Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-09 / 57. szám
8 I KULTÚRA 2018. március 9.1 www.ujszo.com PENGE Tatu, Patu és Giotto A gyermekkönyvipar—részint kényszerűségből, részint pedagógiai-pszichológiai okokból - a médiumköziség eseteinek széles skáláját vonultatja fel. A gyermekkönyv a szó-kép-viszony ok klasszikus, illusztratív megjelenitésével eleve köztes helyzetben van, s manapság is, amikor sokan a gyermekirodalom reneszánszáról beszélnek, a többség megmarad VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA ennél a képletnél. Nincs is ezzel semmi baj, lehet ezt is jól és rosszul csinálni. A (magyarul) 2007-től megjelenő Tatu és Patu-sorozattal, illetve legutóbbi darabjával, a Tatu és Patu csodálatos karácsonyával viszont arra kapunk példát, hogyan lehet szó és kép kapcsolatainak kreatív újragondolásával megnyerni a gyerekek szívét (vagyis szórakoztatni) és közben mediális tudatosságra nevelni. Már a műfaji meghatározással is bajban vagyunk. A sorozat legfrissebb darabja mindenekelőtt képregény (szövegbuborékokkal, panelekkel), de megkapjuk a mesemondás szokásos blokkjait is („így hát Tatu és Patu megérkezett. Az izgalomtól szinte remeg a levegő.”); ezek azonban úgy vannak elhelyezve, hogy ne tartozzanak egyértelműen a képregényes panelekhez. Igaz az is, hogy a mesélő állandóan a képekhez utalja az olvasót: „Nézzétek csak, milyen bájosan öleli a fehéren ragyogó, lágy hótakaró az utcát!” Ez az utalásos mesélés gyakran az irónia forrásává válik, például amikor a redundanciában rejlő poétikai erő jelenik meg. Az egyik alkalommal a mesélő bemutatja az egyik szereplőt, Mártont, akit egyebek mellett virágöntözéssel bíztak meg az elutazott szomszédok; a szöveg alatt Mártont látjuk, aki egyik kezével kiint a képből, a másik kezében locsolókannát tart, előtte virág, melyre nyíl mutat, „Víziék virága” felirattal. Számos alkalommal szerepel ez a megoldás a korábbi kötetekben is, ami viszont egy következő vizuális konvencióra tereli figyelmünket. A folyamatábráról van szó, amely a képregényes forma mellett alapvetően határozza meg a Tatu és Patuuniverzumot. A sorozat első darabját, a Tatu és Patu fura masináit például egészében a folyamatábrák építik fel, ami pedig az előrehaladó narratíva feladásávaljár, és a hálózatszerűségnek kedvez. Aktuális kötetünkben a karácsonyi előkészületeket láthatjuk egy dupla oldalon, 12 egymástól elkülönülő képen. Az utolsó kettő valóban azt mutatja meg, hogy eljutottunk valahová az epizód végére, de a cselekvés korábbi fázisai felcserélhetek egymással: működő narratívává a gyermek fantáziája köti össze őket. Pár oldallal később egy dupla oldalas képen megkapjuk magát a hálózatot is mint Tatuék „előkészületeinek” eredményét. A könyv erényei elsősorban szöveg és kép egyenrangú találkozásának vagy ütközésének következményei, ezúttal a történet egy kissé laposra sikeredett. Végezetül még egy olyan megoldásra hívnám fel a figyelmet, mely a leginkább foglalkoztatja a fantáziám. Egy kanyarodó utca nagytotálját látjuk az első dupla oldalon, balról közelednek” hőseink. Az utca négy pontján megjelen(ít)ve hallgathatjuk la beszélgetésüket. A szerzőpáros ezzel az elbeszélő festészet régi, emelkedett hagyományát idézi meg, illetve fordítja le. Ennek a lényege, hogy egy térben egy történet több időfázisát sűrítik össze, ugyanaz a szereplő többször is feltűnhet a képen. Szerzőink azzal, hogy a fázisképeket nem választják el