Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-09 / 33. szám
www.ujszo.com | 2018. február 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Havas kabaré Problémamegelőzés: Nem a hóra kell szórni a Itt a tél, divatos ruhába öltöztetett, gondterhelten szemlélődő öklömnyi ebek apró lábai küszködnek a lezúdult hóval. Bukdácsolnak a pöttöm kutyák, én meg gondolkodom, hogyan keljek át egy tengernyi tócsán - mert közben olvad is de aztán belegázolok. Ez ám a szabadság! Úgyis fejben dől el, ezért elhatározom, hogy ma szép téli napom lesz. Hát nem könnyű. Rengeteg hóeke dolgozik, de sok a hó. Késnek a városi buszok. Néhány emberben ilyenkor hirtelen fellángol az ész. Nem jó a hóeke, mondja valaki a megállóban. A németek nem hóekékkel takarítják az utakat, mert az soká tart, hanem kivonulnak az úttisztítók és söprűvel lesöprik a havat! Igen, van mit tanulnunk, helyesel valaki, de itt van ez a homokszórás is! Azelőtt sózták az utakat, most meg homok! De milyen sár lett tőle! A só felmaija az útburkolatot, szól oda valaki higgadtan, a homok környezetkímélőbb, egyébként meg többnyire most is sóznak. Hát sózzanak is, méltatlankodik az előbbi, nem érdekel a beton, az érdekel, Iwgy ne legyen sár, ami behordódik! Ó, ez már belemelegedett, gondolom. Vladimír Meciar szokta ezt csinálni: egyre jobban belelovallta magát a maga által teremtett problémába, és a végén már majd megpukkadt dühében. Itt is pontosan ez zajlik. Homok vagy só, egyre megy, dühöng egy újabb hang, az a gond, hogy a hóra szólják, de az késő, akkor kellene szómi, amikor még nincsen hó, hogy amikor hullani kezd, akkor egyenesen a sóra essen, és akkor rögtön elolvadna, hóeke sem kellene! A hóekénél van jobb módszer, előbb mondtam, kezdi a söprűs illető, de az előbbi bosszúsan a szavába vág: hallottam, nem vagyok süket, én meg azt mondom, a problémákat nem orvosolni kell, hanem megelőzni, nem a hóra szómi a sót, hanem a hó alá! sót, hanem a hó alá! Az addig hallgató többségen enyhe röHögéshullám íut végig. Jobb ez, mint a kabaré. Aztán kilencperces késéssel megérkezik a busz. Az előadás odabent folytatódik. Valakik azon dühöngenek, hogy miért áll meg ez a gyors járat olyan megállókon is, ahol máskor nem. Nyilván azért, hogy felvegye a késések miatt fagyoskodókat, ami nagyon jó dolog, gondolom. Aztán megszólal a sofőr. Kedves utasok, a következő megállót muszáj kihagynom, mert ha azon az emelkedőn megállók, nem fogok tudni elindulni! Az emberek jóváhagyják. Aztán, miután nem állt meg, felcsattan a már ismert hang. Te kretén, hát miért nem álltái meg?! A körülötte állók felvilágosítják, de ő dühöng tovább. Amikor a következő megállón (ami négy perc gyaloglásnyira van az előzőtől) leszáll, öklét rázza a sofőr felé, aki szerencsére nem látja, mert fontosabb dolga van: kormányozni a buszt a csúszós úton. Két óra múlva tiszták az utak. De van, aki mindig úgy dönt, hogy rossz napja lesz. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Egy láthatatlan, fontos csata FELEDY BOTOND Orbán Viktorhoz látogatott szerdán európai körútja újabb állomásán Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. Sajtótájékoztató nem volt, de az tudható, hogy Tusk minden fővárosba ellátogat a készülő hétéves uniós költségvetési keretterv (angol rövidítése nyomán: MFF) miatt. Nem véletlen, hogy ez zárt ajtók mögött zajlik. Az olvasó ritkán fog találkozni ezzel a sajtóban, egyrészt mert a téma bonyolult, másrészt évekig szoktak a tagállamok egymás idegeinjátszani, mire mindenki annyira kifárad, hogy hajlandó megkötni a mindenkinek elfogadható kompromisszumot. Ezek a tárgyalások többnyire nem nyilvánosan, a diplomácia csatornáin, két-, illetve