Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-09 / 57. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. március 9. I 7 Bezzeg-Szlovákia Lehetnek bármennyire részletesek és modernek a törvényeink, ha a vezetők szemet hunynak mások viselt dolgai felett Kuciak, Kusnírová, Kalinák, Fico, Bugár, Mad’aric, Trosková, Vadala, Kiska, Soros és a tüntetők. Az elmúlt napok főbb szereplői, akik révén Szlovákia történelme olyan epizóddal bővült, amelynek még nem látjuk a végét. Akik eddig azt gondolták, hogy az elmúlt 10 év minden politikai és gazdasági botrányai ellenére Szlovákia demokratikus intézményei jobbak vagy különbek lennének, mint a fekete báránynak tartott Magyarországé és Lengyelországé, azok most nagyon meglepődhettek. Őszintén: csak idő kérdése volt, mikor esünk át mi is a túloldalra, mikor derül ki „a botrány”, amelyet már nem tudunk ignorálni. Sokunkban sokféle gondolatok és érzelmek kavarognak, hogyan, kinek az érdekében és miért történhetett meg a Kuciak-pár szörnyű tragédiája. Mindez pedig rég nem látott indulatokat szabadított fel a hazai társadalomból a regnáló kormánnyal szemben. Korábban elég volt ellehetetleníteni, elhallgattatni és elüldözni a kritikus hangokat (lásd Maiina Hedviget), mondván, a többség úgyis elfelejti a kirívó eseteket. A Kuciak-pár gyilkossága azonban rámutatott a hazai intézményrendszer leggyengébb pontjára: az emberi tényezőre. Lehetnek bármennyire részletesek vagy modernek a törvényeink, ha a vezetők szemet hunynak mások viselt dolgai felett. Netán úgy gondolják, nincs olyan eset, ami indokolná önként történő lemondásukat. A korrupciós és egyéb visszaélésekkel kapcsolatos jogos népharag mellett azonban nem szabad elfelejtenünk: Kuciakék halálát ettől még nem derítik fel. Azért, mert dühösek vagyunk Ficóra és Kalinákra, még nem tisztázódik a tettesek és a megrendelők kiléte. Pedig ennek kapcsán vadabbnál vadabb teóriák kezdenek szárnyra kapni önjelölt nyomozóktól, a fősodratú médiától és az ellenzék egyes vezetőitől. Ráadásul a hazai sajtó közismert személyiségei is mindent megtesznek az elégedetlenek további hergeléséért, azért, hogy a kormányfőt lemondassák. Mert nekik már nem elég Kalinák feje vagy a kormány átalakítása. A hab a tortán, hogy Ficónak elég volt kimondania Soros György nevét, máris rákerült az „orbanizálódás” bélyege, bármit jelentsen is az utóbbi idehaza. S eközben szemünk előtt épül a Kuciak-gyilkosságból táplálkozó alternatív valóságértelmezés, és hazai sajtó által fűtött Smer-ellenes gyűlöletkampány, amelyet már most bármely facebookos sajtótájékoztató kommentjeiben tapasztalhatunk. Am ez nagyon veszélyes játszma, amely egy eddig ismeretlen útra terelheti Szlovákiát. 1993-tól még soha nem volt olyan kormánya az országnak, amelyet a hivatalos alkotmányos procedúrák (parlamenti választások vagy bizalmi szavazás) nélkül váltottak volna le. Ha egyesek tényleg társadalmi nyomással, az utcáról akarják kikényszeríteni a harmadik Ficokormány bukását, azzal olyan példát statuálnának, amely bármely más jövőbeli kormány esetében alkalmazható lenne. Márpedig ha 1998- ban, amikor egy minden téren rosszabb helyzetben levő Szlovákiában képesek voltunk Meciart parlamenti választások útján leváltani, akkor Fico esetében sem fordulhatunk más eszközökhöz. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa A hiba nem az önök készülékében van (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Vitának helye van, vagy nincs? PETŐCZKÁLMÁN A kormányválság, vagy a kormányból való esetleges kilépés komoly dolog. Érthető, hogy a Híd mint magát demokratikus pártnak tartó szervezet be kívánja tartani a demokratikus eljárást, és az Országos Tanács hatáskörébe utalja a döntést. Sőt, az is érthető, hogy előtte végigzongorázza az ügyet a járási konferenciáin. Szeretnénk hinni, hogy ezért - nem pedig Bugár Béla nyaralása miatt - kell két hetet várni a párt döntésére az ország eddigi egyik legnagyobb politikai válságának kellős közepén. Csak az nem érthető, így, két év távlatából sem, hogy miért nem lehetett eljárni ugyanilyen demokratikus procedúra szerint két évvel ezelőtt, amikor a Híd egyik napról a másikra beledugta a fejét a Smer-SNS koalíció hurkába. Hiszen akkor a párt már tíz nappal a parlamenti választás után rábólintott a koalíciós szerződésre, mindenféle komolyabb párton belüli vita nélkül. Maga a koalíciókötésről szóló tárgyalássorozat pedig csak két napig tartott. Minek, jobban mondva kinek volt jó ez a nagy sietség? Persze, a válasz akkor is eléggé nyilvánvaló volt mindenkinek, aki tudott ötig számolni. Robert Ficónak és a mögé rejtőzködő korrupciós maffiának volt ez jó. Fico mindenáron meg akarta akadályozni, hogy akár egy napra is kikerüljön az ellenőrzése alól a belügy, a rendőrség és az ügyészség, és hogy a hálózat tovább működhessen. Az utóbbi napok eseményei és a média által feltárt újabb és újabb botrányok egyértelművé teszik Fico akkori indítékait. De mik voltak a Híd valódi indítékai? Mert az ún. extrémizmus terjedésének megakadályozása biztos nem. Kérdés, hogy most, a politikai gyilkosság után meddig játszhatja még a Híd azt a játékot, hogy a jelenlegi kormánykoalíciónak nincs alternatívája. Teljes hitelvesztés nélkül sokáig aligha. Sajnos, a helyzet még ennél is rosszabb. Előrehozott választás esetén könnyen megeshet, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. Ám az sem lenne leányálom, ha-jelenlegi állapotában és helyzetében - az MKP váltaná a Hidat a parlamentben. Az egyetlen megoldás, hogy a két párt együttműködésre képes politikusai szövetségre lépnek, egy belső megtisztulási és megújulási folyamat eredményeként. Elképzelhető ez egyáltalán mindazok után, ami a két pártban és a két párt között az utóbbi években lezajlott? Muszáj, hogy elképzelhető legyen. Más lehetőség ugyanis nincs. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Fico nem őrült meg A szlovákiai nyilatkozatháború dzsungelében igazította el a pozsonyi közrádió (RTVS) hallgatóit Dániel Kerekes. Az ismert csehországi politológus szerint a kettős gyilkosságot követően, s főleg miután kiderült: a korrupciós polip csápjai egészen a kormányhivatalig és a Smer-SD több vezetőjéig érnek el, Robert Ficónak két lehetősége maradt. Azonnal leválthatta volna a belügyminisztert és az országos rendőrfőkapitányt. O azonban előremenekül. Eszement összeesküvés-elmélettel rukkolt elő, államcsíny előkészítésével is megvádolta Andrej Kiskát. Egyes ellenzéki politikusok pszichiátert ajánlottak neki, holott minden lépését két szempont vezérli. A hatalomféltés, valamint a bűnpártolás, hiszen nyilván jól ismeri pártjának és holdudvarának szennyeseit. Hiába érvel a legitim választásokkal. Ezernyi példát sorolhatnánk fel, amikor a korrupcióba keveredett minisztert leváltották, vagy önszántából távozott. Nem feledjük a bársonyos forradalmat sem, amely politikai rezsimet söpört el. A politológus szlovák kollégáihoz hasonlóan két kiutat lát a válságból. A mára tervezett és további tüntetések nyomására végre lép a kormányfő. Amihez az is szükséges, hogy a Híd párt az eddiginél határozottabban ragaszkodjék Robert Kalinák és Tibor Gáspár menesztéséhez, ne elégedjen meg holmi időhúzó ígérgetésekkel. Nem tudni, vajon ezek után csillapodnak-e a társadalmi indulatok. Az viszont nyilvánvaló, hogy a Bugár Béla vezette párt csak így - akár koalíciós szakítással - kerülheti el, hogy végérvényesen rájuk üssék a cinkosság stigmáját. Sokan értünk egyet a politológussal. Nálunk Soros a céltábla, odaát már az ENSZ A szlovák kormányfőről köztudott, hogy