanhat a közeljövőben. Míg Németország már a következő ipari forradalomra és az autóipar gyökeres megváltozására készül, Szlovákia egy helyben toporog. Míg Észtország már a digitális jövőben él, Szlovákiában az állam az alapvető digitális szolgáltatásokat sem tudja gond nélkül működtetni. Míg a finn diákok a jövő kihívásaira készülnek, a szlovák diákok nagy része a jelen kihívásainak sem tud megfelelni. A jövő gazdasági sikereinek alapjait ma kell lefektetni, de sajnos a szlovák politikai színtéren ma nem igazán találni jövőbemutató stratégiákat. Ezekre pedig sürgősen szükség van, nem élhetünk örökké autó-összeszerelésből. MEG A KÖZMEDIAD IS AZZAL VAN TELE, HOGY HÜLYESÉGEKET BESZÉLSZ, HAZUDSZ, A MAFFIA MEG BEFÉSZKELTE MAGÁT A KORMÁNYHIVATALBA, ÉS AKKOR MÉG TE CSODÁLKOZOL, HOGY MEGBUKSZ? Az amatőr (Cartoon izer) Tájjellegű kérdésekről VERES ISTVÁN Hunyorogva hörpölte a habot söréről Bandika, miközben Ervinnel az idei tavasz első valamirevaló sugárnyalábjait méregették. Kiültek a csapszék elé a kőre, ilyen sem volt tavaly ősz óta, és sorsukkal elégedett állástalanok módjára figyelték, ahogy kavarog a kora délutáni tömeg. Azt tetszett hallani - kezdte Ervin -, hogy Pozsony és Szentgyörgy között húsz hektár szőlőt vágtak aki az épülő körgyűrű miatt? Meg hogy további tíz hektár lesz emiatt művelhetetlen? Bandika nem hallotta, de nem is foglalkoztatták a dugós kérdések. Nem foglalkoztatnak a dugós kérdések - mondta halkan, majd kifejtette, hogy autóval nem jár, így a Récse és Szentgyörgy közti dugók nem nyomasztják a lelkét. Továbbá ha bort vesz, leginkább csak csavarzárasat, így nem kell bajlódnia sem a dugóhúzóval (mindig elveszik), sem aggódnia a parafadugó állapotán, mely nagy ritkán ugyan, de néha élvezhetetlenné teszi a bort. Ervin szünetet tartott. Megfigyelt egy valószerűtlenül sok kutyát sétáltató polgárt, aki két kezével próbálta egy irányba terelni a négy pórázon sétáltatott, különféle méretű ebeket. Ez vajon fizet kutyaadót? Érdekelne, hogy mennyit, vakart egyet füle tövén Bandika. Ervin nem hagyta magát, és kifejtette: némileg sajnálja, hogy egy állami közlekedési beruházás éppen az ország egyik legértékesebb mezőgazdasági területéből szippant el harminc hektárt, miközben mindenki arról beszél, hogy érdemes lenne megmenteni az örökséget, melyet nem dózerolt le a 20. század. Pontosabban annak maradékát. Jaj, kedves kuzin, ne legyen már ennyire körgyűrűszkeptikus, húzott maga alá egy színes ikeás A harag napja FINTAMÁRK Vannak, akiknek piros betűs nap volt a hétfői. Van, akinek élvezet volt nézni Robert Fico vergődését, ahogy utolsó áldozatként Robert Kalinák fejét is odavetette a Hídnak. Másoknak az okozott kéjes örömöt, ahogy látta, hogyan küzd Bugár Béla pártja borzalmas döntésének következményeivel. S valahol igazuk van, ez valóban piros betűs nap volt. Csakhogy két ártatlan ember vérével írták, ahogy az elmúlt két hét minden napját. Igen, mindannyiunknak két olyan ember vérében kellett megfurdenünk az elmúlt két hétben, akik jobbá tették ezt az országot. Haláluk pedig a képünkbe törölt néhány nagyon fontos dolgot. Például azt, hogy mennyire kicsi volt eddig ez az ország, nemcsak méretben, de lélekben is - pedig zömmel olyan emberek lakják, mint Ján Kuciak és Martina Kusnirová. Jó emberek. Csak hagyták, hogy rájuk telepedjenek, telebeszéljék a fejüket, élősködjenek rajtuk. Megmutatta azt is, hogy mi hiányzott nagyon ebből az országból, a politikusokból és az egyszerű emberekből egyaránt. Az alázat. Mert mikor felbukkant az alázat, tízezrek mentek az utcára - és hiába szerettek volna még több vért látni egyesek, a tömeg mindennél alázatosabban mutatta meg, hogy elege volt a vérből, mert a vér szent. És azt is megmutatta, hogy nem lehet megállítani. Ez volt a tüntetések igazi ereje, ettől rettent meg Fico és Kalinák, mert tudták, hogy nem az erőszak terjed szét az országban, hanem