többoldalú találkozókon haladnak előre. Mindenkinek muszáj engedni, egyébként sose lenne költségvetése az EU-nak. Éppen amiatt, hogy az adott tagállam engedni tudjon a megfelelő tárgyalási pillanatban, igyekszik megőrizni mozgásterét. Ezért nem is politizálhatja át annyira a témát, mert a későbbi kudarc esetén az arcvesztést kockáztatná. Régi, jól bevált gyakorlata ez a multilaterális intézményi döntéshozatalnak. Ne felejtsük el, az Európai Tanács összes ülése hasonló módon zajlik. Amikor az állam- és kormányfőink összegyűlnek, nem készül jegyzőkönyv, esetleg kis feljegyzéseket készítenek a delegációk. A költségvetési előkészítési időszakban ezért logikusan kicsit mindenki visszavesz a retorikából. Nem akarják a kormányok olyan pozícióba navigálni magukat, ahonnan nehéz kikeveredni, vagy amelyre hivatkozva lehetne a költségvetéseket csökkenteni. Hiszen az egyik nagy vita arról szól, hogy mi legyen a britek kilépésével lecsökkenő költségvetéssel. Vagy mindenki többet fizet be, vagy jócskán csökken az uniós büdzsé. Éz a vita látszólag két tizedről szól! Jelenleg 1% körüli nemzeti összterméknek (GNI) megfelelő a befizetés, és most a Magyarországhoz és Szlovákiához hasonló nettó haszonélvezők (akik kevesebbet fizetnek, mint amennyit visszakapnak) azt szeretnék, hogy 1,2% körül legyen. Ekkor bár nő a rájuk eső befizetés, de még mindig nettó haszonélvezők maradhatnának. A másik nagy csata arról szól, hogy a kifizetéseket lehet-e bármilyen szinten a jogállamisági gyakorlathoz kötni. Éz nagyon kétséges, még jogtechnikailag is. Viszont biztos, hogy megpróbálnak a nagy befizető országok valamit elhelyezni a rendszerben, hogy egyszerűbb legyen a felfüggesztés, vagy más módon tudjanak nyomást gyakorolni a keleti tagállamokra. Emiatt fog a kelet-nyugati vita erősödni - és csak bízhatunk benne, hogy politikusaink kellő önmérséklet mellett nem viszik ezt szakítópróbára, akkor ugyanis mindenki rosszabbul járna. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Kiskára várva Jövőre elnökválasztás lesz, de egyelőre csak azt tudjuk, hogy kik nem indulnak. Miroslav Lajcák, Marek Mad’aric és Robert Fico sem. Ellenzékiek és sokan mások pedig a jelenlegi államfő végső döntését várják, vajon újra jelölteti-e magát. Nagy esélye lenne a győzelemre, hiszen az őt ért nemtelen támadások ellenére megbízatási idejének negyedik évében is vezeti a leghitelesebb közéleti személyiségek listáját. Az államfő e héten fogadta Alojz Hlinát, a KDH vezetőjét, aki azt monda, szeretné megőrizni a jövő évi voksolás és a kampány méltóságát, az önjelölt bohócok kiszűrését. Amiben Andrej Kiskára fontos szerep hárul. Ha újra indul, akkor valóban van még ideje bejelenteni elhatározását. Ha viszont nem óhajt további öt esztendőt eltölteni a Grassalkovich-palotában, akkor erről mielőbb tájékoztatnia kellene a közvéleményt. Azért is, hogy a lehetséges megfelelő utódjelöltek színre léphessenek, s mielőtt választanánk, minden lényegeset megtudjunk róluk. Magyar kiilönút Európa vészesen elöregedik, emiatt is egyre égetőbb a munkaerőhiány, immár nálunk is. A pozsonyi kabinet emiatt rábólintott főleg szerb és ukrán vendégmunkások alkalmazására. Nyugaton még mindig sokan elsősorban a migránsok befogadásával szeretnének úrrá lenni a helyzeten, ezt a célt is szolgálná az ENSZ tervezete, ha a migráció hatékonyabb kezelését a tagországok elfogadják. Az Egyesült Államok máris nemet mondott, s nyilván így dönt Budapest is. Magyarország ugyanis saját humán és gazdasági erőforrásokra támaszkodna. Jelentős összegekkel, adókedvezményekkel támogatja a fiatalok gyermekvállalását, otthonteremtését. Újabban a Köldökzsinór-program révén a 2017. július 