egymástól, illetve nem záiják panelekbe, hasonló hatást váltanak ki. Giotto elégedetten fordul a sűjában. Aino Havukainen és Samt Toivoncn TATU *s PATU csobálatoS ^arátóonpa Aino Havukainen és Sami Toivonen: Tatu és Patu csodálatos karácsonya. Fordította: Bába Laura. Cirkabella Könyvkiadó, 2017.32 oldal. Értékelés: 8/10 Az erdélyi Balánbányán elkezdődött Bagota Béla rendező Valan című filmjének forgatása. A skandináv bűnügyi történeteket idéző thrillerben egy rendőr a romániai forradalom káoszában eltűnt húga után nyomoz. Képünkön a rendező (baloldalt) és a rendőrt alakító Krisztik Csaba. (Fotó MTI) TÖRTÉNELEM CSEHSZLOVÁKIA FELBOMLIK! http^/budapesLczcchccnlrcs.cz 2018. január-április I. évf. /. szám Ara: ingyenes Egy közép-európai főváros Miért érdemesebb Brünnbe menni Prága helyett? MARTIN SEBESTA Fordította: J. Hahn Zsuzsanna A brünniek kicsit egzotikumnak számítanak a Cseh Köztársaságon belül. Vidámak, barátságosak, és ha Brünnt dicséred előttük, úgy néznek rád, mintha nem lennél norkezik. Közelebb van ide Becs, mint Prága, és ennyit talán elég is tudni Brünnről. Sokan észre sem veszik Prága felé siettükben, milyen kincs mellett rohannak el, talán azért, mert Brünn nincs tele fantasztikus turisztikai látványosságokkal. És ennen ez benne a ió! Az utcákon Pál-székescgyház) csak százötver évvel ezelőtt nyerte cl mai szép séges formáját. Spilberknck köszönhetően Brünn tuiajdonképper Morvaország fővárosa, amely m< már (sajnos) csak szimbolikus státusz. Sok ostromnak ellenállt, a> egyik ilyet Rákóczi Ferenc vezette Mikor a közeli Olmützöt elfoglalták a svédek a harmincéves habon alatt, a tartományi intézményekéi Brünnbe helyezték át, aztán itt if maradtak. Tudjátok, miért mondták az Osztrák-Magyar Monarchián(iiMtzsiinliiiamiI)_hoov_nemzetek Brünn és Bohémia a Jelen tükrében Magyar nyelvű kulturális lapot indított a budapesti Cseh Centrum SZABÓ G.LASZLÓ Jsem z toho Jelen. Csehből magyarra fordítva röviden annyit jelent: Nem értem. De mivel a címben kiemelt szerepet és nagyobb betűtípust kapott a Jelen, így már mást is jelent. Magyar jelentést is nyert a cím. Ráadásul egy új lap fejlécében. A Jsem z toho Jelen ugyanis a budapesti Cseh Centrum frissen megjelent, magyar nyelvű lapja, amely a maga nemében ritka kiadvány. I. évfolyam 1. szám. Ára: ingyenes. Ez áll még a fejlécben. Juraj Chmiel, Csehország nagykövete Köszöntőben gratulál a Cseh Centrum csapatának ahhoz az ötletéhez, hogy a munkájukat bemutató információs csatornákat nyomtatott újság kiadásával bővítették. „Információs cunami idejét éljük, amikor - gyakran a mi kárunkra - sok információ elkerüli a figyelmünket. Ez az újság abban lehetne segítségünkre, hogy ez ne így legyen.” Tizenkét oldal az Ä 3-asnál kicsit nagyobb méretben, gazdag tartalommal, elegáns, jól áttekinthető formában, szép tördelésben, jól megválasztott betűtípussal. De elsősorban remek gárdával, értő szerkesztőkkel, fordítókkal, korrektorral és tipográfussal. Lucie Orbók főszerkesztő személyében a Cseh Centrum fiatal igazgatónőjével. Tematikus szám az első: érdekes mód nem Prágát, hanem Brünnt állítja a figyelem középpontjába. Miért érdemesebb Brünnbe menni Prága helyett? - teszi fel a kérdést az Egy közép-európai főváros című cikkével a szerző, Martin Sebesta. És nem pusztán azért, jegyzi meg humorosan, mert „a városba délről kiváló bor, nyugatról remek sör, keletről pedig szívet-lelket melengető pálinka érkezik”. Sokkal fontosabb, hogy „közelebb van ide Bécs, mint Prága”. Ezzel együtt „a brünniek kicsit egzotikusnak számítanak a Cseh Köztársaságon belül. Vidámak, barátságosak, és ha Brünnt dicséred előttük, úgy néznek rád, mintha nem lennél normális. Gyakran csinálnak valami marhaságot, például kiállítanak a térre egy hatalmas fekete péniszt, ami szerintük orloj.... Brünnben még felhőkarcoló is van, ami ugyan egy cseppet sem szép, de két méterrel magasabb, mint a legnagyobb prágai felhőkarcoló.” Ennyit a méretekről és a hasonlítgatásokról. Katerina Tucková, a Josef Skvorecky- és Magnesia Litera díjas cseh írónő (a Greta Schnirch meghurcoltatása és az Üldözött istennők című regényét a Kalligram jelentette meg magyarul) is tősgyökeres brimni. A vele készült inteijúban elmond-Mivel a lap Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulója alkalmából indult útjára Budapesten, több írás foglalkozik az ország szétválásával. ja: szoros szálak fűzik Magyarországhoz, hiszen a félje családja onnan származik, és büszke a magyar gyökereire. Fel is vette a nevét az írónő. így lett Katerina Hédervári- Tucková. ’’Magyarország? - Nekem a színházat jelenti” - mondja a vele készült kétoldalas interjúban Milan Uhde, a jeles cseh drámaíró, politikus, a rendszerváltás előtti „disszidens” ellenzék jelentős alakja, aki családi szálai révén régóta járatos a magyar közéletben. „Volt két zsidó származású nagynéném, akikkel nagyon szoros kapcsolatban voltam egész életemben, nekik volt nagyon közeli barátjuk egy magyar mérnök, bizonyos Spiró. Történetesen Spiró Györgynek, a neves magyar írónak az apja volt ez az ember... O szolgált információforrással Magyarországot illetőleg. Csupa olyan hírrel látott el minket, amelyeket nem tudhatott meg az ember a hírlapokból. Az ő magyar személyes élménybeszámolóiból ismertük meg 1956 őszének eseményeit” - meséli. Uhde a stószi remete, Fábry Zoltán írásait is olvasta, szereti Adyt, Kosztolányit, Márait, s mivel ő is Brünnben él, magyar olvasóinak azt üzeni: városának megvan a maga bája, de mivel Prágával nem tud vetélkedni, előbb utazzanak a száztomyú fővárosba, aztán hazafelé mindenképpen álljanak meg Brünnben, ahol azért van látnivaló bőven. Mivel a lap Csehszloválöa megalakulásának 100. évfordulója alkalmából indult útjára Budapesten, több írás foglalkozik az ország szétválásával. „Hogyan láttad Csehszlovákia felbomlását 25 évvel ezelőtt, és mit gondolsz róla ma?” - kapja meg a kérdést Molnár Éva a budapesti Bohemia Baráti Kör motoija, Hanzelik Gábor és Varga György műfordító (utóbbi volt prágai nagykövet) és Michal Cemy diplomata, a Cseh Centrum korábbi igazgatója. Gál Jenő, a prágai Károly Egyetem professzora Néma csend a szlovák himnusz helyett című írásában emlékezik meg Csehszlovákia kettéválásáról. Václav Havelt „normális emberként” mutatja be egy másik írás, hiszen ,jobb volt, mint ahogy ellenfelei mondják, és rosszabb, mint ahogy csodáiéi állítják”. A lap utolsó oldalain az is kiderül: Brünn az ínyencek paradicsoma. Gasztrokalauzt olvashatunk a morva fővárosról, és Csehmege címmel közhírré tétetik egy új Facebookcsatoma is, amelyen hagyományos, több nemzedék által elismert cseh receptek válnak hozzáférhetővé. A vaddisznó csipkebogyómártással mostantól nem pusztán Jirí Menzel és Bohumil Hrabal kedvenc fogása a Hóvirágünnep című filmben, a Hájenka nevű kerszkói vendéglőben. A Jsem z toho Jelent lapozgatva már otthon is elkészíthető. Igazi csehmege ez is-dealap is!
