Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-26 / 21. szám

Interjú UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM OTTHON az irodalomban Több mint tíz éve ismerem, de már az első találkozásunkkor ugyanígy éreztem, mert olyan nyugalmat árasztó természetességgel, kedvességgel tud fordulni az idegenekhez is, mintha régi ismerősök lennének. Aki szereti az irodalmat, gyakran találkozhat vele, hiszen szinte minden, a hazai magyar irodalmi élethez kapcsolódó eseményhez, rendezvényhez - annak hátterében vagy előterében állva - köze van. Nagy Erikával, a Szlovákiai Magyar írók Társasága titkárával beszélgettünk. A Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 antológia bemutatóján íz éve vagy a Szlovákiai Magyar írók Társaságának titkára. Hogyan kerültél erre a posztra? A történet valamivel ko­rábban kezdődött. 2006 áprilisában egyik, a mun­kaügyi hivatalban dolgozó ismerősöm szólt, hogy az írótársaságba munkaerőt keresnek, és úgy gondolta, megfelelő lennék az állásra. Akkoriban már publikáltam az Új Szóban, a Csalló­közben és máshol, tudták rólam, hogy szeretek írni. Nem állítom, hogy tudok írni, de szeretek, szoktam mondani. Ez az ismerősöm biztatott, hogy jelentkezzek az állásra. Épp egy súlyos betegségen voltam túl, hosszabb ideje nem dol­goztam. Úgy gondoltam, elegem van már ebből, sze­retnék újra emberek közt lenni. Felhívtam a kapott számon Hodossy Gyulát, akit addig nem ismertem. Megkérdezte, be tudok-e azonnal menni. Mondom, Nyárasdon lakom, de rög­tön autóba ülök. Egy óra múlva ott voltam. Milyen volt az első talál­kozás? Egy nagyon komoly férfi fogadott, fekete öltönyben, nyakkendőben. Fú, gondol­tam megszeppenve, mi lesz itt? Aztán kellemesen elbe­szélgettünk Hodossy Gyulá­val. Szóba került, hogy isme­rem a kortárs magyar írókat, íráskészségem is van, tisztá­ban vagyok a helyesírással. Gyula azzal búcsúzott, hogy köszönöm, majd jelentke­zünk. Á, gondoltam, ezt már sokan mondták, úgyhogy le is tettem az állásról. Soha az életben nem felejtem el: két nappal később épp a síneken mentem át az au­tómmal, amikor megszólalt a telefon. Hamar fölkaptam, mert láttam, hogy Gyula hív. „Erika, akkor be- kellene jönni." Egy újabb interjúra? „Nem, dolgozni!" Asszisz­tensként így lett a munka­helyem a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Bevallom, amikor beléptem, azzal sem voltam tisztában, hogy mi lesz a feladatom. Akkoriban Hizsnyai Zoli volt a titkár, és tulajdonképpen együtt, egymástól tanultunk, mit is kellene csinálnunk, mert Dunaszerdahelyen teljesen új lappal kezdett az SZMÍT, akkor lett irodája, és ki kellett dolgozni a tevékenységün­ket, a feladatokat is Két év múlva pedig te let­tél a titkár. Hizsnyai Zoli ugyanis megvált tőlünk, s a választ­mány úgy döntött, vegyem át a helyét, az elnök pedig aláírta. Ettől a perctől fogva igyekszem maximálisan el­végezni mindent, amit ez a poszt kíván. Soha nem állí­tottam, hogy hibátlanul dol­gozom, az évek során azon­ban nagyon sokat tanultam, és igyekeztem fejleszteni, képezni magam. Könnyen belerázódtál a munkába? Talán az a szerencsém, hogy nem vagyok visszahú­zódó típus, inkább barát­kozó, így viszonylag hamar megismertem az embere­ket. Mindig mindenkitől ta­nultam valamit, mert nyitott füllel és szemmel jártam. Úgy érzem, a tíz év alatt, mióta titkár vagyok, ren­geteget fejlődtem. Olyan dolgokat tanultam meg, amelyekről azelőtt fogal­­iriam nem volt, számos is­meretségre tettem szert, és ezt a munkámban is tudom kamatoztatni. Mi mindennel foglalkozol SZMÍT-titkárként? Mivel nincs mellettem asz­­szisztens, értelemszerűen minden az én dolgom. Be­letartozik például áz elő­­könyvelés, a pályázatok elő­készítése - rengeteg, támo­gatást igénylő pályázatot nyújtunk be Magyarorszá­gon és itthon -, az elszá­molások előkészítése. Ha valahová utazunk, vagy ki­helyezett helyszínen zajjik egy-egy rendezvényünk, fel kell mérni a terepet, biztosí­tani a szállást, étkezést. A ha­gyományos éves rendezvé­nyeink megszervezésében, lebonyolításában szintén részt veszek. Minden évben átadjuk a Tálamon- és a For­­báth-díjat, kiosztjuk az Arany Opus-díjat, felköszöntjük a jubiláns írótársakat, a 65 felettieket közösen Pozsony­ban, a^60 éveseket pedig külön-külön. Ehhez időnként további, új programok is kapcsolódnak. Február 18- át a magyar próza napjának jelölték ki Magyarországon, és felkértek bennünket, hogy itt is szervezzünk néhány rendezvényt. Az NKA is meg­szólította a társaságot, hogy hekapcsolódhatunk az Iro­dalmi karaván című prog­ramsorozatukba. Gyakran tartunk könyvbemutatókat, és egyre több konferenciát, szimpóziumot szervezünk, ezek körül is van sok feladat. Ne feledkezzünk meg az írók, költők számára kiírt iro­dalmi pályázataitokról sem. A Pegazus és az Arany Opus háttérmunkája va­lóban időigényes. Minden pályamunkát több pél­dányban elő kell készíteni a bírálóbizottság tagjainak. Olykor előfordul némi ka­varodás, de mindig megol­dom. Megéri a sok munkát, mert nincs annál izgalma­sabb, mint amikor végre fel­oldjuk a jeligét, és kiderül, ki lett a győztes. NÉVJEGY Dunaszerdahelyen született 1%1-ben. Marketing szakon folytatta tanulmányait. 2008-tól a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­nak titkára. Több antológia (Vámbéry Antoló­gia, Szlovákiai magyar szép irodalom) váloga­tó szerkesztője. Önálló kötetei: Zsákutca (AB-ART, 2008), másVilág (Lilium Aurum, 2011), így élem a világom (AB-ART, 2013). Nagy Erika NŐI SZEMMEL 2018. január ■MMMHMHHHMHHHHHHMHMMii Fotók : somogyi tibor és n. e. archívuma

Next

/
Thumbnails
Contents