30. után született határon túli magyar gyermekekre is kitelj esztették a támogatásokat. „Minden magyar gyermek kincs, szülessen bárhol” - mondta a család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkár. Aki az ingoványos útra lépő külföldi politikusok figyelmébe ajánlotta a magyarországi intézkedéseket, amelyek megállíthatják a lélekszám fogyását, hosszabb távon akár a munkaerőhiányt is enyhítik. E jóléti intézkedések további célja a Nyugatra kivándorolt fiatal hazacsábítása, amihez azonban ezeken kívül elengedhetetlen a jogállamiság minden fontos elemének érvényesülése. Ezért is elgondolkoztató az amerikai Freedom House legújabb jelentése, amely szerint „Magyarország populista vezetői konszolidálták a hatalmukat, közben viszont meggyengítették a demokratikus intézményrendszert”. Erre és egyéb kifogásokra-például a fentebb említett nemes célok elérése érdekében - a országgyűlési választások után már aligha lehet azzal válaszolni, hogy minden bírálatot Soros boszorkánykonyhájában főztek ki. Kótkulacsos Kijev Tovább tart a huzavona az ukrán oktatási törvény 7. cikkelyéről, amely szeptembertől csak az ország nemzetiségi iskoláiban csak az ötödik évfolyamig engedélyezné a teljes anyanyelvi oktatást A felsőbb osztályokban már jórészt ukrán lenne az oktatás nyelve. Lilija Hrinevics tárcavezető nyájaskodva ismételgeti, miszerint nem a sunyi asszimiláció a cél, hanem az, hogy minden ukrán állampolgár sajátítsa el az államnyelvet. Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke erre azzal érvel, az igény jogos, de az államnyelv oktatásának módszertanán kell változtatni, nem pedig felszámolni az anyanyelvi oktatást. Ezt közölte Lamberto Zannierrel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosával, akinek egyébként Ungváron Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó is kifejtette, hogy a vitatott cikkely alkotmánysértő, ellentmond az uniós értékrendnek. Jogosan tiltakozik a magyar kabinet is, amin feldühödtek az ukrán nacionalisták. Vasárnap gyújtópalackot dobtak a KMKSZ székházába. Kijev továbbra is kétszínű politikát folytat, külföldi partnereinek újabban azt hangoztatja, hogy hajlandó 2023-ig elhalasztani a vitatott cikkely életbe léptetését. És addig egyezségre jutni az érintettekkel, ugyanakkor a miniszter asszony levelet küldött minden ukrajnai iskolába. A nemzetiségi intézményekben is elrendelte, hogy az alkalmazottak egymás között csak ukránul beszéljenek. A pedagógus, a tanuló, a pedellus és a takarítónő is... Kijev nagyon távol van a 21. századtól. FIGYELŐ Az USA elismerte, volt orosz behatolás Orosz hackerek valóban behatoltak az amerikai választási rendszer számítógépeibe a 2016-os elnökválasztás idején - állította a belbiztonsági minisztérium kiberbiztonságért felelős vezetője egy televíziós interjúban. Jeanette Manfra az NBC televíziónak adott interjújában jelentette be, hogy az amerikai szakemberek már a 2016-os elnökválasztást megelőzően észlelték orosz hackerek kísérleteit. Manfra hangsúlyozta, hogy titkosított információkról nem beszélhet a nyilvánosság előtt, de leszögezte: „2016-ban 21 szövetségi állam rendszerében észleltünk célzott számítógépes támadásokat, de ezek közül nagyon kevés volt a sikerrel is járó behatolás”. A tisztségviselő megerősítette: a számítógépes támadások hátterében nem egyszerűen hackerek álltak, hanem az orosz kormányzat. Az NBC riportere utalt arra, hogy a televízió 2016 szeptemberében már riportban számolt be arról, hogy több mint 20 tagállamot támadtak meg hackerek. A televízió riportere leszögezte: a számítógépes regisztrációs rendszerek működését a hackereknek egyáltalán nem sikerült befolyásolniuk. (MTI)