igyekszik tanulni Orbán Viktortól. Legutóbb a sorosozást koppintottá le tőle. Soros György nemcsak a törvénysértés határain lebegő tőzsdespekulációi miatt bírálható, hanem főleg a migránsok uniós befogadására tett javaslatai miatt. Kormánybuktató fondorlatai sem ismeretlenek. Kétségtelenül befolyásos személy, akit az országgyűlési választások előtt a magyarországi kormánypártiak és médialakájaik a világ főgonoszának festettek le. Ez a hisztérikus kampány alighanem kifulladt, mert odaát új céltáblát találtak. Éspedig az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amely a migránsválság enyhítéséért egyezményt készít elő. A dokumentum azonban nem lesz kötelező érvényű. Minden ország önként döntheti el, hogy magáévá teszi-e az év végére kimunkált ajánlásokat. Mégis a világszervezettel riogatják a tájékozatlan anyaországi választópolgárokat. A Smer politikai boszorkánykonyhájában viszont elővették Sorost, aki magyar származású zsidó, ezért is úgy vélték, hatásos lehet némi antiszemitizmussal meghintett elmeszüleményük. Csakhogy Szlovákiában független a sajtó, viszonylag erősek a civil szervezetek, ezért borítékolható, hogy a dühödt ostobaságokkal a kormányfő csak tovább növeli a társadalmi feszültséget. Párbeszédet a székelyföldi autonómiáról Holnap legalább 40 ezer erdélyi magyar készül Marosvásárhelyre, hogy megemlékezzenek a Postaréten 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkról. Innen a tömeg a belvárosba vonul, mert ahogy Izsák Balázs erdélyi politikus hangsúlyozta: „idén, amikor Románia az Érdéllyel való egyesülés kinyilvánításának centenáriumát ünnepli, az itteni magyar szervezetek egységesen nyilvánítsák ki a székelyföldi autonómia iránti igényüket. Fontos előrelépést tapasztalhatunk ebben a küzdelemben. A három romániai magyar párt vezetői január elején írták alá azt a szándéknyilatkozatot, amelyben az autonómiaelképzelések mielőbbi összehangolását tűzték ki célul. A bukaresti törvényhozás pedig befogadta és közvitára bocsátotta Kulcsár Terza Józsefnek, a Magyar Polgári Párt képviselőjének autonómiatervezetét, amely rövidesen a parlament szakbizottságai elé kerül. A vita nyilván nem lesz mentes a magyarellenes felhangoktól, még azoktól a vádaktól sem, melyek szerint a magyarok Erdély elszakításában mesterkednek. A nyilvánosságra hozott tervezet alapján azonban a józan gondolkodású román polgárok megbizonyosodhatnak arról, hogy szó sincs ilyesmiről. Az önkormányzatiság követelésével a székelyföldi magyarok csupán önrendelkezési jogukat kívánják érvényesíteni, és nem mondanak le jogos követelésükről. FIGYELŐ Tramp: elhallgatatják a kitálaló pornósztárt Donald Trump ügyvédei titokban újra elhallgattatták Stephanie Cliffordot, a Stormy Daniels néven ismert pornósztárt - pechjükre az amerikai bírósági iratok nyilvánosan is hozzáférhetők, a Times riporterei pedig megszerezték a bírósági határozatot, amiben egy választott döntőbíró ismét hallgatásra kötelezte a pomószínészt. Clifford egy régi interjújában beszélt afférjáról az akkor még csak üzletember, de már Melániával, a first ladyvel házas Trumppal. Clifford akkor elég meggyőzően mesélte el a kalandot. Az interjú annak idején nem jelenhetett meg, Trump ügyvédei pedig a 2016-os választás előtt 130 ezer dollárt fizettek neki, hogy a történtek titokban is maradjanak. Most viszont arra készült, hogy elmondja, mert Trump személyes ügyvédje, Michael D. Cohen megsértette a megállapodást. A bírósághoz benyújtott, a megállapodás hiteltelenítését kérő keresetében már arra hivatkozott, azért érvénytelen, mert Trump nem írta alá. Trump tagadja a vádakat, szóvivője, Surah Sanders azt mondta, az elnök nem fizetett 130 ezer dollárt Cliffordnak. Ügyvédje azt állítja, a saját zsebéből fizette ki a hallgatási pénzt. (444 hu)