az alázat és a felelősségvállalás, és előbb vagy utóbb vértelen eszközökkel kerülnek a történelem süllyesztőjébe. Innentől nem volt kérdés, hogy Kalinák megy, neki ez volt a legkézenfekvőbb, Fico számára pedig az utolsó remény, hogy talán ezzel visszaállíthatja a régi rendet, ha elég ember megy lépre - legfőképpen a Híd. Cinikus húzás, mert Fico is cinikus, de valljuk be, nem volt más választása. Csakhogy szerencsére a Híd, mely végig két-három lépéssel volt lemaradva az eseményektől, többékevésbé behozta a hátrányát és talán néhányuk szívébe a tömeg által sugárzott alázat is beköltözött. És ezek az emberek talán megértették, hogy politikusnak lenni nem a hatalomról, a meggazdagodásról vagy a csatornákról szól, hanem a társadalom iránti felelősségvállalásról. És talán megértették, hogy az alázat kéz a kézben jár az áldozattal - és talán azzal is, hogy a következő körben nekik már nem osztanak lapot. És eljutottunk odáig, hogy a Híd - furcsán, a forró kása körül táncolva, durcásan, de - végül hajlandó volt elengedni a kormányzást. Többé-kevésbé. S pont ezért nem ért véget a történet, s pont ezért van ezután szükség még több alázatra. Mert az, ami most következik, olyan, mint egy aknamező, amit Fico épített két gondos kezével. Egyrészt mindent megtesz azért, hogy ne második Meciarként menjen a süllyesztőbe - s ha ez nem megy szép szóval, majd megy erővel. Ehhez pedig minden eszközt felhasznál majd, akár ötödik hadoszlopként Kotlebáékat is - egyes kósza hírek szerint már nyélbe is üttetett az üzlet. Acél egyértelmű: a zavar, a feszültségkeltés. Hogy vér folyjon. Ezzel a rombolással pedig nagyon nehéz harcolni. És itt mutatkozik meg a politikusok igazi felelőssége: ha nem sikerül megtalálni az alázatot, és az ezzel járó áldozatot, akkor a rombolók sikere garantált. Szóval ne feledjük el. Élég volt a vérből. FIGYELŐ Kövór: Soros buktatja meg Ficót Hiába vesz részt az MKP a szlovák kormány elleni tüntetéseken és tiltakozik óvatosan az ezzel kapcsolatos sorosozás miatt Orbán Viktor részéről, most Kövér László lökte Menyhártékat az ún. Soros-bérencek közé., ,Nem elképzelhető, hanem biztos” - válaszolta Kövér az EchoTV-ben arra a kérdésre, hogy pokrócot Bandika. Húsz hektár, az igazából nem sok. De még a harminc sem. Főleg ha azt vesszük, hogy a kivágott területeken főleg szövetkezeti szőlők voltak, azokból meg tudjuk, milyen bor készül. A tulajdonosok pedig kaptak a tulajdonrészükért az országszerte megszokott 50 centegy euró helyett nagyjából 80 eurót per négyzetméter. Vagyis egy kicsinek számító, tízáras parcellarésszel rendelkező tulajdonosnak hirtelen nyolcezer euró került a számlájára. Maga nem adta volna oda ennyiért? Ervin odaadta volna, és ezt el is ismerte, majd ismét megpróbálta kifejteni, hogy szerinte nem az árral van a baj, meg a 20-30 hektárral, haszerinte igaz-e amit Robert Fico kormányfő állít: Soros György destabilizálni akaija az országot. „Pillanatok alatt megteltek külföldi aktivistákkal a pozsonyi szállodák. Hirtelen előkerültek az előrenyomtatott kitűzők, olyan szervezettségről árulkodik mindaz, ami a szlovákiai városok utcáin zajlik, amit már mi is megtapasztalhattunk” - mondta. A magyar házelnök szerint nagy erők mozognak a háttérben: Soros György. (ú) nem azzal, hogy egy tájjal, melyben ekkora lehetőség rejlik, és amelyen a középkortól zajlott szőlőművelés, 2018-ban, bölcs megfontolások után belepottyantanak egy autópályát, felhajtókkal, lehajtókkal, ki tudja mikkel. Mert igaz, hogy fizikailag a terület mindössze húsz hektár. De azok a helyek, ahonnan látni lehet, és amelyek emiatt veszítenek idegenforgalmi és esztétikai értékükből, több száz hektárt tesznek ki. Ezt tudjuk tehát a tájjal kezdeni 2018-ban, zárta elméletét Ervin. Csinálunk sztrádát, hogy gyorsabban végig tudjunk rajta suhanni. Nem baj, majd iszunk sört bent a városban. Hisz most is azt tesszük.
